Közgazdasági és Közlekedési Tudósító, 1937 (10. évfolyam, 1-23. szám)

1937-01-13 / 1. szám

Kozma Miklós #* Irta: Serényi Sándor „Mi, politikusok, miniszterek, feltű­­ntü­nk és letűnünk a magyar politikai élet színpadán és tőlünk telhetőleg igyekszünk hozzájárulni annak az épü­letnek az emeléséhez, amely Magyar­­országot jelenti”. Ki volt az, aki a hata­lom forgandó mivoltáról ilyen rezignál­tal­, ennyi filozofikus mélységgel nyilat­kozott? Ki volt az a miniszter, aki nem önmagával kezdi és végzi Magyarország politikai időszámítását, hanem csak az ország kőművesének tartja magát. A nagy építkezésnél csak a munka örök, az állványok népe változik ... Kozma Miklós belügyminiszter beszélt eképpen a legutolsó költségvetési vita alkalmá­val a képviselőházban és most, amikor a belügyminiszter személye váratlanul a politikai harcok középpontjába került, különös aktualitása van ennek a kijelen­tésnek és a belőle következő felfogás­nak. Aki közel két évtizedet tölt el a politikai újságírás érdekes, szövevényes mesterségében, köteteket tudna írni az eseményekről, amelyek csak azért tör­téntek meg vagy pedig csupán azért ítéltettek halálra születésük előtt, mert valaki miniszter akart lenni, esetleg mi­niszter akart maradni. Annyiféle társa­dalmi körből­­ regrutálódik a miniszter. Ügyvédet, közhivatalnokot, szegény em­bert, dúsgazdag mágnást, orvost, kis­gazdát,­papot, katonát láttunk fellépni a közélet legdicsősebb lépcső­jére. De mintha a hatalom sztratoszférájában valami blívéletes uniformizáló eljáráson mennének keresztül, megváltoznak a gondolkodásukban, felfogásukban, gesz­tióikban szinte meglepő egyértelműség jelentkezik, mintha a társadalmi állás, a h­ivatás, a vagyon vagy a szegénység karakterisztikus megkülönböztető jel­lemvonásait közös tanterv szerint drillí­­rozták volna át bennük a hatalom tiszti­­iskolájában. Az általános emberi tulajdonságok között kétségkívül egyike a legerőseb­beknek a hatalomhoz való ragaszkodás. Nem csodálkoztunk, még csak elítélő szavakat sem keresünk arra, ha ezt ob­jektíven megállapítjuk, hiszen ezt a ra­gaszkodást fűthetik nagyszerű eszmék, merész álmok is. De a miniszter, akinek a nyilatkozatát előbb idéztük, nem ke­reste ezt a hatalmat, annak vállalása óriási felelősséget, munkatöbbletet és érzékeny anyagi veszteséget jelentett a számára. Anélkül, hogy kétségbe von­nánk az ellenzéknek a jogát, amellyel bírálatot gyakorolhat személyek és in­tézmények felett, fel kell vetnünk a kér­dést, váljon a politikai szempontoktól függetlenül, hogyan ítéli meg az elfogu­latlan közvélemény a belpolitikai harc­nak ezt a hirtelen fordulatát. Ki lehet ez a Kozma Miklós, mit tett ez a minisz­ter, hogy alig verte vissza nyolcvan­­három saját pártjabeli képviselő­ nyílt, frontális támadását, személye és pozí­ciója most pontosan az ellenkező politi­kai harcvonal fronttű­zébe került?! A NÉP meghiúsult támadása után a leg­nagyobb ellenzéki párt vonul fel a harci lobogók alatt? Milyen fátum üldözi a kormány belügyminiszterét, hogy nem is egy, hanem több oldalról tartják szükségesnek az ellene való felvonu­lást? Ha nem azt mérlegeljük, hogy a kor­mány pártjában kinek szimpatikus Kozma Miklós és kinek nem, ha függet­lenítjük magunkat a politikai gépfegy­verfészkek elhelyezésétől, személyi in­dulatoktól, egy­éni barátságoktól és el­lenszenveiktől, akkor meg kell állapíta­nunk, hogy Kozma Miklós az eddigi belügyminiszteri működése alatt való­ban elkövetett­ egy igen nagy hibát. Mint mondottuk, a miniszteri pozíció a leg­több esetben olyanfajta furcsa és titok­zatos átlényegülést vált ki a bársonyszék birtokosának a lelkéből, amely­ egyéb­ként közérdekű és tiszteletreméltó mun­kásságának jobbszárnyát és balszár­nyát önkéntelenül is ellátja bizonyos sze­mélyi és tárgyi hatalmi biztosítékokkal. Kozma Miklós ellenben ehelyett minden energiáját, befolyását arra használta fel, hogy a magy­ar vidék elhanyagolt egészségügyi viszonyait új alapokra he­lyezze, hogy minisztersége nyomán gyógyintézetek, egészségügyi szerveze­tek támadjanak fel a magyar föld kü­lönböző pontjain. Ha volt a belügy­miniszternek ambíciója, egyéni célki­tűzése, akkor ebben a pozíciójában szemmel láthatóan és kézzelfoghatóla­g a magyar nép legértékesebb rétegeit sorvasztó népbetegségek elleni intézmé­nyes küzdelem és győzelem ragyogott ezeknek az ambícióknak a csúcspont­ján. De éppen itt kellett a hibának történ­nie. Aki Magyarországon szakítani mer az élet íratlan tradícióival, aki abban a meggy­őződésben végzi a resszortmun­­káját, hogy­ ez a munka ad súlyt és te­kintélyt politikai pozíciójának és letér a jól bevált útról, amely a politikai ha­talom presztízsével és erejével öltöz­tette csillogó korszakalkotásba a re­­sszortmunkát, annak előbb-utóbb szembe kell találnia magát a magy­ar poli­tikai élet íratlan törvényieinek kon­zekvenciáival. Kozma Miklós elég bátor volt ahhoz, hogy ne politikát csináljon, hanem politizálás helyett dolgozzék. Ha bűneit tetézte azzal, hogy egyéniség mert lenni, aki a meggyőződésével nem egyező kérdésekben, akár pártszerve­zésről, akár a hatalom gyakorlásáról, akár más kardinális problémáról volt szó, gondolkodás nélkül megkockáz­tatta a szembenállás rizikóját, — akkor egy­ pillanatig sem szabad csodálkoz­nunk azon, hogy­ politikai támadások érik. Az ősz Károlyi Gyula gróf mondotta, távozóban a miniszterelnökségről: „Úgy látszik, nálunk inkább kell be­szélni, mint cselekedni.” Igen, bármily furcsán hangzik, ha akad miniszter, aki elhanyagolja ezeket az atmoszféra­gondokat, ezeket a politikai barátkozá­­sokat, aki mellőzi mindazt, ami e ma­gas pozíció fényárnyékában megszokás­­szerűen megy­ végbe, annak készen kell állnia arra, hogy hirtelen szembesze­geznek vele kifogásokat, amely­eket már esztendőkkel ezelőtt is fel lehetett volna vetni, de amelyek akkor mint helyt nem állók, letűntek a politikai süllyesz­tőben. Nem különös, hogy Kozma Miklós ellen akkor indult meg a pergő tűz, ami­kor olyan v­asárnap délutáni elereszke­dett békesség, megértő nyugalom ter­peszkedik el a fórumon? Amikor a ve­zető tényezők kölcsönösen nagyra­becsülésükről biztosítják egymást és politikai gesztusaik az egymással szem­ben való előzékeny­ség terén kilométe­rekkel felülmúlják a kínai etikett udva­riassági szabályait... Végül: ritkán szoktunk ezeken a ha­sábokon olyan megállapításokat tenni, amelyek a hatalomnak kedvesek. So­sem húzódtunk meg a hatalom szél­árnyékában és most, amikor Kozma Miklósról ezeket a sorokat leírjuk, voltaképpen nem is tudjuk, ki ellen kell megvédeni a belügyminisztert. A Nép 83-as különítményével szemben, amely a sikertelen roham után egy­enként biz­tosította a belügyi tárca gazdáját ar­ról, hogy soha, esze ágában sem volt el­lene fellépni? Talán