Lábbelikészítők Lapja, 1936 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1936-01-01 / 1. szám

4. oldal L ABBELIKÉSZITŐK LAPJA 1936. JANUÁR HÓ. Tagjainknak és olvasóinknak BOLDOG ÚJÉVET & Kívánunk Magyarországi Lábbelikészitö Lá.bűelikészítűk Lap]a iparosoK ürszágos Szövetsége szerkesztősége ŰQOO0O0OO0OOOOOOOOŰOQOGOO0O0OOOOOOOG0G0OOOOGÖGOOGOOOGO Ms árroniás A nyomorúságból lukad, az emésztő, léleköló szegénységből. A kisiparos egy­re lejjebb megy az árakkal, csak hogy megbízást kapjon. Csak körül kell néz­ni az uccákon és a szemünkbe vágnak innen is, onnan is a tehetetlen árak. Önmagunkat pusztító, veszedelmes beteg­ség ez. lie ha a gyógyulást keressük, akkoi egyszerre igen súlyos akadályokba ütkö­zünk. Nagyon kényelmes uolog volna úgy feltüntetni a kérdést, hogy csak egyes mesteremberek, egyes cipészek kap­zsiságán vagy léhaságán múlna a dolog, tippen fordítva van a helyzet. Romlanak, lecsúsznak az árak, mert az adótól nyo- morgatott, egyre szűkülő vevőkörrel rendelkező kisiparos a legjobb szándék­kal és legkeményebb akarattal sem tud megélni.' Ez azonban nem jelenti azt. hogy ölhetett kezekkel nézzük a lábbeh- készitő szakma leromlását, az áraink le morzsolódását. Amikor egy cipészkisipa- ros valóságos öngyilkos áron vállal mun kát, akkor nemcsak saját magát káro­sítja, hanem az egész szakmái, ezért kell megtalálnunk a megértő hatásos cselek­vés útjait. Az árrontás ellen föl kell venni ;> harcot, felvilágosítással, tanítással, a he­lyes költségszámítás elveinek elterjeszté­sével, — de ez még önmagában nem ele­gendő. Sürgős zükség van a szakmai irányárak mtgállapitására. Az irányárak jelenthetik a gerincét minden szakmába vágó cipész és csizmadia munkának. Az árrombolást, amikor fillérenként, lassan megindul, észre sem vesszük, ha nincse­nek irányáraink, ha nem tudunk valami­hez igazodni. Az irányár jelentse azt a mértéket, amihez az egész számvetésül! két szabjuk. Nagy segítségére volna az irányárak elkészítése a cipész és csizma dia iparnak a közszállitások vállalásá­nál. A hatóságok is jobban ismerhetnék a természetes, a reális árakat és nem adhatnának ki munkákat olyan feltété lek mellett, amiben a kisiparosnak szük- ségképen el kell véreznie. Saakíársak ! Használjátok, ajánljátok, terjesszétek a „NIPPONcipőkrémet, mert ezzel gazdasági érdekeiteket vé- ditek ! Nagyon nehéz a kisiparos, a kis ci- pészmesterek termelési költségét megálla­pítani. A szorgalmas ember mindg azt hiheti, hogy nagyobb erőfeszítéssel és nagyobb ügyeséggel különb teljesítményt tud elérni. l)e azért nincsenek csodák, l an egy átlagos költség és van egy átla­gos haszon, amit pontosan ki lehet szá­mítani és ami alatt már a lábbelikészí tő iparosság az emberhez méltó életszín­vonalat áldozza föl. Az irányárak megállapítása érdeké­ben városról-városra fel kell dolgoznunk és az egyes vidéki körzetekben is össze kell gyűjtenünk a bőrnek, a fonalnak, a szuroknak és egyebeknek az árváltozása­it, a különböző munkarészekre eső mun­kaköltségeket, figyelnünk kell az árak hullámzását, a vételkedv, a rendelések, a javítások forgalmának ingadozását. Hatalmas munka, de vállalnunk kell, mert csak így tudjuk áttekinteni az egész ország cipésziparának a helyzetét. Különösen szükséges a legfontosabb költségtételeknek, például a különböző