Magyar Gyáripar, 1926 (17. évfolyam, 1-12. szám) - Iparjogi Szemle, 1926 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1926-01-01 / 1. szám

A MAGYAR GYÁRIPAR 11. szám. része is jutna a mezőgazdasági produktumok árában. A baj az, hogy nem jut kifejezésre. Viszont ha ez így van, akkor a mezőgazdasági termelés „megdrágulásá­val” maguk a termékek arányban kifejezve nem drágul­tak meg, sőt, amint látjuk, olcsóbbodtak, tehát a termé­kek elhelyezésének akadálya nem lehet „drágaságuk", ami csak egy abstrakt viszonyszám, az arannyal fizető fogyasztó számára azonban teljesen közömbös. Ha a mezőgazdasági termelés drágulásának ellenoldala az ipari produktumok magasabb ára, akkor ugyanennek mutatkoznia kellene az ipari népesség nagyobbb fogyasz­tásában, tehát éppen a mezőgazdasági termények köny­­nyebb elhelyezési lehetőségében is. Az iparcikkeknek a mezőgazdasági terményekhez képest kedvező áralaku­lása azonban nem növelte az ipari népességnek agrár­­produktumokban való fogyasztóképességét, sőt az emlí­tett kedvező áralakulás dacára az ipari népesség vá­sárlóképessége csökkent, ami arra mutat, hogy a ma­gasabb ipari árszínvonal nem jelent az ipari termelésre nagyobb hasznot, hanem igenis jelent drágább ipari termelést. Más szóval: 1. A mezőgazdasági cikkek elhelyezésének az aka­dálya nem a mezőgazdasági termelés „drágulása", ha­nem a világfogyasztás csökkenése. 2. A mezőgazdasági termelés valójában nem is drá­gult meg, ami a termelés megdrágulásának látszik, az tulajdonképpen nem egyéb, mint a termelt áruk rossz értékesítési lehetősége. Mert ha csakugyan a termelés drágul, ha a termelési eszközök, a jelen esetben az ipar­cikkek ára emelkedik — és ez nem egy-két országra ki­terjedő,­­hanem általános világjelenség — akkor azonos, sőt ilyen esetben előreláthatólag fokozódó fogyasztás mellett a termelésnek ez a drágulása könnyen áthárít­ható a drágább termelési eszközök szolgáltatóira, mint fogyasztókra, s a drágulás nem is válik érezhetővé. Vagy­is drágább termelés igazán csak a termelés csök­kenéséből származhatok. A gazda zsebének természete­sen egészen mindegy, hogy a termelés drágulásáról, vagy „rossz értékesítési lehetőségekről“ beszélünk-e. De elméletileg, a helyzet helyes felismerése és a teendő intézkedések szempontjából ez végtelenül fontos distinkció. .­. A termelés csökkenése, drágább termelés, ilyen ér­telemben termelési krízis nem a mezőgazdaságban, ha­nem csak az iparban van. A mezőgazdaságban viszont csak fogyasztási krízis van. 4. Úgy a mezőgazdasági fogyasztási krízisnek, mint az ipari termelési krízisnek közös oka: a világ­fogyasz­tás csökkenése. Ezek után válaszolni tudunk arra a második kér­désre is, hogy tehát mi az ipari és a mezőgazdasági cikkek árdisparitásának a tulajdonképpeni magyará­zata? A magyarázat abban áll, hogy a világ fogyasztó­­képességének a­ háború után bekövetkezett nagyfokú csökkenéséhez a mezőgazdasági termelés a dolog ter­mészeténél fogva kevésbbé racionálisan tudott alkal­mazkodni, mint az ipari produkció. „A dolog természe­ténél fogva“, mert hiszen a­ mezőgazdasági termelés, amelynek egyik döntő tényezője egy akaratunkon kí­vül eső faktor, t. i. az időjárás, sohasem lehet olyan ra­cionális, mint az ipari tevékenység. Olyan nagyszabású korréziók idején pedig, mint aminő az egész világ gazdasági erejének a háború által előidézett és az első „békeévekben“ még fokozódó szörnyű leromlása, a me­zőgazdaságnak ez az irracionalizmusa önként értetődő­­leg annál feltűnőbben kell, hogy mutatkozzék. A hábo­rús években a mezőgazdasági termelés világszerte erő­sen visszafejlődött s azóta mindenütt az volt a törek­vés, hogy a normális béketermelést újból elérjék. Egy­két „jó esztendő“ segítségével azután — még ha az oroszországi állapotokat figyelembe is vesszük — azt a túlságosan szép eredményt sikerült elérni, hogy a vi­lág mezőgazdasága, a fogyasztóképesség csökkenéséhez képest túlprodukcióba jutott.* Túlprodukció: alacso­nyabb árakat jelent. Ezzel szemben az ipari termelés sokkal érzékenyebben és pontosabban reagált a kisebb fogyasztás problémájára, a különböző piacok felvevő­képességének csökkenését azonnal nyomon követte az ipari termelésben a megfelelő visszafejlődési folyamat. A fogyasztás restringálásával párhuzamosan az ipar­ban mindenütt az üzemek korlátozását, a munka be­szüntetését és a munkanélküliség nagy világjelenségét találjuk. Amíg tehát az ipari termelés a világfogyasz­táshoz simult, a fogyasztás csökkenésével arányosan csökkent, addig a mezőgazdaság éppen a fogyasztás csökkenése idején produkált jó terméseket, fokozta a maga termelését. Ez a két merőben ellentétes irányzat hozta azután létre a mezőgazdasági és az ipari áraknak egymással ellentétes alakulását. Mindaz, amit mondottunk, áll az egész világra és áll a magyar mezőgazdaságra, a magyar iparra is. A magyar mezőgazdaság helyzete általában egészben véve azonos bármely más ország agrárprodukciójáéval és az összefüggés a „jó termék“ és a mezőgazdasági árak alakulása között nálunk az elmúlt esztendőben különö­sen világosan volt észlelhető. A magyar ipar egyes ágai, pl. a textilipar, a leg­utóbbi évek alatt bizonyos különleges helyzetet élvez­. A mai Magyarország területének mezőgazdasági terme­lése (állattenyésztés és bortermelés nélkül) az 1911—15. évek átlagában 282.138 q-t tett ki, 1923-ban 197.155 q-t, 1924-ben 218.314 q-t, 1925-ben 250.780 F-t. FARKASVÖLGYI FÉLE VILLAMOSSÁGI ÉS MŰSZAKI RT BPESX VI. PODMANICZKY U.35

Next