Magyar Asztalosmesterek Lapja, 1911 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1911-01-01 / 1. szám

4 MAGYAR ASZTALOSMESTEREK LAPJA 1911 január 1. szövetkezet előnyeit egyes kartársak netalán jobban kihasználták volna is, ez még nem bizonyítja a szövetkezeti tagok magánérdekeinek tömjénezését, de nem bizonyítják a szövetkezetek azt sem, hogy azoknak tagjait csupán az üzlet és fegyelem vezéreljék, mig a szeretetre és megértésre nem volna azokban is épp úgy szükség, amint szükség van például egy társaskörben. Az asztalosmesterek társaskörének, otthonának szükségét én vetettem föl s erre az eszmére az vezetett, hogy a kartársak között a fesztelen érintkezés, a nézetek kicserélése, megvitatása lehetővé váljék, ami máshol, mint egy társaskörben nem igen lehetséges. A társaskör tagjainál szükséges, hogy a kollegiális érzés, szeretet és összetartás kifejlődjék, azonban ez is csak arra szolgál, hogy az a társaskör életképessé váljék, amelyben a kartársak össze-össze jönnek eszmecserét váltani, új eszméket fölvetni, megvitatni és letárgyalni, azonban koránt sem veszekedni, amint az az említett cikkelyben a társaskörök jellemzéseként írva vagyon. Eszem ágában sem volt, mikor a társaskör eszméjét fölvetettem, ilyen célzat, mert a veszekedő társasköröktől magam is irtózom s távol tartom az ilyentől magam. Budapest, 1910 december 27. Eördögh István asztalosmester. Kartársainkhoz! Mint az elmúlt évben, úgy az idén is minden igyekezetünkkel azon leszünk, hogy kartársainknak s iparuknak érdekeit minden irányban előmozdítsuk és megvédelmezzük. Kartársaink jól tudják, hogy mi és lapunk mindenkor és mindenben rendelkezésükre áll. Nincs az az ügy, amelyben, ha kartársaink lapunkhoz fordulnak, mi ne intézkednénk gyorsan, pontosan, az illető kartárs legnagyobb megelégedésére, akár személyesen, akár levélben vagy másként is. Nagyon természetes, hogy csakis azok a kartársak számíthatnak szolgálatainkra s azokat csakis azok vehetik igénybe, akik lapunkat olvassák és pártolják. Ez érthető, mivel mi is csak azokat pártolhatjuk szolgálatainkkal, akik minket szintén pártolásukra érdemesítenek. A kartársaknak tehát evidens érdeke, hogy lapunk olvasói között helyet foglaljanak, mivel lapunknál nyitva áll ajtónk akkor is, amikor másfelé mindenütt zárt ajtókra találnak. Sajnos, a magyar iparosok tekintélyes része még ma — a XX. században — is úgy gondolkozik, hogy a szaklap olvasása nélkül is meglehet. Való igaz, hogy ha nem olvassa, azért emiatt semmiféle testi betegség meg nem fogja lepni. Szellemileg azonban már nagyon is megérzi az, aki saját szakmája lapját negligálja, azt rendszeresen nem olvassa. Elmarad a haladó kortól, nem tud az iparában fölvetődő újabb eszmékről, tájékozatlan az ipara legújabb vívmányaiban, nem érzi az országban lakó kartársaival való szellemi kapcsolatot, egyszóval teljesen tájékozatlanul áll szaklapjukat olvasó többi kartársai között. Minden kortárs arra törekedjék, hogy a mai kor követelményeinek megfelelően rendszeres szellemi táplálékot vegyen magához. Ezt pedig egyedül azáltal éri el, ha saját szakmája lapját olvassa. A mai haladó korral versenyt kell tartania minden iparosnak és épp ezért kibővült ma már a régi példaszó, mert nemcsak a jó pap tanul holtig, de a jó iparosnak is holtáig kell tanulnia, ha nem akar elmaradni kortársaitól s a kortól, mivel a tudatlanság, a modern technika fejlődésének nem ismerése sehol úgy meg nem boszulja magát, mint az iparban. Az újabbnál újabb praktikus eljárások ismerete föltétlenül szükséges minden iparosra nézve, különben teljesen elveszíti versenyképességét. Honnan sajátíthatja el az iparos legkönnyebben, költség és fáradtság nélkül a modern technikai újdonságokat, kikészítési eljárásokat? Egyedül szaklapjából, amely figyelemmel kiséri úgy a hazai, mint a külföldi szakipari újdonságokat, találmányokat és technikai vívmányokat s azokat részletesen ismertetve igyekszik olvasóközönségével közölni a lap hasábjain. Képzett, a korral lépést tartó iparos csakis az lehet, aki szaklapját rendszeresen olvassa. Amint már föntebb is fölemlítettük, a magyar iparosságnak egy tekintélyes része azonban szinte irtózik a betűtől, az olvasástól. A szaklap tökéletes, tartalmas pedig csak akkor lehet, ha erre módot nyújtanak a szakmabeli mesterek azáltal, hogy minél többen pártolják a lapot. A kartársak érdeke is tehát, hogy lapjuknak minél nagyobbszámú pártolója legyen, mivel annál többet tud nyújtani a lap. Fölkérjük azért i. kartársainkat, hogy ki-ki, akinek lapunk jár, legalább egy-egy olvasót szerezzen a lapnak saját körében. Ez nem nagy áldozat, csupán egy kis jóakarat kell hozzá, mert hiszen ha a lapot átolvasás végett néhányszor átadják az olyan kartársaknak, akik lapunkat nem ismerték meg, úgy az ilyen kartársak is hamarosan pártolóink közé állanak, mivel a lap csekély előfizetési díjáért oly sokat nyújt a lap útján is, a szerkesztőség pedig privatim is, hogy a csekély áldozatot, a nagy és sokféle ellenszolgáltatással szemben mindenki szívesen meghozhatja. Az Országos Munkásbiztosító Pénztár közgyűlése. A munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztárak kiküldöttei f. hó 18-án gyűltek össze Budapesten, hogy a rendes évi közgyűlést megtartsák. A kiküldöttek úgy a munkaadók, mint a munkások köréből kerültek ki, azonban — amint az eredmények mutatják — ez alkalommal is újból megbizonyosodhattunk arról, hogy a munkaadók nagyon is félvállról veszik ezt az ügyet s nem sokat törődnek az egész dologgal. Az eredmény azután meg is van, mivel a munkaadók érdeke nem talál védelmet, míg a munkások érdeke első helyen portáltatik. Most kellett volna pedig a munkaadóknak a sarkukra állani, mert tulajdonképp most fog első ízben megállapíttatni a kirovás és hogy az nem fog egy csöppet sem a munkaadókra nézve kedvező lenni, azt máris elhihetjük. Most veti ki mindenfelé a pénztár az 1907. év második felére s az 1908-ik egész évre visszamenőleg a baleseti járulékokat. Illetve annak kipótolását, mivel egy ízben már beszedték, azonban a törvény fölhatalmazza a pénztárakat, hogy pótlólag is kivethessen járulékokat, ha a beszedett díjak nem fedeznék a szükségletet.