Magyar Lakatosmesterek Lapja, 1910 (5. évfolyam, 3-50. szám)

1910-01-30 / 3. szám

1910. január 30. MAGYAR LAKATOSMESTEREK LAPJA 3 Heil Vilmos: Szövetségünknek nem az a célja, hogy egyik vagy másik tagját előnyökhöz juttassa, de célja az, hogy iparunkat fejleszsze, támogassa. Ezt meg is teszi a szövetség, de az ellen bajos valamit tenni, ha egyik-másik tag valósággal arra látszik törekedni, hogy nemcsak magát, de iparát is tönkre tegye. Azon­ban mégis kell valami módot keresni arra, hogy a mai helyzet javuljon s erre az egységes árak megállapítását és azok betartását tartom a legcélravezetőbbnek. Pásztor Ferenc: Az bizonyos, hogy valamit és pedig sürgősen, tenni kell. Tudomásom van olyan ese­tekről, amikor egyik-másik kortárs negyven-ötven szá­zalékkal olcsóbb ajánlatot adott be egy­azon munkára. Mindenki beláthatja, hogy egészséges iparban és vál­lalkozásban ily óriási differencia az árakban nem lehet. Legtanácsosabbnak tartom, ha egy tervezetet készítünk a munkaárakról, amelyet elfogadás végett a legközelebbi közgyűlés elé terjesztenénk. Hajós Bálint: Nagy baj a vállalkozásoknál az is, hogy pl. a vasalások minősége és milyensége a leg­több esetben nincs kiírva, sem megrajzolva. Az épület­vállalkozó egyszerűen ezt mondja vagy írja: harminc vagy ennyi vagy annyi ajtó, ablak vasalás kell. A lakatosmester vállalkozó azután számításba vesz olyan vasalást, amilyent gondol s csak mikor már megkapta a munkát, írja elő a vállalkozó a vasalást s ezért van az, hogy a mesterek oly gyakran ráfizetnek a munkára, mivel nem előrelátók s nem kiváncsiak eleve a munka minőségére. Az ily vállalkozások ellen tenni kell s pre­cíz munkamegjelölés követelendő, akkor nem lesznek ötven százalékos differenciálu költségvetések. Haverland Antal: Nem tartom keresztülvihetőnek azt, hogy a szövetség állapítsa meg valamely munká­nak az árát. Elvégre az, hogy ki, mit kér a munkájáért, olyan egyéni joga mindenkinek, a­melyet korlátoznia a szövetségnek sem lehet, még akkor sem, ha va­lmelyik tag letört árszabása következtében tönkre is megy. A szövetségnek csupán irányítania lehet a tagok műkö­dését a helyes útra, de pressziót nem gyakorolhat. Véleményem szerint e bajon csak úgy lehetne segíteni, ha egymást jobban megbecsülnénk , ha az egyetértés nagy mértékben meg­volna közöttünk. Az egyetértés, a szeretet, a tagok egymás közti barátsága, elejét vehet­nék a túlságos versengésnek s a versenyt a helyes mederbe terelnék. Sűrűbben kellene érintkeznünk, ami­kor a dolgokat barátságos eszmecsere között meg­beszélhetnénk. Én e baj gyökeres orvoslását csakis ez után képzelem. Simor Döme: A helyzet javítását én is úgy látom keresztülvihetőnek, ha töl­d bizalommal, szeretettel és tisztelettel viseltetünk egymás iránt. A kismestereknek pedig a szövetség szerezze meg­­ rá a módot, hogy közösen vállalkozhassanak nagyobb munkára is. Krempl József: Tudok nem egy esetet, a­mikor a vállalkozó szándékosan kétértelmű rajzot vagy leírást adott az ajtó és ablakvasalásokról s az illető lakatos­mester alaposan tévedett igy a költségvetésében feltün­tetett munka s a valóságban készített munka árai kö­zött. Azonban magunk is sok esetben hibásak legyünk. Tudok olyan esetről is, a­mikor egy háromezer koro­nás lakatosmunka árából a vállalkozó lakatosmester­­ötszáz koronát az árszabáson alul leengedett s nehogy feltűnjön a dolog, ő papíron háromezer koronáért vál­lalta a munkát, de nyomban átadott az építésznek egy ötszáz koronáról szóló nyugtát, minden ellenérték nél­kül. Ily módon önmagát is megkárosította, mert haszna nem volt mellette, de megkárosította kartársait is, mert elvonta előlük a munkát, a letört árak révén. Kovács N. : Nem tartom az ügyet terror által keresztülvihetőnek, azonban azt igenis kívánatosnak vélem, hogy az építészek rá­kényszeríttessenek arra,, hogy részletes rajzokat adjanak, amely tisztán és félre­­magyarázhatatlanul előírja a készítendő munkát. Nagyobb vállalkozásoknál helyén­való volna, ha többen vállal­koznánk egy-egy munkára s azután egyetértve eloszta­nánk. A szövetség maga is vállalhatna ily nagyobb munkákat, a melyeket azután a kismesterek között fel­osztana. Migray József: Amig mi szellemileg nem leszünk képzettebbek, addig bajosan lehet a helyzet javulásában reménykednünk. Amíg nem ismerjük jogainkat, nem tud­juk teljesíteni kötelességeinket sem. Azt ajánlom a szövetség vezetőinek, hogy szakférfiakat hívjon meg, a­kik a szövetség helyiségeiben oktató, ismeretterjesztő felolvasásokat tartsanak, mert arra, hogy tanuljunk, nagy szükségünk van. Sajó János elnök: A felszólalásokra reflektálva, első­sorban is kijelentem, hogy a szövetségnek van egységes árszabása, csak elő kell azt venni és meg­tartani. A szövetség azonban nem bír azzal a hatás­körrel, hogy tagjait az árszabás betartására szorítsa. Ez csakis kölcsönös megértés és egyetértés útján volna lehetséges. Azonban volna egy mód, amely által az árak betartása lehetségesnek látszik s ez az, ha a ver­senytárgyalások föltételeit és költségvetését a szövetség­ben tárgyalnák le a kartársak, mert e tárgyalások so­rán nyilvánosan láthatnék, hogy ki a „kiugró“ s így az ilyentől óvakodnánk, de ő is meggondolná a jövő­ben, vájjon kitegye-e magát kartársai megvetésének Ami a felolvasásokat illeti, azok időszaki megtartásáról a szövetség gondoskodni fog. A közgyűlés az elnök javaslatát egyhangúlag el­fogadta, minekután elnök a gyűlést berekesztette. Szerkesztőség változás. Mai számunkkal bemutatkozunk olvasóink­nak, a lakatosmestereknek. Átvettük a lap szer­kesztését (annak tulajdonjogával egyetemben) s a mai naptól kezdve a magyarországi lakatos­mesterek szószólóivá váltunk a nagy nyilvá­nosság előtt. Szokás ilyen változáskor a szak­lapok legtöbbjénél programmot bemutatni az­ olvasóközönségnek. Mi ezt nem tesszük s re­méljük, hogy t. olvasóink is elfogadják a mi ál­láspontunkat. A mi programmunk ugyanis nem más, mint amit a lakatosmesterek érdeke esetől-esetre megkövetel. Már­pedig ily értelmű programmot előre öszeállítani nagy vakmerőség volna. A mi programmunk mindenkor kiolvas­ható lesz lapunk minden egyes számából, mert

Next