Közgazdasági és Közlekedési Tudósító, 1936 (9. évfolyam, 1-26. szám)

1936-01-01 / 1. szám

IX. évfolyam. 1. ait. TUDJUK... ... hogy különféle gyűjteményes munkák, albumok, almanachok „jótékonycélú’’ kiadó­mnál immár évek óta molesztálják a közön­séget. A jótékony célnak rendszerint semmi köze sincs az obskúrus akciókhoz, amelyek­nek keretében kopott eleganciájú urak igye­keznek verejtékesen kiépített társadalmi összeköttetések halk morális terrorjával az emberek nyakába varrni a kétes értékű műveket. Idén azonban annyira elszaporod­tak és oly vakmerőek lettek ennek a „jóté­kony célú” üzletágnak az akvizitorjei, hogy legutóbb az egyik iparvállalat igazgatójának majdnem a rendőrség segítségét kellett igénybe vennie tolakodó fellépésük ellen. A pénzügyminisztérium nevével kezdték meg az illető mű agyafúrt terjesztői jelentkezé­süket, majd egy volt államtitkárra hivat­koztak és még ismert vakmerőségük mel­lett is meglepően nagy összeget követeltek. Az igazgató azonban rövid, de alapos tele­fonnyomozással megállapította, hogy a szó­­banforgó uraknak sem a pénzügyminiszté­riumhoz, sem a hivatkozott társadalmi elő­kelőségekhez semmi közük nincsen. Nagy könyörgésre elállott az ügy rendőrségi foly­tatásától, de a GyOSz útján figyelmeztették f­z iparvállalatokat, hogy fogadják a köteles bizalmatlansággal ezeknek a százalékos j­óté­­konysági apostoloknak nagy címekkel, páthosszal és tegeződéssel kezdődő pénz­­szerzési akcióit.* ___hogy világszerte nyugodtan lehet a villamoson dohányozni. Belgiumban kis dohányzóasztalkák állnak a villamos­ülések között. Budapesten kereken és teljesen tilos a­ dohányzás a villamoson. Legalább jelöljék ki a kocsinak valame­lyik részét, ahol a dohányos közönség is zavartalanul utazhatik. Végre is a KSZKRT-nek sem közömbös, hogy az utazóközönség ebben az igazán szegény passziójában ne zavartassák. Engedjék meg a dohányzást legalább a pótkocsin, rögtön nagyobb lesz az utasok száma. * ...hogy a forgalmi balesetet a modern közlekedéstudomány követelményeihez híven azonnal lefényképezik és ekképpen a tényállás körüli vita nagyrészt feles­legessé válik. A gyakorlatban azonban a fényképezés úgy fest, hogy a forgalom meg­éli, a rendőr telefonál, a főkapitányságról kirobog a fényképező,­motoros, elkészíti a felvételeket és csak azután húzzák le a sínről a megsérült autót. Bocsánatot kó­láink, világvárosban a forgalom húszper­­ces szünteltetése is súlyos torlódást jelent. Tessék valami jobbat kigondolni Személyi változások a Pénzintézeti Központnál Az év végével érdekes személyi vál­tozások történtek a Pénzintézeti Köz­pontnál. Szunyogh Szabolcs kincstári főtanácsos, ügyvezető igazgató, aki ed­dig a titkárság élén állott, más beosz­tást kap és tevékenyebb részt vesz a jövőben az ügyvezetésben. Az osztály­­igazgatók közül Rosier Nándor, a tit­kárság főnöke és Koch János osztály­­igazgató, könyvelési főnök nyugalomba vonulnak. Rajtuk kívül még néhány más, a hatvan évet betöltött vezető és tisztviselő is nyugalomba megy. M.Kir.All. Vas-, Acél-és Gépgyárak BUDAPEST, X., KŐBÁNYAT­ ÚT 21. Házi vízellátáshoz, kertöntözéshez kézi- és géphajtású szivattyúk Kitűnő tartós kivitel. Hivatalok, háztartások részére a legjobbaknak bizonyultak a Jobbágy­féle folytonégő kályháink. A kormány letárgyalta, elfogadta és megvalósítja a MFTR új szanálási javaslatát, ha . . . Négymillió lesz az évi állami hozzájárulás, hatmillió pengős beru­házást hajtanak végre, de a hitelezőkön még megbukhatik a terv . A nemzeti hajózás érdekei a poolban Döntő fontosságú események készül­nek a magyar hajózásban. Ha zavaró körülmények nem teszik lehetetlenné a kormány terveinek a megvalósítását, akkor a legrövidebb időn belül nagy­arányú, európai jelentőségű reformokat hívnak életre folyami hajózásunkban, amelyek túlzás nélkül nevezhetők a­ magyar hajózás új korszakának. A kereskedelemügyi és közlekedés­­ügyi, minisztérium két esztendő óta dol­gozik a MFTR szövevényes problémá­jának a megoldásán. A beavatottak szá­mára nem meglepetés a megállapítá­sunk, hogy a magyar állami és közgaz­dasági életnek egyetlen ilyen hajmeresztően ku­szált, elrontott