Magyar Szesztermelő, 1941 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1941-01-01 / 1. szám
A MAGYAR MEZŐGAZDASÁGI SZESZTERMELŐK ORSZÁGOS EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE Megjelenik havonta egyszer Szerkesztőség és kiadóhivatal, Budapest, Köztelek, IX. kerület, Közteleki utca 8. szám Hirdetési áraink: Fél oldal 64 pengő, 1/4 old. 32 pengő, 1/8 old. 16 pengő, 1/1a old. 8 pengő. Állást keresőknek 50% kedvezmény. Mellékletek díja külön számítás alá esik. Hirdetéseket minden esetben csak a hirdetési díjak előzetes beküldése után közlünk. Tagok a lapot díjtalanul kapják Nem tagoknak előfizetési díj: egy évre .................... 12‘— , negyedévre...................... 3*— ,, Szeszgyárvezetőknek 50% engedmény A Magyar Mezőgazdasági Szesztermelők Országos Egyesülete tulajdona Felelős szerkesztő és kiadó: Rédly Gyula Műszaki társszerkesztő: Hérics-Tóth Jenő dr Műszaki rovatvezető: Taxner Károly dr. Szesztermelők újéve. Új évszámot írunk s amidőn átlépünk az évforduló határmesgyéjén, hagyományos szokásnak megfelelően vessünk rövid pillantást az elmúlt óesztendő eseményeire, hogy azokból okulást és tanulságot meríthessünk a jövőre. Világtörténelmet alakító események dübörögnek körülöttünk, öldöklő háború dúl nyugaton és délen, a gazdasági javak előteremtéséért és biztosításáért hallatlan erőfeszítéseket látunk, úgyszólván az egész világon. Mi eddig még el tudtuk kerülni a háború borzalmait, de a gazdasági élet-halálharc hatásai alól, természetesen, a mi termelési és gazdasági rendszerünk sem vonhatta ki magát. A háború és nemzetközi feszültség körülöttünk tornyosuló vészes viharfellegei közül előtörő napsugárként ért bennünket Keletmagyarország és Erdély egy részének örvendetes visszatérése, amely elszakított területeket Isten különös kegyelméből véráldozat nélkül kaptuk vissza. S amidőn túláradó örömmel és a testvéri érzés szeretetével üdvözöltük visszatérő véreinket, most már ők is, mint a magyar sors közös részesei, velünk együtt kell hogy tovább munkálják a megnagyobbodott Magyarország jobb jövőjét. A mezőgazdasági szesziparra a nehéz megpróbáltatások időszaka volt az elmúlt esztendő, telve a súlyos gondok, bajok és nehézségek tömegével. A háborús önellátás biztosítása érdekében a termelés és értékesítés terén egyre szélesebb körre kiterjedő állami beavatkozás, az ármaximálások és a kötött anyaggazdálkodás rendszere olyan új problémákat vetettek fel, amelyekkel a múltban nem kellett számolni s amelyek nagy mértékben nehezítették a szesztermelés menetét. A mezőgazdasági szeszgyáros egyfelől mint gazda szenvedte végig az elmúlt év rendellenes időjárása és az egymást követő különféle elemi csapások, fagy, árvíz, jégverés, stb. kárait és a sokhelyütt nagyon gyenge terméseredmények csalódását és veszteségeit. Másfelől mint szeszfőzdevállalkozónak, a nyersanyaghiány és drágaság, a különböző üzemanyagok, szén, olajok, vegyszerek beszerzése körüli nehézségeken kellett magát átküzdenie, hogy fenntarthassa üzemét, amely pedig a nem kielégítő szeszbeváltási árak következtében igen sok esetben veszteségesnek bizonyult. Az ősszel megkezdődött új szesztermelési időszakban a gondok és nehézségek nemhogy csökkentek, hanem még fokozódtak. Mert a szeszellátás biztosítása érdekében a lehető legnagyobb termelési teljesítményt kell a szeszfőzdéknek felmutatniuk, viszont a szénellátás hiányosságain és zavarain, a malátázási és egyéb üzemanyagok beszerzési nehézségen kívül most már a szeszfőzdék nyersanyagszükségletének biztosítása is súlyos problémává vált. A szeszgyári gazdaságok legnagyobb része nem rendelkezik a fokozott termelési keret kifőzéséhez szükséges nyersanyaggal, amelyet tehát vásárlás útján kellene beszerezni. A kukorica pedig, amely a különböző szemestermények szeszipari felhasználását tiltó és korlátozó rendelkezések közepette ezidőszerint az egyedül számításba jövő szesztermelési nyersanyag lenne, tudvalévően a megállapított maximális árakon egyáltalán nem vásárolható. A szeszfőzdevállalkozók kényszerűsen érzik a terményforgalmi korlátozások és árpolitika mai rendszerének hátrányát. Zárolt terményfeleslegeiket nem dolgozhatják fel, hanem azokat maximális áron igénybe veszik, szükségleteik beszerzésénél azonban már a szabad forgalomban kialakult, sőt a spekuláció által felhajtott magas árakat kénytelenek fizetni, (csöveskukorica), vagy egyáltalán nem is tudnak áruhoz jutni (morzsoltkukorica). Márpedig az ország ellátásához szükséges szeszmennyiség előállítása a szeszfőzdék magángazdasági érdekein túlmenő nemzetgazdasági, sőt honvédelmi érdek, ezért most már a kormánytól abban az irányban kell kérnünk intézkedést, hogy a szeszfőzdék számára lehetővé tétessék a szükséges kukoricanyersanyag beszerzése. A szeszipar boldogulásának másik alapfeltétele a megfelelő szeszbeváltási árak biztosítása. El kell ismernünk,hogy a most folyó termelési évad e tekintetben a szeszegyedáruság fokozott megértése következtében kedvezőbben indult a megelőző időszaknál. Sajnos, azonban az időközben beállott üzemi nehézségek, a szénhiány miatti kényszerű üzemszünetek, a munkabér és anyagdrágulás, a nyersanyaghiánytól eltekintve is, oly mértékben növelték a szesz termelési költségeit, hogy azok most már az eredetileg kielégítőnek látszó szeszbeváltási árakban nem nyernek fedezetet. A szeszegyedáruság részéről örömmel tapasztalt fokozott megértés arra a reményre jogosít, hogy e téren is meg fogjuk találni a kielégítő megoldást. Ez annál fontosabb, mert a jövedelmező szeszbeváltási áron fordul meg a szeszfőzdék termelésének fenntartása és csak ezzel tehetjük képessé a mezőgazdasági szeszipart arra, hogy a működéséhez fűződő gazdasági feladatoknak megfelelhessen. Az elmúlt évről tehát elmondhatjuk, hogy az a mezőgazdasági szesztermelésnek rendkívüli nehézségekkel járó, küzdelmekkel teljes időszaka volt. Ennek folytán egyesületünkre is az érdekképviseleti munka sokszorosan megszaporodott feladatai hárultak s talán még fokozottabb erőkifejtésre lesz szükség a jövőben, hogy a szesztermelés érdekeit biztosíthassuk. Ahhoz, hogy ez a munkánk eredményes és sikeres legyen, szükségünk van az érdekeltség valamennyi tagjának tevékeny közreműködésére és támogatására. Minden szesztermelőnek be kell látnia és át kell éreznie az érette létesített és érte dolgozó, de csak vele és általa érvényesülni tudó érdekképviselet fontosságát. Az összetartás és a közös érdekek önzetlen szolgálata biztosítja azt az átütő erőt, amellyel a jövő minden nehéz feladatát meg lehet oldani. Ehhez kérjük tehát a mezőgazdasági szesztermelők összességének vállvetett támogatását s reméljük, hogy ennek révén az új esztendő minden megpróbáltatása, gondja és nehézsége közepette is biztosítani tudjuk a mezőgazdasági szeszipar boldogulását. (R-a)