Magyar Gyáripar, 1927 (18. évfolyam, 1-12. szám) - Iparjogi Szemle, 1927 (21. évfolyam, 1-11. szám)

1927-01-01 / 1. szám

4 MAGYAR GYÁRIPAR Az eredeti szerződés által érintett tételek második csoportjába azok az áruk foglalhatók össze, amelyek termelésében, illetőleg a magyar piac ellátásában Franciaország többé-kevésbé érdekelve van (számos cikknél csak rendkívül csekély mértékben és messze más államok mögött) és így joggal tarthat igényt bizo­nyos vámkedvezményekre, de a most érvényben levő szerződés túlságosan bőkezűen mérte ezeket a kedvez­ményeket, veszélyeztette a szépen fejlődő magyar ipar­ágak egész sorát és ha használt is itt-ott a francia ter­melésnek, többnyire még sokkal nagyobb mértékben használt a szomszéd államok és más versenytársak ex­porttörekvéseinek, mert hiszen ezek a konkurensek legnagyobb kedvezményes megállapodásaik alapján minden kompenzáció nélkül élvezték az összes vám­leszállításokat. Ebben a csoportban erősen van érde­kelve a magyar textilipar, melynek elsősorban érintett cikkei közül sikerült bizonyos mértékben korrigálni az 587. szám alatti gyapjúszövetek tarifáját, úgy, hogy az 587b­. szám alá tartozó középsúlyú gyapjúszövetek szer­ződéses vámja a mai 350, 390 és 500 aranykorona helyett 500, 700 és 620 aranykorona lesz, de nem mint eddig, négyszögméterenkint 200, hanem 200—160 gramm súly­határig, azon aluli pedig egységesen (tekintet nélkül, hogy mint eddig, muszlimról vagy kreppről van-e szó) 350, 390 és 500 aranykorona lesz a vám az eddigi 150, 200 és 225 aranykorona helyett. Az 587/d. tétel alatti c­eviot és serge kedvezményei egészen megszűntek, csu­pán a gabardin kedvezménye marad változatlan. A gyapjúszövet helyzete tehát a maival szemben úgy ala­kul, hogy a magyar ipar előnyére szolgál az 587/d. tétel felszabadítása (gabardinen kívül) s a 110 grammon aluli szövetek speciális muszlin és krepp kedvezményé­nek megszüntetése, továbbá a 160—200 gramm közötti, a gyártásra igen fontos középsúlyú gyapjúszövetek vám­emelése. Ezzel szemben a francia gyártás is megfelelő kompenzációt kapott abban, hogy a 160 grammos (illető­leg az eltűnő 110 grammos) súlyhatáron alul az új té­telek, bár, valamivel magasabbak a mai legalacsonyabb tételeknél, de nem csupán muszlinra és kreppre, hanem mindenféle könnyű gyapjúszövetekre vonatkoznak. Az 595. szám alatti kisforgalom számára kiszerelt selyemcérna vámjait a szerződés tudvalevőleg oly mér­tékben redukálta, hogy a belföldi gyártás szinte lehe­tetlenné vált. Az 595/c. tételnél a legjobban veszélyezte­tett műselyem­cérna vámját például 1000 koronás auto­nóm vámmal szemben 200 koronára szállította le a szer­ződés. Ezt a tételt sikerült 500 aranykoronára fel­emelni; a reálselyemcérna tétele 1000 korona, a florette selyemé 700 korona lesz. Az 596. szám alatti gáz-, krepp- és florette selyemszövet szerződéses vámja az eddigi 2000 aranykorona helyett 2500 aranykorona lesz, az 597/a. 1-ből pedig a fehér vagy fekete sima selyemszövet vámja 1800 aranykorona helyett 2100 aranykorona. A 616/c. alatti műselyem csipke tétele 1200 helyett 1800 aranykorona lesz és javulni fog a 619. szám alatti selyem, félselyem és műselyem paszomántáru vámja is. A 659. szám alatti bőrkeztyű vámja páronkint 0,75 arany­korona helyett 1,20 aranykorona lesz, de ez a kedvez­mény is csupán a béleletlen serró keztyűre fog vonat­kozni. A 812. szám alatti pekonoszpora fecskendő 60 koro­nás szerződéses vámja 75 aranykorona lesz; a 965. szám alatti fényképészeti papíros új szerződéses vámja 80 aranykorona helyett 180 aranykorona és így tovább. Végül a szerződés által érintett tételek