Magyar Czipész-Ujság, 1907 (17. évfolyam, 1-24. szám)
1907-01-01 / 1. szám
XVII. évfolyam. Budapest, 1907. Január hó 1-én. I. szám. MAGYAR CZIPESZ-UJSÁG. A MAGYAR LÁBBELI- ÉS BŐRIPAR KÖZLÖNYE BUDAPEST SZÉKESFŐVÁROS CZIPESZ-IPARTESTÜLETÉNEK hivatalos lapja. Előfizetési dij: «вауed evre 2 Hor.,tPievre 1 tor., enesz evre 8 Kor. Megjelenik minden hó 1-én és 15-én. Divat- vagy szabász-mintamelléklettel. Szerkesztőség és kiadóhivatal : BUDAPEST, VIII. ker., Nap-utcza 13. szak. Kéziratok nem küldetnek vissza. Felelős szerkesztő : SZENES I. Társszerkesztők : URI IMRE czipészm. és testül. szaktanító és DRASKÓCZY BERTADAN. Munkatársak : Krazoof János és Marton Dipót czipészmesterek. Újév. Meggyökeresedett szokása az embereknek, hogy az új esztendőtől a viszonyok megváltozását, a helyzet javulását remélik. Nem kutatjuk, mennyiben logikus ez a hiedelem, azt azonban konstatálnunk kell, hogy van némi jogosultság e reménykedésben. A helyzet mindinkább tűrhetetlenebbé válik, a megélhetési feltételek folyton rosszabbodnak és ezzel szemben évtizedes küzdelmüknek egy jottányi eredményét sem mutathatják fel szaktársaink. Ennek okát nem kell keresnünk, látható és tapasztalható tények állanak rendelkezésünkre. Szervezetlenségünk akutforrása minden bajunknak, szervezetlenségünk zárja el előlünk azt az utat, mely egy jobb jövő felé vezetne és ugyanennek következménye az a szomorú statisztika, mely a czipészkisiparosok állandó pusztulásáról beszél. Évről-évre nagyobbodik a száma azon szaktársainknak, akik letesznek mesterségükről, hogy más, kevésbé küzdelmes pályán keressék meg kenyerüket. Esztendőről-esztendőre kevesebb czipésziparos lesz önállóvá nem azért, mivel nincsen elegendő tőkéje vagy szaktudása ahhoz, hogy üzletét vezetni tudná, de mert a czipészmesterség ma már igen nehéz életpálya lett és aki ez után akar boldogulni, annak nagyon kevés kilátással kell beérnie, de annál elfásítóbb küzdelmekkel megbirkóznia. Tagadhatatlan tény ugyan az is, hogy a kisiparnak minden ágazata hajótörést szenvedett, de míg a legtöbb szakma idejekorán veszélyes helyzetének tudatára ébredt, addig a czipészkismesterek szó nélkül átadják magukat sorsuknak. Ki a folyton dagadó habokkal küzd, ki pedig a hajó egy-egy megmaradt deszkaszálán tengeti életét, de legnagyobb része elmerül, mielőtt segítség érkeznék. Vigasztalan állapotok ezek és legszomorúbb bennük az, hogy öntudatos cselekvéssel segíteni lehetne a bajokon, de éppen ez az öntudat nem működik szaktársaink túlnyomó részében. Állandóan szervezkedésre szólítjuk fel a czipészkisiparosokat. Lapszámokon keresztül czikksorozatokkal bizonyítjuk e kérdés fontosságát. Fejtegetjük annak hódító erejét. Törekszünk az eszmét minél szélesebb körben propagálni. És daczára minden erőfeszítésünknek, nem lehet szaktársaink zömét elvünknek megnyerni. Komoly intelmeinket meg nem fogadják, a bizonyítékok súlyát át nem értik és az elmaradhatatlan következményeken szó nélkül túlteszik magukat. Pedig a szervezettségben hatalmas erő rejlik, mely erőnek birtokában minden kockázat nélkül szembeszállhatnak ama veszedelmekkel, melyek a czipészkisipar életképességét szakadatlanul aláássák. A szervezettség szükségességét megértette ma már minden rétege a társadalomnak. Szervezettségre törekszik a hivatalnoki kar, szervezkednek a tanítók, sőt szervezkedik a keményfejű, nyakas magyar földmunkás is. Csak éppen a czipészmesterek volnának azok, akik a kor új eszméit meg nem értik, akik a reformtörekvéseket kinullázzák, akik saját érdekeik megvédelmezésére nem törekszenek ? A világ minden részében új fugalmak hirdetik új idők érkezését. Ósdi rendszerek megdőlnek és modern elvek támadnak az életképtelenek nyomán. Vessük hát le mi is azt a gúnyát, mely szabad mozgásunkat minduntalan akadályozza és dobjuk el magunktól az előítéletek rablánczait. Szervezkedjünk. Nyújtsunk egymásnak testvéri jobbot a czél kiküzdhetése érdekében. Törekedjünk közösségre mi is, akiknek legégetőbben van erre szükségünk. Ne adjuk meg magunkat a könyörtelen végzetnek minden ellenállás nélkül. Ébredjünk öntudatra és ne maradjunk továbbra is mesterségünk vegetáló rabszolgái. Ridegen elszigetelt életet ma már senki sem