Közgazdasági és Közlekedési Tudósító, 1937 (10. évfolyam, 1-23. szám)

1937-01-13 / 1. szám

­ ,1937 január 13. TUDJUK... ... hogy a személyi kiadások, a földuz­zasztott tisztviselőstílus lidércnyomásként, fekszik meg az állami költségvetést. A kormányok sora fogad­kozott, hogy nem növeli az adminisztrációs terheket. A lét­szám kérdésében krudézis szigorúsággal törekedtek a csökkentésre, a­ nyugdíjazá­sok óraműpontossággal történnek meg. Ugyanakkor pedig, mint igen beavatott helyről értesülünk, a földművelésügyi tárca 220 új állás rendszeresítésére törek­szik az új költségvetésben. Egy pillanatra sem vonjuk kétségbe, hogy a tárcának valóban szüksége van ennyi új munka­erőm különböző szakszolgálatainak ellá­tására. A státus ilyen szilaj növelése azonban sem az agyonterhelt államkincs­tárra, sem a reménytelenül rossz előlépési viszonyok között élő köztisztviselői karra nem jelent áldást. Ezzel a két­százhússzal nem lehet behozni az elmaradottságot, amelyről a­ földmívelésügyi tárca, jog­gal beszélhet a rendelkezésre bocsátott pénzügyi eszközök szempontjából. Negy­venmillió pengős költségvetéssel sem az a­gr­ár­kultúra emelését, sem a mezőgazda­­sági lakosság magasabb életszínvonalát nem lehet eredményesen kimunkálni. A létszám ilyen emelésére irányuló szándé­kot azonban aggályosnak találjuk. Amikor a magyar állam 128.000 nyug­díjasról gondoskodik és ebből­ 2500-at tesznek ki a földmívelésügyi tárca nyug­díjasai, akkor ajánlatos fontolóra venni, Ivóvá vezet a létszámnak ilyen tempóban való szaporítása. A magyar állam elérke­zett már arra a pontra, hogy a létszám­szükséglet kielégítésénél — kivéve, ha­ az állástalan diplomások elhelyezése a cél — törődjünk a nyugdíjteher csökkentésével, ha pedig az felel meg a közérdeknek, munkaképes nyugdíjasoknak a szolgálatba való behívásával igyekezzünk megtakarí­tást elérni. A költségvetés minisztérium­­közi tárgyalása során úgyis alaposan meg­vitatják ezeket az állásigényeket, de a­ 220 új alkalm­azott tervével szemben is hangot kellett adnunk objektív aggályainknak, * ... hogy a kisszakasz ellen Ferenczy Tibornak, Budapest főkapitányának ener­gikus felszólalásán innen és túl számos kritika hangzott el. Nem­ érdektelen ezek között az sem, amit Miliők Ferenc város­atya mondott el egy ülésen. Miliők hivat­kozott ara a statisztikai jóslásra, hogy egy év alatt 300 millió kisszakaszt fog el­adni a BSzKRT. Tessék elképzelni —­ mondta, — hogy 300 millió kisszakaszt, így pötyögtessenek a­ perselyekbe. Tessék kiszámítani, hogy mennyi, időt jelent, ez. A­ forgalmat teljesen megbénította, a kis­­szakasz, ezért követette a megváltoztatá­sát. A BSzKRT ellen egyébként is kikelt Miliók Ferenc. A Keleti pályaudvarnál építettek egy nyitott várócsarnokot, amely­­nek csak a tetejét fedték be. Amikor elké­szültek vele, le kellett bontani, mert­ észre­vették, hogy a 11-es kocsiból nem lehet ki­szállni, túl alacsonyra építették a fenn­tartó oszlopokat. Vagy: a Kerepesi-út­ és Aréna-út sarkán vám egy sorompó. A so­rompó megvilágítására felszereltek egy lámpát, de ennek a kulcsa benn van a kerepesi úti végállomáson. A kulcsot egy kalauznak kell onnan kihoznia és a■ Hun­­gária-út sarkáról kell meggyújtania­ azt a­ lármát, amely