Magyar Asztalosmesterek Lapja, 1914 (7. évfolyam, 1-31. szám)

1914-01-04 / 1. szám

1914 január 4. MAGYAR ASZTALOSMESTEREK LAPJA 3 Az állami támogatás kérdéséhez. Irta : Vig János asztalosmester. • Budapest, 1913 december hó 15. Szakmabeli közlönyünk igazán ügybuzgó szerkesztő­sége felhívott bennünket, hogy bajainkat és kívánalmain­kat mondjuk el a mostani ünnepi számokban s vitas­suk meg azokat. Úgy véli a szerkesztőség, hogy a sok véleményből talán csak kialakul egy-egy megvalósítható eszme, melynek terjesztésével és felkarolásával valami pozitív jót alkothatunk iparunk részére. A vita meg­könnyítésére szerkesztőségünk kérdéseket adott fel. E kérdések közül mindjárt az elsőhöz kívánom a kisipar szempontjából — mivel magam is kisiparos vagyok — észrevételeimet megtenni. „A kormánynak iparfejlesztési akciója mily irány­ban, mily formában válhatik az össziparosság, illetőleg az asztalosipar összeségének, esetleg egyes iparűzőknek a javára ?“ Hangzik az első, a szerkesztő kérdései közül. A mindenkori kormányok űznek valamelyes iparfejlesz­tési politikát, vagy helyesebben talán politikai ipar­­fejlesztést. Ennek megállapítása mellett tényként szögez­hetjük le azonban azt, hogy áldást hozó tevékenységnek nem nevezhetjük az ipar szempontjából a kormányok­nak ipartámogatását. A kormányainknál mindig csak a korrupció dühöng. Összeköttetés, kijárás előtt meg­nyílnak a bőség szavai az államnak, az érdem, a tehet­ség azonban vajmi ritkán találja meg a méltánylást. Különösen a jelen idők azok, melyekben nem érezzük a kormány gondoskodását, azt azonban tudjuk, hogy a monarchia nagyfejű, bárgyú politikusai baklövéseikkel még a meglévő ipart is a tönk szélére juttatták. Sohasem éreztük, hogy a kormánynak bármely akciója reánk nézve előnyös, vagy boldogulásunk szempontjából nekünk kívánatos lett volna. Ellenkezőleg azt a kis kedvezményt is, melyet a nagyiparral szemben a betegpénztári járulé­koknál élveztünk, megvonták tőlünk. Az iparfejlesztés nálunk pénzbeli segélyben, szub­venció, továbbá telkeknek és gépeknek adományozásában merül ki. Ezeket az állami kedvezményeket azonban vajmi ritkán kapják azok, akik erre rászorultak, vagy érdemeket szereztek hozzá. Leginkább olyanok kapják, akik megfelelő üzemtőkével rendelkeznek, akik pedig maguk erejéből is képesek volnának ipart teremteni és támogatás nélkül is megtalálnák a boldogulás útját. Tudjuk, hogy az állam mindannyiunkat külön-külön nem támogathat, de mi azt igazságtalannak vagyunk kénytelenek nyilvánítani, hogy egyeseket a mások rová­sára előnyökben részesítsen, különösen pedig olyanokat, kik azt mivel sem érdemlik meg, hacsak politikai szolgálatokkal nem. A kívánságunk tehát az, hogy a kormány az ipar­­fejlesztés címén rendelkezésére álló tőkét úgy helyezze el, hogy abból haszna, előnye legyen, az iparosság összeségének. Ennek megvalósítására sok tér kínálkozik. Hogy többeket ne említsek, állami­­értékesítő szövetkezetek állami anyag beszerzési telepek létesítése, betegsegélyző járulékok alól a kisipar mentesítése stb. oly iparfejlesz­tési akciók lehetnének, melyek jó hatással lennének a kisipar megerősödésére. Nagyon vigasztalan Magyarországon az ipar, külö­nösen pedig a kisipar helyzete, s hogy ez így van, annak az az oka, hogy a magyar iparosság nincs politikailag tömörülve, nem nehezkedik a politikai igaz­ság serpenyőjébe olyan súllyal, hogy azt le is nyomja. Pedig most vagyunk a 12-ik órában. Közéig az 1917. év, amikor a gazdasági kiegyezés Ausztriával lejár. Résen kellene lennünk, hogy a mindent felfaló agráriu­sok ellenében mi is érvényesülni tudjunk. , MWü—­l l 'el i Esslingen! fagördü­lőredőnyök valódi svéd fenyőfából. Kitámasztókészülékek. Önműködő hevedergöngyölítők. Ablak-lécroletták.­­ Épületvasalás árok vasból, rézből, bronzból stb. egyszerű és modern kivitelben. Vasalás-különlegességek és újdonságok. Árjegyzék ingyen és bérmentve. Magyar levelezés. WOLTÁR ÉS MOLNÁR WIEN (BÉCS) Ш VI., Linke Wienzeile(Magdalenenstrasse) No. 40. szakmánk közül mennyi sok a baj, amelyet orvosolni kellene. S hogy még­sem nyerünk orvoslást, annak a mi indolenciánk az oka. Lássuk be végre, hogy nemtörődömségünk folytán hova­tovább rosszabb lesz a helyzetünk, s hogy mi is csak úgy vagyunk egymásra utalva — ha számunkra kedvezőbb eredményeket akarunk elérni — miként velünk szemben a tőke, anyag és a munka birtokosai. Fogjunk tehát össze becsületes és öntudatos kor­társakhoz illően komolyan. Csináljuk meg magunknak azt a szervezetet, amely jólehet munkát kíván tőlünk és némi anyagi áldozatot, de használni fog mindannyiunknak. Az általam itt elmondottakra várom a viszhangot, igen tisztelt Kartársak! A vásárló közönségnek KISS ERNŐ ÉS TÁRSA Fa- és fémipari különlegességek országos áruháza tulajdonosai Boldog új évet kívánnak.

Next