Magyar Gyáripar, 1938 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1938-01-01 / 1. szám
4 1. szám, MAGYAR GYÁRIPAR Szövetségünkhöz. E tervezetekkel Szövetségünk igazgatósága, választmánya és irodája igen behatóan foglalkozott és az összegyűjtött észrevételeket és anyagot összefoglalva terjesztettük fel az iparügyi miniszter úrhoz. A felterjesztésekkel egyidejűleg alkalma volt Szövetségünknek ismételten megbeszélést folytatni a kiadandó rendeletek miniszteri referenseivel is. Újabb állomását jelenti a végrehajtás előkészítésének az a körülmény, hogy az iparügyi miniszter úr eredeti szándékától eltérően nem külön-külön kiadandó rendeletekkel óhajtja szabályozni a fizetéses szabadság, valamint a tisztviselők munkaidejének kérdését, hanem — újabb elhatározásának megfelelően — együttesen. Ebből a célból az iparügyi minisztérium törvényelőkészítő osztálya új tervezetet készített, amely egy rendelet keretében kívánja szabályozni a tisztviselők munkaidejére, a legkisebb munkabérre és az évenkénti fizetéses szabadságra vonatkozó rendelkezéseket. Ezt az új tervezetet az iparügyi miniszter úr szintén megküldötte Szövetségünknek. Az új terveztet gondos vizsgálat alá vettük és arra vonatkozó észrevételeinket sürgősen az iparügyi miniszter úr elé terjesztettük. Az új tervezettel a folyó évi január hó 12-én délelőtt tartott ülésében foglalkozott az iparügyi tanács munkaügyi szakosztálya, délután tartott ülésében pedig elnöki tanácsa. Az iparügyi tanács említett üléseit követően ismételten alkalma volt Szövetségünk elnökségének az iparügyi miniszter úrral e kérdésben megbeszélést folytatni, amelynek során kifejtettük legfontosabb észrevételeinket és különösképpen rámutattunk arra, hogy az új tervezetben körvonalazott ellenőrzés rendszere, mely szerint minden törvényhatóságban ellenőrző bizottságot kellene felállítani, melynek tagjai sorában a munkaadók és munkavállalók kiküldöttei foglalnának helyet, továbbá miniszteri biztosokat kellene kinevezni, túlzott és veszélyezteti a termelés mindennél fontosabb nyugodt menetét. Értesülésünk szerint az iparügyi miniszter úr a felhozott észrevételeket gondos vizsgálat alá vette és ezek alapján fogja meghozni végleges döntését. A végrehajtási rendelet megjelenése valószínűleg már január hónap folyamán várható. A megjelenés után a rendeletet részletesen fogjuk lapunkban ismertetni. Az új illetékkódex tervezete. A pénzügyminiszter úr 150.900/1937. XI/a számú rendeletével megküldötte Szövetségünknek az illetékekről szóló törvényjavaslat előadói tervezetét azzal, hogy a tervezettel lehetőleg sürgősen foglalkozzunk és érdekeltségünk észrevételeit március 15-ig terjesszük fel. A pénzügyminiszter úr leirata rámutat arra, hogy az illetékekre vonatkozó jogszabályok alkalmazási területén hosszú évek óta hangoztatott panasz, hogy a tételes illetékjog annak avult volta, részleges változtatása és új szabályokkal történt bővítése mellett annyira rendszertelen lett, hogy abban a tájékozódás még a szakemberek számára is mind nehezebbé válik. Az összes illetékek utolsó rendszeres összefoglalása ugyanis az 1885. évi hivatalos összeállítás volt. A cél az, hogy egyrészt az illetékjogra vonatkozó összes jogszabályok egységes rendszerbe foglalva álljanak rendelkezésre, másrészt a fennálló jogszabályok olyképen módosíttassanak és egészíttessenek ki, hogy azok mind a gazdasági és szociális követelményeknek megfeleljenek. A leirat a hivatalos összeállítás rendszerét a kitűzött cél elérésére nem tartja alkalmasnak, mert a legkülönbözőbb időkből