Magyar Energiagazdaság, 1948 (1. évfolyam, 1-9. szám)

1948-04-01 / 1. szám

A legsürgősebb feladat a meglévő erőművek üzemének racionalizálása és elsősorban azoknak a hiányoknak a kiküszöbölése, amelyek részben a háború pusztításainak, részben azon helytelen intézkedéseknek a következményei, amelyekkel egyes üzemvezetők az eredetileg kitűnően megtervezett és megépített üzemi berendezést elrontották. A hiányok kiküszöbölési módja tekintetében be­ható szakszerű vizsgálatokat igényel azoknak a meg­oldásoknak kiválasztása, amelyekkel a legkisebb be­ruházások révén a teljesítménynek és az üzemi gazdál­kodás hatásfokának legnagyobb fokozása érhető el. A második legsürgősebb feladat a meglévő erő­művek teljesítőképességének fokozása, új gépegységek beállítása által. Ezeknek a terveknek elkészítésénél nagy körültekintéssel kell eljárni, mert több szem-­­pontból fontos követelmények kielégítése szükséges. Mindenekelőtt el kell dönteni, várjon továbbra is ragaszkodunk-e az erőművek telepítésénél eddig köve­tett szerintünk helytelen alapelvhez, hogy a jó minőségű szénvagyon konzerválása érdekében, inkább a gyengébb minőségű szeneket fogyasztó erőművek kiépítésére helyezzük a súlyt. Meg kell jegyeznünk, hogy különbséget kell tenni azon két eset között, ha a szén gyengébb minőségét a nagy­ salaktartalom, vagy a nagy víztartalom okozza. A nagy salaktartalmú gyengébb minőségű szenek t. i. jó hatásfokkal elégethetők, aránylag olcsó beruházással létesített kazántelepek alkalmas tüzelőberendezésein.­ A nagy víztartalmú lignitek ellenben a mai technikai fejlődés fokán sokkal drágább kazántelepet igényelnek és azonkívül lényegesen rosszabb hatásfokkal tüzel­­hetők el, mint akár a jobb minőségű szenek, akár a nagy salaktartalmuk miatt gyengébb fűtőértékű szén­­fajták. Közelfekvő dolog ennélfogva, hogy­ a lignit értékesítésére csak akkor térjünk át, ha majd a kül­földön és az országban az ilyen szénfajták eltüzelé­sére vonatkozó kutatómunka eredményeképpen olyan tüzelési eljárások állanak majd rendelkezésre, amelyek legalább kétszer akkora teljesítményű kazánok alkal­­­mazását teszik lehetővé, mint amely teljesítményeket ma lignit tüzeléssel lehet megvalósítani és amelyek lehetővé teszik, hogy lignittel is elérjük a jó minőségű szenekkel elérhető kazánhatásfokokat. Arra az ellen­vetésre, hogy miért nem akadályoztam meg a fővárosi erőműnek a Mátravidékre való telepítését, előre is azt felelem, hogy a főváros vezetőinek és a kor­mányzat ezirányú döntését meg akartam akadályozni, de törekvésem nem sikerült. Hogy mégis részt vettem az erőmű tervezésére és építésére alakított építési bizottság munkájában, az csak azért történt, hogy megmentsem a veszett fejsze nyelét és egy olyan erőmű építését igyekezzem előmozdítani, amely csupán a technika mai állása mellett elkerülhetetlen, hiányokkal bír. Csak egyet említek meg a szükségessé vált intézkedések közül, amelyek ezt a célt szolgálták. Ez abban állott, hogy az erőműben használt gőz­nyomást a bánhidai 26 aráról 80 arára, a túlhevítést pedig 390%-ról 500°-ra emeltük fel, mert ez volt az a határérték, amely mellett a hatásfokot el­fogadható mértékre lehetett javítani anélkül, hogy a beruházási tőke terhei a villamos energia termelési önköltségét kedvezőtlenül befolyásolták volna. Ezzel a tájékoztatással egyszersmind feleltem azoknak a szakértőknek kifogására, akik a nyomásnak nagyobb mértékű felemelését találták volna indokoltnak. Az előbb említett gondolathoz, hogy a lignit­­tüzelésre épített erőművek létesítésével várjunk mind­addig, amíg megfelelő