Magyar Czipész-Ujság, 1895 (4. évfolyam, 1-24. szám)
1895-01-01 / 1. szám
1895. MAGYAR CZIPÉSZ-UJSÁG, kis árut s aztán kész a soha ki nem apadó kút, a legjobb fejős tehén. Az a czipész tehát, a ki a mai rettenetes versenynyel szemben fenn akarja tartani magát, igyekezzék mindenek előtt függetlenségét a borkereskedővel szemben megóvni, hogy abban a perczben, a midőn észreveszi, hogy vásárlásainál megrövidítik, vagy jutányosabb árakat követelhessen, vagy pedig más bevásárlási források után nézhessen. Ami pedig az utánvételes vásárló czipészeket illeti, azoknak csak azt mondhatjuk, hogy ne induljanak a nagyhangú árjegyzékek után, hanem győződjenek előbb meg tudakozódás útján az illető kereskedő versenyképessége és tisztességes voltáról*) és csak azután rendeljenek utánvét mellett. S ha mindennek daczára előfordul egy szabálytalan eljárás, amelyből az illető kereskedő részhiszeműsége tűnnék ki, kérjük azt velünk részletesen tudatni, s mi kíméletlenül fogjuk az illetőt tisztességre tanítani. ") E tekintetben mi minden hozzánk forduló szaktársnak szívesen szolgálunk felvilágosítással. Mintamellékletünk magyarázata: Karácsony, Újév, farsang gyorsan következnek egymásután s miután a két első a mai nappal elmúlnak, a tánczoló ifjúság a mindinkább közeledő farsang felé veti tekintetét, lévén az azon időszak, a mely neki a legtöbb örömet hozza. Igaz, hogy a szegény apák csak úgy résztársalgásunk folyamán megtudtam azt, hogy Kiss Mihály szaktársam a nyolczvanas évek elején egyetlen előkelő és jólétének örvendő czipész mestere volt K. városának, ki műhelyében folytonosan tizenkét munkással dolgoztatott, de csakis rendelt munkát. Férjem, — kezdő szomorú elbeszélését a nő — tizenöt éve múlt, hogy engem nőül vett, én vittem neki kétezer forint készpénzt hozományul, mely összeg által az üzlet csak erősbödött Pár évig jól is ment minden és mi már egy boldog és nyugodt aggkort láttunk magunk előtt, „de ember tervez, isten végez.“ Történt, hogy férjem váratlanul megbetegült és hat hóig élet-halál között őrizte az ágyat. Mire teljesen felépült nehéz betegségéből, a megrendelők nagyobb része elpártolt tőlünk, a munkások pedig temérdek sok kárt okoztak amíg férjem betegsége miatt nem lehetett köztük. ''"'""De azért nem panaszkodhattunk, mert még mindig volt annyi megrendelés, hogy három munkást elbírt férjem folytonosan látni munkával és még az én kétezer forintom is meg volt érintetlenül. De lassan minden megváltozott, a megrendelés napról-napra kevesebb lett, utoljára már annyi munka sem volt, amennyit férjem maga meg tudott volna csinálni, ennek az időnek lehet vagy nyolc éve. Férjem ennek a kétségbeejtő jelenségnek abban találta magyarázatát, hogy akkoriban lett szentesítve az ipar szabadon gyakorolhatóságáról rendelkező ipartörvény, lásd monda férjem azért maradtak el az évi régi megrendelőim, mert most már a boltokba is lehet czipőt kapni, mégpediglen igen olcsó áron. Kevés megtakarított pénzeink napról-napra fogyott, és hogy a bajnak elejét vegyük, elhatároztuk hogy elköltözünk más városba. Mikor már egészen útra készen voltunk eljött hozzánk az egyik czipőkereskedő és előadta férjemnek azon tervet, hogy ő nagyobbítani szándékozik az üzletét és keres egy olyan szakembert, aki képes volna üzletében a szabászi és munkavezetői teendőket elvégezni, végre rábeszélte férjemet, hogy fogadja el nála azt a felajánlott állást. Mivel igen magas fizetést ajánlott fel én sem voltam ellene, mi tehát maradtunk. Oh mi egy ügyüek, bár ne tettük volna, de hittünk a sima beszédű kereskedőnek, kiben mi nem láttunk mást, mint mentő angyalunkat. ._A kereskedő pedig nem az volt, aminek mi tartottuk, nem becsületes, de rosz lelkű és hitvány gazember volt, ki tervszerüleg tett bennünket tönkre. Lassanként annyira tele beszélte eget-földet ígérő mézesmázos szavaival a fejünket, hogy férjem végre üzlettársa lett annak a csaló himpelérnek és oda adta neki befektetés végett minden pénzünket a hozományomat is. Két évig aztán csak megvoltunk valahogyan, az üzlet elég jól ment, de a férjem alig kapot, társától annyi pénzt, hogy abból tiszteséggel megélhettünk volna. Végre beláttuk azt, hogy hitvány emberrel, csalóval van dolgunk, férjem kijelentette a derék társ előtt, hogy kilép a társaságból és kéri a befektetett pénzét és az esetleges nyereségből a reá eső részt készpénzül, amint azt az egyezség tartotta kifizetni. Talpból és Asbest vászonból. Az élettel összekötött száz meg száz baj elhárítására századokon át alig tettek valamit, most azonban a hygenia vagyis egészségtan folyton azon törekszik, hogy az életet egészségi tekintetben minél könnyebbé tehesse. Még csak nem rég tartatott Budapesten a nemzetközi hygienikus congressus, ahol a világ tudósai gyűltek össze tanácskozván azon, miként lehetne egyik vagy másik az emberiséget átokként sújtó baj ill. betegségnek útját, állni. S ezen a congressuson adatott tudtára a világnak sőt maguknak a tudósoknak is, hogy a gyermekeinket pusztító diftéria ellen sikerült egy hathatós szert feltalálni, amely e rettenetes bajnak „megálljt“ fog parancsolni. Nekünk nem lehet feladatunk e tárgynál időzni s arról talán magyarázatot adni, de magához a hygieniahoz a czipésznek is van bizonyos köze, a mennyiben az ő dolga a járással és a czipőviseléssel összekapcsolt bajokat, a melyek sok minden más bajnak is lehetnek okozói, lehetőleg megszüntetni Ezt természetesen csak úgy lehet, ha a lábra annak megfelelő lábbelit készítünk, amely alatt nem a csinos, hanem a láb alakjához mért czipőt értjük. Ehhez már régibb idő óta szolgáltak orvosok tanácsokat, sőt vaskos köteteket írtak e tárgyról, melyek tagadhatlanul sok szolgálatot tettek a czipószetírek, felvilágosítván úgy a czipószt, mint a közönséget , kednek tőle, mert a bálba kívánkozó kisasszonyok ruházata ilyenkor igen sokba kerül. A fiatalság öröméhez, mi is hozzá akarván járulni, mai mellékletünkön egy igen csinos báli csipőt mutatunk be. Az egy lakk kötni való félczipő á la Moliére, amelyből a selyem harisnyába bujtatott kecses láb kilátszik. Azt hiszszük, hogy sok tánczosnőnek fog ez igen szép minta tetszeni.