Magyar Gyáripar, 1921 (11. évfolyam, 1-22. szám)

1921-01-01 / 1-2. szám

I—2. szám. Magyar Gyáripar cárjába kerül. Az áldozat más. Az áldozat az, hogy év­tizedeken át működtem a gyáriparban, a bankokban és ott tenyerükön hordoztak, elkényeztettek. Most jövök egy helyre, ahol cs­ak gáncs fog várni, talán szidás is. A másik az, hogy nem lehet elkerülni a gyanút. A magyar közvélemény berendezéséhez tartozik, hogy nem bírja kiállni, hogy a tényleges vagy távozó minisz­tert ne gyanúsítsa meg azzal, hogy pár száz milliót el­vitt magával. (Mozgás.) Ezt nem bírja ki a közvélemény. Én legalább húsz év óta figyelem a közvéleményt és azt láttam, hogy még Tisza Istvánról is elhitték, hogy anyagi okok is vezették. És egyetlenegy ember volt csak, akiről a magyar közönség azt hitte, hogy tényleg mocsoktalan, és ez Károlyi Mihály volt. Én nem akarok vele találkozni. (Felkiáltások: Mi sem!) Én most, a kegyelnesség első mézes óráiban látom, hogy mi fog történni velem. Az első héten azt mondják majd magukban, hogy ez az ember áldozatot hozott, a követ­kező héten az első ember, akinek valamely jogtalan kívánságát megtagadom,­­ pedig meg fogom tagadni, az újságba is szabad kiírni­­ (Élénk helyeslés és taps.) azt mondja, hogy valami gyanú bugyborékol, hogy én a bankok érdekében dolgozom, a Kereskedelmi Bank vagy gyáriparosok érdekében, miért a gyárhoz, vagy a bankhoz tartozom, vagy az egyetem érdekében,­­mert professzor voltam. Ez így fog menni. Arra kérem a t. Nemzetgyűlést, ne hallgassanak ezen tiszteletreméltó semmirev­aló naplopókra, kik rólam ilyeneket fognak mondani, és ne vegyék illetlenségnek, ha nem fogok rá válaszolni. Ha önök engem szerződtetnek, én egy évig nem vagyok Hegedűs Lóránt, hanem az ország medha- f­rikusa, akinek dolgoznia kell és ha engem az éti 30 éves munkám mocsoktalan pajzsa nem véd meg, akkor semmi beszéd nem ér semmit. Ezen gyanúk közt hallani fogják azt is, hogy nagyon szeretem a pénzt. Ez a gyanú igaz. Én a becsületes pénzt nagyon szeretem, de csak azt a pénzt, amit munkával érdemelt ki az ember. Én, aki kártya mellett nem kár­tyáztam, börze mellett nem börzéztem, azt mondom, hogy a pénzt szeretem, és azért, mert a pénzt szeretem, meg kell mutatnom, hogy van valami, amit még a pénz­nél is jobban kell szeretnünk. Midőn most, e vészteljes időkben mély alázattal hajtom meg fejemet nemzetem nagy érdeke előtt, jogom van ahhoz, hogy másoktól is ugyanezt követeljem meg. Ez az én egyik előnyöm. Másik előnyöm az, hogy erős hitet hozok ide. Amint az egyház nem üdvözít hit nélkül, úgy ilyen időkben pénz­ügyi politikát is csiaik hittel lehet csinálni. Én a magyar éjszakában látok egy csillagot és a fojtó alagútból, lá­tom a kimenetet, csak kell hogy önök velem jöjjenek, bízzanak egy bízó magyarban, és higgjenek abban, aki­nek hite van. Ezen két előnyömért nézzék el sok gyarló­ságomat, nézzék el azt, hogy nem vagyok pártember. Én voltam pártember. Mikor legutoljára felszólaltam itt, védtem nagy vezéremet, Tisza Istvánt, és akkor azt mondták rólam, hogy Tisza cinkosa vagyok. Nagy lelki megnyugvásom az, hogy Tisza cinkosa voltam. -Azok a t. barátaim is tudják, hogy annak idején én voltam a jobboldal azon debatterje, aki a legtöbb gúnyt öntötte ellenfeleire. Ezt most nem teszem. Amikor Neuillyben voltunk, egy óriási malomkövet gördítettek reánk, a békét, s akikor bennem összetört valami, a párt­­ember. Ha önnek ütni fognak engem, akkor szolgálni fogom önöket, ha támadni fognak, akkor segítei fogom önöket. S mert nem vagyok pártember, azért objektí­vebben szólhatok hozzá a kérdésekhez, amelyekről tár­gyalni fogunk. Ennek folytán nézzék el azt is, hogy fa­natikus ember vagyok, és inkább össze fogok törni, sem­hogy idehozott meggyőződésemből akármit egedjek is. (Helyeslés.) Ehhez jogom ,van, mert azt a meggyőző­dést, azt a tervet, amelyet ki fogok fejteni, nem loptam senkitől, hanem a saját termésem, én vagyok érte fele­lős. A baj az, hogy úgy össze vagyunk forrva, hogy sem más ezt a tervet keresztülvinni, sem én más tervet meg­csinálni nem tudok. Jogom van ehhez azért, mert 30 évig készültem erre. 30 esztendeje, hogy édesapámnak megígértem, hogy mi, sokat csúfolt hétszilvafás neme­sek megmutatjuk, hogy megtanuljuk a modern közgaz­daságot, s ha az országnak baja lesz, akkor itt leszek. Az én­­. barátaim tudják, hogy 30 év óta nem volt vasárnapom, hogy 30 év óta szaladtam, 30 év óta voltam az igen t. elnök úr előtt is az inkompatibilitás gyanújá­ban, hogy mit keresek a bankokban. Látni fogják, hogy mit kerestem ott. Én idejöttem és merem vállalni a feladatot fel­emelt fővel, és ha önök szerződtetnek engem, vállalko­zom egy esztendőre. Ez is különösnek látszik. (Egy hang balfelöl: A bizalomról van szó!) Cserki Gyula: Van bizalom is! Hegedűs Lóránt pénzügyminiszter: Egy esztendőre nemcsa­k azért van szükségem, mert a szervezetem nem bírja tovább ezt az­­ emberfeletti munkát, hanem azért is, mert vagy rosszul csinálom a dolgomat s ak­kor joggal követelhetik tőlem, hogy távozzam, vagy jól csinálom és akkor úgy adom át az utódomnak ezt a helyet, hogy mindent rendben találjon. Nekem gyorsan kell cseleked­nem. A pénz annyira meg van rothadva, hogy inilciálta az egész közgazdaságot, szétbomlasztotta az erkölcsöket és tönkretette a társadalmat. Ez így tovább nem mehet. Olvassa­­el mindenki azokat a hirdetéseket, amelyeket láthatatlan kezek írnak az Alagút falára. Egyik nap a­­bútorát adja el az illető, a másik nap a vasalódeszkáját, a harmadik nap a gyermekének az ólomkatonáit. Itt to­vább várni nem lehet, hanem gyorsan kell cselekedni. Kérem, hallgassanak meg. Én idehoztam nem valami mesterművet, mert ilyen szegény országban ez nem lehetséges, hanem egy kész szerkezetet, amelyet az ország pénzügyi kapacitásai egyhangúlag elfogadtak és kivitelre alkalmasnak talál­tak, azt mondván, hogy azt rám kell bízni, mert azt csak az viheti keresztül, aki maga kitalálta. Megpróbálom. Ezt a szerkezetet csak a bizalomnak a jegyében tudom összeforrasztani. De más is kell. Kell három dolog, éle­temnek három jelszava: józanság az önzésben, ember­séges emberi indulat minden ember iránt, és annak tu­data, hogy magyarok vagyunk. (Élénk helyeslés.) Most már arra kérem önöket, hallgassanak meg és kezdjünk a munkához. (Halljuk! Halljuk!) Igen­­. Nemzetgyűlés! Ha önök a szétosztott költ­ségvetést veszik, látják annak első oldalán a rendes kiadások között, hogy a magyar állami adósságok ka­matja 1.500.000.000. Később a rendkívüli kiadások közt van az, hogy a magyar állam valutáris, tehát a külföldi valutáikban kifejezett adósságának kamatja két milliárd, így volt ez akkor, amikor a költségvetést összeállítot­ták. Ma valutánk romlása folytán ez a­z utóbbi kamat­teher négy és fél milliárd, úgy hogy összes adóssági kamatunk 6 milliárd. Ezenkívül nincs kifizetve a régi kö­zös hadsereg ,némely dolga, amely a közös hadseregből maradt reánk, s végül, miután a béke ratifikálásával megszűnnek a fizetési tilalmak, egyszerre a nyakunkba szakad mindaz, amivel az egész ellenséges külföldnek tartoznánk. Ennek az összege 15.700.000.000 K. T. uraim! Én bejelentem önöknek és mindazoknak a hatalmaknak, melyek aláírták a békeszerződést, hogy Magyarország ezt a terhet nem bírja: vagy adjanak másik országot, vagy adjanak más adósságot. (Egy hang balfelöl. Más békeszerződést!) Ebből­­az következik, hogy kénytelen vagyok­­arra a kijelentésre, hogy a ma­gyar állam összes adóssági kamatait 4%-ra redukáljuk. (Egy hang a középen: Az kevés!) Ez kegyetlen dolog, de indokolom a következőkkel: Csonka Magyarország teljesíteni fogja Magyarország kötelezettségeit csonkán, Magyarország pedig egyszer teljesíteni fogja egész Ma­

Next