Lábbelikészítők Lapja, 1936 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1936-01-01 / 1. szám
4. oldal LÁBBELIKÉSZITŐK LAPJA 1936. JANUÁR HÓ. Tagjainknak és olvasóinknak BOLDOG ÚJÉVET & Kívánunk Magyarországi Lábbelikészitő Lábbelikészítők Lapja Iparosok Országos Szövetsége szerkesztősége OQOO0O0OO0OOOOOOOOŰOQOGOO0O0OOOOOOOG0G0OOOOGÖGOOGOOOGO Ms árroniás A nyomorúságból fakad, az emésztő, lélekölő szegénységből. A kisiparos egyre lejjebb megy az árakkal, csak hogy megbízást kapjon. Csak körül kell nézni az uccákon és a szemünkbe vágnak innen is, onnan is a tehetetlen árak. Önmagunkat pusztító, veszedelmes betegség ez, de ha a gyógyulást keressük, akkor egyszerre igen súlyos akadályokba ütközünk. Nagyon kényelmes dolog volna úgy feltüntetni a kérdést, hogy csak egyes mesteremberek, egyes cipészek kapzsiságán vagy léhaságán múlna a dolog, tippen fordítva van a helyzet. Romlanak, lecsúsznak az árak, mert az adótól nyomorgatott, egyre szűkülő vevőkörrel rendelkező kisiparos a legjobb szándékkal és legkeményebb akarattal sem tud megélni." Ez azonban nem jelenti azt, hogy ölhetett kezekkel nézzük a lábbelikészítő szakma leromlását, az áraink lemorzsolódását. Amikor egy cipészkisiparos valóságos öngyilkos áron vállal munkát, akkor nemcsak saját magát károsítja, hanem az egész szakmát, ezért kell megtalálnunk a megértő hatásos cselekvés útjait. Az árrontás ellen föl kell venni ,a harcot, felvilágosítással, tanítással, a helyes költségszámítás elveinek elterjesztésével, de ez még önmagában nem elegendő. Sürgőszükség van a szakmai irányárak megállapítására. Az irányárak jelenthetik a gerincét minden szakmába vágó cipész és csizmadia munkának. Az árrombolást, amikor fillérenként, lassan megindul, észre sem vesszük, ha nincsenek irányáraink, ha nem tudunk valamihez igazodni. Az irányár jelentse azt a mértéket, amihez az egész számvetésülkét szabjuk. Nagy segítségére volna az irányárak elkészítése a cipész és csizmadia iparnak a közszállítások vállalásánál. A hatóságok is jobban ismerhetnék a természetes, a reális árakat és nem adhatnának ki munkákat olyan feltételek mellett, amiben a kisiparosnak szükségképen el kell véreznie. Szaktársak ! Használjátok, ajánljátok, terjesszétek a „NIPPON cipőkrémet, mert ezzel gazdasági érdekeiteket véditek ! Nagyon nehéz a kisiparos, a kis cipészmesterek termelési költségét megállapítani. A szorgalmas ember mindg azt hiheti, hogy nagyobb erőfeszítéssel és nagyobb ügyeséggel különb teljesítményt tud elérni, De azért nincsenek csodák, van egy átlagos költség és van egy átlagos haszon, amit pontosan ki lehet számítani és ami alatt már a lábbelikészítő iparosság az emberhez méltó életszínvonalat áldozza föl. Az irányárak megállapítása érdekében városról-városra fel kell dolgoznunk és az egyes vidéki körzetekben is össze kell gyűjtenünk a bőrnek, a fonalnak, a szuroknak és egyebeknek az árváltozásait, a különböző munkarészekre eső munkaköltségeket, figyelnünk kell az árak hullámzását, a vételkedv, a rendelések, a javítások forgalmának ingadozását. Hatalmas munka, de vállalnunk kell, mert csak így tudjuk áttekinteni az egész ország cipésziparának a helyzetét. Különösen szükséges a legfontosabb költségtételeknek, például