Lábbelikészítők Lapja, 1938 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1938-01-01 / 1. szám

­ Franciaországi Scészművesipar Írta : Dr. Szeghalmi László Az Ipartestületek Országos Központjának titkára Franciaország a nagy francia forra­dalom előestéjén. 1791-ben törölte el céhrendszert és ezzel egyidejűleg prok­a­málta a teljes iparszabadságot, kimond­ván­, hogy bárki, bármely ipart minden előképzettségtől mentesen szabadon gya­korolhat. A Liberté, Egalité és a Frater­nité hármas jelszava nem tűr korláto­zást és Franciaország még a mai idők­ben is a teljes iparszabadság elvének fenntartásához ragaszkodik. Az 1791-iki intézkedéssel egyidejűleg eltűntek a fran­cia kézművesipar érdekképviseletei is. A kézművesipar fejlődése történetében­­ csak a XX. század második felében buk­kanunk ismételten kézművesipari szer­vezetek nyomaira, ekkor találjuk az első syndikátusokat és korporációkat, melyek azonban lényeges eltéréseket mutatnak a régi idők szervezeteivel szemben. A háború e­őtti francia törvényhozás tárá­ban tehát alig találunk olyan intézkedé­seket, amelyek intézmén­yes biztosítéko­kat nyújtottak volna a franc­a kézmű­vesipari rendnek, pedig a francia forra­dalom után kialakult új gazdasági rend­ben a kézművesipar helyzete ál­andóan romlott. A háború utáni időkben a francia törvényhozás, szemben a háború előtti időkkel, a kézművesipar védelmének je­gyében kezdte el munkásságát. Ebben a munkásságban az 1925. év jelentette a határkövet. Erre az időre esik a kézmű­vesipar fogalmának meghatározása és a kézműves kamarák felállítása is. Igaz ugyan, hogy Franciaországban az 1918. évi november 11-i fegyverszünetet köve­tően és Elzász Lotharingiának Francia­­országhoz való visszacsatolásával már működtek kézműveskamarák. Az Elzász- Lotharingiai kézműveskamarák a német közigazgatás kiegészítésére szervezett in­tézmények voltak, amelyek összetételileg és működési­­g eltérést mutatnak az 1925. évben életre hívott francia kézmű­ves kamarákkal szemben. A franciaor­szági kézműveskamaráknál a munkásság fősúlya nem annyira a közigazgatási te­endőknek az ellátására esik, mint inkább arra, hogy az iparűző gazdasági és szo­ciális kívánalmait szolgálják és mintegy összefogó és irányító szervei legyenek a kamarakerüet kézművesiparosságának. A francia kézműveskamarák gazdasá­gi és szociális munkássága leginkább az u. n. munkanélküli pénztárak felállítá­sával tűnik ki. A nagy gazdasági válság­gal kapcsolatban jogosan érintett kéz­művesip­aci munkanélküliségének elvisel­hetővé tételére a francia törvényhozás 1932-ben, a nagy gazdasági válság súlyos évében a kézműveskamarák kebelében felállította a munkanélkü­i pénztárakat. A munkanélküli pénztárak a kortársi és szociális gondoskodás legszebb példái. Jelentőségük a szociális gondoskodáson túlmenően az árkialakítás terén is mutat­kozik. A munkanélkü­i segély, napi nyolc frank, amely összeg természetesen válto­zik, ha az iparűző házastársa önálló ke­resettel nem bír, vagy ha az iparűzőnek 16 éven aluli gyermekei vannak és azok egyike sem keres napi négy franknál többet. A munkanélküli segé­l évente 150 napnál többre nem terjedhet ki, amely időbe az u. n. holtszezon nem számítható, be. — Franciaország lakosságának cca. egy kilenced részét kitevő kézművesiparossága és eltartottjai nemcsak a törvény által életrehívott intézmények révén igyekszik érdekvéde­lét és gazdasági boldogulását biztosítani, hanem a társadalmi megbe­csülés útjain is. A