Magyar Közgazdaság, 1936 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1936-08-13 / 33. szám
12 Perlavina a Berlini Victoria Általános Biztosító és egy fötisztviselője ellen Egy elbocsátott főtisztviselő 25.000 pengőt követel a biztosítótól és több fötisztviselőjétől (Az SS, tudósítójától.) Néhány év óta feltűnően csökkent azoknak a pereknek a száma, melyeket a kár nemfizetése miatt szoktak indítani a biztosítók ellen. Ennek oka részben az, hogy az intézetek — hacsak valami ok nem akadályozza —, kulánsan likvidálják a károkat. Másfelől, ha mégis bíróság elé kerül az ügy — bizonyos jogi aggályok miatt —, az elsőfokú marasztalás után általában teljesítenek az intézetek. Csak igen kevés esetben kerülnek az ügyek a felsőbíróságok elé , amikor elvi jelentőségű ügyelvről van szó. A kötvényperek helyett azonban gyakrabban fordul elő, hogy elbocsátott tisztviselők lépnek fel igényekkel. Ilyen volt a Magyar Közgazdaságban nemrégiben megírt érdekes ügy, a Royal Exchange ellen, most pedig a Berlini Victoriát perli egy elbocsátott főtisztviselő, Skuts Béla, aki utazási felügyelői minőségben állt alkalmazásban. Keresetlevelében, melyet dr. Fekete Zoltán ügyvéd útján nyújtott be a központi járásbírósághoz, mint munkaügyi bírósághoz, előadja, hogy osztályfőnöki címmel havi 550 pengő fix fizetése és havi 225 pengője volt, melyet a tényleges kiadásokra való tekintet nélkül, mint utazási átalányt élvezett. Az elmúlt hónap utolsó napján a Berlini Victoria — Skuts keresete szerint — megtagadta a járandóságok folyósítását, azzal az ürüggyel, hogy a főtisztviselőnek 29.000 pengő körüli tartozása áll fenn az intézettel szemben elszámolási viszonyból kifolyóan. Skuts Béla valótlannak mondta a követelést, sőt ellenkezőleg, neki van 14.900 pengő követelése, melyet most keresetbe vesz. Előadja, hogy a szerződéses munkaviszonytól függetlenül, megbízási viszonyban is állott a Berlini Victoriával, melyből folyóan szervezési költségek és egyéb kiadások címén az intézet saját elszámolásának tanúsága szerint, 21.532pengővel tartozik. Ezenkívül aSkuts által megbízott ügynökök jutaléka után felül jutalék címén 9000 pengővel, szóval összesen 131.138 pengővel, melyre csupán 19.560 pengőt kapott. Ilyenformán 17.700 pengővel tartozik a főtisztviselőnek a Berlini Victoria. Miután jutalékelőleg címén körülbelül 3000 pengő levonásba kerül, végeredményben 14.900 pengőt tesz Skuts Béla követelése, melyet a biztosító többszöri felszólítása ellenére sem fizetett meg. Eme összegen kívül még 5500 pengőt is követel egy másik keresetében, melyben eladja, hogy igen súlyos okok miatt azonnali hatállyal kilépett az intézettől. Elsősorban azért, mert a másik keresetben jelzett 14.900 pengőjét nem fizették meg, másfelől az elmúlt hónap utolsó napján tudomására jutott, hogy ez intézet vezérigazgatója, Rózsa Rezső * több általa megnevezett tanú előtt becsületét legsúlyosabban sértő kifejezésekkel illette. Egyebek mellett — Skuts szerint — azt állította róla a vezérigazgató, hogy RosenbergGyörgyöt, az igazgatóság titkárát „kifosz,totta és berántotta“, „ki fogom rúgni ezt az elvetemült csalót“ és „szélhámosnak“ is nevezte. Skuts Béla mikor eltávozott az intézettől, szolgálati bizonyítványát is kérte járandóságaival együtt, amit azonban megtagadtak. Illetményei címén kéthavi fizetést, hathavi felmondást és ugyanennyi időre utazási átalány fejében 5500 pengőt követel ebben a keresetében. Egy harmadik, nem kevésbé érdekes keresetében Skuts Rosenberg György igazgatósági titkártól és feleségétől 3875 pengőt követel. Ebben a keresetlevélben azt adja elő, hogy az igazgatósági titkár az esetleges dublóz tételekre 5000 pengőt tartott vissza Skuts járandóságaiból, melyből később 1125 pengőt kifizetett. Amikor a különbözetet kérte, Rosenberg György azzal ütötte el a dolgot, hogy a letétet a felesége kezeli, aki nem hajlandó kiadni. Az asszonyt jogtalan gazdagodás címén perli a letétben lévő 3875 pengő erejéig. A három kereset a kamatokkal együtt 25.000 pengő körüli összegre rúg. Skuts Béla a polgári perben jelzett becsületsértő és rágalmazó kifejezések miatt hír szerint bíróságnál fog elégtételt szerezni Rózsa Szezső vezérigazgatóval szemben. A sorozatos perek nagy feltűnést keltenek szakkörökben és érthető érdeklődéssel várják a bíróság ítéleteit. MAGYAR HKCIÓiffljUEK MR.-T. T. BUDAPEST, VII., KÁROLY-KIRÁLY-ÚT 31. Berlin beavatkozik Egyébként, mint értesülünk, sürgősen Budapestre érkezik a berlini központ egyik vezető főtisztviselője, aki nemcsak a Skuts-ügyet vizsgálja felül, hanem egyben más vállalati, intern ügyeket is, mellyel kapcsolatban hír szerint szenzációs fordulat várható. Itt említjük meg, hogy az a piacon elterjedt híresztelés, mintha Rózsa vezérigazgató, a Berlini Viktória budapesti intézetének vezetője rokonságban állana a berlini központ vezérigazgatójával, minden alapot nélkülöz. Rendkívül érdekes körülmény az is, hogy a berlini központ, amely értesülést szerzett a SAus-ügyről, Skuts ügyvédjét, dr. Fekete Zoltánt repülőpostán küldött levélben értesítette, hogy a felmerült ügyek kivizsgálása végett egyik vezető tisztviselőjét Budapestre küldte. A berlini kiküldött közvetlenül a felperes jogtanácsosával kíván értekezni, ami mindenesetre rendkívül feltűnő, szokatlan eljárás, jelezve az ügy nem mindennapi jelentőségét. Lapzártakor értesülünk, hogy a berlini központ kiküldöttje repülőgépen már meg is érkezett Budapestre és szerdán délután megkezdte megbeszéléseit Skuts Béla ügyvédjével. Biztosítási körökben óriási érdeklődéssel várják a különös ügy fejleményeit. Érdekes helyzet alakult ki a fixpiacon A legnagyobb forgalmú papírok nem szerepelnek a hivatalos jegyzésben (Az E3 tudósítójától.) E hét elején kezdte meg a tőzsde a fixpapírok hivatalos jegyzést és ezzel kapcsolatban máris érdekes helyzet alakult ki. Számos papír van ugyanis, amely nem szerepel a hivatalos jegyzésben, márpedig ezekben legnagyobb a forgalom, így például nem jegyzik a Speyerkölcsönöket, a Rothschild-kötvényeket, sőt nem került hivatalos jegyzésre a reprezentatív papír, a kényszerkölcsön sem. Már most mi az oka ennek és hogyan lehet segíteni? — ez érdekli a tőzsdei köröket. A jegyzésből kimaradt papírok jórészének hivatalos kotkozására — mint arról beavatott körökből értesültünk — gondolni sem lehet, így például a Speyer-kölcsönök jegyzése pillanatnyilag elképzelhetetlen, mert nem lehet tudni, ki kérje a jegyzést. Várjon a Speyer-kölcsönben érdekelt városok álljanak-e össze és közösen kérjék a jegyzést, avagy más formában történjék-e, ennek eldöntése igen nehéz. Hasonló a helyzet a megyei kölcsönöknél is, így tehát a most kimaradt papírok egy részének újrajegyzéséről nem is lehet szó. A jegyzésből kimaradt papírok másik csoportjánál, egyes záloglevéltípusoknál, kötvényeknél azonban sor kerülhet hivatalos jegyzésre, ha a kibocsátó intézet ezt kérné. Kérdés azonban, várjon az emittáló intézetek szükségének tartják-e a jegyzést. A mostani fix értékek hivatalos árfolyamlapja — mint azt a tőzsdeüzlet egyik legalaposabb szakértője megállapította — igen érdekes képet mutat. A fixüzlet az elmúlt öt esztendő alatt teljesen átalakult. Új típusok keletkeztek, amelyek a közönség körében kedveltek, nagy forgalom bonyolódik le bennük, anélkül, hogy a hivatalos árfolyamlapon szerepelnének. Ellenben számos olyan típus, amely öt esztendővel ezelőtt még közkedvelt volt és a forgalomban nagy szerepet játszott, úgyszólván teljesen ismeretlenné vált, már a közönség szempontjából. Rengeteg papír szivárgott vissza a külföldön elhelyezett pakettekből, amelyek persze most a magyar piacon keresnek elhelyezést, holott hivatalos jegyzés nincsen bennük. Már most az a kérdés, mi várható e helyzettel kapcsolatban. Lehetségesnek tartják tőzsdei körökben, hogy egyes papírokra az emittálók kérni fogják a hivatalos jegyzést. A Speyer, Rothschild és többi hasonló típusú kötvények megmaradnak a magánforgalom keretein belül, ami különben sem közérdekből, sem más szempontból nem jelent hátrányt. A SVEA tárgyal a Turul Biztosító átvételéről Beolvasztaná a Magyar Élet és Járadékbiztosítóba (Az IS tudósítójától.) A Phönix Életbiztosító R. T. egyik leányvállalatának, a Turul Biztosítónak átvételéről már hetekkel ezelőtt tárgyalások indultak a Phönix és a Generáli Biztosító között, ezek a megbeszélések azonban megszakadtak. Ezután egy új külföldi biztosítási érdekcsoport jelentkezett, a SVEA, amely bizonyos feltételek mellett hajlandó volna a Turult átvenni. A SVEA-nak egyébként a magyar biztosítópiaccal már régebbi összeköttetése is van a Magyar Élet- és Járadékbiztosító révén, amelynek viszontbiztosítóintézete. A SVEA tulajdonképpen svéd biztosítási konszern, amely — ismételjük — akkor jelent meg a magyar piacon, amikor a Magyar Élet és Járadékkal ezt a megállapodást létesítette. Felmerül az a kérdés, hogy a SVEA miért akarja magának megszerezni a Turul Biztosítót. Ehhez tudni kell azt, hogy a Phönix annak idején a Turul Biztosítót, mint leányvállalatát azért létesítette, hogy erre a külön konszernvállalatra bízza az úgynevezett népbiztosításokat, amelyek főleg kisebb életbiztosítások és elsősorban takarékperselybiztosítások formájában terjedtek el nálunk. A Magyar Élet- és Járadékbiztosító is az elmúlt esztendőben meglehetősen intenzíven kultiválta ezt a népbiztosítási Budapest, 1936 augusztus 13. formát, úgyhogy tehát a SVEA-n keresztül a Turul Biztosítónak a Magyar Élet és Jradékba való beolvasztása tulajdonképpen kézenfekvő, mert így ez a tulajdonképpen elsősorban népbiztosításra berendezkedett intézet megkapná a Turul Biztosító nagy stokkját. A tárgyalások — amint értesülünk—s már meg is indultak és a SVEA megbízottja e tárgyalásoknál egyik bizalmi embere, akinek annak idején nagy része volt a Magyar Élet- és Járadékbiztosító és a SVEA között létrejött megállapodás előkészítésében és finalizálásában is. Vita a szigetelőlemezgyárak és a Kereskedelem hözött (Az SS tudósítójától.) Vita folyik a szigetelőlemezgyárak és a kereskedelem között. A szabványosító bizottság nemrégiben megállapította, hogy a gyárak a szigetelőlemezeket, ha a szabvány feltételeinek megfelelnek, megfelelő plombával és szalaggal ellátva hozhatják forgalomba. A gyáripar közszállításoknál eleget is tett ennek a feltételnek, azonban, mint a kereskedők panaszolják, a rendes kereskedelmi forgalomban nem így, az előírásoknak megfelelően, kerül az áru. A kereskedelem ismételten panaszt emelt ebben az ügyben a gyáraknál, de sikertelenül. Mivel pedig a vásárlók kifogásolják, hogy nem az előírásnak megfelelő a kereskedők áruja, ezért az érdekképviselet most a Kereskedelmi és Iparkamarához fordult, hogy ebben az ügyben panasszal járuljon az illetékes tényezőkhöz és közbelépésével bírja rá a gyárakat a szabványelőírásoknak megfelelő áruk forgalombahozatalára. Ausztria és Svájc magyar minőségi búzát keres (Az EB tudósítójától.) A magyar búzakiviteli piacok közül Ausztriában jelenleg csak a minőségi búzákat keresik, míg a szakványbúzákat alig vásárolják. Hegyeshalmi paritásban 16.10—16.20 szentgott-hárdi paritásban pedig 16.20—16.40 pengős árak alakultak ki. A svájci export első részét is kiadták már lebonyolításra, a kontingenst is felosztották a bevásárlással megbízott szövetkezetek a gabonaexportőrök és a Credesco között. Az első szállítmányok most indultak el és magyar búzáért a szerződés szerint zürichi paritásban 13 svájci frankot fizetnek. A svájci malmok a minőségbúzákért még ennél magasabb árat is fizethetnek. A svájci malmok jelenleg elsősorban ezeket a minőségi búzákat favorizálják. Az Anglo International Bank romániai tranzakciója (Az (2) tudósítójától.) Az Anglo International Bank Ltd. már évekkel ezelőtt likvidálta középeurópai érdekeltségeit, amikor is sor került az Anglo International Bank budapesti fiókjának megszüntetésére is. Úgy látszik, hogy ezzel az Anglo International még nem fejezte be nagy középeurópai végkiárusítását. Most a román Aur S. A. aranybánya vállalat és az ugyancsak az Anglo International Bank között indultak meg tárgyalások, hogy az Anglo Bank adja át az Aurnak a Sohodol és Conarel községek határában lévő bauxitterületek kitermelési jogát, ami eddig az Anglo Bankot illette meg. A tárgyalások eredményre vezettek és ennek megfelelően az Aur nagyobb paket Aur-részvényt adott vételárképpen az Anglo International Bank Ltd. londoni cégnek. A tranzakció tehát annyit jelent, hogy az Anglo Bank a román bauxitterületek kitermelési jogáért a román aranytermelő konszerneknél vállalt érdekeltséget azon a réren, hogy a vételárat a románok az Aur áron,bányavállalat részvényeivel egyenlítették ki. Felelős szerkesztő és kiadó: BERFNY IMRE Szerkesztő: TÁBORI LAJOS NYOMATOTT A GLOBUS NYOMDAI MŰINTÉZET R. T. KÖRFORGÓGÉPEIN, BUDAPEST, VL ARADI UCCA 8. NYOMDAIGAZGATÓ: HAVAS M.