Magyar Szesztermelő, 1942 (45. évfolyam, 1-12. szám)

1942-01-01 / 1. szám

1942. január hó Magyar Szesztermelő . Liptay László elnök határozatként kimondja, hogy az igaz­gatóval sztmány az előterjesztett zárószámadást és vagyon­mérleget, va­l­mint a számvizsgáló bizottság jelentését helyeslés­sel tudomásul veszi és azokat elfogadás végett, valamint az alap­szabályszerű felmentvények megadása céljából a közgyűlés elé terjeszti.­­Javaslat az 1941 :42. évre a szájmizsg­álóbizottság­ és ellenőr meg­választására. Hédly Gyula igazgatónak az elnöki tanács nevében előter­jesztett javaslatára az igazgatóválasztmány elhatározta, hogy a következő költségvetési évre az alapszabályok 42. §-a értelmében a számvizsgálóbizottság elnökévé újból Mán­ffy Sándor, rendes tagjaivá Jurcsek Imre és Nagy Albert, pótta­gokká Havas Gyula, Kinszky Pál és Tomanovits István, ellenőrzé pedig Láng József megválasztását javasolja a közgyűlésnek. Az 1941/42. évi költségelőirányzat bemutatása. Lipthay László elnöknek a költségvetéssel kapcsolatban az elnöki tanács nevében előter­jesztett javaslatait az igazgatóválaszt­mány elfogadja és a bejelentett kifizetéseket megszavazza, s ezek figyelembevételével a­­költségelőirányzatot a következő­képpen áll­­ít­ja meg: Költség : Személyi kiadások 20.663-60 P. Hivatalos lap 7395-—­ P. Dologi kiadások 8900-— P. Vagyonváltság, üzem­ellenőrzés és rendkívüli kiadások 8036-— P. Összes várható ki­adás 44.994-60 P. Jövedelem : Tagdíjjárulék 42.000— P. Egyéb tagdíjak, előfizetési és hirdetési díjak 1450-— P. Bérház tiszta jövedelme 8500­— P. Összes várható bevétel 51.950-— P. Lipthay László elnök határozatként kimondja, hogy az igazgatóválasztmány az előterjesztett költségelőirányzatot és az azzal kapcsolatos javaslatokat elfogadja és megerősítés végett a közgyűlés elé terjeszti. Beszámoló a mezőgazdasági szeszipart érintő időszerű kérdésekről. Rédly Gyula igazgató beszámolójában a legfontosabb két kérdést teszi szóvá : a nyersanyagellátás és beszerzés, valamint az igénybevétel kérdését. Előre bocsátja, hogy e téren valóságos panasznapot tarthatnánk, mert igen sok reklamáció és panasz hangzik el a termelők köréből és a helyzet egyáltalán nem mond­ható kielégítőnek. Pedig az érdekeltség a szeszegyedáruság támo­gatásával és vele karöltve már hónapokkal ezelőtt megkezdette az illetékes tényezőkkel azokat a tárgyalásokat, amelyek a szesz­főzdék nyersanyagellátását és az üzemek folytonosságát kívánták biztosítani. Elismerés és köszönet illeti a szeszegyedáruság igaz­gatóját azért az erőteljes és határozott kiállásáért és hathatós támogatásáért, melyet ezekben a kérdésekben tanúsított. Ennek eredményeképpen olyan megállapodások jöttek létre a közellátás illetékes tényezőivel, amelyek alapján joggal remélhettük, hogy a szeszipar a szeszszükséglet által megszabott keretekben igényelt nyersanyag és malátázási anyag mennyiséghez rendszeresen hozzá fog juthatni. Sajnos, a közellátási viszonyok alakulása november havában, különösen a burgonyaellátás terén oly kedvezőtlen volt, hogy elkerülhetetlenné vált az igénybevételnek a szesz­gyári burgonyakészletek bizonyos csoportjaira és bizonyos mér­tékben való kiterjesztése. A szeszegyedárusági igazgatóság erről körlevélben értesítette az érdekelteket és a Magyar Szesztermelő legutóbbi száma is részletes tájékoztatást adott. Az igénybevétel foganatosítása során felmerült hibák és túlkapások kiküszöbölése és méltányos rendezése érdekében úgy a mi részünkről, mint a szeszegyedárusági igazgatóság részéről többszöri eljárás vált szük­ségessé az illetékes közélelmezési hatóságnál, ezenkívül részletes felterjesztésben is előadtuk az orvoslásra irányuló javaslatainkat. Sajnos, ezek az eljárások nem hozták meg mindig a kívánt ered­ményt úgy, hogy a szeszgyári burgonyakészletek igénybevételé­nek kérdése ez időszerint egyáltalán nem mondható megnyug­tatóan elintézettnek. A kukoricaellátás terén is komoly nehéz­ségek látszanak. Itt nem annyira a szeszgyári készletek igénybe vételének veszélye fenyeget, hanem inkább az, hogy a szeszfőz­dék részére kiadott vásárlási engedélyek alapján sok esetben egyáltalán nem, másutt nem elegendő mértékben lehet beszerezni a kukoricát. Ezzel kapcsolatban az érdekeltek jogosan méltány­talannak tartják, hogy a vásárlási engedélyekért métermázsán­­ként 10 fillér illetéket kell fizetni és így többszáz pengős kiadást vállalni akkor, amikor a vásárlási engedélyt a gyakorlatban ki­használni nem lehet. A vásárlási engedélyek 30 napig érvényesek, amelynek lejárta után vissza kell küldeni a szeszegyedárusági igazgatósághoz. Ez a határidő még nem járt le, így ezidőszerint nem lehet még megállapítani azt, hogy a vásárlási engedélyben megjelölt mennyiséggel szemben tényleg mennyit tudtak az engedélyesek vásárolni. Aligha tévedünk azonban, amikor a tény­leg megvásárolt mennyiséget az előirányzott mennyiség kb. egy­­harmadára becsüljük. Miután pedig az igénybevéte­lt most már az ország összes községeiben fokozatosan végrehajtják, ennek folytán a vásárlás lehetősége is fokozatosan teljese­n megszűnik, mert hiszen az elszámoltatás és a feleslegek igénybe vétele után eladható készletek a termelőkezekben már nem maradhatnak. Ilyen körülmények között a szeszfőzdék kukorica nyersanyag­­szükségletének hiányzó mennyiségét, most már csak a Hombártól történő kiutalás útján lehet biztosítani. Erre a célra elsősorban a bizonyára nagy mennyiségben jelentkező defekt kukorica készlete­ket kell biztosítani, kétségtelen azonban, hogy ezen fe­lül is ki kell hűsíte­ni bizonyos kukoricamennyiséget, ha azt akarjuk, hogy a szeszszükséglet kitermelhető legyen. Ezt az elosztást a szeszegyed­­áruság útján látszik helyesnek megszervezni, hogy a szeszfőzdék­nek való juttatás igazságos és arányos legyen. Ismerve azonban az abraktakarmány- és kukoricaellátás körüli helyzetet, nem volna helyes túlzott reményeket fűzni ennek a törekvésnek sikeréhez. Ilyen körülmények között a szeszfőzdék nyersanya­ghely­zete ko­moly aggodalomra ad okot. Már­pedig úgy a gazda­ságok állat­tartása, mint pedig a közellátás szempontjából olyan fontos érde­kek forognak itt kockán, amelyek védelme és kielégítése céljából a szeszegyedárusági igazgatóság hathatós támogatását kell kér­nünk, hogy a szeszfőzdék nyersanyagellátását a szükséges mérték­ben feltétlenül biztosítsuk. Végül igazgató rámutat arra, hogy a burgonya árának leg­utóbb bekövetkezett felemelése természetesen a szeszbeváltási árak ennek arányában való újabb rendezését is szükségessé teszi, amely célból a szesztermelési és értékesítési szaktanács össze­hívását kérjük. vitéz Tarvölgyi Albert dr. szeszegyedárusági igazgató rámutat arra, hogy vannak kétségkívül nehézségek és fenna­ka­dások, ame­lyek a mostani háborús gazdálkodás közepette elkerülhetetlenek. Azonban nem látja olyan sötétnek a helyzetet, türelmet és meg­értést kér az érdekeltektől a mostani rendkívüli viszonyok között, valamint azt a határozott akaratot és szándékot, hogy a nehéz­ségek leküzdésével igyekszünk tovább vinni a terme­lést. Nem­ szabad csüggednünk, ugyanilyen nehézségek és fennta­ki mások más termelési ágaknál is fennállanak. Ezután beszámol a szesz­főzdék nyersanyagellátásának biztosítása érdekébe­n a közellátási tényezőkkel folytatott tárgyalásokról. Ezzel kapcsolatban szük­ségessé vált, hogy a helyzetről a tényleges adatoknak megfelelő tájékozódást szerezzünk. Ezt a célt szolgálta a termelőkhöz inté­zett felhívás, amelyben a készletükben lévő nyersanyagmennyiség, valamint a vásárolni szándékozott mennyiség tekintetében kér­tünk adatokat. Sajnos, ez az adatszolgáltatás nagyon hossza­dalmas volt, úgyhogy szükségessé vált nemcsak egyszerű felhívással, ha­nem erélyesebb eszközökkel való megsürgetése. Éppen ez az el­húzódás azonban a tárgyalások menetét és a megállapodást is késleltette. Ami a malátázási anyagokkal való ellátást illeti, e tekintetben a közellátási miniszter által kiadott rendelet a kér­dést megfelelően szabályozta. Abban az időben különöse­n ez árpa tekintetében mutatkozott hiány, miután szenlem meg­állapította, hogy a szeszipar technikai és gyakorlati okokból az árpát nem nélkülözheti, ezért helyezkedett arra az álláspontra, hogy a malátázási szükségletnek legalább felét árpába kell biz­tosítani s a másik felét lehet csak zabbal vagy kölessel helyet­tesíteni. A szeszegyedáruság által kiadott igénylési űrlapon tör­tént igénybejelentések alapján a kiutalások is fokozatosan meg­történtek, olyan mértékben, hogy minden szeszfőzde legalább 500 lil szesztermeléshez szükséges madárázási anyagokkal rendel­kezzen. Ezen a téren egyes szórványos esetektől eltekintve, nin­csen komolyabb fennakadás. Ami a burgonya helyzetét illeti, az adatgyűjtés alapján megállapították, hogy minnyi az a bur­gonya, amit vásárolni kell. Eleinte a megindult­­vásárlások is jól mentek. November havában azonban Budapest a burgonya­­ellátás tekintetében nehéz helyzetbe került és nem volt idő arra, hogy az élelelmezésre szükséges burgonyát kisebb termelőktől szedjék össze, ezért vált szükségessé a szeszgyári készlete­k igénybe­vétele. A válogatatlan ipari burgonyából 300 vagon igénybevételi keret állapíttatott meg, úgy azonban, hogy az ennek keretében igénybevett szeszgyári burgonya mennyiség visszaszolgáltatását helyezték kilátásba. Megállapodás történt arra nézve, hogy a szeszegyedárusággal együttesen jelölik ki, hogy mely gazdaságból mennyi burgonya kiválogatását és beszállítását lehet elrendelni. Ennél többet a főzdéknek nem kell leadniuk. Ha tehát az igénybe­vétel ennek ellenére túlmenne a szeszegyedáruság által közölt mennyiség határán, arról jelentést kér, mert meg­van a módja arra, hogy a központi akaratnak ezen a téren is érvényt szerezzen és a feloldását kieszközölje. A kukoricát illetőleg szintén megállapodás történt abban, hogy milyen mennyiség az, amely szeszgyártási célra szükséges. A szeszgyári gazdaságoknál lévő készlet a bejelentések szerint a szükségletnek csak egy kis töredéke. Ezért a szeszegyedárusági

Next