Közgazdasági és Közlekedési Tudósító, 1938 (11. évfolyam, 1-24. szám)

1938-01-12 / 1. szám

­A A lapot alapította: DR. HOMONNAY TIVADAR országgyűlési képviselő Felelős szerkesztő: DR. SERÉNYI SÁNDOR Megjelenik minden második szerdán Banktisztviselő és Idegenforgalmi melléklet­ ­ Január végén nyújtja be Fabinyi pénzügyminiszter az átdolgozott szesztörvényjavaslatot A pénzügyminisztériumban az érde­keltek írásban és szóban előterjesztett észrevételeik alapján már átdolgozták az új szeszadótörvény javaslatot, amelyet január végén, illetve az újon­nan összeülő Ház egyik első ülésén ter­jeszt be Fabinyi Tihamér pénzügymi­niszter. Állítólag a minisztertanács el­vileg már dönött abban a kérdés­ben, hogy a szesztörvény előtt Darányi Kálmán földmívelésügyi miniszternek a hegyközségek újjáalakításáról szóló javaslatát tárgyaltatja le a bizotságokkal és a plé­­nummal. Barcza György vatikáni követet kombinálják a londoni magyar külképviselet élére Masirevits Konstantin, Magyarország londoni követe szabadságon van és hír szerint rövidesen nyugalomba készül. Megindult tehát a kombináció, hogy a kormány kit állít Masirevits he­lyére, a londoni külképviselet élére. A legposszibilisabb jelölt — beavatott információnk szerint — Barcza György meghatalmazott miniszter, aki évtize­dek óta a Vatikánban teljesít szolgála­tot mint Magyarország követe. Barcza kinevezése a legközelebbi hetekre vág­ható. Ezzel egyidejűleg természetesen aktuális lesz nemcsak a vatikáni követ állásának betöltése, hanem más sze­mélycsere is fontos diplomáciai posz­tokon. Az államnyomdában készülnek az eucharisztikus kongresszus igazolványai Rövidesen hozzá fognak a májusi bu­dapesti eucharisztikus világkongresszus minden eseményére belépő jegyül szol­gáló, utazási kedvezményekre jogosító és személyazonosságot is igazoló nyom­tatványainak elkészítéséhez. A nagy­bizottság az államnyomdában készítteti ezeket az igazolványokat, különleges papiroson és mindegyiket sorszámozva. Meg akarják ugyanis előzni, hogy az igazolványok körül bármiféle vissza­élés történhessék és olyanok kezébe ke­rülhessenek igazolványok, akik azok felhasználására nem jogosultak. Egy szappangyári igazgató váratlan kilépése és peres­kedése A Kolozsvári Heinrich-féle szappangyár r­­t. vezető igazgatója Székely-Doby Imre legutóbb váratlanul kilépett a cégből és egyidejűleg pert is, indított a vállalat el­len. A távozás okáról különböző verziók keltek szárnyra, de az ügy részletei rövi­desen nyilvánosságra kerülnek, mert Székely-Doby Imre pert indított részvé­nyeinek ikadása és a szolgálati viszonyból folyó jogainak érvényesítése ügyében. A kereseteket a budapesti törvényszék tár­gyalja, unwrap—Haw Az agrártermelés átszervezése és az importügyek reformja A felduzzadt valutaszükséglet biztosítása A most Budapesten folyó hármas kül­ügyminiszteri konferenciának, Olaszország, Ausztria és Magyarország politikai ta­nácskozásának igen érdekes gazdasági ta­nulságai is vannak. Természetesen a köz­vélemény egyelőre nem lehet részletesen tájékoztatva arról, hogy a zárt ajtók mögött milyen témák kerülnek megvita­tásra; a római egyezmény három aláírója megvitatja-e, hogy gazdasági téren meny­nyiben bizonyul helytállónak az 1934-ben létrejött megállapodás, nem szorul-e módo­sításra az alapszerződés, amellyel annyi sokat foglalkozott a világsajtó. Nemrégen összeállítás jelent meg egy kitűnő magyar szakember tollából arról, hogy a római egyezmény gazdasági téren milyen eredményeket hozott a három h­álam­ szempontjából. A szerző arra a megállapításra jutott, hogy 1933, tehát a római egyezményt megelőző esztendő óta Ausztria a másik két állam felé egyharmaddal, Olaszország mintegy ötven százalékkal, Magyarország pedig mindössze tíz százalékkal fokozta kivitelét 1936 végéig, holott Magyarország exportvolumene értékben ugyanezen idő alatt huszonöt százalékkal emelkedett. Ha az 1937-es év külkereskedelmi forgalmát is figyelembe vesszük, valamivel kedve­zőbb képet nyerünk magyar szempontból, mert a múlt év végéig a másik két állam felé Magyarország csaknem huszonöt szá­zalékkal tudta emelni 1933. évi kivi­telét, igaz viszont, hogy a magyar export ér­téke csaknem ötven százalékkal nőtt az utolsó négy évben. Ebből a statisztikából kár lenne most egyoldalú tanulságokat levonni. Az el­múlt év őszén Rómában tartott megbe­szélés során az érdekelt hatalmak amúgy is gyökeres módosítást tartottak szüksé­gesnek a szerződő államok egymás közti gazdasági konstrukcióját illetőleg. Tör­tént azonban még egy, világpolitikai je­lentőségű esemény is, az nevezetesen, hogy a roma—berlini tengely erőteljesen megszilárdult. Ennek következtében, — ha igazuk van a beavatottaknak, — Olaszország első­sorban a balkán államok felé orientálódik és ebben az irányban kívánja gazdasági kapcsolatait is jobban kiépíteni, viszont a Duna folyásáig a német befolyás erősbödött gazdasági, pénzügyi vonat­kozásokban is. Ha ez így van, akkor Magyarország szempontjából lassan csökken majd az olasz piac jelentősége, viszont fokozódik a gazdasági kapcsolat Németország felé, amit különben más körülmények is bizo­nyítanak. Darányi Kálmán miniszterelnök berlini tárgyalásai során elvileg m­ár kialakult egy plattform a két ország gazdasági és pénzügyi kapcsolatainak mechanizálása tekintetében. Ennek az elképzelésnek a részleteit szintén nem ismeri a széleskörű nyilvánosság. Csak annyit tud, hogy a behozatal és kivitel között bizonyos szer­ves kapcsolat létesül, automatikus funk­u­m, ami állítólag megakadályozza a két állam fizetési mérlegének ki nem egyen­súlyozottságát. Természetszerű következ­ménye lenne a fenti megállapításoknak az, hogy Olaszország mellett Németországnak is be kellene kapcso­lódni a római megállapodások gazda­sági vonatkozásaiba. Ha ez nem történik meg, akkor bizonyára különleges okai vannak a nagyhatalmak­nak arra, hogy miért nem követik a Ró­mában lefektetett irányelvek ilyen irányú kibővítését. Magyar szempontból kettős következ­ménnyel jár az 1937-es év külkereskedelmi eredményeinek összegezése. Az egyik kö­vetkezmény az, hogy még nagyobb figyelemmel kell ellen­őrizni a kivitel és a behozatal egymás­­*"* közti kapcsolatát. Nem szabad ugyanis elfelejteni, hogy az elmúlt esztendőben Magyarország külföldi hitelezőivel a régi tartozások tekinteté­ben olyan megállapodást kötött, amely valutaszükségletünket fokozta. Még in­kább ügyelni kell tehát arra, hogy a magyar árufeleslegekért konvertibilis és transzferálható valutákat kapjunk. Ebből logikusan következik, hogy a kivitelt és behozatalt egyetlen szervnek kell irányí­tani, még­pedig úgy, amint azt az ország vitális érdekei megkívánják. Hogy ez a külkereskedelemmel összefüggő engedélyek koncentrálására vezet-e, vagy sem, az rö­videsen különböző intézkedések formájá­­ban úgyis demonstrálódik. Másrészt azonban arra is törekednie kell Magyarországnak, hogy a távolabb fekvő piacokra, a valutabevételt jelentő országokba az eddiginél nagyobb mérték­ben eljusson feleslegeivel. Olyan export­lehetőségeket kell teremteni, amelyeknél a fuvarköltség másodlagos kalkulációs té­­nyező. Ez pedig kapcsolatos azzal, hogy a magyar mezőgazdaság korszerű ra­cionalizálása mielőbb történjék meg. A vásárlók igényeinek, kívánságainak megfelelő tömegcikkeket kell piacképes állapotban elő­állítania a magyar mezőgaz­daságnak. Ezen a téren — a búzaterme­lés megfelelő átszervezésével — már ért is el eredményeket a földmívelésügyi mi­nisztérium. A megkezdett úton azonban nagyobb lépésekkel kell előre haladni, hi­szen egész sereg olyan feladat vár meg­valósításra, amely feladatokat nagyon jól ismernek az ország gazdaságpolitikusai és a gyakorlati szakemberek. Úgy látjuk, hogy ebben a két irányban hoz változást 1938 a magyar gazdasági életben. Úgy érezzük, hogy az eredmények megfelelőek lesznek. A ránk váró nagy feladatokkal épp úgy meg tudnak birkózni az illetékesek, mint ahogy legyűrtek ren­geteg nehézséget, akadályt az ezeréves Magyarország eddigi fennállása alatt, fő­leg pedig az utóbbi esztendőkben. A. Nagy György Fél esztendőre ismét meghosszabbították Plósz Béla államtitkár szolgálati idejét . Ki lesz a magyar lótenyésztés ügyeinek legfőbb vezetője? Hónapokkal ezelőtt jelentette már a Tudósító, hogy a földmívelésügyi mi­nisztérium lótenyésztési osztályának vezetője, Plósz Béla államtitkár nyugalomba készül. Az elmúlt hetekben ismét aktuális lett ez a kérdés, mert a több, mint hetven éves Plósz államtitkár vissza akart vo­nulni hivatali tevékenységétől. Darányi Kálmán miniszterelnök és földmívelés­ügyi miniszter, továbbá Marschall Fe­renc államtitkár foglalkoztak is azzal, hogy kit állítsanak Plósz Béla helyére. Kombinációba került Fabinyi Tibor osz­tálytanácsos, továbbá Thiringer Vil­mos, aki nagy érdemeket szerzett a Nonius-ménes újjászervezése terén. Má­sok Scitovszky Aladárt emlegették a külső embere­k közül, de Scitovszky idő­közben má arányú elhelyezkedést talált. Szó volt arról is, hogy Odeschalchi Béla herceg, a Magyar Lovaregylet egyik kitűnő vezetője kerüljön a lótenyésztési osztály élére. Mindezek a kombinációk — legalább egyelőre — tárgytalanok lettek, mert Darányi Kálmán felkéré­­sére Plusz államtitkár hajlandónak mu­tatkozott arra, hogy még egy ideig, , legfeljebb azonban ez év júliusáig ellássa hivatali teendőit és ne vonuljon vissza az aktív szolgá­lattól. Most tehát csaknem fél esztendő van arra, hogy minden tekintetben al­kalmas osztályvezetőt keressen a kor­mány, olyan embert, aki a telivér- tenyésztés és a haszonállatprobléma minden kérdését alaposan ismeri.

Next