ágazata nincsen, mint éppen a hajózás és hogy leküzdhe­­tetlennek látszó akadályok állták az út­ját a válság megoldásának. Dálnoki- Kováts Gyulának, a minisztérium közle­kedésügyi államtitkárának és munka­társainak esztendők fáradságos harcai után sikerült eljutniuk a MFTR-ügy döntő fordulópontjáig. A karácsony előtti minisztertanács elvben hozzájárult a MFTR gyöke­res szanálásának, a magyar hajózás nagystílű újjáteremtésének az ér­dekében készített javaslathoz. A javaslatból azonban törvény csak ak­kor lesz, ha a MFTR hitelezői a kamat­feltételek enyhítése terén teljesítik a velük szemben támasztott és nézetünk szerint eléggé szerény követelményeket. Az 1932. évi szerencsétlen MFTR-sza­­nálási törvény ugyanis eleve kizárta a azt, hogy a MFTR csődbe menjen, sőt a hajóstársaság helyébe a magyar államot állította be adósnak, egyben lehetetlenné tette a tőketartozás csökkentését. E balkezes szanálásra jellemző az is, hogy az akkor megállapított évi három és félmillió pengős állami szubvenció­ból másfélmillió pengőt az üzemi hiány fedezésére, két millió pengőt pedig a tőkeadósság törlesztésére irányzott elő a törvény. Ezzel szemben ugyanennek a törvénynek más rendelkezései következ­tében kétmillió nyolcszázezer pengőt kel­lett adósságfizetésre fordítani és az üzemi deficitre csak 700.000 pengő ma­radt. A magyar kormány a MFTR szaná­lását ezek után csak akkor hajthatja végre, ha a különben páholyban ülő hi­telezők megértést és méltányosságot ta­núsítanak. A közvélemény ebben a kér­désben egységesen áll a kormány, illető­leg a kereskedelmi minisztérium mö­gött és nem lenne hajlandó hatalmas áldozatokat hozni azért, hogy régebbi szerződések hibájából amúgy is agyon­kedvezményezett tőkeérdekeltségek túl­zott étvágyát elégítse ki. A MFTR-t szanálni szándékozó ja­vaslat , amelyet természetesen a hi­telezők merev kamatkövetelései ese­tén egészen más, radikális kormány­­intézkedésnek kellene felváltania, három és fél millióról négy millióra emeli az államnak a MFTR adós­ságszolgálatához és üzemviteléhez történő évi hozzájárulását. Az 1932-es szanálás idején kb. 18 mil­lió pengő belföldi és 10 millió pengő külföldi adósság terhelte a MFTR-t. Az akkori kb. 30 millió pengős adósságggal szemben máig közel 10 millió pengővel növekedett a MFTR adóssága. Ennek a rendezésére szól a kít éven át folyósítandó évi 4 millió pengő­ből 2.3 millió pengő, míg 1.7 millió pengő az üzemi deficit fedezésére szolgál. Hat millió pengőt ad ezenkívül az ál­lam a MFTR hajóparkjának moderni­zálására, a hitelezőkkel történt meg­egyezés után és ebből új hajók építését tervezik megfelelő hitelművelet útján. A 6 milliós beruházás évi 1 milliós részletekben történik, azzal a helyes ve­zető gondolattal, hogy nagyobb befoga­dóképességű, olcsóbb üzemanyagú, gyor­sabb vontatókkal, motoros uszályokkal és egyéb egységekkel tegyék rentábi­lissá a dunai szállítást és csökkentsék az üzemköltséget. Intézkedés történik olyan egységek üzembehelyezésére, ame­lyek a Tiszán, a Kőrösön és esetleg Ma­gyarország más folyóin is alkal­masak a gyors, rentábilis áruszállí­tásra. Gondoskodás történik arra vonatkozóan is, hogy a hajózási beruházás révén fog­lalkozáshoz jutó hajóépítő-szakma nor­mális és méltányos szabadverseny kere­tében, ne pedig monopóliumszerűen vé­gezze a kiadásra kerülő munkát. Egy­idejűen kiselejtezik a hajópark elavult szét. A személyhajók tekintetében számot­tevő változás, beruházás nem készül. Az új magyar hajózásnak azonban biztosítani kell jogos érdekeit a poollal szemben is, amelyet mintegy 7 évvel ez­előtt az áruszállításnak tonnázs alapján történt százalékos elosztásával hívtak életre. Olyan együttműködés, amely a szállítási kapacitás jogcímén több mint 50%-ot biztosít pl. az egyik külföldi hajóstársaságnak, szemben a MFTR 26c/c-os kontingens részesedésével, nem lehet egészséges. Az ideiglenesen meg­hosszabbított poolnak olyan végleges megállapodásban kell állandó működési formáját megtalálnia, amelyben a nem­zeti hajózás jogos érdekei teljes mér­tékben érvényesülnek. Az a körülmény, hogy egyik vagy másik hajóstársaságnak hány uszálya áll a kikötőkben, nem lehet perdöntő a kontingens elosztása tekintetében. Az ideális megoldás természetesen valamennyi dunai hajózási ér­dekeltség teljes tarifális, szállítási megegyezése lenne. Mivel ez ma főkép politikai okokból nem mutatkozik elérhetőnek, Magyar­országnak a maga nemzeti hajózását olyan eszközökkel kell megvédenie, ami­lyenekkel tudja. Itt elsősorban a MÁV-ra gondolunk. Az államvasút és a MFTR között a szállítási megbízások le­bonyolítása tekintetében feltétlenül meg­teremti a kereskedelmi kormány az össz­hangot és a teljes együttműködést. A da­rabáruk egy részéről így a MFTR-nek kell lemondania a MÁV javára, míg a tömegáruk tekintélyes részét a MÁV fogja a jövőben átengedni a hajózás­nak. A pool nem térhet ki annak a fel­ismerése elől, hogy más országok kezdet­ben jelentéktelen nemzeti hajózásai mind nagyobb helyet biztosítottak ma­guknak a Dunán. Ilyen változott viszo­nyok között Magyarország, amelynek viszonylag még mindig legnagyobb áru­szállító szakasza van a Dunán, nemzeti hajózásának bármilyen egyesség­i körülhatárolásába csak akkor mehet bele, ha a saját terü­lete révén kínálkozó lehetősége­ket elsősorban saját maga hasz­nálhatja ki. Ennek a meggondolásnak a jegyében sikerült is a kereskedelmi kormánynak a most megújításra és aláírásra kerülő olaj-tankegyezményben aránylag szá­mottevő előnyt kivívnia. Végleg befejezik a MFTR szanálásá­val kapcsolatban a személyzeti kérdések megoldását is. Egy millió pengő megtakarítást je­lent a kétségkívül radikális „leépí­tés“, amely arra irányul, hogy a jövőben a MFTR központja minél kevesebb bü­rokráciával végezze az irányítást és az adminisztrációt, a személyzeti költségek a tulajdonképpeni forgalom kellő kiszol­gálására fordíttassanak. A beosztás, amely a MFTR-nél különböző igazgató­­sági főosztályokat hívott életre, amely elnagyolt létszámú segédhivatalokat, javítóműhelyeket tartott fenn, a szaná­lással egyidőben megszűnik. A MFTR szanálása csupán egyik láncszeme annak az elgondolásnak, amely a közlekedést állami­­ feladatnak tekinti és amely éppen e feladatok közérdekű teljesítése céljából messze­menően körül akarja bástyázni a közle­kedés terén az állam jogait is. A­z új cseh-magyar egyezmény meglepetése: félévi 80 millió helyett évi 120 milliós keret A Tudósító hetekkel ezelőtt hangoztatta szakköröknek azt a kívánságát, hogy a január elsejével életbe lépő új magyar— cseh kereskedelmi szerződést módosítani kell. Könnyebbségeket sürgettünk a kivi­telre és behozatalra kiszemelt árukategó­riák kompenzálása tekintetében és kívántuk azt is, hogy a magyar—lengyel viszonylat­ban jól bevált Kórody-féle Árucserefor­galmi Rt.-et kapcsolják be a kivitel és be­hozatal lebonyolításának technikai részeibe. A magyar és csehszlovák kormány között létrejött új megállapodás, január 1-én lép életbe. Az egyezmény szö­vegét­ azonban eddig nem hozták nyilvános­ságra. A Tudósító most arról értesül, hogy Csehország legfontosabb kiviteli cikkei, tehát a cseh fa és szén tekintetében, ame­lyeknek ellentételei a sertészsír, disznó és más mezőgazdasági cikkek, a megállapo­dást egy évi időtartamra kötötték. Az ed­digi félévenként 80 millió csehkoronát ki­tevő kontingens helyett ezekre a cikkekre most évi 126 millió csehkoronás keretet ál­lapítottak meg. A jövőben is negyedévenként szabályozzák a csehszlovák iparcikkek importmennyisé­gét, a magyar feleslegekkel szemben. A lebonyolításba bekapcsolódott a Kó­rody-féle Magyar Árucsereforgalmi Rt., amely ezzel kapcsolatban bizonyos kötele­zettséget vállalt Magyarország nyersanyag­­ellátása tekintetében. Az új megállapodás fellendíti a forgalmat és ennek során előre­láthatóan gondoskodás történik olyan fon­tos nyersanyagoknak megfelelő biztosításá­ról, mint amilyen Magyarország szempont­­jából például a magnezit. Erre annál na­gyobb szükség van, mert Csehszlovákiával kapcsolatban úgy kivitelünk, mint behoza­talunk az 1980. évi forgalomnak csaknem egynyolcadára hanyatlott vissza. Vászon, asztalnemű, ágynemű, törülköző, zsebkendők, takarók, férfi­, női fehérneműnk menyasszonyi kelengyék Triznyai Sándor cégnél IV., Petőfi Sándor­ u. 7 Tagoknak 5°/o engedmény

Next