Lábbelikészítők Lapja, 1935 (17. évfolyam, 1-14. szám)

1935-01-30 / 1-2. szám

2. oldal MEGHÍVÓ. A Lábbelikészítő Iparosok Országos Szövetsége, a Budapesti Cipészek és Csizmadiák Ipartestületének bevonásával az ipartestületi székház (VII. Wesselényi utca 17. sz.) dísztermében f. évi február 11-én, hétfőn este 7 órai kezdettel nagygyűlést tart, melyre szaktársainkat tisztelettel meghívjuk és az ügy fontosságára való tekintettel feltétlen és fontos megjelenésre kérjük. Napirend: 1. Közszállítási ügyek. 2. A Beszkárt és iskolacipők kérdése. 3. Az ipartestületi segélyalap. Budapest, 1935. január hó. Balogh József s. k. Dani Ferenc s. k. titkár ügyvezető elnök. A szakmai érdekképviseletek a közös sérelmek orvoslásáért A Budapesti Cipészek és Csizmadiák Ipartestülete, a Lábbelikészítő Iparosok Országos Szövetsége, a Magyar Cipőgyárosok Országos Egyesülete, a Budapesti Cipőgyártók Egyesülete és a Magyar Cipőkereskedők Országos Egyesülete elhatározták, hogy a közös sérelmek orvoslása érdekében egyöntetűen fognak eljárni és az alábbi felterjesztéseket intézték a kereskedelemügyi miniszter úrhoz: I. Nagyméltóságú Dr. Fabinyi Tihamér .Urnák, M. Kir. Kereskedelemügyi Miniszternek, Budapesten. Nagyméltóságú Miniszter Úr! Kegyelmes Urunk! A cipőkészítő ipar és a cipőkereskedelem terén olyan áldatlan termelési és üzleti viszonyai alakultak ki már évek óta, hogy azok a két szakma tisztes űzőinek létérdekeit veszélyeztetik, és a közgazdaság és a nemzeti élet szempontjából azokon okvetlenül változtatni kell. A cipőszakmáknak a súlyos gazdasági helyzetével a tagjaik köréből jövő panaszok alapján az egyébként is állandóan figyelemmel kísérve, a törvényes érdekképviseletek már régóta behatóan foglalkoztak és megállapították, hogy a szakmai végzetes állapotok bekövetkezésének legfőbb okai az elfajult, vagyis tisztességtelen versenyzésben, a hihetetlen mértékben elszaporodott álgyárak és jogosultakés iparűzők ugyanilyen jellegű tevékenységében gyökereznek. Az előbb ismertetett iparűzők a cipőkészítő szakmába a mai lehetetlen iparjogi helyzetet felhasználva az iparnak gyári keretben való gyakorlására szóló iparigazolvány váltásával furakodtak be. A tényleges helyzet a tapasztalatok szerint az, hogy ma már ezek is annyira elszaporodtak, hogy a gyári jelleg kellékeit vagy egyáltalában nem, vagy az évnek csak két-három idényszerű időpontjában néhány hétre tudják betartani, amidőn sikerül nekik néhány száz pár cipőre nagy nehezen rendelést szerezniük. Ezek álgyárak, mert másnak nem nevezhetők. Igen gyakran előfordul, hogy a legtöbb ilyen ál-, vagy a mai szabályok szerint a gyári jellegnek mégis megfelelő ilyen kézi cipőtermelőüzem tulajdonosának nincs is saját műhelye, mert az összes iparossegédek otthon, lakásukon, vagy kisiparos műhelyében bérelt helyen dolgoznak. Hogy ilyen rendszer mellett mind nagy lehetőség nyílik a különféle közterhek (adó, OTI, stb.) alól való kibújásra, a szakmabeliek előtt közismeretes. A most ismertetett sérelmek megszüntetése érdekében a cipőipar és kereskedelem tiszteletteljesen ktmázett érdekképviseletet, mély tisztelettel kérjük Nagyméltóságodat. Méltóztassék: 1. az álgyárakkal űzött visszaélések meggátlását lehetővé tenni és e célból feltétlenül szükség van a gyári jelleg kellékeit megállapító, ma hatályos