Magyar Gyáripar, 1941 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1941-01-20 / 1. szám

2 MAGYAB GYAEIPAR 1. szám. 68.577/1940. H. M. számú rendeletben foglaltakat, ame­lyet lapunk múlt évi júniusi számában behatóan ismer­tettünk és amely módot ad úgy az egyes, mint a társult vállalatoknak arra, hogy bizonyos feltételek biztosítása esetén az általuk foglalkoztatott leventék kiképzési idejét az illetékes hatóság velük egyetértésben a munka­időhöz alkalmazkodva állapítsa meg. A végrehajtási utasításnak az a része, mely a leventeképzés költségeit szabályozta és amelyet alább részletesen ismertetünk, nagyjában a törvény által meg­szabott kereteket tölti ki. Ez kétségtelen,' hogy újabb jelentős költségeket hárít a vállalatokra, nevezetesen azokra, amelyeknél az alkalmazottak létszáma eléri az ezret, illetőleg azokra, amelyeknél a létszám az ötvenet meghaladja és amelyeket a honvédelmi miniszter az adott esetben az iparügyi miniszterrel egyetértve tömö­rítve kötelezhet a leventeképzés céljaira szükséges beren­dezés fenntartására, vagy e helyett a leventeképzés cél­jára való hozzájárulás fizetésére. A gyáripar ezen a téren vállalt újabb terhet azzál a megnyugvással fogadja, hogy bizonyságot tesz nemzetvédelmi kötelezett­ségei készséges teljesítésére és tudja, hogy ezen a réven termeléspolitikai és szociális szempontból is közvetve figyelemreméltó előnyökhöz jut. A végrehajtási utasításnak az a része, amely a munkaadót kötelezi, hogy tegye lehetővé leventeköteles alkalmazottjának a leventeoktatáson való részvételt, ismét felveti azt a még máig sem rendezett kérdést, hogy mennyiben lehet pótoltatni a leventeköteles ifjú által elmulasztott munkaórákat. Erre nézve a rendelet 10. §-a vélekedésünk szerint még mindig nem hoz meg­nyugvást a gyáripar szempontjából, amennyiben a szö­vegből világosan ki kellene tűnnie annak, hogy az elmu­lasztott munkaórák pótlásának a joga a munkaadót meg­illeti. Ehhez képest változatlanul igényelnie kell a gyár­iparnak a rendelet e szakaszához fűződő olyan hivatalos magyarázat kiadását, amelyből kitűnik, hogy minden olyan esetben, amikor az elmulasztott munkaórák utóla­gos teljesítéséről van szó, ez nem minősíthető a munka­adó részéről olyan magatartásnak, mintha ezzel a le­venteköteles alkalmazottat e kötelezettsége teljesítése miatt hátránnyal akarná sújtani. * A leventeképzés költségeinek fedezéséről a rende­let 66. §-a intézkedik, amely (5) bekezdésében a válla­latokat érdeklő következő rendelkezést tartalmazza: (5) Olyan kereskedelmi, ipari, mezőgazdasági vál­lalat vagy közüzem (gyár, bánya, stb.), amelynél a munkások és egyéb alkalmazottak száma az ezret el­éri, leventeköteles munkásai és egyéb alkalmazottai részére köteles megfelelő gyakorlótérről és egyéb be­rendezésekről (sport-, lőtér, otthon, gyakorlóterem, fürdőhelyiség) gondoskodni. A honvédelmi miniszter az illetékes miniszterrel egyetértve két vagy több olyan vállalatot (üzemet), amelynél az állandó alkalmazottak száma ötvenet meghalad, kötelezhet arra, hogy együt­tesen létesítsen és tartson fenn a leventekiképzés cél­jára szükséges — teherbíró képességének megfelelő — berendezéseket, vagy e helyett a leventeképzés céljára hozzájárulást fizessen. A 69. § szerint ezen kötelezettség szempontjából a vállalat (üzem) munkásainak és egyéb alkalmazot­tainak számát akként kell meghatározni, hogy az illető vállalatban (üzemben) a megelőző naptári évben fog­lalkoztatott munkások és egyéb alkalmazottak munka­napjának együttes összegét az üzemi napok számával, de legfeljebb háromszázzal kell elosztani. Ha ugyan­ahhoz a vállalathoz különböző helyen több telep (üzem, fiók, műhely, stb.) tartozik, az ezekben foglalkoztatott munkások és egyéb alkalmazottak számát össze kell adni. (2) Ha a vállalat (üzem) munkásainak és egyéb alkalmazottainak száma az ezret eléri, a vállalat tulaj­donosa az ingatlanok és berendezések szolgáltatásét — a törvény 12. § (7) bekezdésében szabályozott el­járás szerint hozott határozat alapján — visszatérő váltságpénz fizetésével is teljesítheti, feltéve, hogy a vállalathoz tartozó telepek (üzemek, fiókok, műhelyek, stb.) egymástól négy kilométernél távolabb fekszenek. Az ilyen vállalat tulajdonosának kérelmére a honvé­delmi miniszter az ingatlanok és berendezések szolgál­tatása helyett váltságpénz fizetését akkor is megen­gedheti, ha a vállalathoz (üzemhez) tartozó telepek (üzemek, fiókok, műhelyek, stb.) négykilométeres kör­zeten belül fekszenek. (3) Az a vállalat (üzem), amelynél az alkalmazot­tak száma ötvenet meghalad, de az ezret nem éri el, köteles arra, hogy a leventeképzés céljára alkalmazot- tankint hozzájárulást fizessen, kivéve, ha a honvédelmi miniszter az ilyen vállalatot arra kötelezte, hogy más — négy kilométernél nem nagyobb távolságra fekvő — vállalattal együttesen létesítsen és tartson fenn a teher­bíróképességének megfelelő berendezéseket. A hozzá­járulás mértékét a honvédelmi miniszter a pénzügy- miniszterrel, valamint a többi érdekelt miniszterrel egyetértve évenkint állapítja meg. A hozzájárulás (váltságpénz) évenkint február hó 28. napjáig egy összegben esedékes és fizetendő. Az önként be nem fizetett hozzájárulás (váltságpénz) behajtására, biz­tosítására, elévülésére, a késedelmi kamatokra, a téve­sen befizetett vagy beszedett összegek visszatérítésére a közadók kezelésére vonatkozó törvényes rendelkezések irányadók. (4) A vállalat által fizetendő váltságpénzt és hoz­zájárulást a honvédelmi miniszter a LÓK által kidol­gozott tervek alapján a leventeegyesületek támogatá­sára és fejlesztésére fordítja. (5) A (3) bekezdés alá eső vállalat (üzem) tulaj­donosának a honvédelmi miniszter — az együttes szol­gáltatásra tekintetbe vehető többi vállalat érdekeire is figyelemmel — engedélyt adhat arra, hogy a 66. § (5) bekezdésében megjelölt kötelezettségének teljesítése­ként a leventeintézmény céljaira önállóan létesítsen és tartson fenn berendezéseket. (6) A vállalat (üzem) által a 66. § (5) bekezdésé­ben megjelölt szolgáltatási kötelezettség teljesítésekép­pen nyújtott ingatlanok és berendezések — a rendes heti leventekiképzés céljain felül — az illető vállalat (üzem) alkalmazottai részére alakított leventeegyesü­let céljaira is szolgálnak. (7) A honvédelmi miniszter az érdekelt miniszte­rek meghallgatása után véghatározatban állapítja meg azt, hogy az olyan vállalat (üzem), amelynél a mun­kások és egyéb alkalmazottak száma az ezret eléri, vagy a (3) bekezdés alapján együttes szolgáltatásra kötelezett vállalatok a leventeintézmény céljaira milyen ingatlanokról és berendezésekről kötelesek gondos­kodni. A véghatározat előkészítése céljából a járási (városi, Budapesten a kerületi) katonai parancsnok köteles a vállalat (üzem) tulajdonosával tárgyalást kezdeni és a tárgyalás eredményéről, különösen pedig a vállalat (üzem) tulajdonosa által felajánlott kötele­zettségteljesítés mértékéről a honvédelmi miniszternek tüzetes jelentést tenni. A jelentéshez mellékelni kell a vállalatnak (üzemnek) erre vonatkozóan tett írásbeli nyilatkozatát. (8) A vállalatot (üzemet) a kötelezettség mértéké­nek megállapítása után a kötelezettség teljesítésére a járási (városi, Budapesten a kerületi) katonai pa­rancsnok hívja fel. A vállalatokat (üzemeket) terhelő szolgáltatások tekintetében a honvédelmi níiniszter a

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék