Magyar Divatipar, 1935 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1935-01-31 / 1. szám

MAGYAR DIVATIPAR ruhaselymek, fémmel átszőtt selymek Velour-transparens, füll- és csipkevolánkülönle­­gességek nagy választékban.Szűcs és Márkus IV., Petőfi Sándor­ utca 18. -ős megoldáshoz vezető utat megkeresni, a komoly segítség mó­dozatait meghatározni és gondoskodni arról, hogy ezek alkal­mazásával a vállalati árak egyre lefelé tendálását — ami vég­eredményében saját magunk tönkre jutását eredményezheti — megakadályozzuk. Nem ítélhetjük magunkat visszafejlődésre, ha élni és munkánk révén boldogulni akarunk és nem ismerhetünk szentebb törekvést annál, hogy a becsületesen elvégzett mun­kánk után joggal várt tisztességes haszonhoz való életcélunkat megvalósíthassuk. Ez a fix pontja és existenciális jelentőségű témája mai taggyűlésünknek és én arra kérem­­. Tagtársaimat, kövessenek el mindent a végzetes árrombolás megállítására és igyekezzenek újból arra a nívóra emelni ezt a nemes szakmát, amelyet magas fejlettségével tudott elérni és amelynek megtartására ma is minden jogcíme megvan. Ezek előrebocsátásával nyitom meg a taggyűlést, üdvöz­löm megjelent 1. tagtársaimat, a hölgyeket és urakat egyaránt. Különös örömmel és szeretettel üdvözlöm Moór Jenő kamarai titkár urat, a budapesti kereskedelmi és iparkamara illusztris titkárát, aki a női divat­iparnak régi lelkes jóbarátja és ki már hosszabb idő óta vándorként járja az országot, hogy meggyőzze az iparosságot a tiszteséges polgári haszon biztosításához való legelemibb jogáról és az árrombolás messzemenő, a magán és közérdekre egyaránt káros következményeiről. Vándorútjában az előadó úr most ideért mi hozzánk és mi tisztelettel és szeretettel köszöntjük öt régi otthonában, ahol annyi sokat tett a női szabó iparosságért. Bejelentem egyben, hogy Girardi Tibor szeretett elnökünk influenzában betegen fekszik és ezért gyűlésünkre nem jöhetett el. Nagy ügysemmel kiséri ellenben mozgalmunkat és azt a leg­­messzebbmenőleg támogatja. Üdvözlöm a sajtó­t. képviselőit és kérem őket, hogy ka­rolják fel a legmesszebbmenő módon a női divat iparosság jogos érdekeit. Szívesen vesszük az előadók előterjesztéséhez a tagtársak hozzászólásait és ezekhez képest fogunk a taggyűléshez határo­zati javaslattal fordulni. Felkérem ezek után Moór Jenő kamarai titkár urat elő­adása megtartására. Moór Jenő kamarai titkár azzal kezdte nagyszabású elő­adását, hogy igaza van Vadász elnöknek, mikor azt mondotta, hogy vándorként járom az országot. A jelenlevők kisebbsége, akik a boldog békeéveket nem ismerték, furcsának is találhatják azt, hogy valaki előadást tartson arról, hogy az iparosnak is joga van a tisztességes polgári haszonhoz és nincs joga lemon­dani munkájának jogos eredménye és gyümölcséről. A világgaz­daság mostani állapota hozta magával, hogy a régi, közismert fogalmak helyett uj fogalmakkal kell megbarátkozni. Sajnálja a derék, őszfejű iparosokat, kik nap-nap után kénytelenek az uj fogalmakhoz igazodni és ősz fejjel rájönni arra, hogy napról­­napra új gazdasági berendezésekhez kell idomulniok. Ma a leg­kisebb iparosnak is gazdaságpolitikusnak kell lennie és mire észretét elmulasztotta a számítást. A mai iparosnemzedék egyik legáltalánosabb hibája, h­ogy elfelejt számolni. A verseny