Magyar Festőipar, 1933 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1933-01-01 / 1. szám

1. számMAGYAR FESTŐIPAR Átlátszó tenden­ciájú a tervezet akkor, amikor éppen azok az iparok veztetnek oda, amelyek szo­rosan összefüggnek az építőipari vállalkozásokkal! Amennyiben ez a reánk nézve rendkívül súlyos sérelmet jelentő rendelettervezet a szakbavágó gya­korlat kikapcsolása nélkül nyerne jóváhagyást, szak­máinkra nézve az a helyzet állna elő, hogy m­inden mérnök, minden szakképzettség nélkül kiváltva az öt iparág ülésére jogos iparigazolványt, bármely épületen, akár úton, akár régin, akár maga építi akár más, elvégezheti az összes szobafestő, mázoló,, fényező munkálatokat, sőt a bérházba beköltöző ke­reskedők, iparosok cégtábláit is elkészítheti, vagy vállalhatja, mert hiszen oly kikötéseket is módjában áll tenni, hogy az üzlethelyiségeket csak az általa szépészeti szempontból elkészített címtá­blákkal együtt lehet bérbeadni. Ilyeténkép egészen bizonyos az, hogy az építé­sekkel kapcsolatosan szakképzett iparosaink, teljesen ki fognak záratni, mert ezer és ezer módja van annak, hogy az üzleti, illetve vállalkozási lehetőségek mai törtető árja mellett ipartestületü­nk 1200 tagjának kétharmada elessen minden, még a tatarozási mun­kálatok vállalásától is. Ez pedig nem csak a főváros­ban, de a vidéken élő mintegy 4000 főnyi kartár­sunkat is a legteljesebb romlásba fogja vinni. Mi megértjük a Kereskedelmi Miniszter úr szo­ciális felfogását akkor is, amikor a magasabb, egye­temi képzettségű intellektuelek elhelyezkedését bizo­nyos könnyítésekkel óhajtja biztosítani, azonban a törvényben gyökerező jogokat is kérjük szem előtt tartani, hogy Magyarországon senki sem gyakorol­hasson képesítéshez kötött ipart szakbavágó gya­korlat híján. Hiú elképzelésnek tartjuk azt, hogy bármily műegyetemet végzett egyén szakbavágó gyakorlat nélkül akár az aranyozó, akár a szobafestő, mázoló. Gondtól, bajtól, nyomortól, könnytől óvjuk családunkat . Ezért biztosítsuk őket s erre való a testület temetkezési egyesülete címfestő, vagy fényezőipari munkálatokat elkészíteni, vagy csak levezetni is tudja, mivel ezeknek az iparok­nak éppen úgy megvannak a maguk különleges szak­mai tudnivalójuk és gyakorlati követelményeik, fogá­saik stb. Szint például a kaptafakészítésnek, amely iparágat a mérnökök részére talán éppen azért köt három-hat havi gyakorlati időhöz, mert nem tartozik az építőipari tevékenység körébe. Ugyanekkor mint már­is jelentkező anomáliára mutatunk rá arra, hogy amíg a szobafestést semmiféle gyakorlati időhöz nem köti a tervezet, addig a falkárpitozást (tapéta) 3—6 havi gyakorlathoz köti, holott tudnivaló, hogy eme munkálatok kivitelezése és gyakorlati tudása, messze mögötte marad a díszítő-szobafestészetnek. Általában az egész tervezeten a rombolás szelleme vonul végig a szakképzett iparosság terh­ére. És nem hisszük, hogy egy ily rendelettervezet nyílt előnyöket nyújtó intézményes rendelkezéseibe a kézműiparosság belenyugodjon. A magunk kérelmét még alátámasztjuk azzal is, hogy oly esetekben, amikor ez ideig egyetemi vég­zettségű mérnök fordult hozzánk iparengedélyert, a kereskedelmi miniszter 3—6 havi szakbavágó gya­korlat igazolást rendelte el. Er­re nézve konkrét adat­tal is szolgálhatunk. Kérjük tehát a t. Kamarát, hogy minden erejével szíveskedjék odahatni, miszerint az általunk képviselt öt iparra nézve is támasztassanak a tervezetben a szakbavágó gyakorlat kötelmei a könnyebben elsa­játítható iparokra nézve legalább 3, a nehezebben elsajátíthatókra nézve legalább 6 hónapban és eme iparok joga­it külön-külön, a szakbavágó gyakorlati idők igazolásai után, legyenek kiválthatók. Kívánatos ez nemcsak iparvédelem, iparűzés, de a tanonctartás és oktatás szempontjából is, mert el nem képzelhető az, hogy a minden szakképzettség nél­kül működő iparos, bárha egyetemet végzett is, a ta­­noncoktatást kellőképen végezhesse, gyakoroltathassa ak­kor, amikor maga is hosszabb időn át, szakgyakorlat híján, segédek munkájára, útmutatására van utalva és így tanoncát szakszerűen nem is gyakoroltathatja, nem oktathatja. Fentiek figyelembevétele mellett még csak azt vagyunk bátrak megjegyezni, hogy nem tehet soha­sem jó mester az, aki szakmáját nem gyakorolta, szakmáját nem érti, nem tanulta, és ha királyok és 7. oldal ! A gazdasági krízist súlyosabbá teszi az az iparos, aki hazai gyártmányok helyett külföldi áruhoz ragaszkodik. Ha valaki ezt a komoly vádat nem akarja magára venni, az nem ra­gaszkodik többé a külföldi gyártmányokhoz, hanem anyagszállítójától követeli, hogy 8 11 O­RION horganyfehéret és ORION miniumot adjon, miniumot !

Next