Magyar Gyáripar, 1938 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1938-01-01 / 1. szám

4­ 1. szám, MAGYAR GYÁRIPAR Szövetségünkhöz. E tervezetekkel Szövetségünk igazgató­sága, választmánya és irodája igen behatóan foglalkozott és az összegyűjtött észrevételeket és anyagot összefog­lalva te­rjesztettük fel az iparügyi miniszter úrhoz. A felterjesztésekkel egyidejűleg alkalma volt Szövetségünk­nek ismételten megbeszélést folytatni a kiadandó rende­letek miniszteri referenseivel is. Újabb állomását jelenti a végrehajtás előkészítésének az a körülmény, hogy az iparügyi miniszter úr eredeti szándékától eltérően nem külön-külön kiadandó rendeletekkel óhajtja szabályozni a fizetéses szabadság, valamint a tisztviselők munka­idejének kérdését, hanem — újabb elhatározásának meg­felelően — együttesen. Ebből a célból az iparügyi mi­nisztérium törvényelőkészítő osztálya új tervezetet ké­szített, amely egy rendelet keretében kívánja szabályozni a tisztviselők munkaidejére, a legkisebb munkabérre és­ az évenkénti fizetéses szabadságra vonatkozó rendelkezé­seket. Ezt az új tervezetet az iparügyi miniszter úr szintén megküldötte Szövetségünknek. Az új terveztet gondos vizsgálat alá vettük és arra vonatkozó észrevéte­leinket sürgősen az iparügyi miniszter úr elé terjesztet­tük. Az új tervezettel a folyó évi január hó 12-én délelőtt tartott ülésében foglalkozott az iparügyi tanács munka­ügyi szakosztálya, délután tartott ülésében pedig elnöki tanácsa. Az iparügyi tanács említett üléseit követően ismételten alkalma volt Szövetségünk elnökségének az iparügyi miniszter úrral e kérdésben megbeszélést foly­tatni, amelynek során kifejtettük legfontosabb észrevé­teleinket és különösképpen rámutattunk arra, hogy az új tervezetben körvonalazott ellenőrzés rendszere, mely szerint minden törvényhatóságban ellenőrző bizottságot kellene felállítani, melynek tagjai sorában a munkaadók és munkavállalók kiküldöttei foglalnának helyet, továbbá miniszteri biztosokat kellene kinevezni, túlzott és veszé­lyezteti a termelés mindennél fontosabb nyugodt menetét. Értesülésünk szerint az iparügyi miniszter úr a felho­zott észrevételeket gondos vizsgálat alá vette és ezek alapján fogja meghozni végleges döntését. A végrehaj­tási rendelet megjelenése valószínűleg már január hó­nap folyamán várható. A megjelenés után a rendeletet részletesen fogjuk lapunkban ismertetni. Az új illetékkódex tervezete. A pénzügyminiszter úr 150.900/1937. XI/a számú rendeletével megküldötte Szövetségünknek az illetékekről szóló törvényjavaslat elő­adói tervezetét azzal, hogy a tervezettel lehetőleg sürgő­sen foglalkozzunk és érdekeltségünk észrevételeit már­cius 15-ig terjesszük fel. A pénzügyminiszter úr leirata rámutat arra, hogy az illetékekre vonatkozó jogszabá­lyok alkalmazási területén hosszú évek óta hangoztatott panasz, hogy a tételes illetékjog annak avult volta, rész­leges változtatása és új szabályokkal történt bővítése mellett annyira rendszertelen lett, hogy abban a tájé­kozódás még a szakemberek számára is mind nehezebbé válik. Az összes illetékek utolsó rendszeres összefogla­lása ugyanis az 1885. évi hivatalos összeállítás volt. A cél az, hogy egyrészt az illetékjogra vonatkozó összes jogszabályok egységes rendszerbe foglalva álljanak ren­delkezésre, másrészt a fennálló jogszabályok olyképen módosíttassanak és egészíttessenek ki, hogy azok mind a gazdasági és szociális követelményeknek megfelelje­nek. A leirat a hivatalos összeállítás rendszerét a kitű­zött cél elérésére nem tartja alkalmasnak, mert a leg­különbözőbb időkből származó és ezért nyelvezetükben és fogalommeghatározásukban is eltérő szabályok egy­más mellé helyezése a kitűzött célt meg nem valósítaná, a szöveg átírása a szabályok értelmezésénél zavarokat keltene, esetleg azok érvényességét is vitathatóvá tenné, a szükséges lényegi módosításokat pedig ez a rendszer egyenesen kizárná. Ezért merült fel egy új törvényalko­tás gondolata, a megküldött előadói tervezet tehát egy egységes »törvényjavaslat az illetékekről«. Maga a mi­niszter a tervezetnek sem rendszere, sem tartalma tekintetében még állást nem foglalt, minthogy véglege­sen csak az előadói tervezetben összefoglalt anyagra vonatkozó vélemények beérkezése és mérlegelése után szándékozik dönteni. Tájékoztatás céljából közli a leirat, hogy a tervezet a jelenlegi jogszabályokkal szemben a következő lényegesebb változtatásokat tartalmazza: Új elévülési határidőt állapít meg, módosítja az illeték nyilvántartásbavételét, egységesen rendezi a mulasztások miatt kiszabható bírságokat, kedvezményt nyújt a több­­gyermekes örökhagyók hagyatékaira, újra szabályozza egyes okiratok és jogügyletek illetékét, a törvénykezési eljárásban bevezeti a perrendi garanciát, jegyzékben közli az illetékmentes, illetőleg a kivételes illetéktétel alá eső közigazgatási beadványokat és kiadványokat. Mint­hogy a tervezetet Szövetségünk csak közvetlenül lapzárta előtt kapta meg, még nem volt módunkban azzal érdem­ben foglalkozni, annál kevésbé, mert közel háromszáz oldalra terjedő, az egész illetékjogunkat felölelő nagy­szabású munkálatról van szó, amelyre vonatkozólag csak a legalaposabb beható tanulmány alapján lesz módunk­ban véleményt mondani. A közszállítási számlamásolatok illetékmentessége. Néhány esztendeje már, hogy szövetségünk előterjesz­téssel fordult a pénzügyminisztériumhoz a közszállí­tásoknál hivatalos célokra bekért számlamásolatok illetékmentessége ügyében. Legutóbb a pénzügyminisz­ter a számlamásolatok kérdését a következő 111.852— 1937. számú, a pénzügyigazgatóságokhoz intézett ren­delettel szabályozta. Az iletékdíjjegyzék 79. tételének c) pontja alatt felveti azt a rendelkezést, mely szerint azok az iratok, amelyeknek kiállítását a hatóságok és hivatalok kizáró­lagosan hivatalos célokra kívánják és amelyeknek ki­állítására felek a polgári jog szerint nem kötelezhetők, ■— amíg ezek az iratok más célra nem használtatnak — feltételesen illetékmentesek, alkalmazni kell a közilleték által kizárólag hivatalos célokra bekívánt számlamásod­­latokra és másolatokra is abban az esetben, ha a kizá­rólagos hivatalos cél megállapítható. Abból a körülmény­ből ugyanis, hogy a számlának több példányban való benyújtása a hivatalos munka megkönnyítését és gyor­sabb elvégzését s ezáltal az érdembe hozott vállalati összeg gyors kiutalását is lehetővé teszi, még nem kö­vetkezik az, hogy a bekívánt számlamásolatok a hiva­­tos célon felül magánérdekeket is szolgálnak, mert a cél nyilvánvalóan a hivatalos munka megkönnyítése és gyor­sítása, ez pedig közérdek. Megilleti a feltételes illetékmentesség a kizárólag hivatalos célokra megkívánt számlamásodlatokat és számlamásolatokat abban az esetben is, ha azoknak be­­nyújtására a fél a vállalati megállapodásban kötelezte. A benyújtásnak ez az elvállalása ugyanis nem tekint­hető olyan kötelezetségvállalásnak, amelynek alapján a felet a benyújtásra a polgári jog szerint kötelezni le­hetne. Meghagyom a m. kir. Pénzügyigazgatóságnak, hogy az elbírálása alá kerülő ügyekben a fent kifejtet­tek értelmében járjon el s a hatósága területén működő közületeket megfelelően tájékoztassa.

Next