esz­közei ma már nemcsak a kalkulációban merülnek ki, hanem abban van a verseny, amivel a fogyasztást az iparosnak maga mellé kell vonzatna, nem is csak az ár és a másiknál olcsóbb­­ár a fontos, hanem a jó, a jobb munka, az ízlés és a vevők kiszolgálása az, ami a vevőkört megtarthatja és a polgári hasz­not biztosíthatja. A polgári haszon ma más mint békében volt, más mint a háború alatt volt és gyökerében megváltozott, mint a háború utáni időben. Ma összezsugorodott a polgári­ haszon annyira, hogy fel kell azt fedezni. Ha azt hittük a boldog béke­időben, hogy a termelési önköltség, anyag, munkabér, szóval a rezsi levonása után ami megmaradt, az a tiszta haszon, ma egész máskép áll a helyzet. Ma minden iparűző, kereskedő láthatatlan titkos társának a szolgája és egy nem titkos közfela­dat végrehajtója. Ma a közterhek, akár az az adók, akár a szociális biztosítási terhek nagy együtthatói a termelési költ­ségnek annyira, hogy ezekből a beszedett szolgáltatásokból ki­futott a tiszta haszon, mellyel békében kalkulálhattunk. Ennek a­­közrezsinek a megszerzése ma a feladatunk. Ez ma önfen­tartásunknak, polgári existenciánknak velejárója, hogy a pol­gári hasznot e közrezsiken felül biztosíthassuk magunknak, mert erre van a nemzeti lét felépítve. Az állam, a törvényható­ságok, városok és községek, a szociális intézmények és közter­­heknek olyan halmazát rakják az állampolgárok vállaira, hogy azok elviselése évről-évre fokozza a társadalom minden réte­gében a végső elgyengülés, a végső összeomlás felé való föl­­ta­n­ó­zta­t­h­a­ta­tlan­n­a­k látszó zuhanás keserű érzését. Ezekből fe­dezi az állam a kultúra, közbiztonság, közegészség költségeit és pótolja azokat a szörnyű értékrombolásokat, amelyeket a k­á­­bel­u és a forradalmak okoztak. Mindennek a helyreállítása en­nek a generációnak feladata. Ezért követeli viszont az állam is minden iparűzőtől, hogy el ne engedje tisztességes polgári hasznát. Az állam már rájött arra, hogy az árrombolásnak mily súlyos következményei vannak, hogy ez a kisiparos teljes gaz­da­sági lerombolására vezet, ami felfelé az adóalanyok és adó­alapok elgyengülésével az állami és más közületi háztartások egyensúlyának megingását is jelenti. Ez a megfontolás vezette Fabinyi Tihamér dr. kereskede­lemügyi miniszterünket, amikor az új k­özszállítási szabály­­re adéseiben kimondotta, hogy a versenytárgyalásoknál nem feltétlenül a legolcsóbb, hanem a normális árak között a leg­olcsóbb ajánlatokat adandók ki a szállítások ; a normális ár­nak viszont — a szabályzat szerint is — lényeges alkateleme a tisztességes polgári haszon is. Bármennyire szokatlannak látszik is az, hogy ezzel a rendelkezéssel látszólag az állam megdrágítja a saját beszerzéseit, mégis nyilvánvaló, hogy az árrombolásnak és a tisztességtelen versenynek mai elfajulásai közepette magasabb közérdek parancsolta azt, hogy ebben a formában legalább a közszállításoknál és a közmunkáknál el­­zárassék az érvényesülésből azoknak serege, akik a tisztességes polgári haszon kalkulációjá­nak elmellőzésével akarnak mun­kákat harácsolni a komoly üzleti elvek alapján kalkuláló ipa­rosokkal és kereskedőkkel szemben. Végső eredményében — a Nőpszabóság a belváros legjobb helyén olcsó lakbérrel — előkelő vevőkörrel átadó Vörösmarthy tér 2. III. 27

Next