Magyar Gyáripar, 1932 (23. évfolyam, 1-12. szám) - Iparjogi Szemle, 1932 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1932-01-01 / 1. szám
1. szám, MAGYAR GYÁRIPAR él. Ha az átdolgozott és most már a képviselőház előtt fekvő második javaslatot az eredeti javaslattal összehasonlítjuk, többrendbeli súlyosbítások mellett bizonyos könnyítéseket találunk ugyan, mely utóbbiak azonban korántsem oly mérvűek, hogy igen fontos vonatkozásokban fennálló aggályainkat eloszlatni alkalmasak lennének. A mai ülés folyamán a tisztelt választmány ebben a tekintetben további tájékoztatást fog nyerni. Fáradozásunkat folytatni fogjuk, hogy az utolsó órában azokat a módosításokat elérjük, amelyekre feltétlenül szükség van és amely módosítások nélkül az ipari termelés oly meglepetéseknek lenne kitéve, amelyeket a termelés el nem bír és amelyekre Fenyő igazgató úr fog kitérni. Oly kockázatot jelentenek ezek, amelyek a meglevő gyári vállalatok továbbfejlesztését kizárják, új gyárak alapításának amúgy is nehezen megfogamzó gondolatát pedig csírájában megfojtják. (Hosszantartó élénk helyeslés.) A karteljavaslat Fenyő Miksa dr., ügyvezető-igazgató előadásának bevezető részében ismertette a Népszövetségnek az internacionális kartelekre vonatkozólag folytatott tanulmányait, amelyek a probléma egységes megoldását célozzák, majd rátért arra, hogy a norvég és a német karteltörvényen kívül más karteltörvény eddig Európában nem jött létre. Utalt arra, hogy Amerikában is megértőbb tendencia kezd nyilvánulni a kartelekkel szemben, Európában pedig a karteltörvényhozás tekintetében a legnagyobb tartózkodást tapasztaljuk, ugyanakkor Magyarország egy példátlan gazdasági depreszszió közepette szükségesnek tartja a karteljog szabályozását. Áttérve a kormány által előterjesztett javaslatra, rámutat arra, hogy a javaslat az ellenőrzésen messze túlmenően egyenesen lehetetlenné teszi a termelésnek a maga iegorganizálására irányuló minden törekvését. A benyújtott javaslat — úgymond — a legnagyobb mértékben iparellenes. Iparellenes benne az a törekvés, mellyel a bemutatási kötelezettséggel a gyáripar minden üzleti dolgát a nyilvánosság elé kényszeríti, amilyen intézkedésre eddig a német kartelrendelet gondolni sem mert s amilyenre a javaslat indokolásában citált cseh és lengyel tervezetek sem gondolnak; iparellenes benne az a törekvés, mellyel a végrehajtó hatalom abszolutisztikus beavatkozási jogát a gyáripari termelés egész körére — s egyedül a gyáriparéra — kiterjeszteni igyekszik; iparellenes benne a kodifikátornak az a minden intézkedésében megnyilvánuló félelme, hogy az ipari termelésnek egyetlen mozzanatáról, gesztusáról valahogy meg ne feledkezzen, szabadon működni ne engedje, iparellenes egész ellenőrzési rendszere, büntető rendszere és iparellenes benne az egészen végigvonuló tendencia, mellyel a gyáripari termelést, mint alacsonyabb etikájú termelési ágat szolgáltatja ki a tömegszenvedélyeknek. ad 1. §. Már az első szakasz definíciója dokumentálja azt az állításunkat, hogy e javaslatnál a kodifikátor állandóan attól tart, hogy az iparnak valamely gesztiójáról megfeledkezni talál, valahol a kontrollt elmulasztja, valahol az ipart békében hagyja. És ezért nem éri be a német rendelet definíciójával, melyet lényegileg elfogad, hanem igyekszik ezen jó néhány lépéssel túlmenni. A német rendelet helyesen azt mondja: „Verträge und Beschlüsse, welche Verpflichtungen über die Handhabung der Erzeugung oder des Absatzes, die Abwendung von Geschäftsbedingungen, die Art der Preisfestsetzung oder die Forderung von Preisen enthalten stb., stb.