Magyar Sütők Lapja, 1925 (23. évfolyam, 1-24. szám)

1925-01-01 / 1. szám

MAGYAR SÜTŐK LAPJA négy-öt vevő, aki bent jár nálunk, az egy negyed vagy egy fél kiló kenyeret vesz, s hogy milyen ne­hezen gyűlik össze ilyen kis vásárlások által még egy millió is. A kereskedők is irigykedve néznek ránk, de közben elfelejtenek kalkulálni, hogy az ő, 5—6 vevőjük nagyobb bevételt jelent, mint a mi 400—500 vevőnk. Ha három milliós bevételünk van, akor örü­lünk, de ez csak szombaton és 1-én történik, a ki­adásaink pedig horribilisak. Én pld. 48 millió évi házbért fizetek, egy leg­kisebb villanyszámlám 2 milliót tesz ki. Egy kocsi liszt 40—50 millió, ehhez jönnek még a munkabérek és tessék kiszámítani, milyen haszonnal dolgozunk mi. Aki a mi helyzetünket irigyli, jöjjön álljon be az üzletünkbe és próbálja meg. Roth Gusztáv, Üllő-úti sütőmester: 19 éve, hogy önnálló vagyok, nem tőzsdéztem, nem spekuláltam és a háborúban nem harácsoltam vagyonokat. Én és békebeli kartársaim, most is csak kisiparosok vagyunk, de kisiparosok is maradunk és a legális ha­szon útjáról soha sem fogunk letérni, jól tudom, hogy vannak pékek, akik tőzsde és más spekulációk­kal vagyonokat kerestek. S mi, kicsik, kik nem spe­kuláltunk és csak iparunk hasznából élünk, most is olyan helyzetben vagyunk, mint békében. Nem tűr­hetjük el, hogy a gabona drágulása által szült elke­seredésnek minket állítsanak levezetőcsatornául. Saj­nos, a közönség azok felett mond ítéletet, aki leg­utoljára keze ügyébe kerül és azok pedig mi vagyunk. És a tulajdonképeni drágítók, a termelők, suttyom­ban mosolyogva, élvezik a busás haszon gyönyörűségeit. Tartsák azok is egy kicsit a hátukat, mert tőllük in­dul el a drágaság lavinája. Ha egy munkás bejön üzle­tünkbe és drágábban kapja a kenyeret, rögtön azt mondja: én is javítást fogok kérni, hiszen a kenyér is drágább lett.“ Mi csak közvetett tényezői vagyunk a drága­ságnak, de az okot másutt kell keresni. Perl Tivadar, a Perl Adolf kenyérgyár vezetője: Soha még iparág olyan kevés haszonnal nem dol­gozott, mint most a miénk. Csak azért dolgozunk, hogy dolgozhassunk és fenntarthassuk üzemünket. A mi iparunk szoros összefüggésben van a többi ipar munkateljesítményével. Ha ott sok a munka, úgy mi is több kenyeret adunk el, ha pedig a többi ipar stagnál, a mi termelésünk is kevesebb. Mi több kerületben is adunk el kenyeret és meg­figyeltem, hogy ott, ahol többnyire munkások laknak, a kenyérfogyasztás kisebb, ahol pedig tisztviselők laknak, ott állandóan növekszik. Mert a munkás ke­vés kereseti lehetőséghez jutva, kenyér­igényeit igyek­szik lefokozni, míg a tisztviselő, aki azelőtt rendes polgári koszton élt és kevés kenyeret fogyasztott, most több kenyérfogyasztással igyekszik pótolni a normális koszt hiányát. Tény az, hogy ha iparunkban sokáig ilyen kere­seti lehetőség lesz, sokan nem fognak retizálni. És aki közelről ismeri iparunkat, az tudja, hogy ahol vagyonhalmozódások történtek, az nem az ipari ha­szon következménye, hanem a spekulációé. 