a Kere­pesi-út és Aréna-út sarkán álló sorompóhoz tartozik. Reméljük, hogy a BSzKRT, amely ugyan sokkal nagyobb üzem, semhogy ilyen kisebb-nagyob hibák elő ne fordulhatnának, elkerüli a jövőben az ilyen szembeötlően furcsa, és felületes eseteket. * ... hogy Bessenyey Zénó közmunka­­tanácsi elnöksége során szívélyes, közvet­len viszonyt teremtett az autonómia mű­szaki hatóságaival. Éppe­n ezért feltűnést keltett az őszinteség, amellyel Bessenyey Zénó egy ülésen, ahol Szendy Károly pol­gármester elnökölt, feltűnő kijelentéseket tett a Rudasfü­rdő átalakításával kapcso­latban. „Amit a törökök óta végeztek Bu­dapestnek ebben a legszebb és legértéke­sebb gőzfürdőjében, — mondta — az mind, rossz volt... Bessenyey kritikáját tetézte Lázár Ferenc felszólalása. Lázár Ferenc megkérdezte, vájjon nem, túl drága költ­­ségvetésel operál-e a főváros műszaki osz­tálya, amikor például 1800 pengőt állít be egyágyas szóba, bútorberendezésére és felszerelésére. Ezt Linalnél olcsóbban le­hetne megrendelni. Kétágyas szoba be­rendezése 2700 pengő. Három egyszerű kádfürdő több mint 9000 pengőbe kerül. Úgy veszem észre — hangoztatta■ Lázár Ferenc, — hogy ezek a keretek irreálisak. Kérte a polgármestert, hogy szigorúbban nézesse meg a­ költségvetést. Nem kétséges, hogy Szendy Károly pol­gármester, aki­ minden fontosabb aktát szeméresen vizsgál felül, ezeknek a '­aló­­ba­s­ág-'c­ímreméltó felszólalásoknak a, dolgában is meg fog tenni 'mindent :a vá­ros érdekeinek a megvédésére. estB. Nagy arányokat ölt Ekkor aztán olyan tőkések jelentkez­tek, akiknek tulajdonképpen semmi kö­zük nincs az építkezési szakmához, de azt sem ambicionálják tartósan, hogy háztulajdonosok legyenek. Beszélnek többek között egy Rákos nevű borkeres­kedőről, aki egymásután építtette a há­zakat és alighogy azok elkészültek, mindjárt tovább is adtak őket. Szinte le­gendás hírre tett szert a házépítkezé­sek és továbbadások terén a szerencsés­­kezű Ginzler Hermann kormánytaná­csos, hogy csak a legnagyobbakat, leg­ismertebbeket említsük. (Ginzler egy­szersmind okleveles építészmérnök is.) Sokat beszélnek továbbá az egyetemi professzorról, aki szintén megsokszorozta vagyonát ilyen speku­ a bérházspekuláció ráziós bérházépítkezés révén. Listánk azonban korántsem teljes, hi­szen a szakma legalaposabb ismerői leg­alább ötvenre teszik azoknak számát, akik ily módon konjunkturális vagyo­nokra,­ tettek szert, akik tehát a­ bank­­zárlatot követő évek új, keveset emlege­tett milliomosai. Az adóhatóságok is érthetően, felfi­gyeltek erre az építkezéssel és bérház­­eladással kombinált­­ vagyongyarapítási módra,, amelynek megvan a maga tech­nikája. Amikor­­ a házrészvénytársasá­gok adóztatását nem szorította meg a pénzügyi kormány, egyszerűbben, a részvénypakett vagy részvényutalvány átadásával lehetett lebonyolítani adás­vételi üzleteket. Ma már azonban ez is valamivel körülményesebb. Végefelé közelednek az aranjuezi szép napok Minden konjunktúrának vége szakad egyszer. Most az a veszély fenyeget, hogy a spekulációs bérpalota-építkezé­sek aranykora szűnik meg. A novem­beri házbérnegyeddel kapcsolatban már lehetett látni a konjunktúra hanyatlá­sának bizonyos szimptómáit. A túlságosan magasra felsrófolt