Magyar Kárpitos Ipar, 1916 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1916-01-01 / 1. szám

MAGYAR KÁRPITOS IPAR A kárpitos és díszítő ipar helyzete Magyarországon a háború tartama alatt. (Ezen cikk a Berlini Allgemeine Tapazierer Zeitungban is megjelenik egyik munkatársunk fóliából.) Az 1911-iki kedvező gazdasági év után, amikor megerőltetett munka mellett sem volt képes a kár­pitos- és díszítőszakma a nagymérvű megrendelé­seknek eleget tenni, fokozatos lanyhulás állott be, mely 1913-ban fokozódott és a háború kitörése előtt iparunk már nagyon gyengén volt foglalkoztatva. A háború pedig elseperte azt a kevés munkát is, ami volt, mert a megrendelők rendeléseiket storaíroz­­ták, újabb megrendelések pedig nem voltak. Ilyene­ket még csak nem is remélhettünk, hiszen szakmánk produktumainak csak kisebbik hányada képez szük­ségleti tárgyakat és háború alatt, mint másodrendű szükségletek, még ezek is nélkülözhetők, ki gondol­hatott tehát arra, hogy még a háború tartama alatt luxuscikkek megrendelésére számítson!? A munkások, kik nem vonultak be kénytelenek voltak más foglalkozás után nézni; egy­ részük az automobilgyárakban ás a szijjártó munkával foglal­kozó műhelyekben, más részük a katonai ágyrak­tárban talált foglalkozást. Különösen a szijjártószak­­mában, minthogy itt nagy volt a munkáshiány, na­gyon jól érvényesültek az egyszerűbb tömegmun­kák készítésénél. Akadt kárpitosműhely is, mely ilyen munkát vállalt és azt kárpitosmunkásokkal vé­geztette. A Budapesti Ipartestület karöltve a Magyar Kárpitos és Paszomál­yosmesterek Országos Egye­sületével alkalmi egyesülést létesített a hadsereg ré­szére szükséges munkák, mint kórházi matracok, szalmazsákok, kenyér és hátizsákok és sátorlapok készítésére, valamint közmunkák vállalására. Sajnos, ezen buzgó munkálkodása a vezetők­nek meddő maradt, mert közmunkák a szükséglet dacára is eddig egyáltalán nem adattak ki, a had­seregnél pedig a régi vállalkozókat részesítet­ték előnyben. A mozgalomnak annyiban volt mégis eredménye, hogy a kollegák figyelmét ráterelte ezekre a munkákra és egyik-másik vállalt is másod­kézből szalmazsák, hátizsák, kenyérzsák és sátor­lap konfektionálást. Ebben az időben csak elvétve akadt egyik-másik mesternek munkája. 1915. év tavaszán, az oroszoknak a Kárpátok­ból való kiűzése után a helyzet javult, de a rendel­kezésre álló munkaerőnek nagy része még mindig nem talál a szakmában foglalkoztatásra, az őszi sze­zon azonban már teljesen új képet mutat. Minde­nütt nagy kereslet van, lehet mondani minden mű­hely túl van halmozva megrendelésekkel. A fino­mabb áruval foglalkozó műhelyek sok rendelést visszautasítanak, mert áru és munkaerő hiányában nem tudnak vállalkozni. Akiknek árukészletük van, mindent könnyen értékesíthetnek, mert a vevő nem válogat, hanem azt veszi, amit kap és az áremelke­dést sem kifogásolja. Általában észlelhető, hogy a vásárlóközönségnek bőven van pénze. A munkáshiányon azonban ép oly kevéssé tud­tunk segíteni, mint az áruhiányon. Különösen nagy hiány volt állványokban és az állványasztalosok a szükségletnek csak kis részét vállalhatták, mert ne­kik sem voltak munkásaik. Ezt a konjunktúrát na­gyon kihasználták az antikváriusok, akik raktáraikat óriási áremelkedéssel értékesítették. Volt közöttük olyan élelmes­zecskedó is, aki még idejében gon­doskodott új áruról, amit Belgiumból és Hollan­diából szerzett be. A gazdasági viszonyok általában kielégítők és sok tekintetben az 1912. és 1913. évnél jobbak. Az a jelenség, hogy a háború dacára még a mi luxus­iparunk is ilyen fellendülési irányzatot mutat, biz­tató előjele egy jobb jövőnek és a magyar kár­pitos- és diszitő­ipar bizakodva várja a béke elkö­­vetkezésének korszakát és már most készülődik a reá váró nagy feladatokra, melyeket jelen állapotában nem lenne képes teljesíteni, bár a magyar asztalos és kárpitos elsőrangú munkaerő, de nem elégséges a szükséglet kielégítésére. A múltban is, különösen finomabb állványokban nagy behozatalunk volt Franciaországból, Svájcból és Belgiumból sőt Ang­liából is. Ajánlatos lenne, élénkebb érintkezésről gon­doskodni a német és magyar ipar között, nehogy összeköttetések és egymás ismerete hiányában a felhalmozódó szükségletek kielégítése közös ellen­ségeinknek jusson. Minden magyar iparos szíveseb­ben fedezi majd szükségletét a szövetséges német gyárosnál, sajnos, alig 1­2 német cégnek van itt képviselete, míg francia, olasz, angol, belga és svájci cégek képviselve voltak, újabban pedig hol­landi cégek is képviseltetik magukat itteni ügynö­kökkel.­­ B. J. ^GaDDJaaacnnDaaaaDaanQnnaanananaDa□ Betegeknek ep agy, int egesz-Hagy. szab. 1301. Árjegyzék kívánatra. 8 Szétküldés a világ minden részébe Schöberl Róbert udvari szállító, □ cs. és kir. szab. gyára által Budapesten, IV., Haris-bazár 12. B­ővjtik iU közönséget Schőberl-ágyunk értéktelen utánzataitól aaaanonDoannanDDannnDaananDDanaDQnaanDnaDannnonnnDooDoanannanaod­aanannnannnDDOODDGDD Magyar szabadalom 3011. Minden háztartásban elegáns kis kanapé gya­nánt szolgál és egy kézmozdulattal a legtöké­letesebb ruganyos mattacos ágyra változtatható át, a legnehezebb és legnagyobb személyek szá­mára is, ennélfogva minden jobb családnál ked­velt, sőt nélkülözhetetlen. 34 év óta sok ezer van használatban, mert a jó fekvés a tüdő sza­bad lélegzését előmozdítja. A Schöberl-ágy ára a kivitel szerint 26, 36 Zrt. és fel­ebb. Szétküldés a világ minden részébe Schöberl Róbert udvari szállító cs. é. kir. szab. gyára által Budapesten, IV., Haris-bazér 12. Árjegyzék kívánatra. ( Óvjuk a t. c. közönséget Schöberl-ágyunk értéktelen után­zásaitól. □□□□□□□□□□□□□□□□□ n n r d a 1 1916. Január

Next