Közgazdasági és Közlekedési Tudósító, 1934 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1934-09-12 / 18. szám

4 KÖZGAZDASÁGI ÉS KÖZLEKEDÉSI TUDÓSÍTÓ VII. évfolyam, 17. szám. „Szanálták­" a budapesti levélgyűjtőit Sússz szászaléteát tlipn­as ládá­jnyomában — IZondonban gyalog, nálunk triciklin ürílik a levélszekrényt — Miért kellett megszüntetni a Központi levélgyűjtőt Huszonnyolcezer hektáron terül el Bécs, egymillió nyolcszázezer a lakosainak a száma és 1.606 levélszekrény áll a közönség rendel­kezésére. A világ fővárosa, Páris, mindössze tízezer hektárra terjed, lakosainak száma százezer hííján hárommillió, 1.736 levélszek­rény tapad a falakra, az utcákra. A húszezer hektárnyi Róma egymilliós lakossága 696 le­vélszekrényt számlálhat össze az Örök Vá­rosban, míg a hétmillió lakosú London, 234 négyzetmérföldön, ami kb. 60.000 hektárnak felel meg, 5.580 levélszekrénybe gyűjti a pos­tát. Nagy-Berlin nyolcvannyolcezer hektár, la­kossága több mint négymillió, 4.000 levélszek­rényük van. Bécsben túlnyomórészben közön­séges kerékpáron történik a levélszekrények tartalmának összegyűjtése, Londonban pedig még egyszerűbben: gyalog. Az óriási leveles zsákok alatt görnye­­dező emberek meg-megállnak egy le­vélszekrény előtt, belezúdítják an­nak a tartalmát is és aztán vonszol­ják tovább a zsákot. Naponta hatszor-hétszer ürítik ki átlagban e világvárosokban a levélszekrényeket, főkép a belső városrészekben. Budapest 19.444 hektáron fekszik, lako­sainak száma pontosan egymillió és hatezer. Erre a területre és lakosságra 730 levélszek­rény jut, amelyeket a Belvárosban naponta hétszer ürítenek, egyébként csak ötször, a kül­területen még kevesebbszer és a perifériákon, a legkülső városrészekben maga a kézbesítő­levélhordó végzi a levélszekrények tartalmá­nak elszállítását is. Mindezt azért kellett elmondani, mert arra a panaszunkra, amelynek a levélszekré­nyek ritkasága miatt adtunk hangot lapunk­ban, Szalay Gábor báró államtitkár, a posta vezérigazgatója meginvitált bennünket, győ-­ zödjünk meg a központban, miképpen áll ez a kérdés. Meg kell állapítani, hogy mióta Sza­lay báró a posta vezérigazgatója, nagy lelki­ismeretességgel vizsgálnak meg minden egyes panaszt, ami az újságokban felmerül. Ezért a gyakorlatért elismerés illeti Szalay Gábor bárót. A budapesti postahálózat levélgyűjtő szekrényeiről különböző színű szegekkel tele­tűzdelt, hatalmas fali térkép ad áttekintést. Minden szeg egy postaláda. Szeszélyes vo­nalban cikáznak Budapest terein és utcáin, amint hogy keletkezésük és történetük is egy darab ennek a városnak sajátságos életéből. A legrégibb időben az volt a szokás, hogy majdnem minden trafik mellett volt postaláda. Amikor azután a dohánytőzsdéket gomba­módra elszaporították, a postaládákat a for­galmi szempontok szerint akasztották ki. Forgalmi gócpontokon, egymást követték a szép, friss, piros levélgyűjtő szekrények, amíg azután elkövetkezett a szanálás. A pos­taládákat is szanálni kellett és vagy húsz százalékukat megszüntették, miként a nagy fali térképen észrevehető üres lyukak bizo­nyítják. Kevesebb lett a levélgyűjtő szekrény, hogy kevesebb helyen kelljen gyűjteni és hogy kevesebb benzin kelljen egy-egy gyűjtés lebonyolításához. Ma Budapest levélszekré­nyeit 18 triciklis postás egy óra húsz perc alatt üríti ki. A város azonban tovább fejlődött, meg­jelent az autóbusz, a postaládát el kellett vinni az autóbuszmegállóhelyről, ahol szabály szerint nem állhatott meg a postás tricikli, di­vatos portálok kerültek a legforgalmasabb pontok, utcasarkok üzleteinek külső díszíté­sére a falra, tehát le kellett szerelni a piros levelesládát. Akár a leszedés, akár a felsze­relés vált szükségessé, az mindig tetemes ki­adást jelentett a postának. Ha állványozott le­vélszekrény volt, a feltépett utcát kellett újra rendbehozni, ha a falra simult, a háziúr ked­vére kellett mindent kijavítani, úgy, hogy egy­­egy levélszekrény születése, esetleges vándor­lása, vagy helyváltoztatása jó néhány száz pengő költséget jelent a postára. Bizonyos, hogy ha most újjá lehetne alakítani a levél­­szekrény hálózatot, ezeknek jó részét sürgő­sen jobb helyre akasztanák . . . A kézbesítés gyors és sima lebonyolításá­nak azonban nem a levélszekrények az egye­düli tényezői. Néhány évvel ezelőtt pompás ötletet valósított meg a posta, központi levélgyűjtőt állítottak fel a a belvárosi főpostán, a minisztériumok és egyéb közhivatalok szá­mára. Elkerülték ezzel az egyes hatóságokhoz és hatóságoktól való rengeteg felesleges