Magyar Czipész-Ujság, 1895 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1895-01-01 / 1. szám

IV. évfolyam. Budapest, 1895. január 1 1. szám. MAGYAR CZIPÉSZ-UJSÁG A MAGYAR LÁBBELI- ÉS BŐRIPAR KÖZLÖNYE. BUDAPEST SZÉKES FŐVÁROS CZIPÉSZ-1PARTESTÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA. Előfizetési dij: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Wpo-v-aevie-1 frt, félévre 2 trt, egész évre i frt. Felelős szerkesztő UjKŰtl' V} BUDAPEST, Egyes szám 20 kr. Megjelenik minden hó 1-én és 15-én. \ TÁ9A- / VIII. kér., József-körut 9. szám. & Iä Jhi Ai ML .**?> i jfj ú if n ic Kéziratok nem küldetnek vissza. Czipészek bajai ás «a borkereskedők. Ismét egy oly kényes tárgyhoz nyaltunk, a mely jól tudjuk, nem igen alkalmas arra, hogy hűi.ttokat szerezzünk magunknak, de rá akarunk mutatni mindazon bajokra, melyek a gyári ver- ’ által amúgy is keservesen sanyargatott czi- pészetnek lönkrejutását hatványozott fokban se­gítik elő s melyeknek orvoslása fogja képezni működésünk legszentebb feladatát. Nehéz és gö­röngyös az ut, a melyre ráléptünk, de tudva és eiw. ve, hogy a legigazabb ügyért viszszük zász­lónkat a harcztérre, nem riadunk vissza senki s v. bizva '■ 'zunk. hogy a harciból , , Jr"- d lm esen fogunk Kikerülni. A gyárak nemtelen s senkit sem kímélő ver­senye arra kényszeríti a czipészt, hogy munká­jának dijját a lehető legalacsonyabb árban álla- t . meg Hogy erre képes legyen, a nyert anyagot olcsón és mégis jó minőségben kell vásárolnia. S mit tapasztalunk? Azt, hogy bizony a borke­reskedő urak 80 százaléka, nemhogy olcsó s jó minőségű áru által elősegítené a czipésznek ebbeli vvésél. de sőt megfordítva, a kereskedői tu- 1 domány minden furfangjával ő még a kegyelem­döfést adja meg az élet harczában bukni készülő czipésznek Ejó emberek, nem is gondolva arra, hogy a mindinkább pusziidő czipésziparral az ő szerepük is naprcl-napra kisebb térre szorul, ne­kik .eJég^.hogy a ^fcuúeién eszközök egész ra­jával a rájuk szorult kis iparost kiaknázzák s zsebüket, melynél szentebb czélt nem ismernek, tele rakhatják. Igaz, bogy a czipésznek szakmáját sokkal jobban kellene értenie, sem minthogy a bőrkeres­kedő őt vásárlásainál megrövidíthesse. De van e a világon olyan czipész, a ki a talpak, felsőbőrök s k 1 1 lékek minden faját ismerje? Ü tudja, hogy a Heil-féle borjubőr a legjobb, tudja, hogy a Ger- hardus zerge kitűnő, de mit legyen ő, ha bízva kereskedőjének becsületében első rendi! áru helyett harmadrendűt kapott, a mely tekin­tetre gyönyörű volt ugyan, de a melynek gyarlósága csak a viselésben tűnt ki. Meg aztán mit szól­junk, a száz meg száz hamis hozzátéttellel meg- nehezitétt talpakról? Bölcs legyen az a czipész, a kit e téren rá nem lehet szedni. Igen gyakran vásárol a legszakavatottabbb czipész is talp helyett a jó Ég tudja, miféle nehezítő szereket. De mindez még hagyján volna, mert rövidebb, hosszabb idő után minden czipész megtudja — a mennyire a külsöjelek nem csalják — a szükséges anyagot vásárolni, de jaj s ezerszeresen jaj a czipész­nek, ha hitelre kénytelen vásárolni. Nincs ?z a rnngv, az a Las mntalan portéka, a melyet ilyenkor rá nem sczruk Érzi s 'mája a szegény collega, hogy a feleiért megvásárolhatná ezt a hulladéknak is alkalmatlan anyagot, de hiányzik az a keserves pár garas, s ő kényszerítve van bőrkereskedőjének révén saját megrendelőjét is megrövidíteni, nem rendelkezvén pénz hiányában jobb anyaggal. Mert hát mit ér a lelkiismeret s, jó munka, ha a talp. fejbőr, gummi még harmad­rendűnek is rósz. De a bőrkereskedő ur még I tovább is megy. Ö a nálánál egy párszor hitel­ben vásárolt czipésznek most már kész pénzéért sem azt adja, a mire szüksége van, hanem azt a mi neki jónak tetszik. S a czipész abbeli félel­mében, hogy zaklatásoknak lesz kitéve, tehetet­lenül nézi, mint készíti elő a bőrkereskedő, kinek ő minden garasát odaviszi, őt minden áron el- sodró örvényét. Tisztelet a kivételnek. S ta- gadhatlan, hogy vannak tiszteséges bőrkereskedők is, a kik megelégedve az őket il'ető százalékkal, méltányosan bánnak vevőikkel még akkor is, ha azok némelykor hitelben vásárolták szükségletei­ket, a baj csak az, hogy számos czipész már csak akkor jön rá, hogy kegyetlen kezek közé jutott, a mikor már azokból szabadulni nem ké­pes, s a tisztességes kereskedőnek szolgálatait nem veheti többé igénybe. Egy másik az elmondottnál nem csekélyebb baj a kisebb városi és falusi czipészeknek után-

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék