Közgazdasági és Közlekedési Tudósító, 1938 (11. évfolyam, 1-24. szám)
1938-01-12 / 1. szám
A A lapot alapította: DR. HOMONNAY TIVADAR országgyűlési képviselő Felelős szerkesztő: DR. SERÉNYI SÁNDOR Megjelenik minden második szerdán Banktisztviselő és Idegenforgalmi melléklet Január végén nyújtja be Fabinyi pénzügyminiszter az átdolgozott szesztörvényjavaslatot A pénzügyminisztériumban az érdekeltek írásban és szóban előterjesztett észrevételeik alapján már átdolgozták az új szeszadótörvény javaslatot, amelyet január végén, illetve az újonnan összeülő Ház egyik első ülésén terjeszt be Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter. Állítólag a minisztertanács elvileg már dönött abban a kérdésben, hogy a szesztörvény előtt Darányi Kálmán földmívelésügyi miniszternek a hegyközségek újjáalakításáról szóló javaslatát tárgyaltatja le a bizotságokkal és a plénummal. Barcza György vatikáni követet kombinálják a londoni magyar külképviselet élére Masirevits Konstantin, Magyarország londoni követe szabadságon van és hír szerint rövidesen nyugalomba készül. Megindult tehát a kombináció, hogy a kormány kit állít Masirevits helyére, a londoni külképviselet élére. A legposszibilisabb jelölt — beavatott információnk szerint — Barcza György meghatalmazott miniszter, aki évtizedek óta a Vatikánban teljesít szolgálatot mint Magyarország követe. Barcza kinevezése a legközelebbi hetekre vágható. Ezzel egyidejűleg természetesen aktuális lesz nemcsak a vatikáni követ állásának betöltése, hanem más személycsere is fontos diplomáciai posztokon. Az államnyomdában készülnek az eucharisztikus kongresszus igazolványai Rövidesen hozzá fognak a májusi budapesti eucharisztikus világkongresszus minden eseményére belépő jegyül szolgáló, utazási kedvezményekre jogosító és személyazonosságot is igazoló nyomtatványainak elkészítéséhez. A nagybizottság az államnyomdában készítteti ezeket az igazolványokat, különleges papiroson és mindegyiket sorszámozva. Meg akarják ugyanis előzni, hogy az igazolványok körül bármiféle visszaélés történhessék és olyanok kezébe kerülhessenek igazolványok, akik azok felhasználására nem jogosultak. Egy szappangyári igazgató váratlan kilépése és pereskedése A Kolozsvári Heinrich-féle szappangyár rt. vezető igazgatója Székely-Doby Imre legutóbb váratlanul kilépett a cégből és egyidejűleg pert is, indított a vállalat ellen. A távozás okáról különböző verziók keltek szárnyra, de az ügy részletei rövidesen nyilvánosságra kerülnek, mert Székely-Doby Imre pert indított részvényeinek ikadása és a szolgálati viszonyból folyó jogainak érvényesítése ügyében. A kereseteket a budapesti törvényszék tárgyalja, unwrap—Haw Az agrártermelés átszervezése és az importügyek reformja A felduzzadt valutaszükséglet biztosítása A most Budapesten folyó hármas külügyminiszteri konferenciának, Olaszország, Ausztria és Magyarország politikai tanácskozásának igen érdekes gazdasági tanulságai is vannak. Természetesen a közvélemény egyelőre nem lehet részletesen tájékoztatva arról, hogy a zárt ajtók mögött milyen témák kerülnek megvitatásra; a római egyezmény három aláírója megvitatja-e, hogy gazdasági téren menynyiben bizonyul helytállónak az 1934-ben létrejött megállapodás, nem szorul-e módosításra az alapszerződés, amellyel annyi sokat foglalkozott a világsajtó. Nemrégen összeállítás jelent meg egy kitűnő magyar szakember tollából arról, hogy a római egyezmény gazdasági téren milyen eredményeket hozott a három hálam szempontjából. A szerző arra a megállapításra jutott, hogy 1933, tehát a római egyezményt megelőző esztendő óta Ausztria a másik két állam felé egyharmaddal, Olaszország mintegy ötven százalékkal, Magyarország pedig mindössze tíz százalékkal fokozta kivitelét 1936 végéig, holott Magyarország exportvolumene értékben ugyanezen idő alatt huszonöt százalékkal emelkedett. Ha az 1937-es év külkereskedelmi forgalmát is figyelembe vesszük, valamivel kedvezőbb képet nyerünk magyar szempontból, mert a múlt év végéig a másik két állam felé Magyarország csaknem huszonöt százalékkal tudta emelni 1933. évi kivitelét, igaz viszont, hogy a magyar export értéke csaknem ötven százalékkal nőtt az utolsó négy évben. Ebből a statisztikából kár lenne most egyoldalú tanulságokat levonni. Az elmúlt év őszén Rómában tartott megbeszélés során az érdekelt hatalmak amúgy is gyökeres módosítást tartottak szükségesnek a szerződő államok egymás közti gazdasági konstrukcióját illetőleg. Történt azonban még egy, világpolitikai jelentőségű esemény is, az nevezetesen, hogy a roma—berlini tengely erőteljesen megszilárdult. Ennek következtében, — ha igazuk van a beavatottaknak, — Olaszország elsősorban a balkán államok felé orientálódik és ebben az