Közgazdasági és Közlekedési Tudósító, 1936 (9. évfolyam, 1-26. szám)
1936-01-01 / 1. szám
IX. évfolyam. 1. ait. TUDJUK... ... hogy különféle gyűjteményes munkák, albumok, almanachok „jótékonycélú’’ kiadómnál immár évek óta molesztálják a közönséget. A jótékony célnak rendszerint semmi köze sincs az obskúrus akciókhoz, amelyeknek keretében kopott eleganciájú urak igyekeznek verejtékesen kiépített társadalmi összeköttetések halk morális terrorjával az emberek nyakába varrni a kétes értékű műveket. Idén azonban annyira elszaporodtak és oly vakmerőek lettek ennek a „jótékony célú” üzletágnak az akvizitorjei, hogy legutóbb az egyik iparvállalat igazgatójának majdnem a rendőrség segítségét kellett igénybe vennie tolakodó fellépésük ellen. A pénzügyminisztérium nevével kezdték meg az illető mű agyafúrt terjesztői jelentkezésüket, majd egy volt államtitkárra hivatkoztak és még ismert vakmerőségük mellett is meglepően nagy összeget követeltek. Az igazgató azonban rövid, de alapos telefonnyomozással megállapította, hogy a szóbanforgó uraknak sem a pénzügyminisztériumhoz, sem a hivatkozott társadalmi előkelőségekhez semmi közük nincsen. Nagy könyörgésre elállott az ügy rendőrségi folytatásától, de a GyOSz útján figyelmeztették fz iparvállalatokat, hogy fogadják a köteles bizalmatlansággal ezeknek a százalékos jótékonysági apostoloknak nagy címekkel, páthosszal és tegeződéssel kezdődő pénzszerzési akcióit.* ___hogy világszerte nyugodtan lehet a villamoson dohányozni. Belgiumban kis dohányzóasztalkák állnak a villamosülések között. Budapesten kereken és teljesen tilos a dohányzás a villamoson. Legalább jelöljék ki a kocsinak valamelyik részét, ahol a dohányos közönség is zavartalanul utazhatik. Végre is a KSZKRT-nek sem közömbös, hogy az utazóközönség ebben az igazán szegény passziójában ne zavartassák. Engedjék meg a dohányzást legalább a pótkocsin, rögtön nagyobb lesz az utasok száma. * ...hogy a forgalmi balesetet a modern közlekedéstudomány követelményeihez híven azonnal lefényképezik és ekképpen a tényállás körüli vita nagyrészt feleslegessé válik. A gyakorlatban azonban a fényképezés úgy fest, hogy a forgalom megéli, a rendőr telefonál, a főkapitányságról kirobog a fényképező,motoros, elkészíti a felvételeket és csak azután húzzák le a sínről a megsérült autót. Bocsánatot kóláink, világvárosban a forgalom húszperces szünteltetése is súlyos torlódást jelent. Tessék valami jobbat kigondolni Személyi változások a Pénzintézeti Központnál Az év végével érdekes személyi változások történtek a Pénzintézeti Központnál. Szunyogh Szabolcs kincstári főtanácsos, ügyvezető igazgató, aki eddig a titkárság élén állott, más beosztást kap és tevékenyebb részt vesz a jövőben az ügyvezetésben. Az osztályigazgatók közül Rosier Nándor, a titkárság főnöke és Koch János osztályigazgató, könyvelési főnök nyugalomba vonulnak. Rajtuk kívül még néhány más, a hatvan évet betöltött vezető és tisztviselő is nyugalomba megy. M.Kir.All. Vas-, Acél-és Gépgyárak BUDAPEST, X., KŐBÁNYAT ÚT 21. Házi vízellátáshoz, kertöntözéshez kézi- és géphajtású szivattyúk Kitűnő tartós kivitel. Hivatalok, háztartások részére a legjobbaknak bizonyultak a Jobbágyféle folytonégő kályháink. A kormány letárgyalta, elfogadta és megvalósítja a MFTR új szanálási javaslatát, ha . . . Négymillió lesz az évi állami hozzájárulás, hatmillió pengős beruházást hajtanak végre, de a hitelezőkön még megbukhatik a terv . A nemzeti hajózás érdekei a poolban Döntő fontosságú események készülnek a magyar hajózásban. Ha zavaró körülmények nem teszik lehetetlenné a kormány terveinek a megvalósítását, akkor a legrövidebb időn belül nagyarányú, európai jelentőségű reformokat hívnak életre folyami hajózásunkban, amelyek túlzás nélkül nevezhetők a magyar hajózás új korszakának. A kereskedelemügyi és közlekedésügyi, minisztérium két esztendő óta dolgozik a MFTR szövevényes problémájának a megoldásán. A beavatottak számára nem meglepetés a megállapításunk, hogy a magyar állami és közgazdasági életnek egyetlen ilyen hajmeresztően kuszált, elrontott