Magyar Szesztermelő, 1942 (45. évfolyam, 1-12. szám)
1942-01-01 / 1. szám
A Magyar Szesztermelő 1942. január ha igazgatóság útján vásárlási engedélyeket bocsátottak rendelkezésre, amelyek azonban valóban, sajnos, jelentős hányadban csak papiroson maradtak. A vásárlások azonban ma is folynak és megállapodás történt az illetékeseké, hogy a szeszgyári készletek mentesülnek az igénybevétel alól. Ha valamelyik szeszgyáros kukoricát vásárolt, az eladó gabonalapjára fel kell jegyeznie a vásárlás tényét, amellyel az illető igazolja, hogy a nála tároló kukorica már nem az ő tulajdona, hanem szeszgyári gazdaság által megvásárolt tétel. Elismeri, hogy általában nem kielégítő a vásárlás lehetősége, azonban nem lehet azt teljesen eredménytelennek mondani. A viszonyok nagyon eltérők,mert vannak olyan vidékek, ahol maximális árakon jelentős mennyiségeket lehetett vásárolni. A szeszegyedáruság is mintegy 200 vagont vásárolt maximális áron. Ami a vásárlási engedélyek 10 filléres illetékét illeti, igyekezni fog kieszközölni ennek a kérdésnek méltányos rendezését oly módon, hogy akik nem tudtak vásárolni, azok számára a vásárlási engedély díjmentesen újíttassék meg, vagy pedig az illeték összege visszatéríttessék. Non sok reményt fűz ahhoz, hogy a Hombár útján lehessen kiutalást biztosítani, mindenki igyekezzék maga beszerezni a szükségletét. Mindenesetre, ha lesz készlet a Hombárnál, nem fogjuk elmulasztani, hogy abból szeszgyártási célra is bizonyos rész kihasíttassék. Ha a kukoricaigénybevétel során szeszgyár által megvásárolt tételeket vennének igénybe, erről bejelentést kér, hogy annak feloldása felől intézkedhessen. Végül ismételten hangoztatja, hogy részéről mindent elkövet a szeszipar nyersanyagellátása érdekében, az érdekeltektől azonban bizalmat, türelmet és megértést kér, hogy így együttes erővel tudják áthidalni a kétségkívül fennálló nehézségeket. Khuen-Héderváry Károly gróf elnök — aki időközben átveszi az elnöki széket — köszönetet mond az egyedárusági igazgatónak közléseiért és fáradozásaiért. Megnyugvással állapítja meg, hogy nála jó kézben vannak letéve ezek a kérdések és kéri, hogy továbbra is azzal a határozottsággal és eréllyel legyen szíves ezekben a kérdésekben a szesztermelők érdekeit képviselni, amely érdekek egyébként teljesen azonosak a szeszegyedáruság érdekeivel is. v. Walla Ferenc közli, hogy a burgonya igénybevétele nemcsak központi rendelkezésre, hanem a vidéki közellátási kormánybiztosok rendelkezése alapján is történik. Az ő vidékükön is a főispán rendelkezése folytán kijelöltek bizonyos szeszgyári készleteket, amelyeket azonban még el nem szállítottak. Kérdezi, hogy a szeszfőzde tartozik-e ezeket leszállítani, miután válogatás nélküli ipari burgonyáról van szó. A nyersanyagbeszerzés lehetőségei terén fennálló bizonytalanság nagyon káros a gazdára nézve. Nekünk tudnunk kell, hogy mennyi nyersanyag fog rendelkezésünkre állni, mert eszerint oszthatjuk be az egész évre üzemünket. Nézete szerint a kukoricakiutalást nem nélkülözhetjük, a számbavétel adatai rendelkezésre állanak, ennek megfelelően történjék gondoskodás a szeszgyártási célra való kiutalásról is. Purgly Lajos kéri, hogy a szeszgyári, vagy a szeszgyárak által vásárolt kukoricakészletek netáni igénybevétele esetén a szeszegyedáruság járjon közbe a felszabadítás iránt. Tájékoztatást kér arra, hogy a defekt kukorica felhasználása iránt mi az elgondolás. Pár hét múlva már jelentkezni fognak a defekt tételek, mihelyt a morzsolás kezdődik. Múlt esztendőben a szeszgyártás ezen a vonalon nagyon háttérbe szorult, mert a keményítőgyárak kaptak ugyan defekt kukoricát, a szeszgyárak azonban csak a nyáron, amikor már nem vették nagy hasznát. Lipthay László bejelenti, hogy 15 vagon burgonyát vett, amelyet fokozatosan kezdett elszállítani, fogatos erővel, illetve vasúton. Most a megvásárolt burgonya egy részét az eladónál igénybevették, úgy hogy ezt az eladónak meg kell válogatni. Kérdezi, hogy a válogatás után visszamaradó apróburgonyát viszont a szeszgyárnak leszállíthatja-e. Szinyei-Merpe Jenő dr. kifejti, hogy a kukoricaszükséglet biztosítása a vásárlási engedélyek alapján igen kis eredményekkel járt. Hibáztatja azt a vegyes rendszert, hogy párhuzamosan futnak a vásárlási engedéllyel való beszerzések és a rekvirálások. Ha már a kormány erre az utóbbi útra tért, helyesebb lenne ezen a vonalon biztosítani a szükségletek kielégítését, mert a számbavétel és igénybevétel alapján megállapíthatja, hogy mennyi az a mennyiség, mely rendelkezésre áll, s így azt központilag igazságosabban oszthatná fel. Nincs értelme annak, hogy olyan terményeknél, ahol rekvirálás van, ugyakkor vásárlási engedély rendszere is fusson, amely legtöbbnyire úgy sem vezet eredményre. v. Turvölgyi Albert dr. a felszólalásokra válaszolva közli, hogy a szeszgyártási célra szolgáló ipari burgonyából csak a szeszegyedáruság kijelölése alapján és általa meghatározott mennyiséget lehet igénybevenni. A kukoricaigénybevétellel kapcsolatban csak szórványosak a panaszok, de minden tudomására jutott esetben azonnal érintkezésbe lépett a közellátási illetékes tényezőkkel és pedig eredményesen. Ha valahol ilyen előfordul, a hadtestben beadott fellebbezésen kívül jelentsék az illetők a szeszegyedárusági igazgatóságnak is. Ha a panaszok nagyobb méreteket öltenének, akkor válik szükségessé általános rendelkezés kiadása. A defekt kukoricát illetőleg már bejelentette igényét a szeszgyártási célokra. Ma azonban még nem lehet áttekinteni a helyzetet, mert ilyenkor még alig beszélhetünk defekt kukoricáról, inkább csak gyenge kukoricáról. A válogatás után visszamaradó apróburgonya elszállításának semmi akadálya és egyébként a szeszgyárak továbbra is vásárolhatják azokat a burgonyakészleteket, amelyek nincsenek igénybevéve. A kukoricakészletek okszerű felosztására vonatkozó észrevételre megjegyzi, hogy csak időbeli eltérés van a mai rendszer és a felvetett központi elosztás rendszere között. A rekvirálás országszerte megindult és ahol az befejezést nyer, ott természetesen vásárolható feleslegek nem maradnak. A rekvirálások befejezése után az egész országban a feleslegek feletti rendelkezési jog a Hombáré lesz, amikor tehát a kiutalások már teljesen központilag fognak történni. Ma azonban még néhány hét hátra van, amely alatt a vásárlási engedélyekkel is lehet beszerezni kukoricát, amely lehetőség megvonása szerinte nem volna helyes. Nágel Henrik a szeszhiányok kérdését teszi szóvá és orvoslást kér, mert az ő esetében is megállapítást nyert, hogy a hiány onnan ered, mert a hűtővize meleg és a szeszóra nem jól mutat. Méltánytlan tehát, hogy a szeszfőzdevállalkozó teljesen önhibáján kívül a hiány folytán előálló igen jelentékeny anyagi károsodást szenvedjen. vitéz Tarvölgyi Albert közli, hogy a legutóbbi alkalommal tett ígéretének megfelelően összeállítást készíttet a hiányok alakulásáról, ez a munka folyamatban van és ennek az alapján fogja a kérdést megfontolás tárgyává tenni. Jeszenszky Ferenc szóvá teszi, hogy Déldunántúlon és Somogyban mindig Ella-burgonyát szoktak szeszgyártási célra használni, most azonban a vásárolt készleteit igénybe veszik azon a címen, hogy az étkezési burgonya. Rédly Gyula igazgató tájékoztatja felszólalót, hogy ez ügyben eljárt a közellátási minisztériumba. Nem vitás, hogy az Ella étkezési fajta, azonban az említett vidékeken velőben az a helyzet, hogy nem a fotán, hanem a válogatottsági minőségen múlik a dolog, mert az Ellának válogatotlan minősége vett mindig a takarmányozási és szeszgyártási célra használt burgonya, míg a kézzel válogatott áru szolgált élelmezési célra. Így tehát az Ella-burgonyakészletek igénybevétele a szeszgyárakat teljesen megfosztaná a szokásos és nélkülözhetetlen nyersanyagoktól. Ezért azt kértük, hogy az ilyen vidékeken a válogatott n El -burgonya ugyanolyan elbírálás alá essék, mint az ipari fajtájú burgonyák. Bár ezt az álláspontot teljes mértékben elfogadtatni nem sikerült, azonban reméli, hogy a konkrét felmerült ügyekben méltányos megoldást lehet találni és az illető rekviráló kiküldöttek ilyenirányú utaltást kaptak a közélelmezési hivataltól. Khuen Héderváry Károly gróf elnök bezárva a vitát, az igazgatóválasztmány határozataként kimondja az igazgató bejelentésének tudomásulvételét, valamint, hogy az általa javasolt lépéseket, kiegészítve az elhangzottakkal, illetékes helyen megtesszük. Miután indítványok nem érkeztek és folyó ügyek nincsenek, ennek a tárgysorozatot kimerítettnek jelenti ki és az igazgatóválasztmányi gyűlést berekeszti. A Magyar Mezőgazdasági Szesztermelők Orsz. Egyesülete rendes évi közgyűlése. (1941 december hó 10-én délelőtt 11 órakor.) Jelen voltak Khuen Héderváry Károly gróf elnöklete alatt Liptay László alenök, v. Tarvölgyi Albert dr. miniszteri tanácsos, a m. kir. szeszegyedáruság igazgatója, Hering Dezső dr. gazd. felügyelő, a m. kir. földmívésügyi minisztérium képviseletében, Rédly Gyula egyesületi igazgató, Héjj Imre dr. egyesületi ügyész, Biró Gyula, Csöndes László dr., Dessewfffy Tivadar gróf, Elek Ferenc, Erdélyi Imre, Floch Reyhersberg Alfréd dr., Fritsche Arthur, Fürst László (Mezőgazd. Ip . R.-T. képv.), Gárdony Alfréd dr., Goldfinger Gábor, Hérics Tóth Ime dr., Hess Elemér (gr. Zriny Pál megh.), Holitscher Károly dr., Horváth Gedeon dr., Ivánka Géza, Ivány István, Jeszenszky Ferenc, Jurcsek Imre, Kovács Nagy Ferenc, Köröndi Károly dr. Lácza József (Zirci Apátság, Mátéffy Sándor, Mándy Tibor, Mesterházy Enő dr., Müller Adolf, Mutschenbacher Emil dr., Nägel Hnrik, Nagy Éva, Orosz György, Péchy László, Purgly Lajos, Rákosy Lajos, Rázgha Károly, Rézner Tibold, Sacher Imre, Stromszky Ernő, Szalay Berzeviczy László dr., Széchényi Domonkos gr., Szigeti Pál dr., Szinyey Merse Jenő dr. Szőts Bálint, Taxner Károly dr., Varga Kiss Ödön dr., v. Walla Ferenc, Weber Arnulf, Kendy Ferenc dr. egyesületi tagok.