lak­bérek mellett nem jelentkeztek lakók. Több bérpalota emeletei állanak ennek következtében üresen, főleg a városnak azon a részein, ahol a lakástúltermelés aránytalanul nagy a kereslethez képest. Ma már rájöttek a vállalkozók, hogy a középosztály adott kereseti, viszonyai mellett a lakbéreket tovább emelni nem, lehet, sőt inkább bérleszállításra van szükség a, modernebb kislakásoknál. Márpedig, ha csupán egyetlen évne­gyedre elmarad a várt házbérjövedelem, felborul az egész kalkuláció- és kiadatlan lakásokkal nehéz eladni a friss , helyenként súlyos technikai hibákkal, nem mindig szolidan épült — bérpalotákat. A tavaszi építkezési kampányt kedve­zőtlenül befolyásolja az a körülmény is, hogy számos építési anyag jelentősen megdrágult. Remélhetőleg csak átmene­tileg magasabb az ára a téglának, ami ugyan nem döntő fontosságú bérházépít­kezésnél, de mégis 5-7 százalékát te­­szi rendszerint a teljes költségnek. Egyes, a berendezéshez szükséges fémek ára duplájára emelekedett. Drágult a fa is, mert­ a cseh és román termelők áru­juknak jó piacot találtak Angliában és csak magasabb összegért hajlandók szál­lítani­ a­ magyar piac részére. Az ipar­ügyi minisztérium igen helyes szociál­politikai intézkedései következtében vé­gül ORMOS CIPŐK Budapest, Erzsébet­ Körút 54. sz. Telefon: 1-44-8-34. Budapest, Baross­ utca 66-68. sz. Telefon: 1-47-­ 21. Tagoknak:8 ezá­alék engedmény! 3 A tőke mindig a legjobban jövedel­mező befektetési módot keresi. Volt idő, mikor áru összehalmozása mutatkozott a legjobb befektetésnek, később a tőzsdén sokszorozták meg vagyonukat a speku­lánsok, más időpontban ékszerek, bril­­liánsok felvásárlását, arany gyűjtését tartották a legkifizetődőbbnek. Arány­lag kevesen voltak, akik változatlanul bíztak az ingatlan értékállandóságában és földbirtokot, telket, bér­házat vettek. Néhány esztendővel ezelőtt Budapest rohamos fejlődésnek indult és a tényle­ges lakásszükségletnek megfelelően egy­­re-másr­a épültek a hatalmas bérpalo­ták, a családi házak, úgy a pesti, mint a budai oldalon. Az építkezési konjunktú­rát kétségkívül nagy mértékben előmoz­dította a harmincéves adómentesség, majd a nyomába lépett és építési öve­zetekként változó mérvű rendkívüli, adó­­mentesség is. Nem szabad végül elfeled­kezni arról sem, hogy nagyobb vállala­tok nyugdíjintézetei, elismert pénztárai mind tömegesebben föld­ették vagyonuk egy részét bérházak építésébe, mert azok­nak jövedelmezősége megfelelőnek bizo­nyult. Bérpaloták­­, háziúr nélkül Felismerte ezt a konjunktúrát néhány vállakozó is. Kiszámították, hogy a mo­dern kislakásért elérhető aránylag ma­gas bérek mellett az építkezésbe fekte­tett tőkék a bankbetét kamaténál jóval többet, annak, három - négyszeresé­t­­is meg­hozzák, sőt a szükséglet ilyen modern kislakásos házak iránt egyre fokozódik, úgyhogy tőkenyereségre is joggal lehet számí­­tani. Talán nem is spekulációs szándék veze­tett több építési vállalkozót, amikor az újlipótvárosban, a Margit-körúton, a Horthy Miklós­ út környékén és a város más, lendületesen fejlődő részein üres telkeket vagy régi házakat vásároltak össze és azokra hatalmas, modern bér­palotákat építettek­. Elsősorban a vál­lalat, foglalkoztatását, új munkaalkal­mak