Magyar Czipész-Ujság, 1904 (14. évfolyam, 1-24. szám)

1904-01-01 / 1. szám

1903. MAGYAR CZIPfISZ-UJSÁG. 7 önállóságra, annak azonnal fizetni kell testületi és ipar­kamarai illetékeket, de hasznát semminek se veszi. A kisipar hanyatlik rohamosan. A munkások is szenved­nek a határt nem ismerő versenytől, a melyet öntudat­lanul maguk között csinálnak a munkabéreknél. Ha az úgynevezett otthoni, vagy vásári munkánál, a­mely még olcsóbb a jó gyári munkánál, a munkabérek nem emel­kednek, akkor módot kell keresni, hogy ez a baj meg­szűnjön. A czipésziparnál van az a sajátságos eset, hogy a bérrendszer, a javarészében domináló darabszámbér, beláthatlan időkig meg nem lesz változható, daczára a nagy hátrányoknak, a­melyekkel jár. Heti munkabért kis részben a kisiparosoknál találni és egyes munkáknál a gyárakban. Ezen veszélyek ellen ez időszerint csak két szer lé­tezik. És az a törvényhozás védelme és a munkások szervezkedése. Elhibázott dolog volna azonban ez idő szerint a törvényhozás védelmébe bízni. Ha egy olyan törvényt, a­mely a szegény nép millióit oly súlyosan érinti, mint az új vámtörvény, rövid néhány óra alatt letárgyalnak és egy csepp kilátás sincs arra, hogy azok a czikkek olcsósodjanak, a­melyek épen a szegény nép fenntartására szükséges, akkor a törvényhozás védelmé­ről szólni hiábavaló dolog. A kis emberek megvédését czélzó törvények évek óta egy lépéssel nem haladtak előre. Másképen áll a dolog a czipészet minden fajta munkásainak szervezésével, a melyhez a kisiparosok is csatlakozhatnának. Nagy szervezetek, a melyek egy czél felé haladnak, képesek lennének e bajokon segíteni. Munkaidő és bérek szabályozása az egész iparnak javára válnának. fi czipészipari szakoktatásról. A lefolyt 1903. évben a czipészipari szakoktatás nevezetes átalkuláson ment keresztül és talán nemcsak a szakférfiakra, hanem mindazokra, kik az iparfejlesztés ügye iránt érdeklődnek, érdemes lesz itt egyet-mást el­mondani. Maguk a czipészek országos mozgalmaik közben évtizedek óta hangoztatták azt az igazságot, hogy a külföldről beözönlött gyári czipőárukkal, valamint a már belföldön is gyárilag készített vásári árukkal másként a versenyt fel nem vehetik ellenük, másként sikerrel nem harczolhatnak, mintha oly fegyvert használnak, mely mindenütt, a­hol csak ezt a fegyvert használták, hatha­tósnak és erősnek bizonyult. Minden törekvés oda irá­nyult tehát az ország czipésziparosai legjobbjainál, hogy ezt a fegyvert — a­melynek neve­ szaktudás és szor­galom, a czipésziparosok között minél szélesebb körben ismertessék és terjeszszék. Ezeket a törekvéseket hat­hatósan támogatta maga a legilletékesebb iparfejlesztő tényező is, a kereskedelmi kormány, valamint a keres­kedelmi és iparkamarák. Ha a kereskedelmi minisztérium és a kamarák e téren való működését, vizsgáljuk, ör­vendetesen tapasztaljuk, hogy fáradozásuk nem volt hiábavaló, mert a czipészipari szaktanfolyamok tartása által a czipész iparosságot oly eszközök birtokába segí­tették, melyekkel , ha az szorgalommal is párosul, bizton felveheti a versenyt a győzelem reményében. Meg kell említenem még azt is, hogy a czipész iparosság általában igaz lelkesedéssel fogta fel a szak­oktatás fejlesztésének eszméjét és tömegesen jelentkezett a tanfolyamok látogatására. Némely városban oly töme­gesen, hogy egy tanfolyam nem is volt elég a résztvenni akarók felvételére. Ezeket előrebocsájtva, elismeréssel kell fordulnunk mindazon tényezők felé, a­melyeknek részük volt az iparfejlesztés e szerény munkájában. Hogy ez a munka nem volt meddő, nem volt hiába­való, az ki fog tűnni az alább felsorolandó adatokból. Az ország különböző vidékein, 20 városban tartot­tak c­ipészipari vándor szaktanfolyamot. Nevezetesen Szászsebesen, Deésen, Veszprémben, Brassóban, Maros- Gépek a czipésziparban. Irta: Csikora János. A czipészipar fejlődési folyamatában újjászületést jelentett az első gép megjelenése. Mint minden szakmá­ban, úgy a czipész-szakmában is roppant átalakításokat idézett elő az első gép használatba vétele. A hajdani rendszert kisüzemű termelésével lassan kint kiszorította és megjelölte ama utat, a­melyen azóta a czipészetnek ha­ladnia kellett. Már a társadalom gazdasági fejlődése is rákénysze­­rítette a csipészipart a tökéletes­ülésre, mert a kisüzemű termelés nem volt többé képes a piac­i szükségletet ki­elégíteni. Szükségessé vált tehát, hogy a technika is szolgálatába szegődjék a termelésnek. Ebből következ­tetve méltán állíthatjuk azt, hogy, úgyszólva, a kényszer teremtette meg az első varrógépet. A kisiparos a viszo­nyok kényszerítő hatása alatt ráruházta munkaerejét egy élettelen munkás sokkal hatalmasabb és gyorsabb erejére: a gépre. A jogaiba lépett gép meg is kezdte addig nem sej­tett hatalmas munkáját és a kisiparost szinte bámulatba ejtette, mikor munkáját, termelő képességét, úgyszólva, megtízszerezve látta. Az addig lassú tempóban, nagy fáradsággal és sok idővel elkészített czipőt segítették elő­állítani a gépek. A csípő az első gép megjelenése előtt majdnem is­meretlen volt a piaczon, a varrógép megjelenése után azonban közvetlenül megjelent a világpiaczon és egyike lett a legszükségesebb kereskedelmi czikkeknek. Ezért azt hiszem nem lesz érdektelen megismer­kedni közelebbről azon gépek történeti fejlődésével, a­melyek a c­ipészetet is átalakították és vezették végig a fejlődés széles és hatalmas nagy útján a jelenkorig. Szükséges ezzel még azért is megismerkedni, hogy tud­juk magunkat alkalmazni a jövővel szemben. Mert, a­miként az elődöknek alá kellett magukat vetni a fejlődés törvényszerű szigorúságának, úgy nekünk is meg kell minden újabb dologgal barátkoznunk, a­melyek segí­tenek bennünket az életküzdelem nehéz nagy harczában. Álljunk meg hát egy pillanatra azon határmesgyénél, a­melyen túl az uj rendszer, az uj czipészet kezdődik és tartsunk szemlét ama eszközök fölött, mely az uj rend­szert megteremtette. Minthogy a varrógép volt az, a­mely a mechanikai eszközök között mint első volt nagy hatással a mai c­ipészet fejlődésére, rövid dióhéjban a varrógép törté­netét adjuk első­sorban. A varrógép története. A magas tökély, a­mely mai nap a varrógép gyár­tás terén el lett érve, ma­holnap egy századra vissza­nyúló kísérletek eredménye. Már 1804. évben váltott szabadalmat két angol egy találmányukra, mely oly szerkezetből állott, a mely a

Next