a különböző bőráraknak, a pontos figyelemmel kísérése, mert az irányáraknak ezekhez kell igazodniuk. Az irányárak nem lehetnek változatlan merev tételek, ahonnan az ipar nem tudjon elmozdulni. A jó irányárak mindig a költségváltozásokhoz, a piaci helyzethez alkalmazkodnak. Az árrontás elleni harcot a fogyasztók is szívesen vehetik. Az alacsonyabb ár sokszor kénytelen-kelletlen rosszabb minőséget takar. A minden változáshoz simulóan illeszkedő, de azért mégis a normális viszonyok közt nagyjából egy színvonalon mozgó irányárak megnyugtatják a vevőket, mert látja, hogy a pénzszéért milyen becsületes munkát kaphat minden esetben. A helyesen és okosan megszabott irányárak nem jelenthetnek drágítást, de nyilvánvalóan megmutatnák, hogy hol folyik árrombolás, milyen eszközökkel történik ez, várjon silányabb minőséggel, vagy pedig a kisember önmagát agyonhajszoló irtózatos munkájával egyenlítik-e ki a lehetetlen árakból számazó veszteséget. Nagyon jól tudjuk, hogy az irányárak bevezetése még nem jelenthet mindent. Az ipar életszínvonalát 4. és 47.9. alapján dolgoztatott szerencsétlen iparostársaink rossz keretei rontják le. Nem mulatságból, nem önszántukból teszik tönkre magukat képzett iparosok, önálló mesterek. Kényszeríti őket a saját nyomorúságuk, az ország lakóinak szörnyű fogyasztóképtelensége, az, hogy a mezítlábas és rongyos cipőjű százezrek jóformán kiestek a gazdasági élet körforgásából. Az irányárak csak akkor segíthetik előbbre a szakma boldogulását, ha azokat érvényesíteni lehet a bérszerűen, másoknak, — kereskedőknek, nagyiparosoknak,— dolgozó mestereknél is. Ne csak a kirakatban, ne csak az ártáblán, ne csak a közszállításoknál legyen mértékadó az irányár, — habár ez is sokat jelent — hanem kötelezze a dolgoztató kereskedelmet is. Így, és csakis így lehet fölvenni a harcot az árrontás veszedelmeivel. Mert sohasem szabad, hogy az irányár fegyver legyen, bunkó, amivel a szerencsétlen, nyomorúságban vergődő kisiparost le lehessen ütni. Együtt és együttes akarattal, a közös veszedelem fölismerésével kell fölvenni a harcot az árrombolás ellenében. Ha azután tényleg kialakul az a magasabb színvonal, amivel a cipésziparosság a maga emberi életét védelmezi, akkor — de csakis akkor — lehet és kell is eljárni majd az árak rosszindulatú kijátszói, a tisztességtelen versenyt űzők ellen. Mert meg kell különböztetnünk egymástól a kínlódó, vergődő kisiparost és a rosszakaratú árrombolót. Az utóbbit büntetnünk kell, de a nyomorúság áldozatainak a segítségére kell sietnünk. A Lábbelikészítő Iparosok 1935 november 24-én tartott Országos Kongresszusán Dávid Ferencz szövetségi elnök a következő szavakkal üdvözölte Dr. Kovács Sándor bőrgyári főtisztviselőt: Üdvözlöm sorainkban Dr. Kovács Sándor urat, aki törzsgyökeres cipész családból származik és mint cipész segéd szakmájának gyakorása közben végezte el egyetemi tanulmányait s nehéz küzdelmek során szerezte meg diplomáját s ma mint a világhírű Wolfner Gyula és Társa Bőrgyár, képviseletében megjelent kiküldöttet köszönthettük Országos Kongresszusunkon. — (Nagy taps.) Szaktársak ! Használjátok, ajánljátok, terjesszétek a „NIPPONI- cipőkrémét, mert ezzel gazdasági érdekeiteket véditek !