az ellenzékkel szemben, amely­ a barátságnak és a szimpátiának nyilt, félreérthetetlen je­leivel halmozta el Kozma Miklóst még a közelmúltban is, a képviselőház nyil­vánossága előtt!? „Ki magy­ar földön ,nagy sorsra vá­gyik, rokkanva jut el az éjszakáig ...” Ideg kérdése Ma­gyar­országon a poli­tika. Ne haragudjanak a volt miniszter urak: felmérhetetlen különbség látszik rajtuk miniszteri hivataloskodásuk alatt és után. A férfiakat azonban, akik helyt állnak a küzdelemben, nem kell félte­nünk ettől az idegcsatától. Ez végül,­­ha enyhìtése ül , visszagondolunk arra a sok, emírsége*.. végleges v^ta­tóter röl A hollandi kezdeményezes­re, amely­et a?^ttorint egyéb^nt a %s«prdabl) 9valutája. " Miklós részéről - belü­gyinLdszten­’sége alatt az alája tartozó közigazgatási ap­parátus oly sokszor tapasztalhatott, ha való értéke szerint mérlegeljük ennek a feltűnést, hangos szereplést sohasem kereső miniszternek intézkedéseit, meg­nyilatkozásait, amelyekben mindig elta­lálta az élettel, a küzdő, dolgozó embe­rekkel való bensőséges kapcsolat hang­ját és stílusát, akkor őszintén meg kell mondanunk, hogy mi Kozma Miklóst olyan belügyminiszternek és olyan ma­gyar úrnak tartjuk, aki sem a díszes pozíciót, sem a kitüntető hatalmat nem kereste, áld nem a háláért és az elisme­résért dolgozik, hanem ezért az elha­gyatott, kínlódó magyar népért és akit éppen ezért a nem politizáló ezrek és tízezrek megingathatatlan, őszinte ba­rátsága kísér a maga rögös, nehéz út­ján. M.Kir.All. Vas-, Acél- és Gépgyárak BUDAPEST, X., KŐBÁNYAIÉT 21. Házi vízellátáshoz, kertöntözéshez kézi- és géphajtású szivattyúk Kitűnő tartós kivitelű háztartások részére a­ak bizonyultak a Jobbágy­­i útonégő kályháink.­ ­ Ki fizeti meg a lejárt Phönix-kötvények biztosított összegeit? Két hónap múlva itt az évfordulója a Phönix Életbiztosító bukásának és csak­nem egy év alatt a kötvények hatályának meghosszabbítása, a biztosítás kénysze­rült fenntartása, a díjak kötelező fizetése, a biztosítási illetékek felemelése, a szer­ződés egyoldalú megváltoztatása és más, magánjogi kötelmek megváltoztatása ügyében történt hatósági intézkedés, csak egyről■ feledkeztek meg, hogy a biztosítási szerződések esedékessé is válnak s a feleknek nem csak fizetési kötelezettségeik vannak, hanem joguk is nyílik az esedékes biztosított össze­gek felvételére. A 4040/1936. M. E. sz. kormányrende­let a Phönix állomány­­átadásáról szabato­san rendelkezik. Fél éve kész a rendelet s azóta egymillió pengő költség elfogyasz­tása után sem készült el a biztosítási állomány 30.000 kötvényének felülvizsgá­lása. Egy napra átlag 120 kötvény esett volna s ha csak hat ember lenne meg­bízva ezzel a munkával, napi 20, mindössze 120 kötvény átvizsgálása fél év alatt befejezhető lett volna. Az Unitas rt. az állomány átvizsgálá­sáig és az átvizsgálás után lebonyolí­tandó számos bürokratikus művelet be­fejezéséig, végül a díjtartalék vagyon pontos megállapításáig nem kezdheti meg működését, mert ezt az a hirdetmény vezeti be, amelyet az állomány átadásáról a felügyelő hatóság fog a hivatalos lapban közzé­tenni. Közben a biztosítási szerződések egész tömege vált már esedékessé, részben a ki­kötött tartam elteltével, részben a biz­tosított halálával. A kedvezményezettek A I­­X* 1937 január 13. szabályszerűen a gondnoki teendőket, végző P. K.-nál jelentkeznek, ahol azonban csak elutasításban van részük­. Még csak pontos felvilágosí­tást sem kaphatnak, hogy a biztosí­tott összeget hol, mikor és kitől fog­ják megkapni? Ezzel szemben az ilyen biztosítások után is ,a­ biztosítási időtartam meghosszab­­bítása” címén tovább követelik a dí­­jakat. Valami itt nincs rendben! Ki lesz Kéthly László báró utóda Néhány hónappal ezelőtt, mint i­sűs­sze­tes, a kultuszminisztérium „leépítette” a harmadik belgyógyászati klinikát, majd később Kéthly László báró, a Pázmány­ Péter egyetem egyik belgyógyászati tan­székének professzora meghalt. Állása rövi­desen betöltésre is kerül. Több név kerül kombinációba Kéthly László báró utódja­ként. Három kiváló magántanárt emle­getnek, Boros Józsefet, Gömbös Gyula volt kezelőorvosát, váradi Haynal Imrét, a Rókus-kórház belgyógyász főorvosát és­ Gerlóczyt, az MTBA főorvosát. Lehet­séges azonban, hogy nem magántanárt neveznek ki a megüresedett belgyógyá­szati tanszékre, hanem valamelyik vidéki egyetem professzorát hozzák fel Ebben az esetben Fornáth Béla debreceni vagy Ángyán János pécsi egyetemi tanár ke­rülne fel Budapestre. További valuta devalvácók A nyugati pénzpiacokon és sajtóba­nn nagy feltűnést keltett Colijn németal­földi miniszterelnök évadnyitó beszéde, amelyben kijelenti, hogy máig sem látja elérkezettnek a hollandi forint végleges stabilizálására alkalmas időpontot. Sze­rinte a nemzetközi valutahelyzet semmi­vel sem biztonságosabb, mint volt hóna­pokkal ezelőtt. Számolni kell azzal, hogy épp a legfontosabb nemzetközi fizetőesz­­közök közül talán nem is egy már a kö­zel­jövőben újabb devalváción fog keresz­­tülmenni. Csak ha az ezután adódó gaz­dasági egyensúly és a politikai helyzet­ helyzetet teremtettek, lehet Az IOKSz adósságrendezése Az Iparosok Országos Központi Szö­­vetkezetét rendkívül nagy munkával és nagy áldozattal­­lehetett csupán átmen­teni az anyagi krízisen, amely a szövet­kezet régi vezetőségének a gazdálkodása következtében sok milliós deficitbe ker­gette a­ nagyrahívatott vállalkozást- Az állam­­ hárommillió pengő adósság kiegyenlítésére volt kénytelen kötelezett­séget vállalni. Ebből 1.200.000 pengőt si­cerü­lt­ edd­ig törleszteni. Az intézmény, amely Si­gner Pál vezérigazgató veze­tésével új virágzásnak indult, az ipari tárca hatáskörébe tartozik és így a tárca költségvetésének a keretében kell gon­doskodni az­­OKSz adósságtörlesztésé­ről. Előreláthatóan 1937-ben is­ nagyobb összeggel, körülbelül 200.000 pengővel sikerül mérsékelni az SOI&Sz adósságait. „Minden vita alkalmával kifogást eme­lünk a pénzmérleg elkészítési metódusa el­len, amelyet­­immár 30­ esztendő óta követ a főváros autonómiái. Harminc esztendő óta cipelünk, olyan zérószámadási sziszté­mát, amelynek helytelenségével mindenki tisztában van, amely cselekvő hátralékok címén szerepeltet soha be nem hajtható tételeket, tíz esztendő­ óta kivetett és be nem hajtható adókat, hátbérköveteléseket, úgyhogy már az elmúlt esztendőben 65 mil­lió pengőt tett ki az a cselekvő hátralék, amely a főváros ’ pénzmérlegében aktiv* gyanánt kimutatásra került.” (Láng Lajosnak,­­a pénzügyi ügyosztály szakbizottságában mondott beszédéből.) _ Ha olcsón és jól akar vásárolni, akkor már CSENDES­NÉL vegyen, ahol az olcsón előírt kfra­kat készpénztárakból még külön tO°/a vásárlási kedv Csendes­ül Budapest, Vili., menyben részesül. (»áruház ross-utea 77

Next