rendelkezéseknek a megváltoztatására. E tekintetben kérjük annak rendelettel való kimondását,, hogy az a cipőüzem, melyben a cipő előállítás lényeges munkaműveleteit és pedig a felsőrésznek a kaptafára való felhúzását, vagy az aljmunkát kézimunkával (varrás, szögelés) végzik az alkalmazott munkások létszámára való tekintet nélkül, nem gyár, hanem az iparnak a kézműves jellegű iparűzése szokásos kereteiben való gyakorlása és csak a törvényes képesítés alapján kiadható iparigazolvány birtokában gyakorolható. Viszont gyárnak csak az olyan cipőüzem minősíthető, melyben elemi erővel hajtott olyan munkagépeket használnak, amelyek a cipő előállításához szükséges munkaműveletek közül fa lényeges munkaműveleteknek a felsőrésznek a kaptafára való felhúzását és az aljarésznek feldolgozását (szögelés, varrás, ragasztás) végzik el és legalább 50 munkást foglalkoztatnak. 2. A mindennemű kontár káros tevékenységeinek igazán eredményes leküzdéséhez azonban szükség van mindazokra a kiegészítő intézkedésekre is, amelyeket a jogosulatlan iparűzők kinyomozásának, az ellenük folyamatba tett hatósági eljárások lefolytatásának gyorsítása és a kapcsolatos iparrendészeti szabályozások ügyében az alulírott Ipartestület az Ipartestületek Országos Szövetségével együttesen már az 1932. évi október hó 10-én 1930—1932. ipt. szám alatt az illetékes kormányhatóságokhoz beterjesztett emlékiratban kért. Az ott kért intézkedéseket ez alalkalommal még azzal kérjük kiegészíteni, hogy az ipartestületeket méltóztassék a rendőri büntető bíró eljárás során szakképviseleti jogkörrel felruházni minden az ipartörvények és végrehajtási rendeletek alapján elbírálás alá kerülő ügyben. Maradtunk Nagyméltóságodnak, mély tisztelettel: Budapesti Cipészek és Csizmadiák Ipartestülete. aláírások: Nagyméltóságú Dr. Fabinyi Tihamér Urnak, M. Kir. Kereskedelemügyi Miniszternek, Budapesten. Nagyméltóságú Miiszter Úr! Kegyelmes Urunk! A cipőipar és a kereskedelemben lévő nagymértékben felfokozott termelési és — üzleti válságot állandóan növeli az a körülmény, hogy mindig újabb és újabb iparűzők és kereskedők nyitják meg vállalataikat. Az áldatlan helyzetnek a következményeképen a cipőszakmában a polgári haszon megszerzése és biztosítása úgyszólván lehetetlenné vált és ennek folytán a szakmai érdekeltek egzisztenciális helyzete állandóan romlik. A helyzet megoldására az az egyetlen út ad lehetőséget, hogy megfelelő rendelkezésekkel sorompó kerüljön az új válalkozások és üzletnyitások létesítése elé. Országos és nemzetgazdasági érdek, hogy a meglévő értékek ne pusztuljanak, márpedig az üzemi és üzletnyitási roham — amely napról-napra fokozódik — a meglévő vállalkozások fennállási lehetőségét veszélyeztetik. Csonka-Magyarország lábbeli szükséglete lényegesen alatta van ugyanezen területen lévő lakosság békebeli szükségletének, mert a fogyasztóképesség mintegy a felére apadt és ennek ellenére úgy a cipőtermelő üzemek, mint a cipőüzletek száma lényegesen több, sőt sokszorosa a békebeli létszámnak. Ez a tünet világrelációban is fennáll és néhány külföldi államban, mint Svájcban, Ausztriában, Csehszlovákiában és Németországban igen érdemlegesen védekeztek a jelentékeny mértékben amúgy is elszaporodott üzletek helyzetének további romlása ellen oly mó II. LÁBBELIKÉSZITŐK LAPJA 1935 januuár 30.