irányban kívánja gazdasági kapcsolatait is jobban kiépíteni, viszont a Duna folyásáig a német befolyás erősbödött gazdasági, pénzügyi vonatkozásokban is. Ha ez így van, akkor Magyarország szempontjából lassan csökken majd az olasz piac jelentősége, viszont fokozódik a gazdasági kapcsolat Németország felé, amit különben más körülmények is bizonyítanak. Darányi Kálmán miniszterelnök berlini tárgyalásai során elvileg már kialakult egy plattform a két ország gazdasági és pénzügyi kapcsolatainak mechanizálása tekintetében. Ennek az elképzelésnek a részleteit szintén nem ismeri a széleskörű nyilvánosság. Csak annyit tud, hogy a behozatal és kivitel között bizonyos szerves kapcsolat létesül, automatikus funkum, ami állítólag megakadályozza a két állam fizetési mérlegének ki nem egyensúlyozottságát. Természetszerű következménye lenne a fenti megállapításoknak az, hogy Olaszország mellett Németországnak is be kellene kapcsolódni a római megállapodások gazdasági vonatkozásaiba. Ha ez nem történik meg, akkor bizonyára különleges okai vannak a nagyhatalmaknak arra, hogy miért nem követik a Rómában lefektetett irányelvek ilyen irányú kibővítését. Magyar szempontból kettős következménnyel jár az 1937-es év külkereskedelmi eredményeinek összegezése. Az egyik következmény az, hogy még nagyobb figyelemmel kell ellenőrizni a kivitel és a behozatal egymás*"* közti kapcsolatát. Nem szabad ugyanis elfelejteni, hogy az elmúlt esztendőben Magyarország külföldi hitelezőivel a régi tartozások tekintetében olyan megállapodást kötött, amely valutaszükségletünket fokozta. Még inkább ügyelni kell tehát arra, hogy a magyar árufeleslegekért konvertibilis és transzferálható valutákat kapjunk. Ebből logikusan következik, hogy a kivitelt és behozatalt egyetlen szervnek kell irányítani, mégpedig úgy, amint azt az ország vitális érdekei megkívánják. Hogy ez a külkereskedelemmel összefüggő engedélyek koncentrálására vezet-e, vagy sem, az rövidesen különböző intézkedések formájában úgyis demonstrálódik. Másrészt azonban arra is törekednie kell Magyarországnak, hogy a távolabb fekvő piacokra, a valutabevételt jelentő országokba az eddiginél nagyobb mértékben eljusson feleslegeivel. Olyan exportlehetőségeket kell teremteni, amelyeknél a fuvarköltség másodlagos kalkulációs tényező. Ez pedig kapcsolatos azzal, hogy a magyar mezőgazdaság korszerű racionalizálása mielőbb történjék meg. A vásárlók igényeinek, kívánságainak megfelelő tömegcikkeket kell piacképes állapotban előállítania a magyar mezőgazdaságnak. Ezen a téren — a búzatermelés megfelelő átszervezésével — már ért is el eredményeket a földmívelésügyi minisztérium. A megkezdett úton azonban nagyobb lépésekkel kell előre haladni, hiszen egész sereg olyan feladat vár megvalósításra, amely feladatokat nagyon jól ismernek az ország gazdaságpolitikusai és a gyakorlati szakemberek. Úgy látjuk, hogy ebben a két irányban hoz változást 1938 a magyar gazdasági életben. Úgy érezzük, hogy az eredmények megfelelőek lesznek. A ránk váró nagy feladatokkal épp úgy meg tudnak birkózni az illetékesek, mint ahogy legyűrtek rengeteg nehézséget, akadályt az ezeréves Magyarország eddigi fennállása alatt, főleg pedig az utóbbi esztendőkben. A. Nagy György Fél esztendőre ismét meghosszabbították Plósz Béla államtitkár szolgálati idejét . Ki lesz a magyar lótenyésztés ügyeinek legfőbb vezetője? Hónapokkal ezelőtt jelentette már a Tudósító, hogy a földmívelésügyi minisztérium lótenyésztési osztályának vezetője, Plósz Béla államtitkár nyugalomba készül. Az elmúlt hetekben ismét aktuális lett ez a kérdés, mert a több, mint hetven éves Plósz államtitkár vissza akart vonulni hivatali tevékenységétől. Darányi Kálmán miniszterelnök és földmívelésügyi miniszter, továbbá Marschall Ferenc államtitkár foglalkoztak is azzal, hogy kit állítsanak Plósz Béla helyére. Kombinációba került Fabinyi Tibor osztálytanácsos, továbbá Thiringer Vilmos, aki nagy érdemeket szerzett a Nonius-ménes újjászervezése terén. Mások Scitovszky Aladárt emlegették a külső emberek közül, de Scitovszky időközben má arányú elhelyezkedést talált. Szó volt arról is, hogy Odeschalchi Béla herceg, a Magyar Lovaregylet egyik kitűnő vezetője kerüljön a lótenyésztési osztály élére. Mindezek a kombinációk — legalább egyelőre — tárgytalanok lettek, mert Darányi Kálmán felkérésére Plusz államtitkár hajlandónak mutatkozott arra, hogy még egy ideig, , legfeljebb azonban ez év júliusáig ellássa hivatali teendőit és ne vonuljon vissza az aktív szolgálattól. Most tehát csaknem fél esztendő van arra, hogy minden tekintetben alkalmas osztályvezetőt keressen a kormány, olyan embert, aki a telivér- tenyésztés és a haszonállatprobléma minden kérdését alaposan ismeri.