Lábbelikészítők Lapja, 1931 (13. évfolyam, 1-24. szám)
1931-01-01 / 1. szám
1931 január 1. LÁBBELIKÉSZÍTŐK LAPJA 3. oldal nem tudom mit lehet irigyelni a cipésziparosság sorsán. Mint fentebb megírtam, örömmel látta és várta a cipésziparosság nagy többsége, hogy az elkészített inségmunka után jobban fog belekapcsolódni a közmunkákba, amely most a legrosszabb időben kb. 550— 600 cipésziparos családnak juttatott ebből az 1900 pár cipőből néhány falat kenyeret. Szívszorongva vártuk a döntést egy másik pályázatunkra. Kérésünk jogosságát és komolyságát szabályszerű bizonyítványokkal láttuk el, melyek igazolták különböző helyeken végzett és már leszállított munkáink megbízhatóságát és szállításaink pontosságát. Küldöttségileg kerestük fel a munkát kiadó BSzKRt vezérigazgatóját, aki megígérte, hogy támogatja, mert megérti kérésünk jogosságát és az iparosság végtelenül rossz helyzetét és legjobb megértéssel támogatni fog bennünket céljaink elérésében. Megtörtént a döntés: kapott az ivarosság összessége 600 vár cipőt elkészítés végett. Hálás köszönetet kell érte mondani, mert mint először pályázó, bárhogyan is igazolta szállítóképességét, mégis helyénvaló az óvatosság. Egy tényt azonban mégis csak le kell szögezni és ez az, hogy amikor a szakma legkomolyabb szervei minden nyerészkedési szándéktól mentesen a tömegnyomoron kívánnak segíteni és a cipésziparosság százait akarják munkához juttatni,főként azokat, kiknek nincs anyagi erejük az önálló pályázathoz) akkor egyes vállalkozóknak jut 1—2 ezer pár, sőt olyan eset is akad, hogy nem a képnek az emléke messze elkíséri ... Az önfeledt izgalomban megszépült, sápadt arcára az öröm lángja csókolta halvány bíborát. Testében kissé megremegett. Úgy érezte, a mélységek szélén áll, ahonnét visszafojtott, heves viharok törnek fel és rázzák, riasztják, nyugtalanítják. Úgy érezte, mintha a szívén keresztül vonulna el a megálmodott élet. F eredt állapotából az autóbusz tülkölése riasztotta fel ... gondolatai szétrebbentek, nyugtalanul körülnézett, kutató szemekkel vizsgálta az előtte hirtelen megálló autó berregését. A kocsiból egy üdvözlő kéz int felé, — egy pillanat és már ő is robog ... A férfi, akit várt, szorosan melléje vonta, lelkük egy közös villanásban összeért. sgy ültek sokáig szótlanul. Szemét lehunyta, úgy érezte, mintha a „kék madár“ szárnyain ak kevés a pénze és mégis sokat akar venni. ♦ KÖZPONTI BÖRÁRUHÁZBA Balla Ferenc*, VIII., Berzsenyi utca 1. egy vállalkozó kaphat 3000 párat a rendelésből, amely összesen 9000 pár. Távol áll még a gondolata is annak, hogy igazságtalan elosztással vádoljam meg a munkát kiadó igazgatóságot, csak arra kérem, hogy a jövőben a legjobb akaratával és tudásával ne az egyént, hanem az összesség törekvéseit támogassa, menjen, hol minden bőrárut és felsőrészt olcsón szerezhet be. Mértész utáni felsőrészek 2 órán belül készülnek, én, aki abban a megtisztelő helyzetben vagyok, hogy a legfelsőbb körökből is kapok megrendeléseket, egy kis kalkulációt állítsak fel, megjegyezvén, hogy annak adatait számlákkal tudom igazolni. Egy kg. talp 13.50 körül. (A megboldogult árvizsgáló bizottság 1 kg. alsóanyagot engedett az elsőrendű cipőhöz felszámítani.) Egy kvadrát lack ára P 5.90, ebből