Magyar Energiagazdaság, 1952 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1952-01-01 / 1-2. szám
Magyar Energiagazdaság A Hőgazdálkodási Tudományos Egyesület lapja V. évfolyam. 1952. I—II. hu Entrópia-cikksorozatunk elé A múlt év március 17-én és 18-án tartott országos energiatakarékossági konferencia résztvevői és a »Magyar Energiagazdaság« olvasói bizonyára emlékeznek még Lévai András kortárs előadására, amelyben hazánk összes energiagazdászai útmutatást kaptak az energiatakarékosság terén elvégzendő feladatokra. Lévai kortárs a konferencián annak a reményének adott kifejezést, hogy az akkor újonnan létesült Bánya és Energiaügyi Minisztérium az energiagazdálkodást a legtöbb helyen még gyermekcipőben járó állapotából ki fogja emelni az ország iparosításának megfelelő fokra. Ha erre a pontra elértünk, mondotta Lévai, de lehetőleg még hamarább is, meg kell találnunk a módját annak, hogy az energiagazdálkodást a legszorosabb értelemben vett tudományos módon folytassuk, azaz az energiaveszteségeket tudományosan felkutassuk és azok okait kiküszöböljük. Lévai kortárs a konferencián tartott előadásában az energiagazdálkodás tudományos művelésének helyes irányát az entrópia-növekedés, illetőleg a meg nem fordítható munkafolyamatok lehetőség szerint való kiküszöbölésében jelölte meg. Jelen cikksorozatunk a tanúsága annak, hogy energiagazdászaink a kitűzött feladat nagyszerűségét megértették és megfelelő tudományos felkészültséggel bátran hozzá mernek nyúlni a kérdés elméleti tárgyalásához. A cikksorozat úgy született meg, hogy az entrópia-kérdéssel behatóbban foglalkozók összeültek, megvitatták a probléma tárgyalásának célszerű módját, azután szétosztották a részletfeladatokat és ki-ki elvégezte a maga munkáját az entrópia kihatásainak vizsgálata terén, hogy végül is az egyes részletmunkák elvégzése során irt tanulmányok helyes egymásutánjukban álljanak itt az olvasó előtt. Így a cikksorozat olvasói az entrópia fogalmát és energiagazdálkodási szerepét megértve, a szerzők által vezetve eljuthatnak azokhoz a következésekhez, amelyek gyakorlati megvalósítása azután népgazdaságunk számára nagy energiamegtakarításokat jelenthet. Felvetődhet a kérdés minden olvasónk előtt : indokolt-e, hogy lapunk egy egész cikksorozatban foglalkozik ezzel a meglehetősen elméletinek látszó entrópia-problémával. Bizonyára nem lenne mz a tárgykör manapság időszerű, ha nem lenne az elméletnek nagyon sok gyakorlati vonatkozása, amelyet az egyes cikkekben a szerzők megfelelően ki is domborítanak. Egy további szempont az is, hogy az entrópia kérdésével a közelmúltban a külföldi szakirodalomban is számos közlemény foglalkozott. Mi azonban nem utánozni kívánjuk külföldi laptársainkat — bár a jó példa utánzása egyáltalában nem lenne szégyen — de olvasóink figyelmük külön felhívása nélkül is észrevehetik, hogy cikkeink szerzői számos új gondolatot, fogalmat, értelmezést és elnevezést vettettek fel, és mindjárt irányt és példát is mutatnak ezek gyakorlati megvalósítására. Végül pedig ama reményünknek kívánunk kifejezést adni, hogy olvasóink a cikksorozat átolvasása alkalmával kialakuló esetleges ellenvéleményüket, vagy kiegészítésüket megírják szerkesztőségünknek, bátran alkalmazva az építő bírálat módszerét, mert a haladó tudomány nem ismer tekintélyi elvet és a tudomány legfőbb célja maga az ember. Karády Pál