Magyar Gyáripar, 1926 (17. évfolyam, 1-12. szám) - Iparjogi Szemle, 1926 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1926-01-01 / 1. szám
A MAGYAR GYÁRIPAR 11. szám. része is jutna a mezőgazdasági produktumok árában. A baj az, hogy nem jut kifejezésre. Viszont ha ez így van, akkor a mezőgazdasági termelés „megdrágulásával” maguk a termékek arányban kifejezve nem drágultak meg, sőt, amint látjuk, olcsóbbodtak, tehát a termékek elhelyezésének akadálya nem lehet „drágaságuk", ami csak egy abstrakt viszonyszám, az arannyal fizető fogyasztó számára azonban teljesen közömbös. Ha a mezőgazdasági termelés drágulásának ellenoldala az ipari produktumok magasabb ára, akkor ugyanennek mutatkoznia kellene az ipari népesség nagyobbb fogyasztásában, tehát éppen a mezőgazdasági termények könynyebb elhelyezési lehetőségében is. Az iparcikkeknek a mezőgazdasági terményekhez képest kedvező áralakulása azonban nem növelte az ipari népességnek agrárproduktumokban való fogyasztóképességét, sőt az említett kedvező áralakulás dacára az ipari népesség vásárlóképessége csökkent, ami arra mutat, hogy a magasabb ipari árszínvonal nem jelent az ipari termelésre nagyobb hasznot, hanem igenis jelent drágább ipari termelést. Más szóval: 1. A mezőgazdasági cikkek elhelyezésének az akadálya nem a mezőgazdasági termelés „drágulása", hanem a világfogyasztás csökkenése. 2. A mezőgazdasági termelés valójában nem is drágult meg, ami a termelés megdrágulásának látszik, az tulajdonképpen nem egyéb, mint a termelt áruk rossz értékesítési lehetősége. Mert ha csakugyan a termelés drágul, ha a termelési eszközök, a jelen esetben az iparcikkek ára emelkedik — és ez nem egy-két országra kiterjedő,hanem általános világjelenség — akkor azonos, sőt ilyen esetben előreláthatólag fokozódó fogyasztás mellett a termelésnek ez a drágulása könnyen áthárítható a drágább termelési eszközök szolgáltatóira, mint fogyasztókra, s a drágulás nem is válik érezhetővé. Vagyis drágább termelés igazán csak a termelés csökkenéséből származhatok. A gazda zsebének természetesen egészen mindegy, hogy a termelés drágulásáról, vagy „rossz értékesítési lehetőségekről“ beszélünk-e. De elméletileg, a helyzet helyes felismerése és a teendő intézkedések szempontjából ez végtelenül fontos distinkció. .. A termelés csökkenése, drágább termelés, ilyen értelemben termelési krízis nem a mezőgazdaságban, hanem csak az iparban van. A mezőgazdaságban viszont csak fogyasztási krízis van. 4. Úgy a mezőgazdasági fogyasztási krízisnek, mint az ipari termelési krízisnek közös oka: a világfogyasztás csökkenése. Ezek után válaszolni tudunk arra a második kérdésre is, hogy tehát mi az ipari és a mezőgazdasági cikkek árdisparitásának a tulajdonképpeni magyarázata? A magyarázat abban áll, hogy a világ fogyasztóképességének a háború után bekövetkezett nagyfokú csökkenéséhez a mezőgazdasági termelés a dolog természeténél fogva kevésbbé racionálisan tudott alkalmazkodni, mint az ipari produkció. „A dolog természeténél fogva“, mert hiszen a mezőgazdasági termelés, amelynek egyik döntő tényezője egy akaratunkon kívül eső faktor, t. i. az időjárás, sohasem lehet olyan racionális, mint az ipari tevékenység. Olyan nagyszabású korréziók idején pedig, mint aminő az egész világ gazdasági erejének a háború által előidézett és az első „békeévekben“ még fokozódó szörnyű leromlása, a mezőgazdaságnak ez az irracionalizmusa önként értetődőleg annál feltűnőbben kell, hogy mutatkozzék. A háborús években a mezőgazdasági termelés világszerte erősen visszafejlődött s azóta mindenütt az volt a törekvés, hogy a normális béketermelést újból elérjék. Egykét „jó esztendő“ segítségével azután — még ha az oroszországi állapotokat figyelembe is vesszük — azt a túlságosan szép eredményt sikerült elérni, hogy a világ mezőgazdasága, a fogyasztóképesség csökkenéséhez képest túlprodukcióba jutott.* Túlprodukció: alacsonyabb árakat jelent. Ezzel szemben az ipari termelés sokkal érzékenyebben és pontosabban reagált a kisebb fogyasztás problémájára, a különböző piacok felvevőképességének csökkenését azonnal nyomon követte az ipari termelésben a megfelelő visszafejlődési folyamat. A fogyasztás restringálásával párhuzamosan az iparban mindenütt az üzemek korlátozását, a munka beszüntetését és a munkanélküliség nagy világjelenségét találjuk. Amíg tehát az ipari termelés a világfogyasztáshoz simult, a fogyasztás csökkenésével arányosan csökkent, addig a mezőgazdaság éppen a fogyasztás csökkenése idején produkált jó terméseket, fokozta a maga termelését. Ez a két merőben ellentétes irányzat hozta azután létre a mezőgazdasági és az ipari áraknak egymással ellentétes alakulását. Mindaz, amit mondottunk, áll az egész világra és áll a magyar mezőgazdaságra, a magyar iparra is. A magyar mezőgazdaság helyzete általában egészben véve azonos bármely más ország agrárprodukciójáéval és az összefüggés a „jó termék“ és a mezőgazdasági árak alakulása között nálunk az elmúlt esztendőben különösen világosan volt észlelhető. A magyar ipar egyes ágai, pl. a textilipar, a legutóbbi évek alatt bizonyos különleges helyzetet élvez. A mai Magyarország területének mezőgazdasági termelése (állattenyésztés és bortermelés nélkül) az 1911—15. évek átlagában 282.138 q-t tett ki, 1923-ban 197.155 q-t, 1924-ben 218.314 q-t, 1925-ben 250.780 F-t. FARKASVÖLGYI FÉLE VILLAMOSSÁGI ÉS MŰSZAKI RT BPESX VI. PODMANICZKY U.35