tudományos kutató eredmények nem állanak rendelkezésre, kapcsolódik az a tervezet, hogy a már megrendelt első turbóegység a hozzá tartozó két kazán, továbbá a még megrendelendő másik két egység és négy kazán ne a Mátrai Erőmű­ben, hanem jobb minőségű szenet fogyasztó meglévő más erőművekben állíttassák fel. Közelfekvő gondolat, hogy az első egységet a hozzátartozó kazánokkal a Kelenföldi Erőműben szereljük fel, ahol aránylag­ kevés építkezéssel lehetne az elhelyezést végrehajtani. Ennek­ a megoldásnak­ a hátránya, hogy vasúton, vagy vizen kell a szenet Tatáról, vagy Dorogról az Erőműbe­ szállítani. A megrendelt kazánok minden változtatás nélkül jóval többet teljesítenének, mint lignittüzeléssel, ami lényegesen fokozná az üzembiztonságot, tekintettel arra, hogy ebben az erőműben a kazánok szabják meg a legnagyobb teljesítmény határértékét. Lehetne a bánhidai elhelyezésre is gondolni annál is inkább, mert az ottani leromlott üzemgazdálkodás fokozásáról amúgy is gondoskodni kell. Ennek a meg­oldásnak az volna az előfeltétele, hogy a tatai bányá­ban a palásszén termelési költsége a fogyasztott mennyiségnek növelése esetén se változzék lényegesen az annak idején az Erőmű termelésével kapcsolatban megállapított termelési viszonyokhoz képest, amelyek a szénszakértők véleménye szerint a kedvező árat azért tették indokolttá, mert a palásszénnek a jó szénnel együtt történő kitermelése könnyen volt lehetséges. De térjünk át az AVIRT-ra ruházott energia­gazdálkodási feladatok egy másik fontos részére: az Országos Erőművek kooperálása legjobb megoldásának biztosítására. Ezt a feladatot elsősorban a minden­kori terhelésnek az egyes erőművekre való elosztása révén lehet teljesíteni. E célból minden erőműben alapos szakértő vizsgálatok tárgyává kell tenni az Erőmű gazdasági hatásfokának a terhelés változásával bekövetkező változását. Ha az AVIRT-nak nem volnának az előbb részletezett megbízatásai, akkor is a terheléselosztásnak irányítása egymagában véve indokolttá tenné ennek a szervnek a létesítését. Ezzel megszűnik az erőművek közötti versengésnek az országos gazdálkodás szempontjából káros ki­alakulása, amelynél mindegyik a maga számára kívánja lefoglalni az állandó alapterhelést, amely a gépberendezés legjobb kihasználását és ennélfogva a termelés egységére eső önköltségi árnak csökkenését vonja maga után. Végre még megemlítjük az AVIRT feladatai közül a tüzelőszerfogyasztás ellenőrzését és a kisebb fogyasztó üzemek gazdaságossá tételére vonatkozó in­tézkedések végrehajtását. A tüzelőszer nagyfogyasztói­nak államosítása módot nyújt a nagyfogyasztó üze­mekben szükséges racionalizálások végrehajtására. Nem így áll a dolog a közép és kisüzemekben, de együtt­véve lényegesen ronthatják a tüzelőszergazdálkodást, ha rossz hatásfokkal dolgozó kazánokat tartanak üzem­ben, vagy kezelnek helytelenül. Ezeket az üzemeket sokszor nem lehet azoknak az átalakításoknak a végre­hajtására kényszeríteni, amelyek az országos gazdál­kodás szempontjából szükségesek, még akkor sem, ha a racionalizáláshoz szükséges beruházás a szénmeg­takarításból aránylag rövid idő alatt megtérül. Ezért szükséges az Energia Gazdasági Rt.-nek EGART- nak alapítása, amelynek feladata az üzemek megvizs­gálása és az üzemviszonyok megjavításához szük­séges beruházások megállapítása, adott esetben a be­ruházásokhoz szükséges tőkefedezet biztosítása, oly­képpen, hogy az a szénmegtakarításból legyen tő il­leszthető. Ily módon a kisebb vállalatok üzemi ren­tabilitásának veszélyeztetése nélkül lehet az országos érdekeket kielégíteni.

Next