Magyar Energiagazdaság, 1948 (1. évfolyam, 1-9. szám)
1948-04-01 / 1. szám
A legsürgősebb feladat a meglévő erőművek üzemének racionalizálása és elsősorban azoknak a hiányoknak a kiküszöbölése, amelyek részben a háború pusztításainak, részben azon helytelen intézkedéseknek a következményei, amelyekkel egyes üzemvezetők az eredetileg kitűnően megtervezett és megépített üzemi berendezést elrontották. A hiányok kiküszöbölési módja tekintetében beható szakszerű vizsgálatokat igényel azoknak a megoldásoknak kiválasztása, amelyekkel a legkisebb beruházások révén a teljesítménynek és az üzemi gazdálkodás hatásfokának legnagyobb fokozása érhető el. A második legsürgősebb feladat a meglévő erőművek teljesítőképességének fokozása, új gépegységek beállítása által. Ezeknek a terveknek elkészítésénél nagy körültekintéssel kell eljárni, mert több szem-pontból fontos követelmények kielégítése szükséges. Mindenekelőtt el kell dönteni, várjon továbbra is ragaszkodunk-e az erőművek telepítésénél eddig követett szerintünk helytelen alapelvhez, hogy a jó minőségű szénvagyon konzerválása érdekében, inkább a gyengébb minőségű szeneket fogyasztó erőművek kiépítésére helyezzük a súlyt. Meg kell jegyeznünk, hogy különbséget kell tenni azon két eset között, ha a szén gyengébb minőségét a nagy salaktartalom, vagy a nagy víztartalom okozza. A nagy salaktartalmú gyengébb minőségű szenek t. i. jó hatásfokkal elégethetők, aránylag olcsó beruházással létesített kazántelepek alkalmas tüzelőberendezésein. A nagy víztartalmú lignitek ellenben a mai technikai fejlődés fokán sokkal drágább kazántelepet igényelnek és azonkívül lényegesen rosszabb hatásfokkal tüzelhetők el, mint akár a jobb minőségű szenek, akár a nagy salaktartalmuk miatt gyengébb fűtőértékű szénfajták. Közelfekvő dolog ennélfogva, hogy a lignit értékesítésére csak akkor térjünk át, ha majd a külföldön és az országban az ilyen szénfajták eltüzelésére vonatkozó kutatómunka eredményeképpen olyan tüzelési eljárások állanak majd rendelkezésre, amelyek legalább kétszer akkora teljesítményű kazánok alkalmazását teszik lehetővé, mint amely teljesítményeket ma lignit tüzeléssel lehet megvalósítani és amelyek lehetővé teszik, hogy lignittel is elérjük a jó minőségű szenekkel elérhető kazánhatásfokokat. Arra az ellenvetésre, hogy miért nem akadályoztam meg a fővárosi erőműnek a Mátravidékre való telepítését, előre is azt felelem, hogy a főváros vezetőinek és a kormányzat ezirányú döntését meg akartam akadályozni, de törekvésem nem sikerült. Hogy mégis részt vettem az erőmű tervezésére és építésére alakított építési bizottság munkájában, az csak azért történt, hogy megmentsem a veszett fejsze nyelét és egy olyan erőmű építését igyekezzem előmozdítani, amely csupán a technika mai állása mellett elkerülhetetlen, hiányokkal bír. Csak egyet említek meg a szükségessé vált intézkedések közül, amelyek ezt a célt szolgálták. Ez abban állott, hogy az erőműben használt gőznyomást a bánhidai 26 aráról 80 arára, a túlhevítést pedig 390%-ról 500°-ra emeltük fel, mert ez volt az a határérték, amely mellett a hatásfokot elfogadható mértékre lehetett javítani anélkül, hogy a beruházási tőke terhei a villamos energia termelési önköltségét kedvezőtlenül befolyásolták volna. Ezzel a tájékoztatással egyszersmind feleltem azoknak a szakértőknek kifogására, akik a nyomásnak nagyobb mértékű felemelését találták volna indokoltnak. Az előbb említett gondolathoz, hogy a lignittüzelésre épített erőművek létesítésével várjunk mindaddig, amíg megfelelő tudományos kutató eredmények nem állanak rendelkezésre, kapcsolódik az a tervezet, hogy a már megrendelt első turbóegység a hozzá tartozó két kazán, továbbá a még megrendelendő másik két egység és négy kazán ne a Mátrai Erőműben, hanem jobb minőségű szenet fogyasztó meglévő más erőművekben állíttassák fel. Közelfekvő gondolat, hogy az első egységet a hozzátartozó kazánokkal a Kelenföldi Erőműben szereljük fel, ahol aránylag kevés építkezéssel lehetne az elhelyezést végrehajtani. Ennek a megoldásnak a hátránya, hogy vasúton, vagy vizen kell a szenet Tatáról, vagy Dorogról az Erőműbe szállítani. A megrendelt kazánok minden változtatás nélkül jóval többet teljesítenének, mint lignittüzeléssel, ami lényegesen fokozná az üzembiztonságot, tekintettel arra, hogy ebben az erőműben a kazánok szabják meg a legnagyobb teljesítmény határértékét. Lehetne a bánhidai elhelyezésre is gondolni annál is inkább, mert az ottani leromlott üzemgazdálkodás fokozásáról amúgy is gondoskodni kell. Ennek a megoldásnak az volna az előfeltétele, hogy a tatai bányában a palásszén termelési költsége a fogyasztott mennyiségnek növelése esetén se változzék lényegesen az annak idején az Erőmű termelésével kapcsolatban megállapított termelési viszonyokhoz képest, amelyek a szénszakértők véleménye szerint a kedvező árat azért tették indokolttá, mert a palásszénnek a jó szénnel együtt történő kitermelése könnyen volt lehetséges. De térjünk át az AVIRT-ra ruházott energiagazdálkodási feladatok egy másik fontos részére: az Országos Erőművek kooperálása legjobb megoldásának biztosítására. Ezt a feladatot elsősorban a mindenkori terhelésnek az egyes erőművekre való elosztása révén lehet teljesíteni. E célból minden erőműben alapos szakértő vizsgálatok tárgyává kell tenni az Erőmű gazdasági hatásfokának a terhelés változásával bekövetkező változását. Ha az AVIRT-nak nem volnának az előbb részletezett megbízatásai, akkor is a terheléselosztásnak irányítása egymagában véve indokolttá tenné ennek a szervnek a létesítését. Ezzel megszűnik az erőművek közötti versengésnek az országos gazdálkodás szempontjából káros kialakulása, amelynél mindegyik a maga számára kívánja lefoglalni az állandó alapterhelést, amely a gépberendezés legjobb kihasználását és ennélfogva a termelés egységére eső önköltségi árnak csökkenését vonja maga után. Végre még megemlítjük az AVIRT feladatai közül a tüzelőszerfogyasztás ellenőrzését és a kisebb fogyasztó üzemek gazdaságossá tételére vonatkozó intézkedések végrehajtását. A tüzelőszer nagyfogyasztóinak államosítása módot nyújt a nagyfogyasztó üzemekben szükséges racionalizálások végrehajtására. Nem így áll a dolog a közép és kisüzemekben, de együttvéve lényegesen ronthatják a tüzelőszergazdálkodást, ha rossz hatásfokkal dolgozó kazánokat tartanak üzemben, vagy kezelnek helytelenül. Ezeket az üzemeket sokszor nem lehet azoknak az átalakításoknak a végrehajtására kényszeríteni, amelyek az országos gazdálkodás szempontjából szükségesek, még akkor sem, ha a racionalizáláshoz szükséges beruházás a szénmegtakarításból aránylag rövid idő alatt megtérül. Ezért szükséges az Energia Gazdasági Rt.-nek EGART- nak alapítása, amelynek feladata az üzemek megvizsgálása és az üzemviszonyok megjavításához szükséges beruházások megállapítása, adott esetben a beruházásokhoz szükséges tőkefedezet biztosítása, olyképpen, hogy az a szénmegtakarításból legyen tő illeszthető. Ily módon a kisebb vállalatok üzemi rentabilitásának veszélyeztetése nélkül lehet az országos érdekeket kielégíteni.