Magyar Festőipar, 1933 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1933-01-01 / 1. szám
1. számMAGYAR FESTŐIPAR Átlátszó tendenciájú a tervezet akkor, amikor éppen azok az iparok veztetnek oda, amelyek szorosan összefüggnek az építőipari vállalkozásokkal! Amennyiben ez a reánk nézve rendkívül súlyos sérelmet jelentő rendelettervezet a szakbavágó gyakorlat kikapcsolása nélkül nyerne jóváhagyást, szakmáinkra nézve az a helyzet állna elő, hogy minden mérnök, minden szakképzettség nélkül kiváltva az öt iparág ülésére jogos iparigazolványt, bármely épületen, akár úton, akár régin, akár maga építi akár más, elvégezheti az összes szobafestő, mázoló,, fényező munkálatokat, sőt a bérházba beköltöző kereskedők, iparosok cégtábláit is elkészítheti, vagy vállalhatja, mert hiszen oly kikötéseket is módjában áll tenni, hogy az üzlethelyiségeket csak az általa szépészeti szempontból elkészített címtáblákkal együtt lehet bérbeadni. Ilyeténkép egészen bizonyos az, hogy az építésekkel kapcsolatosan szakképzett iparosaink, teljesen ki fognak záratni, mert ezer és ezer módja van annak, hogy az üzleti, illetve vállalkozási lehetőségek mai törtető árja mellett ipartestületünk 1200 tagjának kétharmada elessen minden, még a tatarozási munkálatok vállalásától is. Ez pedig nem csak a fővárosban, de a vidéken élő mintegy 4000 főnyi kartársunkat is a legteljesebb romlásba fogja vinni. Mi megértjük a Kereskedelmi Miniszter úr szociális felfogását akkor is, amikor a magasabb, egyetemi képzettségű intellektuelek elhelyezkedését bizonyos könnyítésekkel óhajtja biztosítani, azonban a törvényben gyökerező jogokat is kérjük szem előtt tartani, hogy Magyarországon senki sem gyakorolhasson képesítéshez kötött ipart szakbavágó gyakorlat híján. Hiú elképzelésnek tartjuk azt, hogy bármily műegyetemet végzett egyén szakbavágó gyakorlat nélkül akár az aranyozó, akár a szobafestő, mázoló. Gondtól, bajtól, nyomortól, könnytől óvjuk családunkat . Ezért biztosítsuk őket s erre való a testület temetkezési egyesülete címfestő, vagy fényezőipari munkálatokat elkészíteni, vagy csak levezetni is tudja, mivel ezeknek az iparoknak éppen úgy megvannak a maguk különleges szakmai tudnivalójuk és gyakorlati követelményeik, fogásaik stb. Szint például a kaptafakészítésnek, amely iparágat a mérnökök részére talán éppen azért köt három-hat havi gyakorlati időhöz, mert nem tartozik az építőipari tevékenység körébe. Ugyanekkor mint máris jelentkező anomáliára mutatunk rá arra, hogy amíg a szobafestést semmiféle gyakorlati időhöz nem köti a tervezet, addig a falkárpitozást (tapéta) 3—6 havi gyakorlathoz köti, holott tudnivaló, hogy eme munkálatok kivitelezése és gyakorlati tudása, messze mögötte marad a díszítő-szobafestészetnek. Általában az egész tervezeten a rombolás szelleme vonul végig a szakképzett iparosság terhére. És nem hisszük, hogy egy ily rendelettervezet nyílt előnyöket nyújtó intézményes rendelkezéseibe a kézműiparosság belenyugodjon. A magunk kérelmét még alátámasztjuk azzal is, hogy oly esetekben, amikor ez ideig egyetemi végzettségű mérnök fordult hozzánk iparengedélyert, a kereskedelmi miniszter 3—6 havi szakbavágó gyakorlat igazolást rendelte el. Erre nézve konkrét adattal is szolgálhatunk. Kérjük tehát a t. Kamarát, hogy minden erejével szíveskedjék odahatni, miszerint az általunk képviselt öt iparra nézve is támasztassanak a tervezetben a szakbavágó gyakorlat kötelmei a könnyebben elsajátítható iparokra nézve legalább 3, a nehezebben elsajátíthatókra nézve legalább 6 hónapban és eme iparok jogait külön-külön, a szakbavágó gyakorlati idők igazolásai után, legyenek kiválthatók. Kívánatos ez nemcsak iparvédelem, iparűzés, de a tanonctartás és oktatás szempontjából is, mert el nem képzelhető az, hogy a minden szakképzettség nélkül működő iparos, bárha egyetemet végzett is, a tanoncoktatást kellőképen végezhesse, gyakoroltathassa akkor, amikor maga is hosszabb időn át, szakgyakorlat híján, segédek munkájára, útmutatására van utalva és így tanoncát szakszerűen nem is gyakoroltathatja, nem oktathatja. Fentiek figyelembevétele mellett még csak azt vagyunk bátrak megjegyezni, hogy nem tehet sohasem jó mester az, aki szakmáját nem gyakorolta, szakmáját nem érti, nem tanulta, és ha királyok és 7. oldal ! A gazdasági krízist súlyosabbá teszi az az iparos, aki hazai gyártmányok helyett külföldi áruhoz ragaszkodik. Ha valaki ezt a komoly vádat nem akarja magára venni, az nem ragaszkodik többé a külföldi gyártmányokhoz, hanem anyagszállítójától követeli, hogy 8 11 ORION horganyfehéret és ORION miniumot adjon, miniumot !