Magyar Energiagazdaság, 1952 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1952-01-01 / 1-2. szám

M­agyar Energiagazdaság A Hőgazdálkodási Tudományos Egyesület lapja V. évfolyam. 1952. I—II. hu Entrópia-cikksorozatunk elé A múlt év március 17-én és 18-án tartott orszá­gos energiatakarékossági konferencia résztvevői és a »Magyar Energiagazdaság« olvasói bizonyára emlékeznek még Lévai András kortárs előadására, amelyben hazánk összes energiagazdászai útmuta­tást kaptak az energiatakarékosság terén elvég­zendő feladatokra. Lévai kortárs a konferencián annak a reményének adott kifejezést, hogy az akkor újonnan létesült Bánya és Energiaügyi Minisztérium az energiagazdálkodást a legtöbb helyen még gyermekcipőben járó állapotából ki fogja emelni az ország iparosításának megfelelő fokra. Ha erre a pontra elértünk, mondotta Lévai, de lehetőleg még hamarább is, meg kell találnunk a módját annak, hogy az energiagazdálkodást a legszorosabb értelemben vett tudományos módon folytassuk, azaz az energiaveszteségeket tudomá­nyosan felkutassuk és azok okait kiküszöböljük. Lévai kortárs a konferencián tartott előadásá­ban az energiagazdálkodás tudományos művelé­sének helyes irányát az entrópia-növekedés, illető­leg a meg nem fordítható munkafolyamatok lehető­ség szerint való kiküszöbölésében jelölte meg. Jelen cikksorozatunk a tanúsága annak, hogy energiagazdászaink a kitűzött feladat nagyszerűsé­gét megértették és megfelelő tudományos felkészült­séggel bátran hozzá mernek nyúlni a kérdés elmé­leti tárgyalásához. A cikksorozat úgy született meg, hogy az entrópia-kérdéssel behatóbban foglal­kozók összeültek, megvitatták a probléma tárgyalá­sának célszerű módját, azután szétosztották a rész­letfeladatokat és ki-ki elvégezte a maga munkáját az entrópia kihatásainak vizsgálata terén, hogy végül is az egyes részletmunkák elvégzése során irt tanulmányok helyes egymásutánjukban állja­nak itt az olvasó előtt. Így a cikksorozat olvasói az entrópia fogalmát és energiagazdálkodási szere­pét megértve, a szerzők által vezetve eljuthatnak azokhoz a következésekhez, amelyek gyakorlati megvalósítása azután népgazdaságunk számára nagy energiamegtakarításokat jelenthet. Felvetődhet a kérdés minden olvasónk előtt : indokolt-e, hogy lapunk egy egész cikksorozatban foglalkozik ezzel a meglehetősen elméletinek látszó entrópia-problémával. Bizonyára nem lenne mz a tárgykör manapság időszerű, ha nem lenne az elméletnek nagyon sok gyakorlati vonatkozása, amelyet az egyes cikkekben a szerzők megfelelően ki is domborítanak. Egy további szempont az is, hogy az entrópia kérdésével a közelmúltban a kül­földi szakirodalomban is számos közlemény foglalko­zott. Mi azonban nem utánozni kívánjuk külföldi laptársainkat — bár a jó példa utánzása egyáltalá­ban nem lenne szégyen — de olvasóink figyelmük külön felhívása nélkül is észrevehetik, hogy cik­keink szerzői számos új gondolatot, fogalmat, értelmezést és elnevezést vettettek fel, és mindjárt irányt és példát is mutatnak ezek gyakorlati meg­valósítására. Végül pedig ama reményünknek kívánunk kifejezést adni, hogy olvasóink a cikksorozat átolvasása alkalmával kialakuló esetleges ellen­­véleményüket, vagy kiegészítésüket megírják szer­kesztőségünknek, bátran alkalmazva az építő bírá­lat módszerét, mert a haladó tudomány nem ismer tekintélyi elvet és a tudomány legfőbb célja maga az ember. Karády Pál

Next