Magyar Czipész-Ujság, 1901 (11. évfolyam, 1-24. szám)
1901-06-01 / 11. szám
XI. évfolyam. Budapest, 1901. junius hó 1-én. II. szám. MAGYAR CZIPÉ A MAGYAR LÁBBELI- ÉS BŐRIPAR KÖZLÖNYE BUDAPEST SZÉKESFŐVÁROS CZIPÉSZ-IPARTESTÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA. Előfizetési dij: Negyedévre 2 tor. félévre k tor. égész évre 8 tor. Megjelenik minden hó 1-én és 15-én. Felelős szerkesztő : SZENES IZIDOR Szerkesztősége és kiadóhivatala: BUDAPEST, VIII. ker., József körút 9. szám. Kéziratok nem külhetnek vissza. „Turul“ a szárazon. Azt már tudják. olvasóink, hogy a mi vaskezű kereskedelmi miniszterünk a „Turul“ részvénytársaság madár ügyében szigorú vizsgálatot indított és a szigorú vizsgálat eredménye az, hogy a Fraenkel és Gerhardus konzorczium ép bőrrel mászott ki a csávából. Vagyis „Turul“ megkapja a neki szerződésben biztosított 35.000 korona évi szubvenciót pontosan és hiány nélkül, de majd csak akkor, amikor igazán Temesvárt és nem Mödlingben fognak a madaras czipők készülni. No meg aztán, hogy egy kis látszatja is legyen a dolognak, le kellett szedni az árucsarnokok ajtóiról a „Turul“ czimes táblákat és visszahelyezni a régi dicsőséget hirdető mödlingieket. Sőt mégarra is kötelezte magát a bűnbánó társaság, hogy több árucsarnokot Magyarországon nem állít fel és készítendő árujának felét külföldre exportálja. Hát mi erre nevetnénk egy nagyot, ha nem a mi saját érdekeinket sértené ez a rettenetes humbug. Csak akkor kapja a gyár a szubvenciót, ha itthon készíti gyártmányait! Hát lehet ez máskép ? Képzelhető ez máskép ? Hol a pokolba adtak még állami segélyt egy más állam területén dolgozó iparvállalatnak? Nem nevetséges ilyesmit a szigorú vizsgálat eredményeként odaállítani ? Avagy nem volt már az is merénylet a magyar közönség ellen, amidőn szerződésileg biztosították ennek a lump kompániának, hogy magyar czégér alatt árulhassa Auszriában készített férczáruit és így sietett lépésben végezhesse a magyar czipész kisiparosok ellen indított hadjáratát. Persze, most leszedték a „Turul“ táblákat, de ezt korántsem vagyunk hajlandók az erélyes vizsgálat eredményének tekinteni. Ez inkább „Turul“-nak a nagylelkűsége, amelylyel egy neki biztosított jogáról mondott le. Igaz, hogy a kényszerítő körülmények hatása alatt és jól kiszámítva tette. De ez nem von le a dolog érdeméből semmit. A „Turul“ részvénytársasággal kötött szerződés a mellett, hogy a czipész kisiparosok existencziáját alapjában támadja meg, a magyar iparcsinálókat oly mélyen comromitálja, hogy ügyük leplezgetésére kénytelenek, természetesen busás kárpótlás mellett, a társaságtól engedményeket kicsikarni. Mert bizony, ha az a szerződés nem kötné olyan kutya módon a kereskedelmi kormány kezét, akkor a történtek után más, mint a subvenczió megvonása, nem lehetett volna a „Turul“ büntetése. Mert a „Turul“ s csalt, a turul félrevezetni óhajtotta a magyar közönséget akkor, amidőn Ausztriában készültczipőire madarat nyomatott, és így a magyar állammal szerződéses viszonyban nem állhat, nem illik, hogy álljon. A szerződés persze azt nem engedi meg ; elégedjünk meg tehát azzal, amit az osztrák kufárok saját jóvoltukból engedélyeztek, és örüljünk, hogy ime Magyarországnak is lesz gyára, amely exportálni fog a Keletre, sőt még a Nyugatra is. Hogy miként fog ez az exportálás történni, meg is magyarázzuk a keresk. Miniszer Ur a Nagy méltóságának. A „Turul“ a magyar államnak tett ujóbbi koncessiói szerint új árucsarnokokat nem állíthat fel. Megteheti azt azonban az ő édes testvére „Mödling“, annak nem tilthatja senki és semmi. Mödling tehát majd megszaporodik és akkor az az áru, amelyet „Turul“-nak exportálnia kell, Ausztriába vándorol és onnan cserébe mödlingi czipőket kapnak a hasonnevű árucsarnokok. Eszünk tehát cseberből vederbe. Mert azt higgye el nekünk a miniszter úr, hogy sem „Turul“ sem „Mödling“ Ausztria- Magyarország határain túl egy papucsot sem fog eladni, valamint nem adott el ez utóbbi eddig sem. Mert az a férczáru, amit ez a két gyár produkál, vagy produkáland, semmiféle külföldön nem értékesíthető. Azt csak a mi kedves közön