Magyar Czipész-Ujság, 1901 (11. évfolyam, 1-24. szám)

1901-06-01 / 11. szám

2 MAGYAR CZIPÉSZ-UJSÁG. 1901. végünknek a gyomra emésztheti meg. Az ex­portálás tehát úgy fog történni, a mint azt mon­dottuk és mi czipészek örülhetünk, hogy „Turul“ újabb árucsarnokokat nem nyithat. Nekünk czipészeknek ugyan már az is nagy erkölcsi elégtétel, hogy szégyenszemre le kellett szedni a „Turul“ táblákat az árucsarnokok ajtói­ról ; és hogy a magyar közönség tudomást vett, micsoda turulmadarakkal van dolga; de ne higyje sem a „Turul“ társaság, sem pedig azok, a­kik­nek köszönhetjük, hogy ezt a vállalatot kiirtá­sunkra állami segélylyel ide telepítették, hogy mi a harczot abbahagyjuk. Résen leszünk min­dig és úgy mint most lerántjuk a leplet a machinacziókról. És hogy olyanok ezután is lesznek, arról eleve is meg vagyunk győződve. sront a mellékletünk magyarázata. Jelen divatmellékletünk egy angol kivágott férfi czipőt ábrázol divatos fűződíszszel. Igen szép nyári czipő. Szabásmintáját legközelebb közöljük. Irfiként tartható távol az izzadság a felső bőrtől? Ez első­sorban akként lehetséges, hogy a felsőbőr és bélés között lag oldalbőrt (überstem) teszünk ; a lag megakadályozza, hogy az izzadság a felső bőrhöz jus­son. Azonkívül lehet úgynevezett izzadságos lapokat alkal­mazni, a­mi különösen serró és timsós bőröknél na­gyon jól szolgálják a mondott czélt. Lehet azonban kö­vetkezőleg is czélt érni: Veszünk egy negyed font fehér parafint, a­mit egy bádog dobozban egy fél liter ben­zinnel összekeverünk. E keveréket beállítjuk egy fazék forrásban levő vízbe, a­midőn is a parafin feloldódik. Ha a parafin feloldódott, kivesszük a dobozt a vízből, a vegyüléket jól felkavarjuk és akkor kész a haszná­latra. A felhasználandó béléseket e folyadékkal megitat­juk, a levegőn megszárítjuk, aztán egy alkalmas eszköz­zel kisimítjuk és aztán a szükséghez mérten felhasznál­juk. Ezzel a folyadékkal viselt czipőt is lehet bekenni, a­mi vízhatlanná teszi őket, azonkívül lehet posztó, vagy szövetet is vízmentessé tenni vele. A czipő viselésénél a benzin elillan és a parafint mint könnyű, vízmentes felü­letet ott­­hagyja, a­mely folyékony állapotban a bőr likacsait eldugaszolja. Ha e folyadékhoz egy kis tiszta méhviaszkot teszünk, akkor ellentállóbb és tartósabb lesz, túl sokat azonban nem, mert akkor a bélés megkemé­nyedik. Megjegyzendő még, hogy ennél a tűzveszélyes módszernél óvakodni kell, nyitott, esetleg lánggal égő tűztől. A folyadék megőrzése egy jól bedugaszolható üvegben történhetik, a­hova természetes még folyós álla­potában öltjük, mire kihűl és megvastagszik. Ha megint használni akarjuk, az üveget forró vízbe állítjuk és miután a keverék ismét folyóssá lett, jól felrázzuk. fi láb belső bütykéről. Minden embernél a lábnak ama része, a­hol az első lábközépcsont a nagy ujj hátsó csontrészével érintkezik, kissebb vagy nagyobb mértékben erősen ki van fejlődve és ezt a helyet a láb bütykének (Ballen) nevezzük. Ez a bütyök a lábbeli készítésénél igen nagy sze­repet játszik, sokkal nagyobbat, mint azt némely czipész gondolja. A czipőnek kifelé való lépése és a felső bőrnek repedése a belső oldalon két olyan baj, a­mely attól származik, hogy a bütyök tulajdonságait a czipő ké­szítésénél nem veszszük tekintetbe. Ezek a bajok az­tán a czipő viselőjének — főleg kezdetben kellemetlen­séget okoznak, a. m. fájdalmat a bütyökben égést a talpon stb. Szükséges tehát, hogy a bütyök, épp úgy a mint a lábon alakult, a kaptán is kitüntetve legyen és pedig nemcsak oldalt, hanem a talp alatt is, hogy aztán a bütyök a czipőben mindjárt kezdetben megtalálja a maga helyét. Hogy ezen állítás helyességéről meggyőződjünk, csak egy viselt czipőt kell elővennünk és abban azon­nal megérezzük a kezünkkel, hogy a bütyök a talpbé­­­­lésen bemélyedés által helyet szorított magának, a­melybe épen bele­illik. Ez a kitaposás azonban a lábnak nagy fájdalmat okoz, a­mint az könnyen képzelhető és azért nagyon helyén­valónak találjuk, hogy a bütyöknek a maga helyét már a czipő készítésénél csináljuk meg. • De most a második, fölötte fontos körülményhez jutunk, hogy t. i. a csizma, ha a bütyök a kaptán nincs tekintetbe véve — változásokon megy keresztül, mert a bütyök, illetve a láb, menés közben mindig azon tö­rekszik, hogy a csizmának a maga alakját adja. Tegyük fel, a talpbélés a czipő belsejében sima felületet képez, mert a bütyök a kaptatalpon lett kitüntetve. Ezen a teljesen sima felületen a láb épen úgy áll, mint pl. az asztalon, t. i. belül túl magasan a kaloldalhoz képest. A következménye ennek az, hogy a láb kifelé csúszik és a czipő hosszabb viselésénél azt idézi elő, hogy a czipő kifelé taposódik. Ha a bütyköt a kaptatalpon alkalmaz­,­ták volna, akkor a talpbélésen a belső oldalon mélyedés lett volna, a láb belülről mélyebben feküdt volna és a czipőnek kifelé taposása nem jött volna létre. É­ppen úgy vagyunk vele, ha a bütyök oldalt vétetik tekintetbe. A bütyök a belső oldal felé is egy kis mélyedést kíván magának. Ha az nincs meg, akkor az egész láb kifelé nyomul és ez a körülmény aztán különösen a kifelé való taposást okozza. Azért a bütyköt a kapta felszerelésénél pontosan ki kell tüntetni, még­pedig úgy a belső oldalon mint a talpon. A másik baj a melyről beszéltem, a felső bőrnek letaposása, repedése a belső bütyöknél. Egy baj, a­mely­ről már igen sokat értekeztek a szaklapok. Mindenféle módszert ajánlanak ellene, mint erős überszemmel, vagy hogy a brandtalpat szélesebbre hagyjuk és hogy a kapta széle körül felfelé ványoljuk stb. * Ezek azonban mind csak holmi apró flaszterek, a valódi okát a bajnak ezzel nem tudják meg. Az egyet­len igazi szer itt is a bütyöknek pontos kitüntetése a kaptán. Hogy ezt megértsük, az ember járását kell szemünk elé képzelni és továbbá mennyire vétetik igénybe a czipő, illetve a felső bőr a bütyök helyén a járásnál. A járásnál az egyik lábat előre hajtjuk, e közben a másik

Next