Magyar Szesztermelő, 1944 (47. évfolyam, 1-12. szám)
1944-01-01 / 1. szám
4 Magyar Szesztermelő 1944. január h. Goldfinger Gábor, Halács Ágoston dr., Jókay Ihász Miklós dr., Kovács Gyula dr., Mesterházy Ernő dr., Mutschenbacher Emil dr., ajkai Nirnsee Pál, vitéz Riesey-Uhlaryk Béla dr., Szalay Rizeviczy László báró, vitéz Turvölgyi Albert dr., Zendy Porom- dr. Khuen Héderváry Károly gróf elnök megnyitva a közgyűlést, üdvözli a minisztériumok képviselőit és a megjelent tagtársakat. Bejelenti, hogy az 1943. évi november hó 29-ére alapszabályszerűen egybehívott rendes közgyűlés nem volt megtartható, mert a tagok azon nem jelentek meg a határozatképességhez szükséges létszámban. Alapszabályaink 18. ésnnak 3. bekezdése úgy intézkedik, hogy határozatképtelenség esetén 8—30 napon belül új közgyűlés hívandó egybe, amely a megjelentek számára való tekintet nélkül jogérvényesenhatároz a napirenden lévő kérdésekben. Megállapítja ezek után, hogy a mai újabb közgyűlés egybehívása az alapszabályok hivatkozott rendelkezéseinek megfelelően történt, mert annak időpontját az eredeti meghívón mér előre kitűztük, az összes tagokkal levélben közöltük s ezen kívül egyesületi hivatalos lapunk decemberi számában is közzétettük. Megállapítja továbbá, hogy ugyancsak az alapszabályok fentebb hivatkozottrendelkezései értelmében a közgyűlés a megjelentek számára való tekintet nélkül határozatképes. A jegyzőkönyv vezetésére Szédly Gyula igazgatót, annak hitelesítésére pedig Rákosi Lajos és Széchenyi Domonkos gróf közgyűlési tagokat kéri fel. Elnöki megnyitó. Khuen Héderváry Károly gróf elnöki megnyitójában rövid áttekintést nyújt a szeszipar helyzetének alakulásáról. Kifejti, hogy a háborús gazdálkodás korlátozásai és megkötöttségei folytán fokozott feladatok hárultak egyesületünkre is, mert most már szorosan vett termelési és árpolitikai kérdések megoldásán kívül fokozott erőkifejtéssel kellett arra törekednünk, hogy a rendkívüli viszonyok szülte nehézségeket elháríthassuk. Általánosságban megállapítja, hogy a nehéz viszonyok ellenére a szesztermelést irányító és szabályozó intézkedések terén határozott fejlődés és javulás tapasztalható, így elsősorban a nyersanyagellátás alakulására utal, amelynél a szerződéses termelés rendszerének bevezetése és kiterjesztése nagyon eredményes eszköznek bizonyult a háborús nehézségek ellensúlyozására. Enélkül nem lehetett volna a szeszipar részére szükséges nyersterményeket biztosítani. A termények forgalmát és felhasználását szabályozó rendelkezések az előző években bizony nem igen vették figyelembe a szeszipar szükségleteit. Most már azonban az új szabályozás a szeszipar intézményes ellátását is felöleli, mint pl. a burgonyavásárlás megoldása, így tehát a hivatalos szabályozás most már többé-kevésbbé kielégítőnek mondható. S ugyanez áll a szeszbeváltási árhelyzetre is, amelyre nézve tárgyilagosan meg kell állapítanunk, hogyha nem is fedi teljes mértékben a termelői kívánalmakat, mégis határozottan kedvezőbb az előző évekhez viszonyítva s a szesztermelés árigényének fokozott méltánylását jelenti. Sajnos, nem mondhatjuk ugyanezt a szesztermelés szempontjából legfontosabb és nélkülözhetetlen üzemanyag a szénellátás tekintetében. Szükségesnek tartja ezt a kérdést külön is kiemelni, mert nézete szerint ez idő szerint a szesztermelésnek ez a legfontosabb és legégetőbb problémája. (Ügy van!) Úgy az egyesület, mint pedig a m. kir. Szeszegyedárusági Igazgatóság vállvetett együttműködéssel minden lehetőt elkövetett annak érdekében, hogy a szesziparszénellátása megfelelő megoldást nyerjen. Részletes adatgyűjtéssel, az illetékes tényezőkkel folytatott ismételt tárgyalásokkal, sőt miniszteri deputációval is igyekeztünk megnyugtató megoldást teremteni. Sajnos, eredménytelenül. A szeszfőzdék szénellátása egyre kedvezőtlenebbül alakul s az még a háborús helyzet által megkövetelt legmesszebbmenő takarékosság által megszabott keretekben sem áll rendelkezésre. Emiatt a főzelék nem tudnak megindulni, vagy kénytelenek leállani. Márpedig itt nemcsak arról van szó, hogy a szénhiány miatt nem fogjuk tudni a szeszszükségletet előállítani és hogy nyersanyagjaink tönkre mennek, hanem a szeszgyári gazdaságok állatállománya kerül katasztrofális helyzetbe, ha nem tudjuk a szeszgyári mosléktakarmány szolgáltatás folytonosságát biztosítani. Úgy látszik, hogy a szénellátásban nincs meg a kívánatos összhang és együttműködés az érdekelt tényezők között. Egyik oldalon ugyanis kormányrendelettel kötelezték a gazdákat a szeszgyár részére cukorrépa termesztésére, másik oldalon azonban nem vihető keresztül az, hogy a termesztési kötelezettség alapján rendelkezésre kerülő szeszgyártási nyersanyagok feldolgozásához szükséges szenet valóban meg is kapják. Ezért fel kell vetnünk a kérdést, hogy a cukorrépatermesztés kötelezettségének a jövő évre további 10%-kal való kiterjesztését indokolt-e elrendelni akkor, ha már az idei mennyiséggel sem bírunk. (Helyeslés!) Amikor e súlyos nehézségeinkről beszámol, nem mulaszthatja el, hogy a köszönet és elismerés szavait ne intézze a m. kir. Szeszegyedárusági Igazgatóság, főként annak vezetője, vitéz Turvölgyi Albert dr. Öméltósága felé (éljenzés!), aki mindenkor hathatós támogatással állott mellettünk ezekben a rendkívüli súlyos és nehéz időkben. Meggyőződése, hogy törekvéseinket még az elért mértékben sem tudtuk volna érvényesíteni akkor, ha ezt a segítséget nem kaptuk volna meg. S ugyanezt mondhatja a földmívelésügyi minisztérium illetékes tényezőiről is, akiket köszönetének kifejezése mellett szintén arra kér, hogy a mezőgazdasági szeszipar ügyét továbbra is hathatós támogatásukban részesíteni szíveskedjenek. (Éljenzés!) A helyzet alakulása arra utal, hogy a jövőben még talán fokozottabban súlyos feladatok előtt állunk. Biztosítani kívánja azonban az érdekeltséget arról, hogy ezután sem fog meghátrálni az elénk tornyosuló nehézségek elől, hanem minden igyekezetével azon lesz, hogy ezeket leküzdhessük és a szesztermelés érdekeit biztosítani tudjuk. Ehhez a munkához kéri az igen tisztelt Közgyűlés további bizalmát és az érdekeltség minden tagjának odaadó támogatását. (Éljenzés!) Elnök ezután szívélyesen üdvözli az időközben megjelent Szinyei-Merse Jenő dr. kultuszminisztert. Holitscher Károly az elnöki megnyitónak a szénkérdésben elhangzott kijelentéseibe kapcsolódva különösen aggályosnak jelzi, hogy december hónapban a szénkiutalást erősen redukálták s attól tart, hogy a bányák még ezt sem fogják leszállítani. A szeszfőzdék emiatti kényszerű üzemszünete az állatállomány takarmány ellátását veszélyezteti. Kéri a Szeszegyedárusági Igazgaóságot, hogy a répatermelőknek a melász-járandóságból utaljon ki bizonyos előleget, hogy ezzel is segítsen a szénhiány miatti moslék-takarmány nehézségeket leküzdeni. Végül a habgátlóolaj rossz minőségét teszi szóvá. Dessewffy Tivadar gróf rámutat arra, hogy a szeszfőzdék szénellátásánál elvi kérdéséről van szó, mert értesülése szerint az üzemeket rangsorolták amelyben a szeszfőzdék hátrányos sorrendbe kerültek. Egyesületünknek a legerélyesebben kell ez ellen tiltakozni, mert a szeszipar termelésének biztosítása elsőrendű honvédelmi és közellátási, valamint termelési érdek. Patay Tibor szükségesnek tartja, hogy az érdekeltség mármost foglalkozzék a jövő termelési programmjának megállapításával s a szeszszükséglet előállításához szükséges szén biztosításának kérdésével. Jeszenszky Ferenc szerint már a kompenzációs szénszállítási megállapodások sem jöhetnek létre s az ennek keretében vállalt szénszállítások is elakadnak. Csintalan József dr. kifejti, hogy a szeszipar szénellátásának ügyét idejekorán igyekeztünk előkészíteni és a rendelkezésre álló nyersanyagmennyiség kitermeléséhez szükséges szenet biztosítani. Sajnos, hogy ennek ellenére a panaszolt nehézségek felmerülnek. Helyesli, hogy a jövőre nézve idejekorán tegyük meg a lépéseket. A szerződéses répatermelők melászjárandóságát csak a répa leszállítása, illetve feldolgozása után lehet elszámolni, de nem lesz akadálya annak, hogy a szerződéses termelők a várható járandóságuk terhére melászelőleget kapjanak. Rédly Gyula igazgató tájékoztatja a közgyűlést a szénellátás ügyében az egyesület részéről történt lépésekről, amelyek sajnos, nem vezettek a kívánt eredményre. A szénhelyzet decemberre még kedvezőtlenebb és a kiutalásokat oly mértékben csökkentették, hogya termelés folytatólagossága sok helyütt nem biztosítható. Ezért újabb erélyes közbelépésre van szükség, amelyre a pénzügyminisztert, mint gazdasági csúcsminisztert is fel kell kérnünk. Kétségtelen ugyanis, hogy a szesztermelés folytonosságának biztosítása bármely más hadiüzemnél is fontosabb, mert itt nemcsak a szeszgyári nyersanyag megromlásának veszélye fenyeget, hanem egyszerűen a szeszgyári gazdaság állattartása kerül válságba, ha nem tudjuk a moslékszolgáltatást biztosítani. Szigeti Pál dr. megjegyzi, hogy szénmegtakarítást jelent, ha a szeszfőzdék az őszi hónapokban tudják a répát feldolgozni. Kimen Héderváry Károly gróf elnök rámutat arra, hogy az iparügyi minisztertől személyes ígéretet kaptunk a tekintetben, hogy gondoskodni fog a szeszipar szénellátásáról. Saj