bőráraknak, a pontos figyelemmel kísé­rése, mert az irányáraknak ezekhez kell igazodniok. Az irányárak nem lehetnek változatlan merev tételek, ahonnan az ipar ne" tudjon elmozdulni. A jó irányá­rak mindig a költségváltozásokhoz, a pi­aci helyzethez alkalmazkodnak. Az árroniás elleni harcot a fogyasz­tók is szívesen vehetik. Az alacsonyabb ár sokszor kénytelen-kelletlen rosszabb mi­nőséget takar. A minden változáshoz si- mulóan illeszkedő, de azért mégis — normális viszonyok közt nagyjából egy színvonalon mozgó irányárak megnyug­tatják a vevőket, mert látja, hogy a pén- * zéért milyen becsületes munkát kaphat minden esetben. A helyesen és okosan megszabott irányárak nem jelenthetnek drágítást, de nyilvánvalóan megmutat­nák, hogy hol folyik árrombolás, mi­lyen eszközökkel történik ez, vájjon si­lányabb minőséggel, vagy pedig a kisem­ber önmagát agyonhajszoló irtózatos munkájával egyenlítik-e ki a lehetetlen árakból számazó veszteséget. Nagyon jól tudjuk, hogy az irányá­rak bevezetése még nem jelenthet min­dent. Az ipar életszínvonalát 4. és 47.9. alapján dolgoztatott szerencsétlen ipa­rostársaink rossz keretei rontják le. Nem mulatságból, nem önszántukból teszik tönkre magukat képzett iparosok, önálló mesterek. Kényszeríti őket a sajat nyomorúságuk, az ország lakóinak ször­nyű fogyasztó képtelensége, az, hogy a mezítlábas és rongyos cipőjű százezrek jóformán kiestek a gazdasági élet kör- lorgásából. Az irányárak csak akkor segíthetik előbbre a szakma boldogulását, ha azo kát érvényesíteni lehet a bérszerűen, ma soknak, — kereskedőknek, nagyiparosok nak,— dolgozó mestereknél is. Ne csak a kirakatban, ne csak az ártáblán, ne csak a közszállitásoknál legyen mérték­adó az irányár, — habár ez is sokat je lent — hanem kötelezze a dolgoztató kereskedelmet is. Így, és csakis így lehet fölvenni a har­cot az árrontás veszedelmeivel. Meri so­hasem szabad, hogy az irányár fegyöei legyen, bunkó, amivel a szerencsétlen, nyomorúságban vergődő kisiparost le le­hessen ütni. Együtt és együttes akarat­tal, a közös veszedelem fölismerésével kell fölvenni a harcot az árrombolás el­lenében. Ha azután tényleg kialakul az a magasabb színvonal, amivel a cipész­iparosság a maga emberi életét védel­mezi, akkor — de csakis akkor — le­het és kell is eljárni majd az árak rosszindulatú kijátszói, a tisztességtelen versenyt űzők ellen. Mert meg kell kü­lönböztetnünk egymástól a kínlódó, ver­gődő kisiparost és a rosszakaratú ár­rombolót. Az utóbbit büntetnünk kell, de a nyomorúság áldozatainak a segít­ségére kell sietnünk. A Lábbelikészítő Iparosok 1935 november 24-én tartott Or­szágos Kongresszusán Dávid Fe- rencz szövetségi elnök a követke­ző szavakkal üdvözölte ür. Ko­vács Sándor bőrgyári főtisztvise­lőt: Üdvözlöm sorainkban Dr. Ko­vács Sándor urat, aki törzsgyö­keres cipész családból származik és mint cipész segéd szakmájá­nak gyakorása közben végezte el egyetemi tanulmányait s ne­héz küzdelmek során szerezte meg diplomáját s ma mint a vi­lághírű Wolfner Gyula és Társa Bőrgyár, képviseletében megje­lent kiküldöttet köszönthejtük Országos Kongresszusunkon. — (Nagy taps.) Sxaktársak í Használjátok, ajánljátok, terjesszétek a „NIPPON1- cipőkréméi, mert ezzel gazdasági érdekeiteket vé­di tek !

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék