Magyar Gyáripar, 1929 (20. évfolyam, 1-12. szám) - Iparjogi Szemle, 1929 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1929-01-01 / 1. szám
A MAGYAR GYÁRIPAR tarifáknak gazdasági szempontból való átdolgozása nagykésőn szintén megindult. Ha itt is kezdettől fogva az a helyes és Magyarországon a háború előtt általában vallott elv érvényesült volna, hogy a vasút nemcsak rentabilitásra igényt tartó üzleti vállalkozás, hanem egyben a nemzet gazdasági életének irányítására szolgáló hatalmas eszköz is, akkor bizonyára a tarifákat általában úgy állapítottuk volna meg, hogy azok legfeljebb a vasút rendes üzemi kiadásait és az abba fektetett tőke méltányos kamatozását fedezzék, ami bizonyára nem jelentette volna a termelésnek szállítási díjakkal való oly megterhelését, hogy az bénítólag hasson az értékesítés lehetőségére. Különleges tarifális intézkedésekre lesz szükség abból a célból, hogy a búza- és lisztexportunknak lökést adjon abban a korai időszakban, amikor a külföldi piacokon a többi gabonatermő országokat időbelileg megelőzhetjük“. A magyar ipar helyzete 1928-ban írta FELLNER HENRIK Az év elején beállott lanyhulás a legtöbb iparágban nem volt tartós. A visszaesés ugyan az első félévben sebet ütött egyes iparágakon, de a továbbiak folyamán, egyes kivételeket nem tekintve, mégis legalább lehetséges volt a múlt év végi színvonal elérése. Ez jobb eredményt jelent, mint amilyent remélnünk lehetett. De nem lehet és nem szabad ezzel beérnünk. Mert hiszen egyes iparágaink teljesítőképességüknek még mindig csak kisebb részét tudják kihasználni, így a malomipar 25%-át, a söripar 25%-át, az ipari szeszgyárak 30%-át, a téglaipar 45 %-át, a cementipar 55—60%-át stb. Sajnos, kedvezőtlenül alakult a textilipar helyzete, amiről később még szó fog esni. Ez iparág helyzete klasszikus példája annak a romboló hatásnak, melyet a vámmérséklés a védelemre szorult iparágakra gyakorol. Mert nem tekintve, hogy kereskedelmi mérlegünk passzív oldala 1927-ben a csehszlovák szerződés hatása alatt egyedül cseh viszonylatban nem kevesebb, mint 57 millió pengővel romlott, a textilipar mai válsága legnagyobb részben a cseh-szlovák áru beözönlésének következése. Ha a vártnál általában jobb eredmény okait kutatjuk, a leghatásosabbat a fogyasztóképesség megnövekedésében látjuk, melyet többek között a növekvő ipari termelés ellenére is állandóan fokozódó készáru-behozatal igazol. 1926-ban, 1927-ben és 1928. évben (ez utóbbi évet az első kilenc hónap adatai alapján becsülve) ugyanis a növekvő nyersanyag- és félgyártmány-behozatal mellett is, a készgyártmányok behozatala 432 millió pengőről 524 millióra, illetve 550 millió pengőre növekedett. Amilyen kevéssé örvendetesek e számok a külkereskedelmi mérleg passzivitása szempontjából, mégis határozottan a fogyasztóképesség erősödését jelentik. Ez néhány jó termésen kívül, az újabb külföldi pénzbeözönléssel és az ezáltal megélénkített gazdasági vérkeringéssel függ össze. Nem örvendetes, hogy fogyasztásunk duzzadása kölcsönvett pénznek köszönhető, de bizonyos, hogy átmenetileg minden ország, melynek lassú a tőkeképződése, külföldi hitel igénybevételére van utalva. Az 1928. év folyamán kibocsátott záloglevelek és községi kötvények összege 291 millió dollárra, a kétrendbeli, 3 -3 millió fontot tevő Talbot-kölcsönök hozzászámításával pedig kb. 45 millió dollárra, vagyis kb. 260 millió pengőre rúg. És ha ezeknek a kölcsönösszegeknek egy része, mint pl. a Talbot-kölcsön és az ipari jelzáloghitelintézet kölcsöne még nem is került teljes összegében forgalomba, ezzel szemben állanak a népszövetségi kölcsönnek ez évben felhasznált maradéka és azok a bankjaink által folyósított földbirtok- és házkölcsönök, amelyekre vonatkozó záloglevélkibocsátás még nem történt meg. A most említett, még ki nem merített kölcsönösszegek és a 36 millió dolllárnyi földreform-kölcsön gazdaságunknak a jövőben állanak majd rendelkezésre. Az eladósodásnak azonban korlátot kell szabnunk és habár egy jelentékeny összegű beruházási kölcsön felvétele idővel elkerülhetetlen lesz, — hiszen államvasutaink kárbahozatala és racionalizálása ezt egymagában szükségessé teszi — és habár mezőgazdaságunk helyzete javulásának és az építkezési tevékenység folytatásának előfeltétele a magánhitel további igénybevétele, a további eladósodás tekintetében mégis a legnagyobb mérsékletet kell tanúsítanunk. Az idő alatt, ameddig e tekintetben a határt elértük, amelyen túl nem szabad mennünk, gazdaságunkat fel kell vinnünk a prosperitásnak arra a fokára, melyen a külföldi hitel igénybevétele nélkül tud meglenni és e cél érdekében a termelésnek és a kormánynak a legnagyobb energiával kell összefogniok! A mezőgazdaság problémáival annak vezető elemei foglalkoznak. Éppúgy, mint ott, az iparon belül is igen sok a teendő. Az előbb említettem, hogy a készgyártmányok behozatala az utolsó három év alatt több mint 100 millió pengővel növekedett. A készgyártmányok kivitele pedig 1926-ról 1927-re 227 millióról csak 242 millióra növekedett és 1928 végéig ezt az elenyésző növekedést alig volt képes lényegesen fokozni. Már most a behozatali oldal főbb tételeit nézve, azt látjuk, hogy egyedül a textilipar termékeiből 1926-ban 267 millió pengő értéket hoztunk be, mely összeg 1927. évben 312 millióra ugrott fel. Az idei év első kilenc hónapja ugyan csekély 9 millió pengő csökkenést mutat, de 300 millión felüli behozatallal így is számítanunk kell. Ha már a szerencsétlen cseh-szlovák szerződésbe, mely ezt a helyzetet előidézte, bele kellett törődnünk, módot kell találnunk kereskedelmi mérlegünk e legnagyobb importtételének csökkentésére azáltal, hogy amit lehet, itthon állítsunk elő, másrészt, hogy a meglévő textilkivitelt, mely 1926 óta 29 millióról 1927-ben 375 millióra, az idén pedig már az első kilenc hónapban, igaz, hogy részben kényszerű, tehát veszteséges eladások árán, 40 millióra növekedett, minden lehető eszközzel fokozzuk. Vagyis a kormánynak az iparpártolást magát is és oly fontos tételként kell felvennie programmjába, mint a kivitel támogatását. A másik legjelentékenyebb behozatali tételünk a 135 milliót tevő fabehozatal. Ebből 35 millió pengő tűzifa, 20 millió nyers épületfa, 77 millió pedig fűrészelt és bárdolt épület- és műfa. A tűzifabehozatalt le lehetne szorítani, ha a központi fűtőberendezéseknél a magyar szén felhasználása jobban elterjedne, az épületfa pedig belföldi vas és vasbeton segítségével volna jelentékeny részben pótolható. Ez régen tudott dolog, de behozatalunk állandó növekedése most már szükségessé teszi, hogy a következtetéseket habozás nélkül levonjuk és hogy ezirányban hatósági intézke d. szám.