Lábbelikészítők Lapja, 1931 (13. évfolyam, 1-24. szám)

1931-01-01 / 1. szám

4. oldal. LÁBBELIKÉSZÍTŐK LAPJA 1931 január­ 1. után, az orvosi szempontokat is figye­lembe vevő finom­, rendelt cipőket. S legjobban az fáj, ha ez a bírálat olyan helyről éri a szakmát, ahonnan elvárjuk azt, hogy elismerjen bennünket. Ha a mi súlyos közterheink, az adónk, a 13%-os luxusadó, a forgalmi adó, a sú­lyos vámok, és az általunk használt anyag ára lemennek, készséggel csatla­kozunk mi is az olcsósági hullám meg­indításához. Soraim elolvasásáért fogadja Ke­gyelmes Uram a saját és szaktársaim háláját és azon kérelmünk tolmácsolá­sát, hogy alkalmat fog keresni arra, hogy igazunkat elismerje. Legalázatosabb tisztelettel vagyok Kegyelmes Uram kész híve: Kovács Bertalan cipészmester, szeme ... Nem tudok szabadulni, szüntelen kisért... Valami ostoroz, tűz emészti véremet... nem tudom mit tegyek?... — Igazságtalan vagy, nem ér­zed azt, hogy veled van, aki oszto­zik bánatodban és segít vinni a ke­resztedet. A nő lemondóan felel: Aki keresztet vállal, bűnt nem kö­vethet el. A férfi lágy melegséggel a sze­mébe nézett: Honnét tudod a bűn létezését?... Buti a szenvedés. Krisztus nem írta elő senkinek a pokolt. Ha a szív jogát megtagadod, örökké égni fogsz... Ha szeretsz, Isten angyala vagy, az angyaloknak pedig repülni kell... Ki repülni tud, nem tűrhet láncokat... — Elfelejted, hogy nem templom­ban, ködös, sötét utcán vagyunk. — Szeretlek, s ha veled vagyok, a rideg utca is templom nekem... Én hoztam számodra a vágyat és az élők örömét, a szeretetet ... A szíven keresztül csak jóság jöhet. A legmagasabb fórum ítélkezett f. hó 15-én az ipartestület tanácstermében lefolyt közgyűlésen a szövetkezet ügyében: a szakma legh­ivatottabb képviselői. Az ered­mény újabb bizonyítéka annak, hogy a szakma nem kíván változ­tatni két ízben nyilvánított ama vé­leményén, hogy torkig van az Ádám—Pintér-féle diktatórikus ál­lapotokkal és a szakmára rákény­­szerített „apostolokkal“.* A közgyűlés hangulata különben szembeötlően igazolta azt a tény­t Szabadon egyik kimúlt nagyságunk egy szak­mai gyűlésen elmondott beszédéből, melynek egyik passzusa úgy hangzott, hogy: „Leszek én még a magyarorszégi lábbelikészítő iparosoknak apostola!“ Szerk. az út, amelyen megyünk, a valóság­hoz vezet... Hadd a könny- és álomvilágot, ott nem terem csók, csak égő kín és álmatlan éjszaka. A nő ajkát egy visszafojtott só­haj hagyta el... Teste reszketett... Elvesztette a bűn álombéli tudatát — s a szent tűz lángjaiban megszé­pülve, zokogva ölelte át a férfi nya­kát. — Fussunk, siessünk innen, utó­ ne érjenek ... Vártalak, elébed jöt­tem, széttörtem cellám ajtaját... Itt vagyok egészen, lelkem legyőz­hetetlen vihara sodorta karjaidba életem... Itt vagyok, vigyél ma­gaddal!. .. A felbukkanó hold megvilágí­totta a boldogságában arcára ülő bájt... Karjai ölelésre zárultak, zi­háló keblei kibomlottak ... S ajku­kon, egy mindent feledtető csók ízével, belemerültek a szenvedő, megkínzott, de mindég boldogsá­got kereső város éjszakájába. Máréfalvy, körülményt, hogy a tagság a legna­gyobb lelkesedéssel áll tovább is a szövetkezeti eszme szolgálatában, mert tisztában van azzal, hogy a cipésziparosságnak a szövetkezet az egyedüli mentsvára. Az újonnan megválasztott igaz­gatóságon a sor, hogy a szövetke­zet nemcsak képletesen, hanem ténylegesen is a tagságé legyen és megvalósítsa mindazokat a jogos követelményeket, melyeket a láb­belikészítő iparosság a szövetkeze­tétől elvárhat. Viszont a tagság legszentebb kö­telessége, h­ogy e követelményének alapfeltételéül maga is híven meg­tegye kötelességét a szövetkezettel szemben. Itt nincs és nem lehet helye azon — bár való — tény hangoztatásának, hogy rosszak a viszonyok, mert magvetés nélkül nincs termés; ha élni akarunk, naggyá, erőssé kell tennünk a szö­vetkezetet, mert ezáltal saját ma­gunkat tesszük naggyá és erőssé. Mi magunk vállaljuk továbbra is a reánk háramló kötelességet, hogy a szaklapot a szövetkezeti eszme szolgálatába állítjuk és minden tő­lünk telhető erőnkkel és fáradhatat­lan munkássággal azon leszünk, az eszmét diadalra segítsük. A közgyűlés lefolyásáról a kö­vetkezőket jegyeztük föl: Wittinger aligazgató, mint az­­OKSz kiküldöttje, megnyitja a köz­gyűlést és annak vezetésére Móczár Mátyást ajánlja, amit a közgyűlés egyhangú lelkesedéssel elfogadott. Móczár Mátyás elfoglalja az el­nöki széket és megköszönve az iránta megnyilvánuló bizalmat, kéri a jelenlevőket, kikben a szövetke­zeti mozgalom hivatott harcosait látja, hogy minden személyi kérdést kerülve, kizárólag csak a szövetke­zet érdekében szólaljanak föl­­és Csak a Hó vulkanizáló készülék tökéletes Egyszerre 6 cipőt vagy csizmát vulkanizál! Hócipőformák sarokhoz Gummilakk minden színben Cement gummijavításhoz Forgalomba’hozza C. M. Müller & Co. Vegyészeti gyár Budapest, VII., Gizella­ út 53—55.

Next