Magyar Szesztermelő, 1942 (45. évfolyam, 1-12. szám)

1942-01-01 / 1. szám

A Magyar Szesztermelő 1942. január ha igazgatóság útján vásárlási engedélyeket bocsátottak rendel­kezésre, amelyek azonban valóban, sajnos, jelentős hányadban csak papiroson maradtak. A vásárlások azonban ma is folynak és megállapodás történt az illetékeseké­­, hogy a szeszgyári kész­letek mentesülnek az igénybevétel alól. Ha valamelyik szeszgyáros kukoricát vásárolt, az eladó gabonalapjára fel kell jegyeznie a vásárlás tényét, amellyel az illető igazolja, hogy a nála tároló kukorica már nem az ő tulajdona, hanem szeszgyári gazdaság által megvásárolt tétel. Elismeri, hogy általában nem kielégítő a vásárlás lehetősége, azonban nem lehet azt teljesen eredmény­telennek mondani. A viszonyok nagyon eltérők,mert vannak olyan vidékek, ahol maximális árakon jelentős mennyiségeket lehetett vásárolni. A szeszegyedáruság is mintegy 200 vagont vásárolt maximális áron. Ami a vásárlási engedélyek 10 filléres illetékét illeti, igyekezni fog kieszközölni ennek a kérdésnek méltányos rendezését oly módon, hogy akik nem tudtak vásárolni, azok számára a vásárlási engedély díjmentesen újíttassék meg, vagy pedig az illeték összege visszatéríttessék. Non sok reményt fűz ahhoz, hogy a Hombár útján lehessen kiutalást biztosítani, min­denki igyekezzék maga beszerezni a szükségletét. Mindenesetre, ha lesz készlet a Hombárnál, nem fogjuk elmulasztani, hogy abból szeszgyártási célra is bizonyos rész kihasíttassék. Ha a kukorica­igénybevétel során szeszgyár által megvásárolt tételeket vennének igénybe, erről bejelentést kér, hogy annak feloldása felől intéz­kedhessen. Végül ismételten hangoztatja, hogy részéről mindent elkövet a szeszipar nyersanyagellátása érdekében, az érdekeltek­től azonban bizalmat, türelmet és megértést kér, hogy így együttes erővel tudják áthidalni a kétségkívül fennálló nehézségeket. Khuen-Héderváry Károly gróf elnök — aki időközben át­veszi az elnöki széket — köszönetet mond az egyedárusági igaz­gatónak közléseiért és fáradozásaiért. Megnyugvással állapítja meg, hogy nála jó kézben vannak letéve ezek a kérdések és kéri, hogy továbbra is azzal a határozottsággal és eréllyel legyen szíves ezekben a kérdésekben a szesztermelők érdekeit képviselni, amely érdekek egyébként teljesen azonosak a szeszegyedáruság érde­keivel is. v. Walla Ferenc közli, hogy a burgonya igénybevétele nem­csak központi rendelkezésre, hanem a vidéki közellátási kormány­­biztosok rendelkezése alapján is történik. Az ő vidékükön is a főispán rendelkezése folytán kijelöltek bizonyos szeszgyári kész­leteket, amelyeket azonban még el nem szállítottak. Kérdezi, hogy a szeszfőzde tartozik-e ezeket leszállíta­ni, miután váloga­­­tás nélküli ipari burgonyáról van szó. A nyersanyagbeszerzés lehetőségei terén fennálló bizonytalanság nagyon káros a gazdára nézve. Nekünk tudnunk kell, hogy mennyi nyersanyag fog rendel­kezésünkre állni, mert eszerint oszthatjuk be az egész évre üze­münket. Nézete szerint a kukoricakiutalást nem nélkülözhetjük, a számbavétel adatai rendelkezésre állanak, ennek megfelelően történjék gondoskodás a szeszgyártási célra való kiutalásról is. Purgly Lajos kéri, hogy a szeszgyári, vagy a szeszgyárak által vásárolt kukoricakészletek netáni igénybevétele esetén a szeszegyedáruság járjon közbe a felszabadítás iránt. Tájékoz­tatást kér arra, hogy a defekt kukorica felhasználása iránt mi az elgondolás. Pár hét múlva már jelentkezni fognak a defekt tételek, mihelyt a morzsolás kezdődik. Múlt esztendőben a szesz­­gyártás ezen a vonalon nagyon háttérbe szorult, mert a keményítő­gyárak kaptak ugyan defekt kukoricát, a szeszgyárak azonban csak a nyáron, amikor már nem vették nagy hasznát. Lipthay László bejelenti, hogy 15 vagon burgonyát vett, amelyet fokozatosan kezdett elszállítani, fogatos erővel, illetve vasúton. Most a megvásárolt burgonya egy részét az eladónál igénybevették, úgy hogy ezt az eladónak meg kell válogatni. Kérdezi, hogy a válogatás után visszamaradó apróburgonyát viszont a szeszgyárnak leszállíthatja-e. Szinyei-Merpe Jenő dr. kifejti, hogy a kukoricaszükséglet biztosítása a vásárlási engedélyek alapján igen kis eredményekkel járt. Hibáztatja azt a vegyes rendszert, hogy párhuzamosan fut­nak a vásárlási engedéllyel való beszerzések és a rekvirálások. Ha már a kormány erre az utóbbi útra tért, helyesebb lenne ezen a vonalon biztosítani a szükségletek kielégítését, mert a számbavétel és igénybevétel alapján megállapíthatja, hogy mennyi az a mennyiség, mely rendelkezésre áll,­ s így azt központilag igazságosabban oszthatná fel. Nincs értelme annak, hogy olyan terményeknél, ahol rekvirálás van, ugy­­akkor vásárlási engedély rendszere is fusson, amely legtöbbnyire úgy sem vezet eredményre. v. Turvölgyi Albert dr. a felszólalásokra válaszolva közli, hogy a szeszgyártási célra szolgáló ipari burgonyából csak a szeszegyedáruság kijelölése alapján és általa meghatározott mennyiséget lehet igénybevenni. A kukoricaigénybevétellel kap­csolatban csak szórványosak a panaszok, de minden tudomá­sára jutott esetben azonnal érintkezésbe lépett a közellátási illetékes­ tényezőkkel és pedig eredményesen. Ha valahol ilyen előfordul, a hadtestben beadott fellebbezésen kívül jelentsék az illetők a szeszegyedárusági igazgatóságnak is. Ha a panaszok nagyobb méreteket öltenének, akkor válik szükségessé általános rendelkezés kiadása. A defekt kukoricát illetőleg már bejelentette igényét a szeszgyártási célokra. Ma azonban még nem lehet át­tekinteni a helyzetet, mert ilyenkor még alig beszélhetünk defekt kukoricáról, inkább csak gyenge kukoricáról. A válogatás után visszamaradó apróburgonya elszállításának semmi akadálya és egyébként a szeszgyárak továbbra is vásárolhatják azokat a burgonyakészleteket, amelyek nincsenek igénybevéve. A kukorica­­készletek okszerű felosztására vonatkozó észrevételre megjegyzi, hogy csak időbeli eltérés van a mai rendszer és a felvetett köz­ponti elosztás rendszere között. A rekvirálás országszerte meg­indult és ahol az befejezést nyer, ott természetesen vásárol­ható feleslegek nem maradnak. A rekvirálások befejezése után az egész országban a feleslegek feletti rendelkezési jog a Hombáré lesz, amikor tehát a kiutalások már teljesen központilag fognak történni. Ma azonban még néhány hét hátra va­n, amely alatt a vásárlási engedélyekkel is lehet beszerezni kukoricát, amely lehetőség megvonása szerinte nem volna helyes. Nágel Henrik a szeszhiányok kérdését teszi szóvá és orvos­lást kér, mert az ő esetében is megálla­pítást nyert, hogy a hiány onnan ered, mert a hűtővize meleg és a szeszóra nem jól mutat. Méltányt­lan tehát, hogy a szeszfőzdevállalkozó teljesen önhibáján kívül a hiány folytán előálló igen jelentékeny anyagi károsodást szenvedjen. vitéz Tarvölgyi Albert közli, hogy a legutóbbi alkalommal tett ígéretének megfelelően összeállítást készíttet a hiányok alaku­lásáról, ez a munka folyamatban van és ennek az alapján fogja a kérdést megfontolás tárgyává tenni. Jeszenszky Ferenc szóvá teszi, hogy Déldunántúlon és So­mogyban mindig Ella-burgonyát szoktak szeszgyártási célra hasz­nálni, most azonban a vásárolt készleteit igénybe veszik azon a címen, hogy az étkezési burgonya. Rédly Gyula igazgató tájékoztatja felszóla­lót, hogy ez ügyben eljárt a közellátási minisztériumba. Nem vitás, hogy az Ella étkezési fajta, azonban az említett vidékeken velőben az a hely­zet, hogy nem a f­otán, hanem a válogatottsági minőségen múlik a dolog, mert az Ellának válogatotla­n minősége vett mindig a ta­kar­­mányozási és szeszgyártási célra használt burgonya, míg a kézzel váloga­tott áru szolgált élelmezési célra. Így tehát az Ella-bur­­gonyakészletek igénybevétele a szeszgyárakat teljesen megfosz­taná a szokásos és nélkülözhetetlen nyersanyagoktól. Ezért azt kértük, hogy az ilyen vidékeken a válogatott n El­ -burgonya ugyanolyan elbírálás alá essék, mint az ipari fajtájú burgonyák. Bár ezt az álláspontot teljes mértékben elfogadtatni nem sikerült, azonban reméli, hogy a konkrét felmerült ügyekben méltányos megoldást lehet találni és az illető rekviráló kiküldöttek ilyen­irányú ut­altást kaptak a közélelmezési hivataltól. Khuen Héderváry Károly gróf elnök bezárva a vitát, az igazgatóválasztmány határozataként kimondja az igazgató be­jelentésének tudomásulvételét, valamint, hogy az általa javasolt lépéseket, kiegészítve az elhangzottakkal, illetékes helyen meg­tesszük. Miután indítványok nem érkeztek és folyó ügyek nincsenek, ennek a tárgysorozatot kimerítettnek jelenti ki és az igazgató­választmányi gyűlést berekeszti. A Magyar Mezőgazdasági Szesztermelők Orsz. Egyesülete rendes évi közgyűlése. (1941 december hó 10-én délelőtt 11 órakor.) Jelen voltak Khuen Héderváry Károly gróf elnöklete alatt Liptay László alenök, v. Tarvölgyi Albert dr. m­iniszteri tanácsos, a m. kir. szeszegyedáruság igazgatója, Hering Dezső dr. gazd. felügyelő, a m. kir. földmív­ésügyi minisztérium képviseletében, Rédly Gyula egyesületi igazgató, Héjj Imre dr. egyesületi ügyész, Biró Gyula, Csöndes László dr., Dessewfffy Tivadar gróf, Elek Ferenc, Erdélyi Imre, Floch Reyhersberg Alfréd dr., Fritsche Arthur, Fürst László (Mezőgazd. Ip . R.-T. képv.), Gárdony Alfréd dr., Goldfinger Gábor, Hérics Tóth Ime dr., Hess Elemér (gr. Zriny Pál megh.), Holitscher Károly dr., Horváth Gedeon dr., Ivánka Géza, Ivány István, Jeszenszky Ferenc, Jurcsek Imre, Kovács Nagy Ferenc, Köröndi Károly dr. Lácza József (Zirci Apátság, Mátéffy Sándor, Mándy Tibor, Mesterházy E­nő dr., Müller Adolf, Mutschen­­bacher Emil dr., Nägel H­nrik, Nagy Éva, Orosz György, Péchy László, Purgly Lajos, Rákosy Lajos, Rázgha Károly, Rézner Tibold, Sacher Imre, Stromszky Ernő, Szalay Berzeviczy László dr., Szé­chényi Domonkos gr., Szigeti Pál dr., Szinyey Merse Jenő dr. Szőts Bálint, Taxner Károly dr., Varga Kiss Ödön dr., v. Walla Ferenc, Weber Arnulf, Kendy Ferenc dr. egyesületi tagok.

Next