Magyar Energiagazdaság, 1948 (1. évfolyam, 1-9. szám)

1948-04-01 / 1. szám

OR SCHIMANEK EMIL BEVEZETŐ 629.9 (439) A «Magyar Technika» ez alkalommal új melléklettel, a ««Magyar Energiagazdaság »-gal bővítve kerül az olvasó elé. Közlönyünkben az energiagazdálkodásproblémái eddig is megfelelő gondozásban részesültek ugyan, de a vezetőség mégis úgy találta, hogy célszerű az egymással összefüggő kérdéseknek egységes szempontból való tárgyalása, mert ezzel az egész kérdéskomplexum világos áttekintését jobban lehet biztosítani. Az új mellékletben nemcsak a különböző természeti és nemesített energiák termelése, elosztása és értékesítése során felmerülő alapvető feladatokat fogjuk tárgyalni, hanem kiterjeszkedünk majd az országos termelésnek mindazon problémáira, amelyek az energiagazdaság valamelyik ágazatával szoros kapcsolatban vannak. Ezért tárgyalnunk kell az anyaggazdálkodás kérdéseit is. A mi programunk röviden összefoglalva: intenzív közreműködés a hároméves terv végrehajtásában. E program részletezése végett a hároméves terv programjában szereplő feladatokat kellene ismertetnünk. Erre azonban nincs helyünk és ezért csak egynéhány legfontosabb feladatkör ismertetésére terjeszkedünk ki. Tudvalevő dolog, hogy a hároméves terv lényegé- ben műszaki-gazdasági problémák megoldására vonatkozik. Tekintettel a feladatok sokoldalúságára, a kormányzat igen helyesen, egy-egy fontosabb feladatkör teljesítésére külön részvénytársaságokat, illetőleg szerveket létesített. Az energiagazdálkodás három fő fejezetének megfelelően a termelés, elosztás és fogyasztás egységes elvek szerinti intézését egy-egy ilyen szervre bízta. Így pl. az energiagazdálkodás egyik legfontosabb fejezetének, az országos széngazdálkodásnak irányítását a szénbányák államosítása révén alakult M.Á.SZ. végzi. Az egyéb tüzelőszerek irányítására ugyancsak megfelelő szervek létesültek. Hogy a szénbányák államosítása mennyire megkönnyítette a termelés racionalizálását és a vállalat rentabilitásának fokozását, azt a legjobban bizonyítja, hogy ma már nem lehetséges, hogy a termelést olyan körülmények befolyásolják, amelyek a múltban akadadályozták a kellő termelési politika kialakulását és a gazdasági érdekeknek megfelelő áralakulást. E tekintetben csak két esetre hivatkozunk. Az egyik az volt, amikor az 1930-as évek gazdasági dekonjunktúrájának idején a háztartási szén árát emelni kellett azért, mert ennek termelésénél keletkező hulladéknak, a porszénnek értékesítése nem volt lehetséges, miért is azt nagyrészben a hányókra kellett vinni. A nemzeti vagyon ilyen pocsékolása ma már lehetetlen. A másik eset az volt, amikor a MÁK az egyik főfogyasztónak a MÁV- nak kisajátítása érdekében egy árlejtésnél olyan árakat kínált fel, amelyeket a többi nehezebb viszonyok között termelő bányavállalat semmiképpen sem tudott tartani. A MÁV-al mint szénfogyasztóval kapcsolatban egy másik problémakörről kell megemlékezni: a vasút villamosításának kérdéséről. A külföldön már régóta folynak alapos kísérletek , 989 a különböző vontatási rendszerek összehasonlítása céljából. A kísérletek tárgyát a gőzlokomotív, a Diesel elektromos hajtás és a villamos vontatás, sőt az utóbbi években a gázturbinának vontatásra való felhasználása képezi. A külföldön szerzett tapasztalatokat nálunk csak igen alapos ellenőrzés után lehet esetleg értékesíteni, mert a mi szenünk más minőségű, Diesel olajunk kevésbb, és főleg azért, mert nálunk mások a forgalmi viszonyok. A villamos vontatással kapcsolatban szóvá kell tennünk, hogy egyes szakértők egészen egyoldalúan állítják be annak előnyeit a gőzvontatással szemben, amennyiben tisztán a villamos vontatással elérhető szénmegtakarítást hangoztatják. Ez az eljárás helytelen azért, mert figyelmen kívül hagyja azt a minálunk ma rendkívül fontos körülményt, hogy az iparnak és egyéb fogyasztónak villamos energiával való ellátása során még nagyobb megtakarításokat lehet a szénfogyasztásban eszközölni, mint a vasút villamosítása útján. A vasút t. i. aránylag rossz fogyasztó, mert nagyobb teljesítményeket kell a vasút ellátására az erőművekben fenntartani, mint amilyenek az ipari és egyéb fogyasztók ellátásánál szükségesek. Köztudomású, hogy az iparfejlesztésnek egyik leghatékonyabb eszköze az olcsó villamos energiaszolgáltatás és közismert tény, hogy az országban létező erőművek teljesítőképessége az erőművek mai állapotában a fogyasztók áramellátását csak a biztonsági tartalék nemkívánatos csökkentésével teszi lehetővé. Ez azt jelenti, hogy a vasútnak szolgáltatott, illetve a vasúti célokra lefoglalt minden kö gépteljesítményt elvonjuk az egyéb fogyasztóktól. Jól ismerjük a villamos vontatásnak egyéb előnyeit (a forgalom gyorsabb lebonyolítását és ezzel a járműpark jobb kihasználását, a füstnélküli vontatást, stb., stb.), de ma, ismételjük: a mai viszonyok között, amikor pl. a kelenföldi erőműben a jövő télen még a régi kisebbnyomású kazánokat is üzembe kell majd helyezni és amikor az áruforgalom gyorsítására más módszerek is rendelkezésre állanak, a nagyvasutak villamosításánál nagyon óvatosan kell eljárni. Nagy örömünkre szolgál, hogy a közlekedésügyek legfőbb intézői a hároméves terv előirányzata szerint a nagyvasút villamosításának csak oly mértékű fejlesztését vették tervbe, mellyel a villamosításra fordított eddigi beruházásokkal létesített berendezések és szállítóeszközök legjobb kihasználását lehet biztosítani. Az ipari és egyéb fogyasztók ellátása érdekében megoldandó problémák közül első helyen kell említenünk a meglévő erőművek üzemi racionalizálására és új erőművek építésére vonatkozó terveknek kidolgozását és az országos erőművek gazdaságos együttműködésének biztosításához szükséges intézkedések foganatosítását. Ezekt a feladatokat a kormány ugyancsak az AVTRT-ra bízta. Ezt a kormányintézkedést azért kell örömmel üdvözölni, mert az AVIRT- nak módjában lesz a legnagyobb műszaki-gazdasági felkészültséggel bíró szakértőket igénybe venni és ezeknek javaslatai alapján megkeresni a felmerült problémák legjobb megoldását.