Magyar Közgazdaság, 1935 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1935-02-28 / 10. szám

4 W­inter Sándor v­állalkosásainak­ igazi története A tőzsde és a film egybekapcsolása — Kiá a főhitele­­ző? — Négyszázezer pengő­­passzíva — Kétszázezer pengőre értékelik a City-mozit—Lewin Jiliása adott temzferpénzt a „Bál a Savoy­ban** című” filmszez (Az M3 tudósítójától.) A City Film R. T. fizetési nehézségeiről a magyar filmpiacon már hónapok óta tudnak.­ A cég fizetési zavarai most azért váltak különösen ak­tuálisakká, mert Winter Sándor, a film­vállalat többségi tulajdonosa­ és ügyvezer­­igazgatója Londonba utazott, hogy ott meg­próbálja a „Bál a Savoyban“ című film angol verziójának értékesítését, ami lehe­tővé tegye, hogy a most már sürgető hitele­zőkkel való tárgyalásait megkezdhesse és e megbeszélések pénzügyi bázisát is biztosít­hassa. Nem tudni, Winter Sándor londoni és egyéb külföldi tárgyalásai a magyar film értékesítésére vonatkozóan milyen ered­ménnyel végződnek, annyi azonban két­ségtelen, hogy most már rövidesen tisztázni kell a függő ügye­ket­ a filmkonszern hitelezőivel. A konszern hitelezői hétfőn délután érte­kezletre jöttek össze és elhatározták, hogy a vállalat anyagi helyzetéről pontos státust készítenek és csak a státuszmunkálatok be­fejezése után döntenek további magatar­tásukról. Kraus­ Pál vezeti ezeket az elő­zetes tárgyalásokat és hír szerint a legna­gyobb hitelezők bizonyos garanciák ellené­ben hajlandók is volnának az immobilizá­cióba jutott fimvállatatnak egyévi moratóriumot is adni az ügyek rendezésére. Winter Sándor film­vállalatának fizetési nehézségei nemcsak a filmpiacon keltettek nagy feltűnést, hanem a budapesti értéktőzsdén is. Winter Sándor mielőtt filmvállalkozásá­­ba kezdett, gazdag ember volt. Vagyonát a tőzsdei konjunktúrán kereste,­­­­ főleg annak felismerése révén, hogy a békeszerződések következtében a rendezet­len államadóssági és egyéb municijpa kötvények repatriálásában rendkívül nagy esélyek vannak. Az 1931-ben bekövetkezett bankzárlat természetesen nagy hendikepet jelentett azon cégek számára, amelyek külföldről importáltak kötvényeket, zálogleveleket és általában fix papírok­at a m­agyar piacra. A kötvénypiacon dolgozó egy-két vezető cég, köztük Winter Sándor sem riadt azonban vissza az üzlet lebonyolítása elé tornyo­suló akadályoktól, a fennálló vazu­áris korlátozások mellett is tovább folyt a köt­­vényrepatriálás, amelynek­­egyik tevékeny előmozdítója éppen Winter Sándor volt. Winter új üzletág után néz A nehézségek azonbajti egyre nőttek, úgyhogy­­Winter­­Sándor elérkezettnek látta az időt új üzletág bekapcsolására. Lehető­leg olyan kereskedelmi és üzleti vállalko­zásba akart fogni, illetve olyan cikket produkálni, melynek nevén külföldön va­lutákat termelhet,­­hogy ezeket a valutákat azután a külföldi piacokon lévő magyar kötvények és záloglevelek felvásárlására fordítsa. Winter Sándornak a magyar filmszak­mába való bevonulása tehát tulajdonkép­pen nem egy spekulánsnak idegen területre való elkalandozása volt, hanem minden részletében tervszerűen kidol­gozott üzleti elgondolás. Amikor ezt a tervet Winter igen ügyesen kidolgozta, egy filmkeret megvásárlásához látott. Ilyen rövidesen adódott is. Megvá­sárolta a francia Osso Film R. T. keretét, amely előtte „Mágus írók és Színészek Filmgyártó R. ft.“, még előbb „Royal In­gatlanforgalmi R. T.“ cég alatt működött. Ugyanebben az időben alakult meg, a City Film R. T.