Magyar Kárpitos Ipar, 1916 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1916-01-01 / 1. szám
MAGYAR KÁRPITOS IPAR A kárpitos és díszítő ipar helyzete Magyarországon a háború tartama alatt. (Ezen cikk a Berlini Allgemeine Tapazierer Zeitungban is megjelenik egyik munkatársunk fóliából.) Az 1911-iki kedvező gazdasági év után, amikor megerőltetett munka mellett sem volt képes a kárpitos- és díszítőszakma a nagymérvű megrendeléseknek eleget tenni, fokozatos lanyhulás állott be, mely 1913-ban fokozódott és a háború kitörése előtt iparunk már nagyon gyengén volt foglalkoztatva. A háború pedig elseperte azt a kevés munkát is, ami volt, mert a megrendelők rendeléseiket storaírozták, újabb megrendelések pedig nem voltak. Ilyeneket még csak nem is remélhettünk, hiszen szakmánk produktumainak csak kisebbik hányada képez szükségleti tárgyakat és háború alatt, mint másodrendű szükségletek, még ezek is nélkülözhetők, ki gondolhatott tehát arra, hogy még a háború tartama alatt luxuscikkek megrendelésére számítson!? A munkások, kik nem vonultak be kénytelenek voltak más foglalkozás után nézni; egy részük az automobilgyárakban ás a szijjártó munkával foglalkozó műhelyekben, más részük a katonai ágyraktárban talált foglalkozást. Különösen a szijjártószakmában, minthogy itt nagy volt a munkáshiány, nagyon jól érvényesültek az egyszerűbb tömegmunkák készítésénél. Akadt kárpitosműhely is, mely ilyen munkát vállalt és azt kárpitosmunkásokkal végeztette. A Budapesti Ipartestület karöltve a Magyar Kárpitos és Paszomályosmesterek Országos Egyesületével alkalmi egyesülést létesített a hadsereg részére szükséges munkák, mint kórházi matracok, szalmazsákok, kenyér és hátizsákok és sátorlapok készítésére, valamint közmunkák vállalására. Sajnos, ezen buzgó munkálkodása a vezetőknek meddő maradt, mert közmunkák a szükséglet dacára is eddig egyáltalán nem adattak ki, a hadseregnél pedig a régi vállalkozókat részesítették előnyben. A mozgalomnak annyiban volt mégis eredménye, hogy a kollegák figyelmét ráterelte ezekre a munkákra és egyik-másik vállalt is másodkézből szalmazsák, hátizsák, kenyérzsák és sátorlap konfektionálást. Ebben az időben csak elvétve akadt egyik-másik mesternek munkája. 1915. év tavaszán, az oroszoknak a Kárpátokból való kiűzése után a helyzet javult, de a rendelkezésre álló munkaerőnek nagy része még mindig nem talál a szakmában foglalkoztatásra, az őszi szezon azonban már teljesen új képet mutat. Mindenütt nagy kereslet van, lehet mondani minden műhely túl van halmozva megrendelésekkel. A finomabb áruval foglalkozó műhelyek sok rendelést visszautasítanak, mert áru és munkaerő hiányában nem tudnak vállalkozni. Akiknek árukészletük van, mindent könnyen értékesíthetnek, mert a vevő nem válogat, hanem azt veszi, amit kap és az áremelkedést sem kifogásolja. Általában észlelhető, hogy a vásárlóközönségnek bőven van pénze. A munkáshiányon azonban ép oly kevéssé tudtunk segíteni, mint az áruhiányon. Különösen nagy hiány volt állványokban és az állványasztalosok a szükségletnek csak kis részét vállalhatták, mert nekik sem voltak munkásaik. Ezt a konjunktúrát nagyon kihasználták az antikváriusok, akik raktáraikat óriási áremelkedéssel értékesítették. Volt közöttük olyan élelmeszecskedó is, aki még idejében gondoskodott új áruról, amit Belgiumból és Hollandiából szerzett be. A gazdasági viszonyok általában kielégítők és sok tekintetben az 1912. és 1913. évnél jobbak. Az a jelenség, hogy a háború dacára még a mi luxusiparunk is ilyen fellendülési irányzatot mutat, biztató előjele egy jobb jövőnek és a magyar kárpitos- és diszitőipar bizakodva várja a béke elkövetkezésének korszakát és már most készülődik a reá váró nagy feladatokra, melyeket jelen állapotában nem lenne képes teljesíteni, bár a magyar asztalos és kárpitos elsőrangú munkaerő, de nem elégséges a szükséglet kielégítésére. A múltban is, különösen finomabb állványokban nagy behozatalunk volt Franciaországból, Svájcból és Belgiumból sőt Angliából is. Ajánlatos lenne, élénkebb érintkezésről gondoskodni a német és magyar ipar között, nehogy összeköttetések és egymás ismerete hiányában a felhalmozódó szükségletek kielégítése közös ellenségeinknek jusson. Minden magyar iparos szívesebben fedezi majd szükségletét a szövetséges német gyárosnál, sajnos, alig 12 német cégnek van itt képviselete, míg francia, olasz, angol, belga és svájci cégek képviselve voltak, újabban pedig hollandi cégek is képviseltetik magukat itteni ügynökökkel. B. J. ^GaDDJaaacnnDaaaaDaanQnnaanananaDa□ Betegeknek ep agy, int egesz-Hagy. szab. 1301. Árjegyzék kívánatra. 8 Szétküldés a világ minden részébe Schöberl Róbert udvari szállító, □ cs. és kir. szab. gyára által Budapesten, IV., Haris-bazár 12. Bővjtik iU közönséget Schőberl-ágyunk értéktelen utánzataitól aaaanonDoannanDDannnDaananDDanaDQnaanDnaDannnonnnDooDoanannanaodaanannnannnDDOODDGDD Magyar szabadalom 3011. Minden háztartásban elegáns kis kanapé gyanánt szolgál és egy kézmozdulattal a legtökéletesebb ruganyos mattacos ágyra változtatható át, a legnehezebb és legnagyobb személyek számára is, ennélfogva minden jobb családnál kedvelt, sőt nélkülözhetetlen. 34 év óta sok ezer van használatban, mert a jó fekvés a tüdő szabad lélegzését előmozdítja. A Schöberl-ágy ára a kivitel szerint 26, 36 Zrt. és felebb. Szétküldés a világ minden részébe Schöberl Róbert udvari szállító cs. é. kir. szab. gyára által Budapesten, IV., Haris-bazér 12. Árjegyzék kívánatra. ( Óvjuk a t. c. közönséget Schöberl-ágyunk értéktelen utánzásaitól. □□□□□□□□□□□□□□□□□ n n r d a 1 1916. Január