Magyar Asztalosmesterek Lapja, 1912 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1912-01-01 / 1. szám

1912 január 1. MAGYAR ASZTALOSMESTEREK LAPJA 3 bízták, akik az iparnak és az iparosoknak ezernyi bajával nem ismerősek, de nem is sokat törődnek azokkal. Hogyan lehet az, hogy új törvényt készítenek nekünk, a mi iparunkról s még csak azt sem mondják, hogy vegyetek részt ti is, iparosok, a törvény megszerkeszté­sében, mert hiszen lehet valaki jó hivatalnok, sőt a római jogból is letehette kitüntetéssel a doktorátust, az még nem következés, hogy az ipari kérdésekhez csak konyítani is tudjon. Ennek az az oka, hogy nem tartunk össze és így szavunknak nincs súlya sehol, legkevésbbé ott, ahol arra — saját jól felfogott érdekünkben — szüksé­günk volna. Ilyen gyöngék vagyunk minden egyébben is, így pl. a munkáskövetelésekkel szemben is, amelyek folyton kiújulnak, mert manapság már a segéd nem mesterének tartja s nézi mesterét, hanem ellenségének, aki ellen ok nélkül is harcol. Mily más viszonyok voltak a régi világ­ban mester és segédje között! A szeretet, a bizalom vezérelte a mestert és segédjét s a mester családtagjának tekintette segédjét, akivel békés egyetértésben dolgozott a műhelyben. Ma a régi meghitt élet helyett örökös harc dúl. Ennek következménye az általános ipari pusztulás; az ipar amúgy is ezer sebből vérzik, az iparostársadalom örökös közdelmet viv az általános drágasággal, a meg­újuló bérharcokkal, a munkáshiánnyal, egymással és egyéb társadalmi bajokkal s bizony a nagy elhagyatott­­ságban és széthúzásban a legtöbbnyire alul maradunk ezekben a küzdelmekben. Mily nagy szükség volna arra, hogy e sok bajunk között összetartva, a semmittevést cselekvéssel váltsuk végre föl, amelyet az egyetértés vezéreljen. Megkezdett országos mozgalmunk összezsugorodott, holott igen szépen indult. Nem szabad azzal pedig fölhagyni, hanem tovább kell annak útját egyengetni, mivel soha sem tudhatjuk, mely percben lesz arra s összetartásra föltét­­lenül szükségünk. Nem a munkások ellen vagy ő miattuk van szükség a szövetkezésre, az összetartásra, habár az is erős argu­mentum emellett, mivel a munkások nem fognak meg­nyugodni, hanem új erővel támadnak ránk. De szüksé­günk van a szövetségre sok minden más bajunk miatt is, amelyeket másként, mint egyetértéssel, összetartással, gyógyítani nem lehet. Az én nézetem az, hogy legalább a fővárosi kar­társak évi rendes közgyűlését kellene országossá tenni. Eredeti ESSLINGENI fagördülőredőnyök valódi svéd fenyőfából. Kitámasztókészülékek. Önműködő hevedergöngyölítők. Ablak-lécroletták.­­ Épületvasalás árok vasból, rézből, bronzból stb. egyszerű és modern kivitelben. Vasalás-különlegességek és újdonságok. Árjegyzék ingyen és bérmentve. Magyar levelezés. W0LTÄR ÉS MOLNÁR WIEN (RÉCS) VI., Linke Wienzeile (Magdalenenstrasse) No. 40. и ШИ hogy azokon kezdetben ha csak, mint hallgatók is, meg­jelenhessenek s az ott elhangzottakból okuljunk vidékiek s lassanként megkedveljük a magunk dolgaival való foglalkozást. Erős, igaz férfiak vezetésére van szüksége az asztalosiparnak, akik rá mennek és rá tudnak mutatni egyénenként is a hibákra, akik teljesen függetlenek. Mert ha nem tesznek érettünk kiváló kartársaink, bizony bele­pusztulunk a mai állapotokba! Minden cégnek, amelyiktől asztalosmesterek vásárol­nak, erkölcsi kötelessége az asztalosmesterek lapjában hirdetni, mert azzal az asztalosmesterek közös érdekét támogatja. Az idei vállalkozások, irta Frank Vilmos asztalosmester. Miskolc, 1911 december 30. Szinte azt sem tudom a sok panaszolni való közül, melyik thémát válasszam a megírásra, annyi van. És szinte elmegy az embernek a kedve, amikor végiggon­dol azokon a bajokon, amelyek iparunk életén rágódnak és amelyeknek előidézői leginkább mi magunk vagyunk. A sok közül kikapok egy thémát, amely bizonyára a legdúsabb anyagot fogja szolgáltatni. Itt van a mun­kával bőségesen megáldott esztendő. Amikor lehetett volna keresni mindannyiunknak. Azonban nem keres­tünk, haszonra nem dolgoztunk, mivel — tisztelet a ritka kivételnek — szinte megborzadva tapasztalhattuk azt a rettenetes konkurenciát, amely közöttünk dúlt és teljesen megfosztott bennünket a haszontól, kereshetéstől. Rettenetes az a pusztulás, amit a mi sorainkban s általában az asztalosiparban a konkurencia előidézett. Szinte szörnyűség az, amit a vállalati árak letörésében az idén tapasztalhattunk. Kartársaink egy része a mun­káik elvállalásánál nem azt nézte, hogy a vállalatán haszna is maradjon, hanem azt, hogy X vagy Y kar­társa elől sikerült — ha a maga kárára is — a mun­kát elkaparítania. Odáig fajult az idén e téren a konkurencia, hogy az a kartárs járt jól, aki­­ nem kapott meg egyes vál­lalatokat, amivel legalább nem károsodott, míg ellenben az, aki vállalt az ilyen esetekben, határozottan ráfizetett. Szörnyű állapot,az ilyen, kartársak. Szinte elképzelni is rettenetes az olyan helyzetet, amilyen ma közöttünk uralkodik, amikor örvendenie van oka annak a kartárs­nak, aki­t nem vállalt. Nem tudom fölfogni, hogy az irigység, a féltékeny­

Next