-t­ől függetlenül a City Filmszín­ház is, ugyanennek a konszernnek az ér­dekeltsége. Már a „Rákóczi-induló“ című film elő­állítása alatt érezhetővé vált, hogy a City Film R. T. anyagi erejét meghaladó vállalkozásba kezdett, mert , Winter Sán­dornak a legnagyobb erőfeszítésébe került a szükséges összegek előteremtése. Ebben az időben történt, hogy Winter .­­.Sándor, aki a „Rákóczi-induló“ filmjének gyártása alatt míg az értéktőzsdén dolgozott, ter­minusra adott el különféle kötvényeket és zálogleveleket, amelyekért borkasszát kapott A terminusokra való szállításokat azonban nem teljesítette, úgyhogy az érdekelteknek kellett a dolgokat ren­dezniük. Ez azonban egyáltalában nem jelentette azt, hogy a tőzsde bizalma Winter Sándor­ban megrendült volna, mert bíztak ügyes­ségében, állandó szerencséjében és abban hogy egy-két filmvállalkozása majd olyan jövedelemhez juttatja, amelyből tőzsdei angazsmánjaiból eredő pénzkötelzettségeit rendbehozhatja. A tőzsdei anya­­nők mind pénzkötelezettségekké változtak át, amelyekért az egykor kötvényü­gyletekb­en szereplő hitelezőknek busás kamatok jár­tak a kikötések értelmében. A Magyar Kisgazdaság a filműszetről Éppen ezek miatt a hallatlan magas kamatok miatt lesz majd nehéz az esetleges egyességi tár­gyalásokon a hitelezőket közös neve­zőre hozni, mert egész természetes, hogy az áruhitele­zők nemigen fogják akceptálni,­­hogy töb­bek között a tőzsdei követelésekből pénz­tartozásokká átváltozott tételek után olyan horribilis kamatok járjanak, amelyek a tőkét jóval meghaladják és amely kamatok tulajdonképpen ezeket a hitelezőket az elmúlt idő alatt „a be­fektetett tőkékért“ bőven kártalaní­tották. Winter Sándor egy ideig még folytatta a kötvényüzleteket a „Rákóczi-induló“­­ film külföldi értékesítésének, főleg a német üz­letnek balsikere után is. Ebben az időben írta meg a Magyar Közgazdaság, hogy az illetékes ténye­zőknek a magyar filmüzletet meg kell tisztítaniuk bizonyos gyanús jelensé­gektől, amelyek egyrészt német hitelezők számára önálló zárolt pengők felhasználásából, másrészt pedig valutáris tranzakciókkal összefüggő kötvényrepatriálásokból adódtak. Winter Sándor körülbelül egy esztendő óta szüntette be a budapesti kötvénypiacon való működését, egy ideig még felnézett hébe-korba a tőzsdére, hat hónap óta azonban Winter Sándor többé nem jelent meg a parketten, bár páholya még mindig ott van az érték­tőzsde tennének a jobb sarkában, ahol a telefont egykori üzletbarátai használják, jeléül annak, hogy a cég névleg még min­dig fennáll. A hiitelesek már megírták, hogy az egyik főhitelező, a békés megoldás és egy hosszabb morató­rium mellett van.­­Erről a főhitelezőről ed­dig csak azt tudtuk, hogy déligyümölcske­­reskedő. Megállapítottuk, hogy az illető Ravics Hermann gyümölcskereskedő, aki esztendőkön keresztül Winterné állott üzleti összeköttetésben s akinek üzleti ügyeit Winter szerencsés kézzel bonyolí­totta le. A hitelezők az egész üggyel szemben még teljesen tájékozatlanok, mert nem tud­ják, hogy a City Film R. T. milyen obligót vállalt Winter Sándor bankárért és általá­ban a Winter Sándor bankcég hitelezői mi­lyen írásokkal rendelkeznek. Nagyon sok követelés fennállását vitássá lehet tenni, mert hisz a státus összeállítása még mind­­ezideig nem történt meg. Vannak, hitelezők, akik már a magas kamat folytán tőkéjük legnagyobb részét vissza is kapták. A leg­nagyobb hitelező Ravics Hermann déligyümölcskereskedő 585 ezer pengő követelésével, míg a másik legnagyobb készpénzül­telező dr. Székely Jenő, a King cukrászda főrész­vényese, akinek 101.900 pengő kész­­pénzkövetelése áll fenn.­­A főhitelezők között szerepel még az Agfa, a Kodak, a Ferania, Ilfort és még néhány cég mint áruhitelezők. A City státusát megállapított Sy­nl^r, amely­­szerint a vállalatnak 400.000 jsent,ő a passzívája, ezzel szemben a City-shír moziját 200 ezer pengőre becsülik. A tulajdonképpeni kibontakozást a jövő hét elejére­­ várják, akkor derül ki, tulaj­donképpen mi a City helyzete a Winter Sándor bankcég hitelezőivel szemben. A City R. T. könyveiben nem szerepelnek a hitelezők. Arról is beszélnek, hogy Winter Sándor pénzügyi nehézségeit,sem tőzsdei, sem film üzletei nem okozzák, hanem állítólag nagyobb külföldi kiűzetést vásárolt volna, amelyet előre kifizetett és part­nere nem tett volna eleget fizetési kö­telezettségének, Winter Sándor nem akarta az ügyet bűn­ügyi útra terelni s itt kezdődött az első pénzügyi nehézség. Arról is beszélnek, hogy bár a kibontakozás rendkívül nehéz, a hitelezők a legnagyobb jóindulattal kezelik Winter Sándort és ha a ható­ságok nem avatkoznak be a dologba, sikerül az egyességet létrehozni. Lewin Mik­sa mint filmfinanszíroz­ó Annyit megállapítottak már, hogy a „Bál a Savoyban“ című filmhez szükséges transzferpénzt Lewin Miksa, a Corvin Áruház alelnöke bocsátotta rendelkezésre. A végleges elszámolás még nem történt meg köztük s így nem lehetett még megállapí­tani, hogy Lewin hitelezője-e a City Film R. T.-nek. .. ... a Ross és Weiss r. t. ♦ gyapjt?alap és terragyár _ AiapfUatötl. 1868 ban. tó* it.Kcs: út teo TELEFONI A. 623—54 A Pestmegyei Abonyi Takarékpénztár 1934. évi eredménye az előző évhez képest némi javulást mutat. Az elmúlt év feolymján 75.000 pengő új kölcsönt folyósított az i­­té­­zet, ami nagyban fokozta a közönség biza­l­mát. Ezt bizonyítja betétállományának 130.000 pengővel 417.000 pengőre való emelkedése. Tiszta nyeresége 3141 pengő, melyet teljes egészében egy újonnan létesítendő értékcsök­kenési tartalék céljaira fordítanak. A Bajai Takarékpénztár, amely a Pesti Hazai Takarékpénztár Egye­sülettel áll érdekközösségben, elmúlt tizl­et­­évét kedvező eredménnyel zárta, közgyűlé­sét március 3-án tartja, amelyen az igazga­tóság az intézet fejlődéséről számolhat be. Betétállománya az elmúlt évben is növeke­dett és könyvecskéken és folyószámlán ke­zelt betétei meghaladják az öt és félmillió pengőt. Az intézet nyeresége 87­2,50 pengő., A Dombóvári Takarékpénztár a jelek szerint szerencsésen megküzdött a helyi piac mostoha viszonyaival. 1934. évi zárszámadásaiból úgy látjuk, hogy a vissza­fejlődés megállt, sőt fejlődött is az intézet. Kölcsönállománya ugyan az előző szinten mozog, de kisebb tételekben 146.000 pengő új kölcsönt folyósítottak. Betétállománya 28.000 pengővel emelkedett, tiszta nyeresége a miill­­évi 0.049 pengővel szemben 8.025 pengő ami lehetővé teszi, hogy a m­illévi 1.50 pengő osztalék helyett az idén 1.75 pengő osztalékot fizessen. Az Egyesült Dunaf­jvári Takarékpénztár és H­elbank elmúlt üzletévét 45.860.59 pengő nyereség­gel zárta. Emelkedett az intézet betétállo­mánya és ugyanannyival növelte­­váltótár­­cájának állományát, amely 5.086.861M4 ér­téket képvisel. A mérleg az intézet erőtel­jes fejlődését tükrözi vissza, takarékbetét és folyószámlán kétmillió pengőn felüli össze­get kezel. Az intézet mobilitását jellemzi, hogy pénztárkészlete és bankkövetelései ne­gyedmillió pengőn felüli összegre rúgn­ak, az intézet felszerelését egy pengő értékben szerepelteti. Budapest, 1935 február 28. A Dunaföldvári Népbank pénzintézetek sorába került Tát­a vár­megye törvényhatóságának határozata foly­tán gipA.'vek különféle alapok a gyümölcsöző elhelyezésért kijelöltettek. Ez a­mód is inkább jogos volt, m­ivel az intézetnek a'­árcius hó 17-én tartandó közgyűlése elé terjesztendő 1934. évi mérlege komoly, szakavatott veze­tést és elsősorban bon­­tást tükröz­i vissza. Az 1,153.000 pengő táját tőkével rendel­kező intézet váltótárcája­ 6,147.000 pengő, betétállománya 1,031.000 pengő, mob.­ítását igazolja 164.000 pengő készpénzállománya, tiszta nyeresége 45.959 pengő, melyből osz­talékra 20.000 pengőt forsdítanak. M i ill mi muimii...ni.......................................... i A Kecskeméti Kereskedelmi Ipar Hitelintézet és Népbank igen k­edvező üzlejelentést terjesztett­ a feb­ruár 24-én megtartott közgyűlés elé. Az in­tézet kitűnő eredménnyel zárta elmúlt üz­letévét, amely különösen abban jut kifeje­zésre, hogy negyedmillión felüli új hitelt bocsátott rendelkezésre, mobilitása erősö­dött, takarékbetétei félmilliót meghaladóan emelkedtek. Az intézet 53.216,18 pengő nye­reséget ért , el, részvény­enként öt pengő osz­talékot fizet, mely a nolt évit jóval megha­ladja. A mérleg adataiból kiemeljük, hogy a ta­karékbetétek összege 2,186.688 pengőre rúgnak, váltótárcája 6,226.­326 pengő érté­ket képvisel. Az intézet a nyereségéből te­­leptékeny összeget fordít tartalékolásra Az ügy­vezetőség Gaál József vezérigazga­tóval az élén erőteljes és eredményes mun­kát végzett, mely a zárszámadások minden adatában előnyösen nyilvánul meg. A Keszthelyi Takarékpénztár február 26-án tartotta 65-ik évi rendes köz­­gyűlését. A mérlegjelentés a takarékpénz­tár fejlődéséről számol be. Az elmúlt évben a betétállomány az előző évihez képest 14 százalékkal növekedett és 1,233.763.95 volt. Az eredményszámla 19.135.66 pengő tiszta nyereséggel zárult, amelyből a részvényeseknek 5 százalék osztalék fejé­ben részvényenként 1.50 pengő fizetését ha­tározta el a közgyűlés. A Nagykőrösi Közgazdasági Bank március 10-én tartja évi rendes közgyűlését. 1934. évi mérlege szerint az 520.000 pengő saját tőkével rendelkező intézet betétállomá­nya 544.000 pengő, váltótárcája 2.688.000 pengő, készpénzállománya 28.000, tiszta nyeresége 18.849 pengő. Az Orosházi Takarékpénztár igen jó eredménnyel zárta elm­últ üzletévét. Nyeresége 36.912,77 pengő. Az igazgatóság a március 3-án tartandó közgyűlésnek java­solni fogja, hogy a 30 pengő névértékű rész­vények után az elmúlt évhez hasonlóan, egy pengő osztalék kerüljön kifizetésre. A mér­leg szerint az intézet erőteljesen fejlődött, emelkedtek a betétei, ezen a címen 1 millió 3392380,37 pengőt kezelt, váltótárcája meg­haladja a négymillió pengőt. Mobilitását fokozta és az intézet igen nagy bizalomnak örvend. Kikutatott saját tőkéje meghaladja a 830 ezer pengőt. A nyereségből az osztalék kifizetésének a levonása után fennmaradó összeget belső tartalékainak fokozására használja. Osztalékot fizet a Borsodi Szén (Az tudósítójától.) Az ipar erőtelje­sebb foglalkoztatása részben visszatükröző­dik a szénvállalat­ok helyzetében is. A Bor­sodi Szénbányák R.­T, amely már két esz­tendő óta nem fizetett osztalékot, az idén a jobb üzletévre való tekintettel, a tőzsdei megítélés szerint dividenciát juttat részvé­nyeseinek. Az igazgatóság , 0,30 pengő osz­talék fizetését fogja javasolni a közgyűlés­­nek.

Next