Magyar Sütők Lapja, 1931 (29. évfolyam, 1-21. szám)

1931-01-01 / 1. szám

Szivárvány Száguld az idő szekere előre. Ismét egy év bu­kik alá az ég horizontján. Keserves év tűnik el a harmincas évek első próbaköve. Jön a többi próba­kő. S a próbakövek közt szilárdan áll az ember. Dacol a harccal, a szenvedéssel, a megalázással, az igazságtalansággal. Új év, új remények, rendszerint jót ígérnek, de a mostani 1931 újéve a szomorúság, az ökölbe­szorított kéz újéve. Nekünk sütőknek szomorú új­év, nekünk iparosoknak keserű újév. Egy harcban megtört város szomorú újéve. A néma közönyt erős ordítás követi. Itt is, ott is beszélnek már az elkövetkezendő évtized evolúció­járól. Kezd lassan a munkás a munkaadóval összetar­tani, a közös nyomor, a közös szenvedés egymáshoz hajtja, űzi az embertársát. Igen, szükség van erre az összetartásra, az em­ber rálépett a békés együttműködés útjára. Elhervadt a rózsa, lehull a levél. Ezért szüle­tünk, ez az életi cél, csak addig a pálya, semmit sem tovább, vagy itten az ember csak öltözik át? Majd kigyúl a csillag, kisüt a hold s ott fenn a kereszt­­útnál suttogja a szél, kinyílik a rózsa, kihajt a le­vél. S mi higyyünk jó reménnyel, hogyha megvir­radna már, s amit látunk, az se csillag, bolygó fény, vagy fénybogár. Magyar sütők! l’jév, új remények, próbáljunk utoljára hinni a sorsnak, próbáljunk erőt meríteni a harcra, próbáljunk legyőzni önmagunkat. Tart­sunk össze munkaadó és munkás, nyújtsunk kezet egymásnak a munka oltárán. Legyünk együtt a szenvedésben és a jólétben. Ne feledjük el, hogy emberek vagyunk. Higgyünk, haladjunk kézt kézben tartva az igazi itt, a munka felé, a béke útján az emberi szeretet­­szivárvánnyal megvilágított országút­ján a nagy cél felé, ahol munkás és munkaadó örömmel fog jobbat nyújtani egymásnak és büszkék lesznek, hogy em­bertársak. f'jévkor kívánom, hogy tartsunk össze, becsül­jük meg egymást, mert így közelebb jutunk az in­teger Nagy-Magyarországhoz! Önnek pedig, Steiner úr, köszönöm, hogy küz­dött és küzd a lap hasábjain a magyar sütőkért, csupán arra kérem Önt, hogy a további kitartással és buzgalommal dolgozzon értünk. Mutassa meg ne­künk, hogy milyen úton haladjunk a sütőipar szi­­várványos jövője felé. Isten áldása legyen mun­káján. Egy sütőmester fia. Fenti képen bemutatjuk olvasóinknak Szalai Mór fővárosi kartársunk Tibor nevű fiát, akitől az utóbbi időben „Egy sütőmester fia” aláírással gyakran közöltünk érdekes fejtegetéseket lapunk hasábjain. Ezek a fejtegetések azt mutatják, hogy egyes sütőifjakból még nem halt ki az ipar­ iránti szeretet és a jövőbe vetett remény. Igazán szüksé­ges volna, hogy a hasonló gondolkodású sütőifjak egy táborba tömörüljenek, mert már halaszthatat­lan a sütőifjaknak országos szervezetbe való tömö­rülése, külföldi mintára, amit lapunk már 20 év előtt kezdeményezett. Éppen a napokban kérték fel lapunk főszer­kesztőjét a külföldi lapok, hogy írjon részükre egy cikket a magyarországi sütőifjak szervezkedéséről. Főszerkesztőnk, aki eddig minden szakmabeli prob­lémának — bármilyen nehéznek is — mindig meg tudott felelni, most a legnagyobb zavarba jött, hogy mit írjon a magyar sütőifjak mozgalmáról. Remél­jük, hogy ezek a sorok és Szalai Tibor fiatal bará­tunk példája felrázza azokat a sütőifjakat, akik még nem önállósították magukat és egy új mozgal­mat indítanak az országos szervezet kiépítésére. E célból úgy lapunk, mint a Magyar Sütők Országos Szövetsége az ifjúságnak rendelkezésére áll. SZALAI TIBOR MAGYAR SÜTÖK LAPJA 7. oldal Budapesten jól bevezetett és jól ismert nagy sü­töde két gőzössel és két duplakemencével, házzal együtt, kocsi, ló és autóval, négy fióküzlettel 155.000 pengőért eladó. — Cím a kiadóhivatalban.

Next