származó és ezért nyelvezetükben és fogalommeghatározásukban is eltérő szabályok egymás mellé helyezése a kitűzött célt meg nem valósítaná, a szöveg átírása a szabályok értelmezésénél zavarokat keltene, esetleg azok érvényességét is vitathatóvá tenné, a szükséges lényegi módosításokat pedig ez a rendszer egyenesen kizárná. Ezért merült fel egy új törvényalkotás gondolata, a megküldött előadói tervezet tehát egy egységes »törvényjavaslat az illetékekről«. Maga a miniszter a tervezetnek sem rendszere, sem tartalma tekintetében még állást nem foglalt, minthogy véglegesen csak az előadói tervezetben összefoglalt anyagra vonatkozó vélemények beérkezése és mérlegelése után szándékozik dönteni. Tájékoztatás céljából közli a leirat, hogy a tervezet a jelenlegi jogszabályokkal szemben a következő lényegesebb változtatásokat tartalmazza: Új elévülési határidőt állapít meg, módosítja az illeték nyilvántartásbavételét, egységesen rendezi a mulasztások miatt kiszabható bírságokat, kedvezményt nyújt a többgyermekes örökhagyók hagyatékaira, újra szabályozza egyes okiratok és jogügyletek illetékét, a törvénykezési eljárásban bevezeti a perrendi garanciát, jegyzékben közli az illetékmentes, illetőleg a kivételes illetéktétel alá eső közigazgatási beadványokat és kiadványokat. Minthogy a tervezetet Szövetségünk csak közvetlenül lapzárta előtt kapta meg, még nem volt módunkban azzal érdemben foglalkozni, annál kevésbé, mert közel háromszáz oldalra terjedő, az egész illetékjogunkat felölelő nagyszabású munkálatról van szó, amelyre vonatkozólag csak a legalaposabb beható tanulmány alapján lesz módunkban véleményt mondani. A közszállítási számlamásolatok illetékmentessége. Néhány esztendeje már, hogy szövetségünk előterjesztéssel fordult a pénzügyminisztériumhoz a közszállításoknál hivatalos célokra bekért számlamásolatok illetékmentessége ügyében. Legutóbb a pénzügyminiszter a számlamásolatok kérdését a következő 111.852— 1937. számú, a pénzügyigazgatóságokhoz intézett rendelettel szabályozta. Az iletékdíjjegyzék 79. tételének c) pontja alatt felveti azt a rendelkezést, mely szerint azok az iratok, amelyeknek kiállítását a hatóságok és hivatalok kizárólagosan hivatalos célokra kívánják és amelyeknek kiállítására felek a polgári jog szerint nem kötelezhetők, ■— amíg ezek az iratok más célra nem használtatnak — feltételesen illetékmentesek, alkalmazni kell a közilleték által kizárólag hivatalos célokra bekívánt számlamásodlatokra és másolatokra is abban az esetben, ha a kizárólagos hivatalos cél megállapítható. Abból a körülményből ugyanis, hogy a számlának több példányban való benyújtása a hivatalos munka megkönnyítését és gyorsabb elvégzését s ezáltal az érdembe hozott vállalati összeg gyors kiutalását is lehetővé teszi, még nem következik az, hogy a bekívánt számlamásolatok a hivatos célon felül magánérdekeket is szolgálnak, mert a cél nyilvánvalóan a hivatalos munka megkönnyítése és gyorsítása, ez pedig közérdek. Megilleti a feltételes illetékmentesség a kizárólag hivatalos célokra megkívánt számlamásodlatokat és számlamásolatokat abban az esetben is, ha azoknak benyújtására a fél a vállalati megállapodásban kötelezte. A benyújtásnak ez az elvállalása ugyanis nem tekinthető olyan kötelezetségvállalásnak, amelynek alapján a felet a benyújtásra a polgári jog szerint kötelezni lehetne. Meghagyom a m. kir. Pénzügyigazgatóságnak, hogy az elbírálása alá kerülő ügyekben a fent kifejtettek értelmében járjon el s a hatósága területén működő közületeket megfelelően tájékoztassa.