közmegnyugvást keltő rendelkezések kiadásánál meg kell hall­gatni a kézművesipar képviselőit is, erre pedig a legalkalmasabb módnak az kí­nálkozik, ha a kézművesipar is elnyeri számarányának és gazdasági jelentőségé­­nek megfelelő helyét a gazdasági élet ve­zető szerveiben. A francia kézművesipar képviselőit megtaláljuk mindazokban a tanácsokban és bizottságokban, ame­lek a kormánykörök munkásságát kiegészí­tik. Ilyen hely biztosíttatik a Nemzetgaz­dasági Tanácsban, amely a kormány mellett működik, a Nemzeti Bank kor­mányzótanácsában, a Legfelsőbb Oktatá­si Tanácsban stb. Az elismerés és a meg­becsülés megnyilatkozását látjuk akkor is, ha figyelembe vesszük azt, hogy a francia törvényhozás ismeri az u. n. Kéz­művesi Tanácsosi címet is, amelyet a köz­élet azon kívánságainak lehet adomá­nyozni, akik a kézművesipari problémák iránt különös megértést tanúsítottak. Franciaország, bár a mai napig is fenntartotta az iparszabadság rendszerét, mégis emellett életre kellett hívnia azo­kat a korszerű és célszerű kézművesipari intézményeket, amelyek hathatós gazda­sági munkássága nélkül a francia kézmű­vesipar sem tudná helyét a francia gaz­dasági életben megállani. A kézműveska­marák rövid munkásságuk alatt bevál­tották a hozzájuk fűzött reményeket, iga­zolván azt, hogy a szabadság eszméjéért rajongó Franciaország is kényszerült a kézművesipar érdekképviseleti rendszerét kiépíteni, ame­lnek védelme nélkül a francia kézművesipar nem tudná betölte­ni gazdasági hivatottságát. * Átvettük a Felsőr­észkészitök­­sebnap­tárából. 193* JANUÁR HÓ LÁBBELIKÉSZITŐK lapja 5. oldal 4=^ ■ =4==^ lg=== ■====» =====■ 1 1 -------lI^=B===1 = 1937 december 31-e után a cipő, férfiruha, női­­ruha és szőrmeáru kereskedők az árusítási körük­­höz tartozó áruk elkészítésének és javításának elvállalásával és mértékvétellel nem foglalkozhatnak A kereskedelem és a termelőipar munkakörének különleges elválasztását szabályozó 1922 :XII. te. 47. §-ának az 1936:VII. te.-vel történt módosítása ér­telmében azok a kereskedők, akik az 1936:VII. te. hatálybalépését megelőzően cipő, férfi- és fiúruha, női és leányruha, valamint szőrmeáru elkszitésének és ja­vításának elvállalásával s ebből a célból mérték vételével foglalkoztak, ezt a te­vékenységüket a törvényben megszabott keretek között 1937. évi december hó 31. napjáig végezhetik. Áruk elkészítésének és javításának el­vállalásával, továbbá mértékvétellel az említett kereskedők 1937. évi december hó 31-ike után tehát nem foglalkozhat­nak. Az alárendelt jelentőségű kisebb igazításokat, amelyeknek elvégzése szak­ismeretet nem igényel, például gombnak és csattnak más helyre varrását, cipőre gumisarok feltételét és más­­féle mun­kát azonban a kereskedő és személyzete is elvégezheti. Ezzel a korlátozó rendelkezéssel kap­csolatos az a további megszorítás is, hogy cipész cipőkereskedővel, férfiszabó és fiuruhakészítő férfi-, vagy fiumhake­­reskedővel, szűcs és szőrmesapkakészítő szőrmeárukereskedővel egy helységben ipari munkát, illetőleg kereskedést 1938. január 31. napja után nem folytathat. E rendelkezés alkalmazása szempontjá­ból egy helyiségnek kell tekinteni több, egymásba nyíló helyiséget is. E tilalom megszegése kihágást képez, amely miatt 600 pengőig terjedő pénzbüntetést lehet kiszabni. 1 1 ===== | —a --------y = Adomány. A Budapesti Cipészmes­terek , Rokkant és Nyugdíjegyesülete részére a XI. ker. csoport 5 pengőt, gyűjtés útján pedig 13.50 pengőt ado­mányozott.

Next