ágazata nincsen, mint éppen a hajózás és hogy leküzdhetetlennek látszó akadályok állták az útját a válság megoldásának. Dálnoki- Kováts Gyulának, a minisztérium közlekedésügyi államtitkárának és munkatársainak esztendők fáradságos harcai után sikerült eljutniuk a MFTR-ügy döntő fordulópontjáig. A karácsony előtti minisztertanács elvben hozzájárult a MFTR gyökeres szanálásának, a magyar hajózás nagystílű újjáteremtésének az érdekében készített javaslathoz. A javaslatból azonban törvény csak akkor lesz, ha a MFTR hitelezői a kamatfeltételek enyhítése terén teljesítik a velük szemben támasztott és nézetünk szerint eléggé szerény követelményeket. Az 1932. évi szerencsétlen MFTR-szanálási törvény ugyanis eleve kizárta a azt, hogy a MFTR csődbe menjen, sőt a hajóstársaság helyébe a magyar államot állította be adósnak, egyben lehetetlenné tette a tőketartozás csökkentését. E balkezes szanálásra jellemző az is, hogy az akkor megállapított évi három és félmillió pengős állami szubvencióból másfélmillió pengőt az üzemi hiány fedezésére, két millió pengőt pedig a tőkeadósság törlesztésére irányzott elő a törvény. Ezzel szemben ugyanennek a törvénynek más rendelkezései következtében kétmillió nyolcszázezer pengőt kellett adósságfizetésre fordítani és az üzemi deficitre csak 700.000 pengő maradt. A magyar kormány a MFTR szanálását ezek után csak akkor hajthatja végre, ha a különben páholyban ülő hitelezők megértést és méltányosságot tanúsítanak. A közvélemény ebben a kérdésben egységesen áll a kormány, illetőleg a kereskedelmi minisztérium mögött és nem lenne hajlandó hatalmas áldozatokat hozni azért, hogy régebbi szerződések hibájából amúgy is agyonkedvezményezett tőkeérdekeltségek túlzott étvágyát elégítse ki. A MFTR-t szanálni szándékozó javaslat , amelyet természetesen a hitelezők merev kamatkövetelései esetén egészen más, radikális kormányintézkedésnek kellene felváltania, három és fél millióról négy millióra emeli az államnak a MFTR adósságszolgálatához és üzemviteléhez történő évi hozzájárulását. Az 1932-es szanálás idején kb. 18 millió pengő belföldi és 10 millió pengő külföldi adósság terhelte a MFTR-t. Az akkori kb. 30 millió pengős adósságggal szemben máig közel 10 millió pengővel növekedett a MFTR adóssága. Ennek a rendezésére szól a kít éven át folyósítandó évi 4 millió pengőből 2.3 millió pengő, míg 1.7 millió pengő az üzemi deficit fedezésére szolgál. Hat millió pengőt ad ezenkívül az állam a MFTR hajóparkjának modernizálására, a hitelezőkkel történt megegyezés után és ebből új hajók építését tervezik megfelelő hitelművelet útján. A 6 milliós beruházás évi 1 milliós részletekben történik, azzal a helyes vezető gondolattal, hogy nagyobb befogadóképességű, olcsóbb üzemanyagú, gyorsabb vontatókkal, motoros uszályokkal és egyéb egységekkel tegyék rentábilissá a dunai szállítást és csökkentsék az üzemköltséget. Intézkedés történik olyan egységek üzembehelyezésére, amelyek a Tiszán, a Kőrösön és esetleg Magyarország más folyóin is alkalmasak a gyors, rentábilis áruszállításra. Gondoskodás történik arra vonatkozóan is, hogy a hajózási beruházás révén foglalkozáshoz jutó hajóépítő-szakma normális és méltányos szabadverseny keretében, ne pedig monopóliumszerűen végezze a kiadásra kerülő munkát. Egyidejűen kiselejtezik a hajópark elavult szét. A személyhajók tekintetében számottevő változás, beruházás nem készül. Az új magyar hajózásnak azonban biztosítani kell jogos érdekeit a poollal szemben is, amelyet mintegy 7 évvel ezelőtt az áruszállításnak tonnázs alapján történt százalékos elosztásával hívtak életre. Olyan együttműködés, amely a szállítási kapacitás jogcímén több mint 50%-ot biztosít pl. az egyik külföldi hajóstársaságnak, szemben a MFTR 26c/c-os kontingens részesedésével, nem lehet egészséges. Az ideiglenesen meghosszabbított poolnak olyan végleges megállapodásban kell állandó működési formáját megtalálnia, amelyben a nemzeti hajózás jogos érdekei teljes mértékben érvényesülnek. Az a körülmény, hogy egyik vagy másik hajóstársaságnak hány uszálya áll a kikötőkben, nem lehet perdöntő a kontingens elosztása tekintetében. Az ideális megoldás természetesen valamennyi dunai hajózási érdekeltség teljes tarifális, szállítási megegyezése lenne. Mivel ez ma főkép politikai okokból nem mutatkozik elérhetőnek, Magyarországnak a maga nemzeti hajózását olyan eszközökkel kell megvédenie, amilyenekkel tudja. Itt elsősorban a MÁV-ra gondolunk. Az államvasút és a MFTR között a szállítási megbízások lebonyolítása tekintetében feltétlenül megteremti a kereskedelmi kormány az összhangot és a teljes együttműködést. A darabáruk egy részéről így a MFTR-nek kell lemondania a MÁV javára, míg a tömegáruk tekintélyes részét a MÁV fogja a jövőben átengedni a hajózásnak. A pool nem térhet ki annak a felismerése elől, hogy más országok kezdetben jelentéktelen nemzeti hajózásai mind nagyobb helyet biztosítottak maguknak a Dunán. Ilyen változott viszonyok között Magyarország, amelynek viszonylag még mindig legnagyobb áruszállító szakasza van a Dunán, nemzeti hajózásának bármilyen egyességi körülhatárolásába csak akkor mehet bele, ha a saját területe révén kínálkozó lehetőségeket elsősorban saját maga használhatja ki. Ennek a meggondolásnak a jegyében sikerült is a kereskedelmi kormánynak a most megújításra és aláírásra kerülő olaj-tankegyezményben aránylag számottevő előnyt kivívnia. Végleg befejezik a MFTR szanálásával kapcsolatban a személyzeti kérdések megoldását is. Egy millió pengő megtakarítást jelent a kétségkívül radikális „leépítés“, amely arra irányul, hogy a jövőben a MFTR központja minél kevesebb bürokráciával végezze az irányítást és az adminisztrációt, a személyzeti költségek a tulajdonképpeni forgalom kellő kiszolgálására fordíttassanak. A beosztás, amely a MFTR-nél különböző igazgatósági főosztályokat hívott életre, amely elnagyolt létszámú segédhivatalokat, javítóműhelyeket tartott fenn, a szanálással egyidőben megszűnik. A MFTR szanálása csupán egyik láncszeme annak az elgondolásnak, amely a közlekedést állami feladatnak tekinti és amely éppen e feladatok közérdekű teljesítése céljából messzemenően körül akarja bástyázni a közlekedés terén az állam jogait is. Az új cseh-magyar egyezmény meglepetése: félévi 80 millió helyett évi 120 milliós keret A Tudósító hetekkel ezelőtt hangoztatta szakköröknek azt a kívánságát, hogy a január elsejével életbe lépő új magyar— cseh kereskedelmi szerződést módosítani kell. Könnyebbségeket sürgettünk a kivitelre és behozatalra kiszemelt árukategóriák kompenzálása tekintetében és kívántuk azt is, hogy a magyar—lengyel viszonylatban jól bevált Kórody-féle Árucsereforgalmi Rt.-et kapcsolják be a kivitel és behozatal lebonyolításának technikai részeibe. A magyar és csehszlovák kormány között létrejött új megállapodás, január 1-én lép életbe. Az egyezmény szövegét azonban eddig nem hozták nyilvánosságra. A Tudósító most arról értesül, hogy Csehország legfontosabb kiviteli cikkei, tehát a cseh fa és szén tekintetében, amelyeknek ellentételei a sertészsír, disznó és más mezőgazdasági cikkek, a megállapodást egy évi időtartamra kötötték. Az eddigi félévenként 80 millió csehkoronát kitevő kontingens helyett ezekre a cikkekre most évi 126 millió csehkoronás keretet állapítottak meg. A jövőben is negyedévenként szabályozzák a csehszlovák iparcikkek importmennyiségét, a magyar feleslegekkel szemben. A lebonyolításba bekapcsolódott a Kórody-féle Magyar Árucsereforgalmi Rt., amely ezzel kapcsolatban bizonyos kötelezettséget vállalt Magyarország nyersanyagellátása tekintetében. Az új megállapodás fellendíti a forgalmat és ennek során előreláthatóan gondoskodás történik olyan fontos nyersanyagoknak megfelelő biztosításáról, mint amilyen Magyarország szempontjából például a magnezit. Erre annál nagyobb szükség van, mert Csehszlovákiával kapcsolatban úgy kivitelünk, mint behozatalunk az 1980. évi forgalomnak csaknem egynyolcadára hanyatlott vissza. Vászon, asztalnemű, ágynemű, törülköző, zsebkendők, takarók, férfi, női fehérneműnk menyasszonyi kelengyék Triznyai Sándor cégnél IV., Petőfi Sándor u. 7 Tagoknak 5°/o engedmény