Lábbelikészítők Lapja, 1932 (14. évfolyam, 1-25. szám)

1932-01-01 / 1. szám

1932 január 1. LÁBBELIKÉSZITŐK LAPJA Miért szükséges a kisipari hitel sürgős megoldása? Ha igaz az, hogy a türelem rózsát terem, akkor ma Magyarország boldog népe rózsaillatok között él. Mert 300.000 kézműiparos türelme eddig éppen eleget termelhetett belőle. Azonban a türelemnek is van határa, mert annak túlprodukciója már azért is veszélyes, mert ha ez így megy tovább, épen a türelem rózsájának hódító illata pusztít el bennünket. Év év után, minden évben, minden hónapban gazdagodunk egy egy ígérettel. Ha visszapillantunk az elmúlt évek naplói csupa ígéretekkel vannak tele, ígértek nekünk eget-földet, de a miénk csak a nagy ég maradt. Sokat ígérő expozék, küldöttségeket megnyugtató miniszteri ígéretek, iparpártoló bankettek, hasábos iparpártoló hírlapcikkek, ankétek, más téma híján parlamenti szűzbeszédek, mind, mind, a kisipar védelmét ígéri körömszakadtáig. A kézműiparosságnak ma a legsürgősebben megoldandó problémája a kisipari hitelnek oly megoldása, amely az eddiginél megközelítőbben juttatja az iparosságot némi kölcsönhöz. Ha ez a kérdés valaha is tart halasztást, úgy ma már nem. Ezt a kérdést ma mindenek fölött a legsürgősebben meg kell oldani, mert ennek az egymillió lelket számláló ipari társadalomnak megállott a szívverése. Tudjuk, ismerjük az állam mai súlyos helyzetét, de éppen ezért még áldozatok árán is mobillá kell tenni épen azt a gépezetet, amelyen az állam pillérei nyugosznak. Ennek a fundamentumnak nem szabad meglazulni. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy az államnak a kézműipar csak adoptált gyermeke. Mert amíg a földmíves társadalom megsegítésére mindent megtett, még erején felül is, ugyanakkor a kézművesipart úgy kezelte, mint mostohaanya a gyermekét, ők kapták a kenyér belét, mi pedig a héjját. Ha a gazdatársadalom helyzete is rossz ma, az nem a mi bűnünk; látjuk azonban azt, hogy a gazdatársadalom megsegítésére összefogott minden tényező, hatalom és éppen ebben az öszszefogásban nem látjuk azt az egyenlő jóakaratot, amely az állam pártatlanságát dokumentálná. Mi úgy tudjuk, ha az állam érdeke az őstermelés prosperitása, ugyanaz az érdek kell, hogy fűtse az ipart és kereskedelmet is. Hogy ezt nem csak mi mondjuk, idézzük gróf Hadik János őnagyméltóságának 1929 április havában a földreform pénzügyi lebonyolításával kapcsolatban egyik fővárosi napilapban tett nyilatkozatát, ahol a kisipari hitelre vonatkozólag az alábbiakat mondotta: ,,A falu nyugalmát, a szociális békét, a konszolidáció előbbrevitelét várom a rendelettől. Nem mulaszthatom el azonban ezen a helyen sem a kormány figyelmét arra felhívni, hogy a hitelélet terén egy másik társadalmi osztállyal szemben egy sürgős rendezést igénylő súlyos adóssága áll fenn. Ez a több százezer tagot számláló és legsúlyosabb válsággal küzdő kisiparos osztály megsegítése. Ezt a kérdést is nagy horderejének megfelelő módon a kormánynak a legrövidebb időn belül meg kell oldania, mert a konszolidáció érdekében elsőrendű kérdés, hogy minden kisegzisztencia önállóságát a lehetőség szerint biztosítsuk és a köz támogatásával megteremtsük részükre a gazdasági boldoguláshoz elengedhetetlen szükséges feltételeket, amelyek között ma a legnagyobb jelentőségű a hitelkérdés rendezése.“ Figyelembe kell, hogy vegyük azt, hogy ez a megállapítás két évvel ezelőtt történt, amikor még a mai helyzettel szemben rózsás volt a helyzet. Mindazonáltal ennek és hasonló sok más jóakaratú magvetésnek áldásos gyümölcsét az iparosság még a mai napig sem élvezhette, éspedig azért, mert nálunk az üzleti élet elmerül a politika tengerében. Mentesíteni kell tehát gazdasági életünket a politikától, meg kell szabadítani a gyorsan cselekvőket az átkos bürokrácia mindent megfojtó abroncsaitól, hogy szabadon tudjon lélegzethez jutni. Azt a tőkét, amelyet gazdasági életünk mobillá tételére kontempláltak, úgy kell megosztani, hogy a vérkeringés az egész szervezetet járhassa át, különben az egyiknek a pusztulása a másiknak a halálát jelenti. Nem hagyhatjuk szó nélkül azt a gazdálkodást sem, hogy az állam egyes üzemeket és szövetkezeteket a kisipar rovására támogasson, amely tőkének nagy részét adminisztratív költségek és magas egyéni dotációk emésztik fel. Az Iparosok Országos Központi Szövetkezete, amelynek hivatása lenne ezen nagy horderejű kérdés megoldása, nem tud megfelelni feladatának, azért, mert törvényei nem a mai viszonyoknak megfelelően vannak méretezve. Ezen törvényeket a mai viszonyoknak megfelelően kell átépíteni, de sürgősen. Az iparosság súlyos helyzetét ismerő és mindenkor megértő jóakarattal cselekvő gróf Hadik János őnagyméltósága és Varjassy-Langer vezérigazgató úr aláírásával 1931 október hó 1-én, az IOKSz útján napvilágot látott egy nyomtatvány, amely az eddiginél könnyebben hozzáférhető kisipari hitel módozatait tartalmazza. Ennek megjelenése után a budapesti lábbelikészítő iparosság nagygyűlést hívott egybe, amelyen dr. Hegedűs József úr megérthető magyarázatát adta az egész tervezett hitelakciónak. Utána meg is indultak az aláírások és azóta eltelt három hónap, de még, a mai napig sem jelentekezik a kölcsön a láthatáron. No de azt mondottuk, a türelem rózsát terem, tehát csak termeljük tovább legalább azt. Mi, a lábbelikészítő iparosság, egy átreformált IOKSz-on és egy reálisan kiépített kisipari hitelen belül egy olyan tranzakciót szeretnénk létrehozni, amely biztosítaná a lábbelikészítő iparosságnak az export lehetőségét. Azok előtt, akik a magyar cipészipar fejlettségét ismerik, nem kell külön hangsúlyozni azt, hogy egy ilyen exportlehetőség egyedül tőke kérdése. A magyar cipőnek könnyű piacot teremteni. Ha az állam ezt a tervet rideg üzleti szempontból mérlegeli, akkor is meg kell csinálnia, mert a magyar pengőből előállított áruért idegen valutát kaphat, a másik oldalon pedig egy nagy ipari tábort munkához juttatott, fogyasztót és adózót csinált belőle és nem visel semmi rizikót. Úgy véljük, hogy az 1931. évvel befejeztük az ígéret földjén zarándokútokat és az 1932-es év meg fogja hozni azt a törhetetlen bizakodást, amit még ma sem adtunk fel. Újévi kívánságom, hogy: Bár úgy lenne! Takács János. „DEMKO“ GIMMILAKKAL ÚJ LESZ HÓCIPŐJE Gyártja: C. M. Müller & Co. magyarországi fióktelepe Budapest, VII., Gizella út 53-55. Telefon : Aut. 970 61. Vulkanizáló gép, formák és gummianyagok ugyanott kaphatók. 3 oldal Ne töltse az időt kereséssel, mert mindent megkaphat, amire egy cipőt és csizmát készítő iparosnak szüksége van Weisz Jenő bőr- és cipészkellékek üzletében Budapest, VII., Dohány-utca í. (Károly-körút sarok) Postai szétküldés utánvét mellett a legpontosabban és a leggyorsabban eszközöltetik. Telefon: József 329-27.