“ A magyar ezzel a felsorolással nem éri be, hanem attól tartván, hogy valami kimaradhat, ehhez meg a „vagy egyébként“ meghatározást is hozzáfűzi, holott kartelszerződés igazán nem vonatkozhat másra, mint termelésre, eladásra, eladási feltételekre, árakra s minden hozzátétel legfeljebb arra alkalmas, hogy a bírót a maga kognitójában megzavarja. Éppen így kell, hogy zavarólag hasson a bíróra, de akadályozza a termelést is a maga munkájában az a körülmény, hogy az 1. § „a gazdasági versenyt korlátozó kötelezettségen“ kívül még beiktatja vagy „a versenyt más módon szabályozó kötelezettség“ fogalmát, ami szintén felesleges és megtévesztő. Az 1. §-ban felsorolt kartelalakulatok mind a termelés, eladás, eladási feltételek és árak szabályozásával a gazdasági versenyt korlátozzák — és ez a kritérium a fontos, ez az, ami a törvényhozót érdekli, amit szabályozni óhajt. Ennél messzebb azonban nem mehet, mert teljesen aláköti a gazdasági élet szükséges vérkeringését. Elvégre, hogy egy gyáros egy kereskedővel megállapodást köt árui eladására, ez is a versenynek valamely módon való szabályozása, anélkül, hogy korlátozása volna. Gyárosok megállapodása ügynökeiknek, utazóiknak adható percentek dolgában, a verseny szabályozásának fogalma alá vonható, de nem jelenti a verseny korlátozását. Ha már most túlzó óvatosságból egyebet is behoz a törvénybe , és hasztalan törjük a fejünket, nem tudjuk kitalálni, hogy a kodifikátor tulajdonképpen mire gondolt: „a versenyt más módon szabályozó kötelezettséggel“ —, akkor a törvény zavart támaszt, mert megzavarja a bírót, aki úgy tudja, hogy a törvény nem mond feleslegest s aminek káros következményei nem maradhatnak el. És feleslegesen megbénítja a termelést, mely, mint fentebb bizonyítottuk, köthet „szabályozó“ megállapodásokat, anélkül, hogy ezek bármi tekintetben „korlátozók“ volnának. Helyes tehát, ha e tekintetben a magyar javaslat 1. §-a alkalmazkodik a német rendelet 1. §-ához. Egészen felesleges és zavaró a „megállapodás“ fogalma mellé a „határozat“ fogalmának beiktatása. A német rendeletből van véve, de ott is zavaró tautológia. Mert a törvénynek nem lehet más intenciója, mint az „összebeszélések“ szabályozása: ezt teljesen kimeríti a „megállapodás“ fogalma. Amit egy, bár kartelben lévő vállalat, a többitől függetlenül elhatároz, az nem vonható a törvény uralma alá, ha pedig a többivel együtt határozza el, akkor már megállapodás, mely úgyis a törvény alá esik. Az írásbafoglalás kötelezettsége csak olyan megállapodásra vagy határozatra tartozik, amely jogi kötelezettséget alapít meg. Ami tehát konstitutív és nem deklaratív. Ez igen szép jogászi elgondolás, de méltóztasson csak arra a vállalati vezetőre gondolni, akinek a 14. § korlátlan pénzbírsága mellett a nap minden órájában nemcsak azon kell törnie a fejét, hogy hogyan teremtsen munkaalkalmat, hogyan szerezzen tőkét, hogyan jusson el a fogyasztáshoz, hanem azon is, hogy várjon amit ő most a megállapodásból folyóan cselekszik, azzal kötelezettséget alapít-e vagy sem. Ilyen jogászi rébuszokon iparvállalatok vérezhetnek el. a 2. §. A második szakasz a megállapodások bemutatásának a kötelezettségét állapítja meg, ezt a kötelezettséget azonban tisztán a gyáriparra és a kereskedelemre szorítja — a gyakorlatban főleg a gyáriparra — és felmenti az alól úgy a mezőgazdaságot, mint a kisipart. Hogy ezeket a kötelezettség alól mentesíti, azt helyeseljük, de indokolatlannak, feleslegesnek és károsnak tartjuk, hogy ezt a kötelezettséget viszont a nagyiparra megállapítja, éspedig a következő okokból: Az írásbafoglalást az összes karteltörvények és tervezetek előírják és ez — ha van karteltörvény — valamennyire még megmagyarázható. De teljesen indokolatlan a kartelmegállapodásoknak és azok minden pótlékának kötelező deponálása bármely hatóságnál. Nincs is benn semilyen törvényben és a német rendelet a karteliratok beterjesztési kötelezettségét valósággal a szankciók közé sorozza a kartelrendelet 4. §-ában, melyre már csak akkor kerül a sor, ha a Reichwirtschaftsminister valamely kartel ellen eljárást indít meg. De ellene foglalt állást a bemutatási kötelezettségnek az a tizennégytagú tudós bizottság is, mely a birodalmi közgazdasági tanács kebelében a kormány kérésére a kartelkérdéssel foglalkozott s melynek tanulmányát „Kartelpolitik“ címen az előzőkben többször idéztük. Nem ismertethetjük az ott felhozott összes indokokat, csak röviden utalni kívánunk arra, hogy a német kartelünkéz szerint a bemutatási kötelezettség oda fog vezetni, hogy a formaszerű kartelek fel fognak oszolni és helyükbe lépnek a gazdaságilag és morálisan éppolyan hatályos, csendes megállapodások, a „gentlemen agreements“. De a legfontosabb, amire hivatkozik, hogy bemutatási kényszer nélkül is, pana- 3