Magyar Czipész-Ujság, 1895 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1895-01-01 / 1. szám

1895. MAGYAR CZIPÉSZ-UJSÁG, kis árut s aztán kész a soha ki nem apadó kút, a legjobb fejős tehén. Az a czipész tehát, a ki a mai rettenetes versenynyel szemben fenn akarja tartani magát, igyekezzék mindenek előtt függet­lenségét a borkereskedővel szemben megóvni, hogy abban a perczben, a midőn észreveszi, hogy vá­sárlásainál megrövidítik, vagy jutányosabb árakat követelhessen, vagy pedig más bevásárlási források után nézhessen. A­mi pedig az utánvételes vásárló czipészeket illeti, azoknak csak azt mondhatjuk, hogy ne in­duljanak a nagyhangú árjegyzékek után, hanem győződjenek előbb meg tudakozódás útján az illető kereskedő versenyképessége és tisztességes vol­táról*) és csak azután rendeljenek utánvét mellett. S ha mindennek daczára előfordul egy szabály­talan eljárás, a­melyből az illető kereskedő rész­­hiszeműsége tűnnék ki, kérjük azt velünk rész­letesen tudatni, s mi kíméletlenül fogjuk az illetőt tisztességre tanítani. ") E tekintetben mi minden hozzánk forduló szaktársnak szí­vesen szolgálunk felvilágosítással. Mintamellékletünk magyarázata: Karácsony, Újév, farsang gyorsan következnek egy­másután s miután a két első a mai nappal elmúlnak, a tánczoló ifjúság a mindinkább közeledő farsang felé veti tekintetét, lévén az azon időszak, a mely neki a legtöbb örömet hozza. Igaz, hogy a szegény apák csak úgy rész­társalgásunk folyamán meg­tudtam azt, hogy Kiss Mihály szaktársam a nyolczvanas évek elején egyetlen előkelő és jólétének örvendő czipész mestere volt K. vá­rosának, ki műhelyében folytonosan tizenkét munkással dolgoztatott, de csakis rendelt munkát. Férjem, — kezdő szomorú elbeszélését a nő — ti­zenöt éve múlt, hogy engem nőül vett, én vittem neki kétezer forint készpénzt hozományul, mely összeg által az üzlet csak erősbödött Pár évig jól is ment minden és mi már egy boldog és nyugodt aggkort láttunk ma­gunk előtt, „de ember tervez, isten végez.“ Történt, hogy férjem váratlanul megbetegült és hat hóig élet-halál között őrizte az ágyat. Mire teljesen fel­épült nehéz betegségéből, a megrendelők nagyobb része elpártolt tőlünk, a munkások pedig temérdek sok kárt okoztak a­míg férjem betegsége miatt nem lehetett köztük. ''"'""De azért nem panaszkodhattunk, mert még mindig volt annyi megrendelés, hogy három munkást elbírt férjem folytonosan látni munkával és még az én kétezer forintom is meg volt érintetlenül. De lassan minden megváltozott, a megrendelés nap­­ról-napra kevesebb lett, utoljára már annyi munka sem volt, a­mennyit férjem maga meg tudott volna csinálni, ennek az időnek lehet vagy nyolc­ éve. Férjem­ ennek a kétségbeejtő jelenségnek abban találta magyarázatát, hogy akkoriban lett szentesítve az ipar szabadon gya­­korolhatóságáról rendelkező ipar­törvény, lásd monda férjem azért maradtak el az évi régi megrendelőim, mert most már a boltokba is lehet czipőt kapni, még­pediglen igen olcsó áron. Kevés megtakarított pénzeink napról-napra fogyott, és hogy a bajnak elejét vegyük, elhatároztuk hogy el­költözünk más városba. Mikor már egészen útra készen voltunk eljött hoz­zánk az egyik czipőkereskedő és előadta férjemnek azon tervet, hogy ő nagyobbítani szándékozik az üzletét és keres egy olyan szakembert, a­ki képes volna üzletében a szabászi és munkavezetői teendőket elvégezni, végre rábeszélte férjemet, hogy fogadja el nála azt a felaján­lott állást. Mivel igen magas fizetést ajánlott fel én sem vol­tam ellene, mi tehát maradtunk. Oh mi egy ügyüek, bár ne tettük volna, de hittünk a sima beszédű kereskedőnek, kiben mi nem láttunk mást, mint mentő angyalunkat. ._A kereskedő pedig nem az volt, a­minek mi tar­tottuk, nem becsületes, de rosz lelkű és hitvány gaz­ember volt, ki tervszerüleg tett bennünket tönkre. Las­sanként annyira tele beszélte eget-földet ígérő mézes­mázos szavaival a fejünket, hogy férjem­ végre üzlet­társa lett annak a csaló himpelérnek és oda adta neki befektetés végett minden pénzünket a hozományomat is. Két évig aztán csak megvoltunk valahogyan, az üzlet elég jól ment, de a férjem alig kapot, társától annyi pénzt, hogy abból tiszteséggel megélhettünk volna. Végre beláttuk azt, hogy hitvány emberrel, csalóval van dolgunk, férjem kijelentette a derék társ előtt, hogy kilép a társaságból és kéri a befektetett pénzét és az esetleges­­ nyereségből a reá eső részt készpénzül, amint azt az egyezség tartotta­­ kifizetni. Talpból és Asbest vászonból. Az élettel összekötött száz meg száz baj elhárítására századokon át alig tettek valamit, most azonban a hyge­­­nia vagyis egészségtan folyton azon törekszik, hogy az életet egészségi tekintetben minél könnyebbé tehesse. Még csak nem rég tartatott Budapesten a nemzetközi hygienikus congressus, a­hol a világ tudósai gyűltek össze tanácskozván azon, miként lehetne egyik vagy másik az emberiséget átokként sújtó baj ill. betegségnek útját, állni. S ezen a congressuson adatott tudtára a világnak sőt maguknak a tudósoknak is, hogy a gyermekeinket pusztító diftéria ellen sikerült egy hathatós szert fel­találni, a­mely e rettenetes bajnak „megállj­t“ fog pa­rancsolni. Nekünk nem lehet feladatunk e tárgynál időzni s arról talán magyarázatot adni, de magához a hygieniahoz a czipésznek is van bizonyos köze, a mennyiben az ő dolga a járással és a czipőviseléssel összekapcsolt ba­jokat, a melyek sok minden más bajnak is lehetnek okozói, lehetőleg megszüntetni Ezt természetesen csak úgy lehet, ha a lábra annak megfelelő lábbelit készítünk, a­mely alatt nem a csinos, hanem a láb alakjához mért czipőt értjük. Ehhez már régibb idő óta szolgáltak or­vosok tanácsokat, sőt vaskos köteteket írtak e tárgyról, melyek tagadhatlanul sok szolgálatot tettek a czipószet­­írek, felvilágosítván úgy a czipószt, mint a közönséget , kednek tőle, mert a bálba kívánkozó kisasszonyok ru­házata ilyenkor igen sokba kerül. A fiatalság öröméhez, mi is hozzá akarván járulni, mai mellékletünkön egy igen csinos báli csipőt mutatunk be. Az egy lakk kötni való félczipő á la Moliére, a­melyből a selyem haris­nyába bujtatott kecses láb kilátszik. Azt hiszszük, hogy sok tánczosnőnek fog ez igen szép minta tetszeni.

Next