harmadik naan csoportjában említettük azokat a cikkeket, ame­lyek vámredukciója magyar termelési érdekeket köz­vetlenül nem érint, de megnehezíti helyzetünket keres­kedelempolitikai szempontból, mert vámkedvezményt adtunk olyan cikkekre, amelyeket Franciaországból úgyszólván soha sem hoztunk be, hanem annál inkább más, hozzánk közelebb fekvő s gyártásukban erősebb államokból. Ezekkel az engedményekkel tehát fontos kompenzációs anyagot adtunk oda minden eredmény és minden ellenszolgáltatás nélkül. Az ilyen kereskede­lempolitikai szempontból jelentős tételek közül az új szerződésből teljesen ki fog maradni a 905. tarifaszám alatti optikai lencsékre adott kedvezmény, a 906. szám alatti szemüvegekre, a 907. szám alatti színházi látcsö­vekre, 910. szám alatti zongora, pianino és harmóniámra és 918. szám alatti gramofonokra adott vámkedvezmény, és így tovább. Sokat vitatott része volt a magyar-francia szerző­désnek az automobilokra adott engedmények csoportja. A megelőzően kötött magyar-olasz szerződésben mér­sékelt automobil vámokat ugyanis a francia szerződés még jobban leszállította és a kedvezményeket kiterjesz­tette. Sajnos, a személy­automobilokra és karosszé­riáikra vonatkozó vámkedvezmények, előterjesztéseink ellenére az új szerződésben változatlanul megmaradtak. (Egész Közép-Európában Magyarországon legalacso­nyabbak az autóvámok.) A teherkocsik új vámja­­­ként 55 aranykorona lesz, karosszériáik után pedig darabon­ként 100 aranykorona vám fizetendő. Az autóbuszok súlyvámja szintén 55 aranykorona lesz­­ ként, a karos­széria után pedig darabonként nyitott autóbuszoknál 600 aranykoronát kell fizetni, csukott közüzemi autó­buszoknál 750 aranykoronát, nem közüzemi autóbu­szoknál 1000 aranykoronát. Az ipari célokra szolg­áló automobilok, seprő-öntöző és más hasonló kocsik után­­­ként 60 aranykorona vámot kell fizetni. Teljesen újra rendezi a szerződés a magyar termelési viszonyok figye­lembevételével az automobil alkatrészek, autómotorok és autómotor-alkatrészek vámtételeit, úgy, hogy a ma érvényes szerződésben „automobilok egyéb alkotórészei“ számára megállapított­­­ként 85 aranykoronás vám, a jövőben csak azokra az alváz-alkatrészekre lesz érvé­nyes, amelyeket a szerződés külön is fel fog sorolni. Azt mondhatni, hogy az automobil-tételeknél a mai hely­zettel szemben inkább rendezés történt, megszűnnek az el­vámolásnál eddig előforduló viták, a magyarországi ter­melés védelme részben teljesebbé, részben pedig biz­tosabbá válik, míg más részleteknél a francia automo­bil-export érdekek is megfelelő kompenzációt kaptak. Általában a francia termelés kompenzáció gyanánt számos új vámkedvezményt fog élvezni így a pamut­cérnánál, a pamutszövetek bizonyos kategóriáinál, a pamutkendőknél, a pamutzsebkendőknél, fésűs gyapjú­­fonalaknál, a mustrás selyemszöveteknél s így tovább. Ezek az engedmények úgy vannak megállapítva, hogy messzemenő előzékenység mellett a magyar termelésre veszélyes következményekkel előreláthatólag nem fog­nak járni. Ha az elért korrektúrákat összehasonlítjuk azokkal a szóbeli és írásbeli előterjesztésekkel, melyek útján a magyar ipar a múlt év nyarától kezdve szinte állandóan kérte a francia szerződés revízióját, akkor azt állapíthatjuk meg, hogy jelentős kívánságaink kevés kivétellel teljesedtek, a revízió nem szorítkozott szűk térre és nem csupán a legnehezebben elviselhető terhek könnyítésére. Természetes, hogy a kivételek, a szerződésben megmaradt terhek, egyes iparágak és vál­lalatok számára változatlanul súlyosak és ezt nekünk a legnagyobb mértékben méltányolnunk kell, s tovább 1 a szám.

Next