Magyar Szesztermelő, 1941 (44. évfolyam, 1-12. szám)

1941-01-01 / 1. szám

A MAGYAR MEZŐGAZDASÁGI SZESZTERMELÓK ORSZÁGOS EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE Tagok a lapot díjtalanul kapják Nem tagoknak előfizetési díj: egy évre .................... 12‘— P negyed évre..................... . 3*— ,, Szeszgyárvezetőknek 50% engedmény A Magyar Mezőgazdasági Szesztermelők Országos Egyesülete tulajdona Felelős szerkesztő és kiadó: Rédly Gyula Műszaki társszerkesztő: Hérics-Tóth Jenő dr- Műszaki rovatvezető: Taxner Károly dr. Megjelenik havonta egyszer Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Köztelek, IX. kerület, Közteleksutca 8. szám Hirdetési áraink: Fél oldal 64 pengő, x/4 old. 32 pengő, 1/8 old. 16 pengő, 1/ia old. 8 pengő. Állástkeresőknek 50% kedvezmény. Mellékletek díja külön számítás alá esik. Hirdetéseket minden esetben csak a hirdetési díjak előzetes beküldése után közlünk. Szesztermelők újéve. Új évszániot írunk s amidőn átlépünk az évforduló határmesgyéjén, hagyományos szokásnak megfelelően ves­sünk rövid pillantást az elmúlt óesztendő eseményeire, hogy azokból okulást és tanulságot meríthessünk a jövőre. Világtörténelmet alakító események dübörögnek körü­löttünk, öldöklő háború dúl nyugaton és délen, a gazdasági javak előteremtéséért és biztosításáért hallatlan erőfeszíté­seket látunk, úgyszólván az egész világon. Mi eddig még el tudtuk kerülni a háború borzalmait, de a gazdasági élet-halálharc hatásai alól, természetesen, a mi termelési és gazdasági rendszerünk sem vonhatta ki magát. A háború és nemzetközi feszültség körülöttünk tornyo­suló vészes viharfellegei közül előtörő napsugárként ért bennünket Keletmagyarország és Erdély egy részének örvendetes visszatérése, amely elszakított területeket Isten különös kegyelméből véráldozat nélkül kaptuk vissza. S amidőn túláradó örömmel és a testvéri érzés szeretetével üdvözöltük visszatérő véreinket, most már ők is, mint a magyar sors közös részesei, velünk együtt kell hogy tovább munkálják a megnagyobbodott Magyarország jobb jövőjét. A mezőgazdasági szesziparra a nehéz megpróbál­tatások időszaka volt az elmúlt esztendő, telve a súlyos gondok, bajok és nehézségek tömegével. A háborús önellátás biztosítása érdekében a termelés és értékesítés terén egyre szélesebb körre kiterjedő állami beavatkozás, az ármaximá­lások és a kötött anyaggazdálkodás rendszere olyan új problémákat vetettek fel, amelyekkel a múltban nem kellett számolni s amelyek nagy mértékben nehezítették a szesztermelés menetét. A mezőgazdasági szeszgyáros egyfelől mint gazda szenvedte végig az elmúlt év rend­ellenes időjárása és az egymást követő különféle elemi csapások, fagy, árvíz, jégverés, stb. kárait és a sokhelyütt nagyon gyenge terméseredmények csalódását és veszteségeit. Másfelől mint szeszfőzdevállalkozónak, a nyersanyaghiány és drágaság, a különböző üzemanyagok, szén, olajok, vegyszerek beszerzése körüli nehézségeken kellett magát átküzdenie, hogy fenntarthassa üzemét, amely pedig a nem kielégítő szeszbeváltási árak következtében igen sok esetben veszteségesnek bizonyult. Az ősszel megkezdődött új szesztermelési időszakban a gondok és nehézségek nemhogy csökkentek, hanem még fokozódtak. Mert a szeszeliátás biztosítósa érdekében a lehető legnagyobb termelési teljesítményt kell a szesz­főzdéknek felmutatniok, viszont a szénellátás hiányosságain és zavarain, a malátázási és egyéb üzemanyagok