1918-tól a búza állandó emelkedést mutatott. A lisztspekuláció volt a legjobb alap a vagyonosodásra. A búza soha sem ment le, az csak emelkedett. S ha valaki vagyona konzerválására a búzát használta fel, biztos, hogy javai aranyparitásos értéke, pluszt mutatott. A malmok pedig, hogy lisztjüket elhelyezhessék, egyenesen belekényszerítették a sütőket a spekulá­cióba. A malomügynökök egyenként keresték fel a sütőket és azzal érveltek, hogy a kötött lisztet nem kell kifizetni, csak írja alá a körlevelet , majd ha a liszt felmegy, a has­znát zsebrevágják. És persze, az ilyen módon szerzett vagyon úgy szokott feltűnni, mint iparunk uzsora haszna. Ez pedig rossz beállítás, mert ez tisztán spekulációs haszon. Iparunk vérkeringése érzékeny fokmérője a mostani helyzetnek, melynek különösen a hitelkérdés a rák­fenéje. Mi, akik viszonteladóknak, különösen fűszer­­üzleteknek dolgozunk, nagyon érezzük az egészség­telen hitelt. Hiteleznünk kell és követelésünk behaj­tásával rengeteg baj van jellemző a rossz viszo­nyokra, hogy a kenyeret is alig tudják fizetni az üzletek, mely pedig elsőrendű fogyasztási cikk és éppen mozgékonyságával legbiztosabb befektetés. —■ Megkérdeztem még mi a véleménye a viszonyok javulásáról. — Az üzemvezető finoman elmosolyodott és kérdéseim elől nagyon diplomatikusan tért ki. Erre a kérdésre nálam hivatottabbaknak kell vála­szolni és az én impressziómat három szóban foglalva, csak azt mondhatom , hogy dolgoztunk . . . dolgo­zunk ... és dolgozni fogunk. Kabis András, Futó­ utcai sütőmester: Ne higyje senki, hogy itt olyan bőven ömlik a pénz, mint gon­dolják. Igen, megmondom őszintén, tudnék keresni, ha nem fizetnék csak házbérért 100 millió koronát, ha saját házam volna és az erre fordított összeget félretehetném. Ha lenne régi kötésű lisztem és olcsó liszttel tudnék dolgozni. De én többnyire mai pari­­tású liszttel dolgozom, és ki merem mondani, hogy sokszor még a legális, üzemfenntartási hasznot is alig bírom kivenni munkámból. Egy nap, ha felsü­tök 2—3 mázsa kenyeret és mind elfogyott, akkor azt mondom, jó napom volt. Ezen a környéken többnyire munkások laknak, itt fél és negyed kilónként viszik a kenyeret. És három­­négyezer koronás tételekből, ha közelről nézzük, nem olyan csillogó az a krőzusi vagyon, mit sokan olyan áhítva kívánnak maguknak. Roller Mór, István-úti sütőmester: A szanálással kapcsolatban, amennyire aktív a háztartás mérlege, annyira passzív a mi üzemünk. De ez nem sporadi­kus jelenség, hanem a gazdasági helyzettel függ össze. Az eladott kenyérmennyiség, tekintettel a szanálás­sal mindjobban visszatérő békebeli rendszerre, nem­hogy nőne, hanem állandóan fogy. Üzemünket azért fenn kell tartani és­ a kormány által hangoztatott ja­vulás pedig egyre késik. A kenyér drágulását, nem mint Esztergályos kép­viselő úr interpellációjában hangsúlyozta, a pékek kenyéruzsorája, hanem a gabona világviszonylatban történő drágulásával hozom összefüggésbe. A kenyér drágulása sohasem éri utól a liszt drágulását, mert ugyanakkor, mikor a liszt 1000 K-val drágult, mi a kenyeret csak 400 K-val drágítjuk. Az a mozgékonyságunk sincs meg, mint kellene, a forgalmi és hasonló ellenőrzések sokszor, szinte kínosan hatnak. Sőt a kenyeret, mint közszükségleti cikket, a forgalmi adó alól mentesíteni kellene. _ — Kértem még, hogy mi­nt ipartestületi elöljáró­­sági tag, mondja meg, mi az oka annak, hogy a sütök nem tudnak egyetemes szövetségbe tömörülni Erre Roth Mór a következőket válaszolta: 3

Next