szerzését tartotta szem előtt több építész, köztük Szőke Imre, Gregersen Hugó, Mengl Ferenc, Wil­l Géza, és még páran, amikor saját tő­kével vagy pedig előnyösen szerzett köl­csönpénzből nagyarányú építkezésekbe kezdtek. Úgy jellemezhetnénk ezt a mozgal­mat, hogy itt nem a­ tula­jdonos volt az építtető, hanem az építész lett átmene­tileg háziúr. Mikor aztán a­ ház elké­szült, a lakásokat gyorsan bérbevették, tehát a befektetett tőke és a jövedelme­zőség tekintetében semmi további rizikó nem volt, meglehetős haszonnal továbbadták a házat. Sokszor az építési vállalkozó egyetlen pillanatra sem szerepelt tulajdonoskép, hanem a kész házat úgy írták át a vevő, az új háztulajdonos nevére, mintha a telken még mindig a régi viskó állana, vagy talán az fent. Szép keresettel ju­talmazta­ a­ felélénkülő vállalkozási ked­vet a kereslet növekedése és a mutat­kozó haszon újabb és újabb rétegeket kapcsolt be a spekulációs bérházépítke­zésekbe, jelentősen emelkedtek a munkabérek is. Ennek a körülménynek tulajdonít­ható, hogy tavaszra sokkal, kisebb ará­nyú spekulációs házépítkezés várható, mint, az elmúlt esztendőben. Nem befo­lyásolja ugyan jelentősen az építkezése­ket ez a drágulás, amelyek komoly tőke­­befektetési célt szolgálnak, vagy nyug­díjalapok vagyonának konzerválásával kapcsolatosak. így a Weiss Maisfréd konszern egyszerre három házat épít a Margit-körúton­, kettőt pedig a Margit-lúd pesti olda­lánál. A nagy hasznot jelentő, spekulációs, enorm­u­s drága lakbérrel számoló és nem mindig közérdekű bérházépítkezé­sek tempója azonban jóval lanyhább. A. Nagy György Leáldozóban a nagy spekulációs építkezési konjunktúra Mit ér Kohnerék évi 10.000 pengős nyugdíjígérete A Kohner Adolf cégnél volt a cégvezető Horváth Andor, aki 14.000 pengő nyugdí­jat követel a felszámoló vállalattól. Há­rom bírói fórum is foglalkozott az ügy­­gyel, közben az OHB is, mint mellékbe­­avatkozó perbe lépett. A Kúria jogerősen havi 100 pengő nyugdíjat és­­ megfelelő kamatot ítélt meg a cégvezetőnek. Kitűnt, hogy a Párkány Frigyes által képviselt Kohner-cég tulajdonosai 1924-ben arra kötelezték magukat, hogy a cégvezetőnek, bármikor­­kövekezzék be a nyugdíjazása, évi 10.000 effektív aranykorona -nyugdíjat, fizetnek. A cég közben kényszeregyesség­­be került. A cégvezető mindössze havi 200 pengőt kapott havi 833 pengő helyett. Az OHE szakértőjének a státus-összeállításá­­ból az derült ki, hogy a 100 százalékosan kielégítendő követelések számára csak 800.000 pengőt vettek számításba. E kö­vetelések közé sorolták az alkalmazotti illetményekett is. Meg kell most vizsgálni a Kúria, Tott-tanácsinak ítélete alapján, mennyi a cég nyugdíjterhe és a tartalékolt 800.000 pengő mennyiben bízja meg a fel­peres követelését. Azt is vizsgálat tár­gyává teszi a bíróság, hogy báró Kohner Adolf, báró Kohner Willy,­­ báró Kohner István alpereseknek van-e vagyonuk. Az ítélettel tehát csak egyelőre marasztalták el a Kohner-céget, a további bírói eljárás­tól függ, magasabb nyugdíjat kell-e fizet­­niök a volt cégvezetőjüknek. Erőteljes és fürge, meglepő fel­gyorsuló képesség, fogyasztás kb 8 liter, adó évi 60.M­P. Győződjék meg róla! Főképviselőt: HAHR ARTHUR FSIA8 Budapest, VI., Andrássy­ út 10.

Next