Magyar Sütők Lapja, 1935 (33. évfolyam, 1-24. szám)

1935-01-01 / 1. szám

6. oldal MAGYAR SÜTŐK LAPJA 1935. január 1. Válasz a Pesti Napló egy dühére Méltóságos tápai Szabó László egyetemi tanár úrnak Budapest. Méltóságos Uram! Mint a Pesti Napló hűséges olvasója, élvezettel olvasom naponta megjelenő értékes, csillagos cikkeit, amelyek mindegyike olyan tanulságos és annyi igaz­ságot tartalmaz, hogy az illetékeseknek sorjában kel­lene m­egvalósítaniuk a Méltóságod által felvetett esz­méket és elgondolásokat. Megcsonkított hazánk jelenlegi helyzete sem volna talán olyan szomorú, ha az illetékesek megfogadnák mindazokat a tanácsokat, amelyeket alapos átgondo­lás és megfontolás után kitűnő közgazdászaink, kipró­bált szakférfiaink — nem utolsó sorban Méltóságod — oly­­gyakran nyilvánosságra hoztak. Az utolsó napokban élvezettel olvastam a Pesti Napló csillagos cikkei között Méltóságodnak „Fel az árakkal“ című fejtegetéseit, melyek ismét fején ta­lálták a szöget. Engedje meg Méltóságod, hogy né­hány megjegyzést fűzzek bölcs soraihoz. Okos ember semmiesetre sem helyeselheti a kor­mány azon törekvését, hogy hivatalosan és félhiva­talosan is igyekszik minden iparcikk árát (kivéve a tejét) olcsóbbá tenni, mint például teszi ezt a sütő­ipari termékekkel is, amelyeknek árait oly alacsonyra igyekszik lenyomni, hogy a sütőiparosok nemcsak az őket jogosan megillető polgári hasznot nem keresik meg, hanem nem­ tudják felszámítani azt a munkadíjat sem, amely őket és családjukat napi 14—20 órai mun­kaidő után jogosan megilletnék. Ezek a meggondolat­lan törekvések kizárólag az iparosok elvérzésére vezet­hetnek és senki sem gondol arra, mi lesz akkor, ha az iparosság ezen lenyomott dumping árak követ­keztében többé sem az állam, sem a társadalommal szemben nem fogja tudni kötelességét teljesíteni. De nemcsak a különböző hatóságok kényszerítik az iparosságot készítményeik olcsó árusítására. A há­ború befejezése után a leromlott gazdasági helyzettel párhuzamosan az erkölcsi mentalitás is megingott az iparos­ rétegekben, és így nem riadnak vissza attól, hogy lehetetlenül olcsó, önköltségen aluli árakkal próbálják megmenteni, ami menthető, de sajnos elfe­lejtik, hogy ezzel nemcsak saját maguknak, hanem az egész közületnek, beleértve az államot is, kiszámítha­tatlan károkat okoznak. Egyes ipari szakmák éppen, ezért igyekeznek a sütőiparosok példáját követve, iparvédő Egyezményt kötni, amely azonban csak ott járhat sikerrel, ahol az érdekeltek csekély számban vannak, kellő intelligen­ciával, jó kereskedelmi készséggel és kifogástalan er­kölcsi érzékkel rendelkeznek. Nagyobb taglétszámú szakmáknál az Iparvédő Egyezmények azonban nem igen tarthatók fenn és nem érhetik el a kívánt célt. Más orvosságra volna tehát szükség és ez nem más, mint amit Nagyméltóságod említett cikkében ki­fejtett. Csakis a kormánynak áll módjában és hatal­mában az Árelemző Bizottság útján minden ipari cikk minimális és maximális árát megállapítani, amely árak mellett úgy a gazdatársadalomi, mint az ipar és kereskedelem megtalálja tisztességes megélhetését, a munkásoknak rendes munkaviszonyokat tud biztosí­tani és tényleges keresetéből hozzá tud járulni az ál­lamháztartás fenntartásához­. Amíg ez be nem következik, addig nemcsak, hogy nem lesz meg a szükséges rend, hanem előbb-utóbb be fog kö­vetkezni az iparostársadalom teljes összeom­lása. Ezt hangoztatom évek óta a különböző külföldi kongresszusokon és a sajtóban, erről a kérdésről ír­tam a Pesti Napló Iparos és Kereskedő mellékletének ez év január 30-án, február, 13 és július 31-én meg­jelent számaiban és napirenden fogom tartani mind­­addig, amíg ez a minden tisztességes iparos és keres­kedő által rég óhajtott helyzet meg nem valósul. Amint a legutóbbi időkben már a német és az osz­trák kormány is belátta, hogy az árrombolás elleni vé­dekezés csakis hatósági segédlettel történhet, épúgy be kell látnia a magyar kormánynak, ha komolyan vál­toztatni kíván a jelenlegi gazdasági helyzeten. Meg kell tehát állapítani minden egyes iparcikk­nek maximális és minimális árát és aki ez ellen akár felfelé, akár lefelé vét, annak cselekménye, mint ha­­zafiatlan magatartás és mint állam elleni vétség ke­rüljön elbírálás alá. Száz százalékban aláírom Méltóságodnak „Fel az árakkal“ című fejtegetéseit és tiszta szívből kívánom, hogy ez az eszme nemcsak az iparos- és kereskedő­társadalom, hanem egész nemzetgazdaságunk érdeké­ben mielőbb megvalósuljon. Maradok Méltóságodnak Budapest, 1984. december 19-én igaz híve: Steiner Gyula Boldog új évet kiván . STEINER KEKSZ

Next