beszerzési nehézségen kívül most már a szeszfőzdék nyersanyagszükség­letének biztosítása is súlyos problémává vált. A szeszgyári gazdaságok legnagyobb része nem rendelkezik a fokozott termelési keret kifőzéséhez szükséges nyersanyaggal, amelyet tehát vásárlás útján kellene beszerezni. A kukorica pedig, amely a különböző szemestermények szeszipari felhasz­nálását tiltó és korlátozó rendelkezések közepette ezidő- szerint az egyedül számításba jövő szesztermelési nyers­anyag lenne, tudvalévőén a megállapított maximális árakon egyáltalán nem vásárolható. A szeszfőzdevállalkozók kéfa­szert sen érzik a terményforgalmi korlátozások és árpolitika mai rendszerének hátrányát. Zárolt terményfeleslegeiket nem dolgozhatják fel, hanem azokat maximális áron igénybe veszik, szükségleteik beszerzésénél azonban már a szabad forgalomban kialakult, sőt a spekuláció által felhajtott ma­gas árakat kénytelenek fizetni, (csöveskukorica), vagy egy­általán nem is tudnak árúhoz jutni (morzsoltkukorica). Már­pedig az ország ellátásához szükséges szeszmennyiség előállí­tása a szeszfőzdék magángazdasági érdekein túlmenő nemzet- gazdasági, sőt honvédelmi érdek, ezért most márakormánytól abban az irányban kell kérnünk intézkedést, hogy a szesz­főzdék számára lehetővé tétessék a szükséges kukoricanyers­anyag beszerzése. A szeszipar boldogulásának másik alapfeltétele a meg­felelő szeszbeváltási árak biztosítása. El kell ismernünk,hogy a most folyó termelési évad e tekintetben a szeszegyedáru- ság fokozott megértése következtében kedvezőbben indult a megelőző időszaknál. Sajnos, azonban az időközben beállott üzemi nehézségek, a szénhiány miatti kényszerű üzemszüne­tek, a munkabér és anyagdrágulás, a nyersanyaghiánytól elte­kintve is, oly mértékben növelték a szesz termelési költségeit, hogy azok most már az eredetileg kielégítőnek látszó szesz­beváltási árakban nem nyernek fedezetet. A szeszegyedáru- ság részéről örömmel tapasztalt fokozott megértés arra a re­ményre jogosít, hogy e téren is meg fogjuk találni a kielégítő megoldást. Ez annálfontosabb, mert a jövedelmező szeszbevál­tási áron fordul meg a szeszfőzdék termelésének fenntartása és csak ezzel tehetjük képessé a mezőgazdasági szeszipart arra, hogy a működéséhez fűződő gazdasági feladatoknak megfelelhessen. Az elmúlt évről tehát elmondhatjuk, hogy az a mező- gazdasági szesztermelésnek rendkívüli nehézségekkel járó, küzdelmekkel teljes időszaka volt. Ennekfolytán egyesüle­tünkre is az érdekképviseleti munka sokszorosan meg­szaporodott feladatai hárultak s talán még fokozottabb erőkifejtésre lesz szükség a jövőben, hogy a szesztermelés érdekeit biztosíthassuk. Ahhoz, hogy ez a munkánk ered­ményes és sikeres legyen, szükségünk van az érdekeltség valamennyi tagjának tevékeny közreműködésére és támoga­tására. Minden szesztermelőnek be kell látnia és át kell éreznie az érette létesített és érte dolgozó, de csak vele és általa érvényesülni tudó érdekképviselet fontosságát. Az összetartás és a közös érdekek önzetlen szolgálata biz­tosítja azt az átütő erőt, amellyel a jövő minden nehéz feladatát meg lehet oldani. Ehhez kérjük tehát a mező- gazdasági szesztermelők összességének vállvetett támoga­tását s reméljük, hogy ennek révén az új esztendő minden megpróbáltatása, gondja és nehézsége közepette is biz­tosítani tudjuk a mezőgazdasági szeszipar boldogulását. (R-a)

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék