Magyar Energiagazdaság, 1955 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1955-01-01 / 1. szám

2 Energiagazdaság 8. évf. 1955. 1. sz. Koréii A. : A hő­erőművi széntárolás megszervezése b) népgazdasági tekintetben a fontossági sor­rend, c) milyen tárolási lehetőségei vannak az erő­műnek, illetve milyen lehetőségeket lehet aránylag gyorsan és nem nagy beruházással megteremteni, de milyen forgalmi (vasútvonali) terhelések lépnek fel. Ezeknek a vizsgálatoknak az alapján már lega­lább nagyságrendileg meghatározható, hogy az egyes bányák az egyes erőművek részére milyen mennyiségeket tudnak biztosítani. Következő lépésben megvizsgálandó az erőmű szükséglete. A tartósított szén a napi érkezés és napi fogyasztás ingadozásainak kiegyenlítésére és a biztonság céljaira szolgáló forgalmi készlettől külön tárolandó. Mennyisége azonban attól nem teljesen független, mert egyes erőművek 10—14 napi, mások csak 3—4 napi csúcsterhelési fogyasztásnak megfelelő készletet tudnak tartani. Az utóbbiak­nál nyilván külön széntér létesítésére van szükség, amit jobban indokol a biztonsági készlet alacsony volta, mint esetleges új széntér létesítése ott, ahol a biztonsági készlet nagy. Természetesen az üzemi körülmények is figyelembe veendők. Nagyon lénye­ges, hogy az erőmű hányféle szénminőséget hasz­nál, mert minden szénféleség és minden szemnagy­ság külön garmadába tárolandó. Ugyanazon terü­leten egyféle szénből sokkal többet lehet tárolni, mint különböző szénféleségekből, amikor a garma­dák közötti közlekedési utak, feljárók stb. a hasz­nos területet csökkentik. A tárolási lehetőségek vizsgálatánál figyelemmel kell lenni arra is, hogy ha a szén fogadása és felszedése állandó jellegű berendezésekkel történik, azok teljesítőképességé­nek csak egy — a napi fogyasztási szükséglet ellátását túlhaladó — része áll rendelkezésre ; ezzel szemben, ahol külön széntéren külön berendezések létesülnek, azok egész nap, két műszakban, igény­be vehetők, viszont egyszerűbb kivitelük folytán általában nem nagy teljesítőképességűek. Az erőművek szükségletének és lehetőségeinek felmérése alapján az első lépcsőben megállapított szénmennyiségek tovább finomíthatók és felállít­ható egy mérleg : a) minden bánya mely erőműveknek milyen mennyiséget fog rendelkezésre bocsátani, b) minden erőmű mely bányából (bányákból) milyen mennyiségű és szemnagyságú szenet fog kapni. 2. Széntároló területek kijelölése Az előbb említett erőművenkénti szénmennyi­ség meghatározása alapján a szükséges terület nagysága megállapítható. Ha az erőmű olyan nagy gépesített széntérrel rendelkezik, amelyiken a forgalmi mennyiségen felül a tartósítandó mennyi­ség is elhelyezhető, akkor további területre nincs szükség. Ellenkező esetben új szénteret kell léte­síteni, melynek kiválasztásánál irányadó szempon­tok a következők : aj a terület altalaja a tárolás követelményei­nek megfelelő legyen (ne legyen vizenyős, ne feküd­jék árterületen, humuszmentesítése elérhető legyen, lehetőleg azon ne legyenek nagy szintkülönbségek), . b) legyen az üzemi széntérrel összefüggésben, vagy annak közelségében, ami által elérhető, hogy legalább a szén fogadásához (vagonürítés) ne legyen szükség külön berendezésekre, c) ha ez nem érhető el, akkor legyen meglevő és forgalmi tekintetben a szén fogadására is fel­használható vasútvonal mellett, mert csak így kerülhető el rövidebb-hosszabb vasútvonal építése, de lehetőleg mezőgazdaságilag nem megművelt, vagy nem nagyon értékes terület legyen. 3. Menetrendek A tárolandó mennyiségnek, a tárolótér nagyságá­nak és elhelyezésének ismerete alapján a tárolási technológia és a végrehajtáshoz szükséges gépi berendezés gazdaságosan még nem tervezhető meg, mert ezek még nem határozzák meg a fogadás (kira­kás) és a felszedés céljait szolgáló berendezésektől megkívánt teljesítőképességet. Ezért menetrendek készítendők, melyek tartalmazzák, hogy az 1.pont szerint megállapított szénmennyiség mikor fog az erőműhöz érkezni. Természetesen itt nem óra, vagy nap szerinti menetrendre gondolok, hanem arra az időközre, amelyik alatt a megállapított mennyiség be fog érkezni, például június 15-től augusztus 1-ig. A menetrendek készítésénél a bányák termeléséből kell kiindulni. Több szempont indokolja, hogy ugyanazon bánya a napi szénigényt meghaladó mennyiséget ne egyenletesen ossza el összes erőművi fogyasztói között, mert ez a szállít­mányok elaprózódását és ebből kifolyólag ugyan­azon erőműben a tárolási időszak elhúzódását jelenti. Az öngyulladás veszélyének kiküszöbölése cél­jából fontos, hogy ugyanazon garmadába kerülő szén lehetőleg minden tekintetben egynemű legyen (nedvességtartalom, szemnagyság). Ez legjobban úgy érhető el, ha a szállítás és a lerakás folyamatos, így a menetrend készítésénél az első szempont, hogy az egyes erőművekbe naponta annyi szén érkezzék, ami a garmadaépítés ütemének megfelel. Kisebb mennyiségek, vagy egyes napok kihagyása esetében a folyamatosság megszakad, a korábban lerakott és hengerelt szén fizikai és kémiai struk­túrája az újonnan érkezőétől különbözni fog, ami nem kívánatos légjáratok keletkezését, öngyulla­dásra vezető gázok képződését vonhatja maga után. Viszont nem érkezhet be nagyobb mennyiség, mint amennyit egyszerű gépesítéssel fogadni lehet. (Egy-egy mechanikus lapátra óránként 20 tonna, egy-egy felszedő gépre 30—35 tonna teljesítmény számítható és legfeljebb két műszakot lehet figye­lembe venni.) Az időszakra eső teljes mennyiség szabja meg, hogy az említett kisgépesítés esetében hány egység felállítása szükséges. Ha állandó jel­legű gépek állnak rendelkezésre — (lásd 1. pont alatt) — akkor azoknak szabad kapacitása a mérvadó. Lényeges a forgalmi lehetőségek mérlegelése is. A vasútforgalmi szempontok megkívánják a szállí­tás ütemességét, ami azt jelenti, hogy ugyanonnan ugyanoda történő napi szállítások napi mennyisé­

Next