Magyar Asztalosmesterek Lapja, 1911 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1911-01-01 / 1. szám
5 1911 január 1. MAGYAR ASZTALOSMESTEREK LAPJA A pénztárak ismert gazdálkodása mellett előrelátható volt, hogy az előzetes számításba vett kivetés nem fogja fedezni a szükségleteket. S mivel a betegsegély járulékok osztályonkénti kivetése nem emelhető föl, azért csakis a balesetbiztosítási járulékok azok, amelyeknél rehabolni lehet. A pénztár vezetősége tehát megragadja az alkalmat s pótjárulék-kivetést csinál. Ez természetes is, mert a balesetbiztosítási díjakat a munkaadó egyedül tartozik fizetni, míg a betegsegély járulékokat a munkásokkal közösen fizetik. A munkásság tehát — amely a vezetőségben bár a munkaadókkal egyenlő arányban van képviselve, de az üléseken a munkaadók nemtörődömsége révén túlszámban jelenik meg s igy minden akaratát keresztülviszi — a pénztári deficiteket a munkaadóktól szándékozik beszedni és fedezni. A törvény kimondja, hogy egyelőre az öt munkásnál több alkalmazottat nem foglalkoztató kisiparos csupán három koronát fizet munkásai után fejenként évente baleseti járulékul. A pénztár tehát a kisiparosok ellen nem tehet semmit sem. Annál jobban meg fogják azonban érezni a pénztár rablógazdálkodását azok a munkaadók, akik öt munkásnál többet foglalkoztatnak, mivel ezeknél a veszélyességi táblázatok az irányadók a járulékok kivetésénél s a pénztár olyan veszélyességi fokozatba sorozza az egyes üzemek munkásait, hogy azok után minél magasabb díjakat vethessen ki s szedhessen be. A kivetés egyszer már megtörtént, a beszedés szintén. Azonban ép a rettenetes rossz gazdálkodás következtében a pénztár évi mérlege több milliós deficittel záródott. Ezt a deficitet pótolni kell valahonnan , mert a rossz munkásokból lett hivatalnoki nagy számot az elvtársakból álló vezetőség redukálni nem akarja s nem engedi, igy a rengeteg adminisztrációs költségek tovább is megmaradnak a tudatlan hivatalnokokkal együtt. A deficit fedezésére a vezetőség a legjobb médium- 1 könyvszekrény. Rajzolta: Klausz János.