Magyar Szesztermelő, 1944 (47. évfolyam, 1-12. szám)

1944-01-01 / 1. szám

4 Magyar Szesztermelő 1944. január h. Goldfinger Gábor, Halács Ágoston dr., Jókay Ihász Miklós dr., Kovács Gyula dr., Mesterházy Ernő dr., Mutschenbacher Emil dr., ajkai Nirnsee Pál, vitéz Riesey-Uhlaryk Béla dr., Szalay Ri­­­zeviczy László báró, vitéz Turvölgyi Albert dr., Zendy Porom- dr. Khuen Héderváry Károly gróf elnök megnyitva a köz­gyűlést, üdvözli a minisztériumok képviselőit és a megje­lent tagtársakat. Bejelenti, hogy az 1943. évi november hó 29-ére alapszabályszerűen egybehívott rendes közgyűlés nem volt megtartható, mert a tagok azon nem jelentek meg a ha­tározatképességhez szükséges létszámban. Alapszabályaink 18. és­nnak 3. bekezdése úgy intézkedik, hogy határozatképtelenség esetén 8—30 napon belül új közgyűlés hívandó egybe, amely a megjelentek számára való tekintet nélkül jog­érvényesen­­ha­tároz a napirenden lévő kérdésekben. Megállapítja ezek után, hogy a mai újabb közgyűlés egybehívása az alapszabályok hivatkozott rendelkezéseinek megfelelően történt, mert annak időpontját az eredeti meghívón mér előre kitűztük, az összes tagokkal levélben közöltük s ezen kívül egyesületi hivatalos lapunk decemberi számában is közzétettük. Megállapítja to­vábbá, hogy ugyancsak az alapszabályok fentebb hivatkozott­­rendelkezései értelmében a közgyűlés a megjelentek számára való tekintet nélkül határozatképes. A jegyzőkönyv vezetésére Szédly Gyula igazgatót, annak hitelesítésére pedig Rákosi­ Lajos és Széchenyi Domonkos gróf közgyűlési tagokat kéri fel. Elnöki megnyitó. Khuen Héderváry Károly gróf elnöki megnyitójában rövid áttekintést nyújt a szeszipar helyzetének alakulásáról. Kifejti, hogy a háborús gazdálkodás korlátozásai és megkötöttségei folytán fokozott feladatok hárultak egyesületünkre is, mert most már szorosan vett termelési és árpolitikai kérdések megoldásán kívül fokozott erőkifejtéssel kellett arra töreked­nünk, hogy a rendkívüli viszonyok szülte nehézségeket elhá­ríthassuk. Általánosságban megállapítja, hogy a nehéz viszonyok ellenére a szesztermelést irányító és szabályozó intézkedések terén határozott fejlődés és javulás tapasztalható, így első­sorban a nyersanyagellátás alakulására utal, amelynél a szerződéses termelés rendszerének bevezetése és kiterjesztése nagyon eredményes eszköznek bizonyult a háborús nehézsé­gek ellensúlyozására. Enélkü­l nem lehetett volna a szeszipar részére szükséges nyersterményeket biztosítani. A termények forgalmát és felhasználását szabályozó rendelkezések az előző években bizony nem igen vették figyelembe a szeszipar szük­ségleteit. Most már azonban az új szabályozás a szeszipar in­tézményes ellátását is felöleli, mint pl. a burgonyavásárlás megoldása, így tehát a hivatalos szabályozás most már többé-kevésbbé kielégítőnek mondható. S ugyanez áll a szesz­beváltási árhelyzetre is, amelyre nézve tárgyilagosan meg kell állapítanunk, hogyha nem is fedi teljes mértékben a termelői kívánalmakat, mégis határozottan kedvezőbb az előző évekhez viszonyítva s a szesztermelés árigényének fo­kozott méltánylását jelenti. Sajnos, nem mondhatjuk ugyanezt a szesztermelés szem­pontjából legfontosabb és nélkülözhetetlen üzemanyag a szén­­ellátás tekintetében. Szükségesnek tartja ezt a kérdést külön is kiemelni, mert nézete szerint ez idő szerint a szesztermelés­nek ez a legfontosabb és legégetőbb problémája. (Ügy van!) Úgy az egyesület, mint pedig a m­. kir. Szeszegyedáru­­sági Igazgatóság vállvetett együttműködéssel minden lehe­tőt elkövetett annak érdekében, hogy a szeszipar­­szénellátása megfelelő megoldást nyerjen. Részletes adatgyűjtéssel, az illetékes tényezőkkel folytatott ismételt tárgyalásokkal, sőt miniszteri deputációval is igyekeztünk megnyugtató megol­dást teremteni. Sajnos, eredménytelenül. A szeszfőzdék szén­­ellátása egyre kedvezőtlenebbül alakul s az még a háborús helyzet által megkövetelt legmesszebbmenő takarékosság által megszabott keretekben sem áll rendelkezésre. Emiatt a főz­elék nem tudnak megindulni, vagy kénytelenek leállani. Már­pedig itt nemcsak arról van szó, hogy a szénhiány miatt nem fogjuk tudni a szeszszükségletet előállítani és hogy nyersanyagjaink tönkre mennek, hanem a szeszgyári gaz­daságok állatállománya kerül katasztrofális helyzetbe, ha nem tudjuk a szeszgyári mosléktakarmány szolgáltatás foly­tonosságát biztosítani. Úgy látszik, hogy a szénellátásban nincs meg a kívána­tos összhang és együttműködés az érdekelt tényezők kö­zött. Egyik oldalon ugyanis kormányrendelettel kötelezték a gazdákat a szeszgyár részére cukorrépa termesztésére, másik oldalon azonban nem