Magyar Gyáripar, 1914 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1914-01-01 / 1. szám

. szám Magyar Gyáripar Magyarország és a közvetlen balkáni vasúti tarifák. Irta : Kovács Arnold tarifaügyi előadó. A gazdasági érdekeltségek körében utóbbi idő­ben nagyfokú nyugtalanság észlelhető a napi sajtóban megjelent ama hír következtében, hogy az állam­vasutak a Balkán-államokkal fennálló tarifákat leg­közelebb fel fogják emelni. Nem szenvedhet kétséget, hogy a mostani idő­pont, amikor egyrészt a súlyos gazdasági viszonyok ipari termelésünket károsan befolyásolják s amikor másrészt a Balkán-államok gazdasági átalakulásai még nem jutottak nyugvópontra, mindennemű tarifa­­emelés a Balkán-államokkal való forgalomban közel­ről érinti ipari és kereskedelmi köreink érdekeit s azért nem lesz talán érdektelen a szándékolt díj­emelések ügyét részletesebben megismertetni. Feltűnő jelenség, hogy ezt a nyugtalanságot úgy a sajtóban, mint a gazdasági érdekeltségek körében Ausztriából szítják és táplálják megújuló közleményekkel. Az osztrák napi- és szaksajtó egy idő óta bő részletességgel foglalkozik a Romániával való forga­lomban legközelebb beálló tarifaemeléssel s azt oly beállításban tárja a közönség elé, mintha ennek oka az államvasutaknak Ausztriával szemben táplált ellenséges magatartásában volna keresendő. Így ph az egyik osztrák szaklap november 30-iki számában gúnyosan azt írja egyebek között, hogy a beálló díjemelés egyik oka az, hogy a m.­hir állam­vasutak az államjogilag és vámpolitikailag szorosan egybekapcsolt Ausztria iránti barátságos érzületből kifolyólag emelik a tarifákat. Az osztrák vasúti tanács (Staatseisenbahnrat) december 13-án tartott ülésében elhangzott felszóla­lások pedig abból az alapgondolatból indulnak ki, hogy Magyarország utóbbi időben Ausztriának a Balkán-államokba való kivitelét tarifaemelésekkel iparkodik megnehezíteni. A Neue Freie Presse december 11-iki számában az osztrák ipari körök nézetét tolmácsolja, amidőn azt írja, hogy az osztrák ipari körök a m. kir. államvasutak eljárásában, ennek az osztrák érdekek iránti ellenséges tarifapolitikájába való visszaesését látják. Mindezen körülmények és felszólalások azt a célt szolgálják tehát, hogy a Romániával beálló díj­emelések ódiumát az osztrák közönség előtt Magyar-­­országra hárítsák. Pedig ép azok a körök, melyek odaát ellenszenves hangulatot szítják, az osztrák minisztériummal fennálló élénk és benső össze­téseiknél fogva igen jól tudják, hogy a beálló emelések legnagyobb részét nem is a m. kir. állam­vasutak, hanem az Ausztria által annyira pártfogolt Románia eljárása idézte elő, amely díjemelés ennél­fogva ugyanazon mérvben sújtja a magyar és német termelést és kereskedelmet, mint az osztrákokét. A Ha az osztrákok a tarifaemeléstől annyira féltik Romániába irányuló kiviteli törekvéseik károsodását, miért nem léptek fel azok a körök, melyek most Magyarország ellen oly hangosak, idejekorán Románia ellen, holott a most beálló díjemelések épen ezen körök előtt már 1910 óta ismertek voltak? Miért nem követelték 1910 óta mai napig s nem vételik most sem az osztrák vasúti minisztériumtól kát a tarifális ellenintézkedéseket Románia ellen, amiket Magyarország ellen oly harcias készséggel szorgalmaznak ? Pedig tudhatnák azt, hogy a most beálló díj­emelések Románia részéről már 1910 óta készíttettek elő s nem Románián múlt, hogy az azóta folyton sürge­­tett új köteléki díjszabások csak 1914 február 1. illetve május 1-én lesznek életbe léptetve. Románia ugyanis még 1910-ben felmondta az osztrák-magyar és német-román köteléki díjszabásokba saját vonalait illetőleg helyi díjszabásától eltérőleg beszámított s annak díjtételeihez képest jóval mérsé­keltebb díjrészleteit s azt kívánta, hogy az átdolgo­zandó köteléki díjszabásokba teljes mérvű helyi dij­­szabásszerű díjtételet számíttassanak be. Románia ezen eljárása úgy az osztrák és magyar mint a németországi vasutak előtt megütközést keltett, mert egyoldalú megsértését látták annak az egyez­ménynek, mely a Románia egyrészt, másrészt Ausztria-Magyarország és Németország közötti áru­forgalom szabályozása és a közvetlen díjszabásokba beszámítandó díjrészletekre nézve közösen megálla­­píttatott. Az ez ügyben Berlinben 1911. évi február 18-án megtartott értekezleten a német, osztrák és magyar vasutak képviselői azt az álláspontot képviselték, hogy a román forgalmakban az összes érdekelt vasutak által rendelkezésre bocsátott egységtételek egész terjedelmükben kompromisszumos dijtételek jellegével birnak s ennélfogva azok egyoldalú vissza­­vonása az egyezmény felbontását vonná maga után, melynek következménye gyanánt a Románián kívül fekvő vasutak esetleg kénytelenek lesznek hazájuk kivitelének ezen nagymérvű megterheléséért viszon­zásul a romániai kivitelnek tarifális és forgalomtech­nikai intézkedésekkel nehézségeket támasztani. A román államvasutak képviselőjének ezen az értekezleten elfoglalt álláspontja méltán megérdemel­heti az illetékes tényezők érdeklődését, mert abban oly felfogás jutott érvényre, mely a Romániával kötendő új vám- és kereskedelmi szerződés tárgya­lásainál nem lesz figyelmen kívül hagyható. A románok képviselője ugyanis kijelentette, hoteg „beszámítási részleteink felmondása tekintetében dístsérvadó volt felügyeleti hatóságunk azon elhatáro­zása, hogy egyes árucikkekre díjszabási előnyök csupán a kereskedelmi szerződések útján engedélyez­­hetők, ellenben a vasúti tarifáknak a kereskedelem­politika befolyásától menteseknek kell lenniök és 3

Next