jár­­kálást: egy-egy minisztérium beküldte a maga­­ postáját egy emberrel ebbe a levélgyűjtőbe­­ délelőtt tizenegy órakor és tizenkét órakor­­ már ott voltak a levelek valamennyi közhiva­tali címnél, mert a posta időközben mindent szétosztott. Rengeteg költséget, munkaerőt, felesleges fáradtságot takarítottak meg ezzel, meggyorsították a hivatalok egymás közti forgalmában a kézbesítést. A magyar postá­nak ezt a kitűnő újítását azóta külföldön le­másolták. (Zárójelben jegyezzük csak meg, hogy nálunk viszont bizonyos féltékenykedés és nemtörődömség következtében — more patria — az egész központi intézményt meg kellett szüntetni.) Nemrégiben mutatott rá lapunk, a TU­DÓSÍTÓ arra, hogy hány százezer pengőt lehetne megta­karítani a hatósági, állami, városi, bírósági kézbesítő szolgálat raciona­lizálásával, anélkül, hogy egy embernek a kenyerét is el kellene venni. Ezek után természetesnek ta­lálható, hogy annak a megvalósítására nem került sor, pedig az eszmét Magyary profesz­­szornak egyik kitűnő munkatársa vetette fel. Azon sem csodálkozunk, hogy ha Kecele Pé­ter háztulajdonos úrnak nem méltóztatik megengedni házára postaláda felszerelését, bármennyire fontos helyen volna is a ház, akkor Kecele úrnak lesz igaza, nem a magyar királyi postának. Amint hogy Diogenes lámpájával kellene keresni azt a hazabölcsét, aki meg tudná ér­teni, miféle komoly okok késztethették az ille­tékeseket annak idején a posta fontos érde­keinek mellőzésére. De nagyon messze ka­landoznánk a postaládáktól, erről majd leg­közelebb ... 44 új forgalmi díjnak­: négy vasutat gyeret­ Hosszas tanácskozás után, nagy izgalom közepette megtörtént a MÁV-nál a 44 forgalmi díjnak felvétele. Hónapokkal ezelőtt kértük és figyelmeztettük az illetékeseket, vegyék figyelembe a tradíciókat, amelyek a magyar vasutasok egész generációit fűzték össze az intézettel és adjanak helyet a vasutasok gyermekeinek. Sajnos, az eredmény rendkívül elszomorító. A negyvennégy forgalmi díjnokból mindössze négy a fia vasutas­nak, a többi egyéb foglalkozási kategóriákból származik. Lenn Ottó, az Államvasutak el­nöke szociális megértésről és igazságérzetről tett tanúságot működése során és a vasutas­­ság most elnökigazgatójához kíván fordulni, hogy jogos sérelmeit orvosolja és megóvja a jövőben az ilyen mellőzéstől. SSzunday Róbert érdekes kijelentése a textil-tőzsde ezévi megnyitásán A nyári szünet után a Kereskedelmi Csarnok helyiségeiben most nyitották meg újból a textil-tőzsdét. Az ősszel mutatkozó lassú piaci élénkülés és a nemzeti munkahé­ten várható nagy piaci forgalom tette szüksé­gessé, hogy a textil-tőzsde tagjait összehív­ják. A tőzsde megnyitását a textilvezérek ba­rátságos beszélgetése előzte meg. A megjelen­tek között láttuk Szurday Róbertet, Mitters­­dorfer Ferencet, Freudiger Dávidot, Hol­zer Emilt Szegedről, a Goldberger cég kikül­dötteit, Kiinger Henriket és a szakmának még több képviselőjét. Balla Frigyes főtitkár felké­résére Freudiger Dávid, a Kereskedelmi Csar­nok vezetősége nevében meleg szavakkal üd­vözölte az egybegyűlteket. Rámutatott arra, hogy a textil­tőzsde hivatása megteremteni a baráti kapcsolatot az ipar és a kereskedelem, a gyáros és a manipuláns között. Az eszmét — mondotta — Szurday Róbert vetette fel és az első év sikere után nyugodtan meg­állapíthatjuk azt, hogy a textil-tőzsde nemcsak a textilgyárosok, hanem az egész ország közgazdaságának elő­nyét szolgálja. Freudiger szavaira a textilgyárosok nevé­ben Szurday Róbert válaszolt. Hangsúlyozta, hogy a textil-tőzsde nem akar konkurrense lenni a másik tőzsdének, hanem inkább az a célja, hogy a textil szakmával kapcsolatos iparágak vezetői megszokják azt, hogy egy meghatározott napon találkoznak. A körleve­­lek üzletszerű kicserélését baráti együttműkö­déssel akarják összhangba hozni, mert csak átmeneti állapot lehet a gyáro­sok jelenlegi különleges helyzete, amikor nemcsak gyártással, hanem eladással is foglalkoznak. A természetes folyamat az, amint az a bé­kében is volt, hogy a nagykereskedőből, idő­vel gyáros lesz, nem pedig megfordítva. A textil­tőzsdének az a célja, hogy olyan fak­tora legyen a magyar közgazdaságnak, amelyről még a külföldi érdekeltek is tudják, hogy egy bizonyos meghatározott napon itt gyűlnek össze a magyar textilipar reprezen­tánsai. Valamikor — folytatta előadását Szur­day — a Lloyd épületéből indult ki a gabona­­csarnok. Most innen akarjuk tudomására adni a világnak hogy a magyar textilipar feltétlen fejlődésképes. ImnAWALAXD, VIII., Map u. SS

Next