vihető keresztül az, hogy a termesztési kötelezettség alapján rendelkezésre kerülő szeszgyártási nyersanyagok feldolgozásához szükséges szenet valóban meg is kapják. Ezért fel kell vetnünk a kérdést, hogy a cu­korrépatermesztés kötelezettségének a jövő évre további 10%-kal való kiterjesztését indokolt-e elrendelni akkor, ha­­ már az idei mennyiséggel sem bírunk. (Helyeslés!) Amikor e súlyos nehézségeinkről beszámol, nem mulaszt­hatja el, hogy a köszönet és elismerés szavait ne intézze a m. kir. Szeszegyedárusági Igazgatóság, főként annak veze­tője, vitéz Turvölgyi Albert dr. Öméltósága felé (éljenzés!), aki mindenkor hathatós támogatással állott mellettünk ezek­ben a rendkívüli súlyos és nehéz időkben. Meggyőződése, hogy törekvéseinket még az elért mértékben sem tudtuk volna érvényesíteni akkor, ha ezt a segítséget nem kaptuk volna meg. S ugyanezt mondhatja a földmívelésügyi minisztérium illetékes tényezőiről is, akiket köszönetének kifejezése mel­lett szintén arra kér, hogy a mezőgazdasági szeszipar ügyét továbbra is hathatós támogatásukban részesíteni szívesked­jenek. (Éljenzés!) A helyzet alakulása arra utal, hogy a jövőben még talán fokozottabban súlyos feladatok előtt állunk. Biztosítani kí­vánja azonban az érdekeltséget arról, hogy ezután sem fog meghátrálni az elénk tornyosuló nehézségek elől, hanem min­den igyekezetével azon lesz, hogy ezeket leküzdhessük és a szesztermelés érdekeit biztosítani tudjuk. Ehhez a munkához kéri az igen tisztelt Közgyűlés további bizalmát és az ér­dekeltség minden tagjának odaadó támogatását. (Éljenzés!) Elnök ezután szívélyesen üdvözli az időközben megje­lent Szinyei-Merse Jenő dr. kultuszminisztert. Holitscher Károly az elnöki megnyitónak a szénkérdés­ben elhangzott kijelentéseibe kapcsolódva különösen ag­gályosnak jelzi, hogy december hónapban a szénkiutalást erő­sen redukálták s attól tart, hogy a bányák még ezt sem fog­ják leszállítani. A szeszfőzdék emiatti kényszerű üzemszü­nete az állatállomány takarmány ellátását veszélyezteti. Kéri a Szeszegyedárusági Igazgaóságot, hogy a répatermelőknek a melász-járandóságból utaljon ki bizonyos előleget, hogy ez­zel is segítsen a szénhiány miatti moslék-takarmány nehéz­ségeket leküzdeni. Végül a habgátlóolaj rossz minőségét teszi szóvá. Dessewffy Tivadar gróf rámutat arra, hogy a szeszfőz­dék szénellátásánál elvi kérdéséről van szó, mert értesülése szerint az üzemeket rangsorolták amelyben a szeszfőzdék hátrányos sorrendbe kerültek. Egyesületünknek a legerélye­sebben kell ez ellen tiltakozni, mert a szeszipar termelésének biztosítása elsőrendű honvédelmi és közellátási, valamint ter­melési érdek. Patay Tibor szükségesnek tartja, hogy az érdekeltség már­most foglalkozzék a jövő termelési programmjának megálla­pításával s a szeszszü­kséglet előállításához szükséges szén biztosításának kérdésével. Jeszenszky Ferenc szerint már a kompenzációs szénszál­lítási megállapodások sem jöhetnek létre s az ennek keretében vállalt szénszállítások is elakadnak. Csintalan József dr. kifejti, hogy a szeszipar szénellátá­sának ügyét idejekorán igyekeztünk előkészíteni és­ a ren­delkezésre álló nyersanyagmennyiség kitermeléséhez szüksé­ges szenet biztosítani. Sajnos, hogy ennek ellenére a pana­szolt nehézségek felmerülnek. Helyesli, hogy a jövőre nézve idejekorán tegyük meg a lépéseket. A szerződéses répa­termelők melászjárandóságát csak a répa leszállítása, illetve feldolgozása után lehet elszámolni, de nem lesz akadálya an­nak, hogy a szerződéses termelők a várható járandóságuk terhére melászelőleget kapjanak. Rédly Gyula igazgató tájékoztatja a közgyűlést a szén­ellátás ügyében az egyesület részéről történt lépésekről, ame­lyek sajnos, nem vezettek a kívánt eredményre. A szénhely­zet decemberre még kedvezőtlenebb és a kiutalásokat oly mér­tékben csökkentették, hogy­­a termelés folytatólagossága sok helyütt nem biztosítható. Ezért újabb erélyes közbelé­pésre van szükség, amelyre a pénzügyminisztert, mint gazda­sági csúcsminisztert is fel kell kérnünk. Kétségtelen ugyanis, hogy a szesztermelés folytonosságának biztosítása bármely más hadiüzemnél is fontosabb, mert itt nemcsak a szeszgyári nyersanyag megromlásának veszélye fenyeget, hanem egysze­rűen a szeszgyári gazdaság állattartása kerül válságba, ha nem tudjuk a moslékszolgáltatást biztosítani. Szigeti Pál dr. megjegyzi, hogy szénmegtakarítást jelent, ha a szeszfőzdék az őszi hónapokban tudják a répát feldol­gozni. Kimen Héderváry Károly gróf elnök rámutat arra, hogy az iparügyi minisztertől személyes ígéretet kaptunk a tekin­tetben, hogy gondoskodni fog a szeszipar szénellátásáról. Saj­

Next