nekem 3 kvadrát kell. Az elsőrendű serró ára P 5.45 kvadrátonkint, ebből esetleg már 4 kvadrát is kell. A talp és sarok feldolgozása 20 pengő, a felsőrész készítése nekem 5—7 pengőmbe van. Szóval az alsóanyag, a lack- vagy serróbőr és munkadíj, nem számítva a kaptafa, apró hozzávaló, a mester munkája és rezsiköltségeket, egymaga meghaladja az 50 pengőt. Ha valamikor valaki már semmire sem volt alkalmas, azt mondták: „jó lesz suszternek“. Ma nem így van. Ezt az ipart ma olyan művészi nívóra emeltük s ehhez olyan szakértelem kell, hogy bátran elmondhatjuk: elismerést vívtunk ki külföldön és felvehetjük a versenyt bármely ország legjobbjaival. Szomorú lenne, ha a mai olcsósághullám jelszavakkal forgalomba hozott 12.50 pengős, selejtes és olcsó anyagból előállított cipőkkel, egy színvonalra emelnénk a művészi és a láb formája szomjazó lelked szét fogja törni láncait... Tudom, hogy szenvedsz... Visszatartott könnyeiden keresztül látom a tragédiát... Tudom, hogy fáj az érintés... Tudom, hogy kettős életed örök vitában áll egymással. Két láthatatlan erővel kell szüntelen küzdened. A lemondással, mely éjszakákon könnybe temeti életed - s az örökké kisértő lázadással, mely tüzes ostorával kínozza, tépi magába roskadó testedet... A nő hallgatott, úgy mentek tovább szótlanul. Körülöttük árnyalakok elevenedtek. A nő, mintha félne, szorosan simult a férfihez... Víziók, zavaros képek táncoltak szemei előtt. Veszedelmes, forró lánghullámok öntötték el agyát... Reménytelen, semmiségbe vesző hangon szól: Nem tudom hová megyek ... Nem tudom mi az életem célja... Pihenni, nyugodni nem tudok sehol. Úgy rémlik, mintha egy árnyék kisérne mindenütt... Rajtam ég a Nyílt levél Báró Szterényi József v. t. t. ökegyelmességéhez. Kegyelmes Uram! A „Pesti Hírlap“ 1930. évi december hó 10-iki számában megjelent. ..Fából vaskarika“ című vezércikkét elolvasva, engedje meg, Kegyelmes Uram, hogy szerénységem arra reflektáljon. Ha a régi „Nagymagyarországnak" volt kereskedelmi minisztere, egy minden oldalról elismert és tisztelt szaktekintély, kinek a neve nyomatékot ad, ír egy ilyen közérdekű cikket, azt minden erre illetékesnek el kell ismernie. Hálával adózunk annak minden soráért, csak egy irányban téves Kegyelmes Uramnak az informálódása, mégpedig abban, hogy 13 pengős anyagból sohasem csinálnak 60 pengős cipőt. Engedje meg Kegyelmes Uram, hogy ülne, szívében valami szent csoda volt feltámadóban ... Majd rányitja gyermekes csodálkozó szemét a férfire, ajkára egy édes mosoly szökik, — de csak suhanásszerűen, — mert homlokán, értelmes, tiszta homlokára újra a bánat árnyéka borul... Kinéz az ablakon ... mögöttük már a Rózsadomb kedves tájai, villái maradoznak el. A nap már egészen a felhőkkel takart hegyek alá merült, csak a messzi romokon lehetett itt-ott kék és lila színeket látni, azontúl mindent sötétedő, fárasztó köd takart... Az autóbusz erős zökkenéssel megállt a Rózsadomb tetején. A kalauz érces hangon végállomást kiált... Körülnéztek és csodálkozva látták, hogy már csak ketten maradtak, az utasok észrevétlenül elmaradoztak ... A férfi átkarolta a nőt, úgy mentek tovább szótlanul, a sötétedő széles utakon. A férfi szólt előbb: Tudtam, hogy várni fogsz ... Tudtam, hogy