Magyar Festőipar, 1933 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1933-01-01 / 1. szám

6. oldal MAGYAR FESTŐI­PAR fekvéssel szemben, amely most ismételten ez oldal­ról megnyilvánul, méltóztassék az eddig képesítés­­hez kötött iparainkat továbbra is oltalomban része­síteni, mert ellenkező esetben előállana az ipari élet­ben az a jóra semmi esetre sem vezető helyzet, hogy az egyugyanazon iparosok egyik része, mint szakbavágó gyakorlattal bíró, farkasszemet nézne a szakbavágó gyakorlattal nem bírók, megélhetés szempontjából favorizáltak táborával és ismerve a magyar kézmű­­iparosság évszázados tradíciókban gyökerező nézeteit és lelkületű, mint ahogy eddig, úgy ezentúl sem ismeri el jogosult iparosoknak azokat, akik szakbavágó gyakor­lat híján jutnak iparengedélyhez. Ez a nem kívánatos megosztás és kétféle jogon való ipargyakorlás csak örökös békétlenkedésre és iparrombolásra vezetne. A minden harcokat mellőztető jogtisztelet, igaz­ság, béke és bölcsesség nevében kérjük Nagyméltó­ságodat, hogy fenti iparaink védelme­ szempontjá­ból a szakbavágó gyakorlat kötelezettségét a terve­zetben iparainkra nézve is felvenni méltóztassék és pedig úgy, hogy a könnyebben elsajátíthatókra nézve legalább 3 havi, a nehezebbekre legalább 6 havi szak­bavágó gyakorlat állapíttassák meg. Rámutatunk itt arra, hogy iparaink éppen olyan szorgos és beható gyakorlatot kívánnak, mint bár­melyik képesített ipar és egyik sem oly egyszerű, mint az, az érdekeltek részéről feltételeztetik. Ipa­raink épp oly sok gyakorlati fogást, technikai kivi­telt, munkát, eszköz- és anyaghasználatot, fel- és ki­dolgozást, szakmai sajátosságokat igényelnek, mint bármely értékes kézműves ipari szakma, amelyek ismerete és gyakorlata nélkül a műegyetemi­ vég­zettségű mérnökök nem tudnak prosperálni. Gya­korlat nélkül nincs mester és nem hisszük azt, hogy Nagyméltóságod igazságos és bölcs belátása igazat ne adna nekünk ebben, akik hosszú évtizedek ta­pasztalatai alapján ezer és ezer kézművesipari kartár­sunk nevében tiltakozásunkat fejezzük ki eme rendelet­­tervezetnek iparunkra is vonatkozó sérelmes elgondo­lásai ellen és kérjük Nagyméltóságodat, hogy fenti előterjesztéseinket a rendelet végleges kiadása előtt jószívvel és megértéssel méltóztassék mérlegelni. Vagyunk Nagyméltóságodnak kiváló tisztelői. Kulinyi József Lovász Gyula titkár, elnök. \\. A Kereskedelmi és Iparkamara Elnökségéhez. Tekintetes Kereskedelmi és Iparkamara Elnökségének Budapest. Hivatkozással f. é. január 2-án hozzánk juttatott 21.169/1932. sz. átiratára, mellyel a t. Cím a 170.246/ 1932. K■ M. tervezetet és annak függelékét hozzá­, szólás végett megküldötte, észrevételeinket beható tárgyalás után a következőkben tesszük meg: Ipartestületünk nevében a legteljesebb megütkö­zéssel látjuk, hogy a tervezet, amely bizonyára a mérnöki kamara befolyásának hatása alatt készült, teljesen szembehelyezkedik az 1922. évi XII. t.-c. tételes rendelkezéseivel. A függelékben feltüntetett és szakbavágó gyakorlatot igénylő, képesítéshez kö­tött iparok közül a szobafestő, címfestő, mázoló, ara­nyozó és fényező munkákat ama iparok közé sorozza, amelyeket jövőben a mérnök építész, gépészm­énök, vegyészmérnök, bányamérnök, kohómérnök, erdőmér­nök minden szakbavágó gyakorlat nélkül, egyszerű iparjog kiváltásával űzhet. Eme intézkedésével a rendelettervezet a szakmát a szakképzett és szakkép­zettség nélküli iparosokra bontja és amíg eddig az ipartörvény értelmében az egyes, nem rokonszakmák, csak a szakképzettség igazolása után külön-külön voltak kiválthatók, illetve engedélyezhetők, most a rendelettervezet nyílt ajtót hagy arra nézve, hogy a fent felsorolt mérnökök iparainkat akár egyszerre kisajátíthassák, mert hisz azok gyakorlását semmi más nem akadályozza, mint egy egyszerű ipar­enge­délyi kérelem megírása. A legmesszebbmenőleg tiltakozunk a rendelet­­tervezetnek ily formában és értelemben való meg­valósulása ellen, mert törvényes alapjában támadja meg ipari és egzisztenciális érdekeinket, mert nem látjuk benne az egyenlő elbánás elvének törvény­alapot képező igazságát, mert a nt. kir. Kereskedelmi Miniszter az 1922. évi XII. t.-c. 20. §. c) pontjában reá ruházott jogánál fogva sem döntheti romlásba ily intézkedésével a­z iparosok százait és ezreit. Nem t­ehet kivételt az egyugyanazon képesítéshez kötött iparok keret­én belül azért, hogy anyagi előnyöket biztosítson akár a mérnöki kar részére is. Ily form­á­ban ez az intézkedés teljesen nóvum a magyar kéz­­mű­ iparosság fennállásában és pedig erősen aggályt keltő. 1. szám. f1 szakember márkája Krayer E. és Társa BUDAPEST, V. VÁCZI­ ÚT 34.

Next