Magyar Textiltechnika, 1947-1948 (1. évfolyam, 1-2. szám - 2. évfolyam, 1-9. szám)
1947-12-01 / 2. szám
¡ fi ё itt a f/ о m a fi г 4» itt eh szerepe a textiliparban Dr FRANZOLO RICHARD Magyarország jelenlegi gazdasági és közellátási helyzetében szakmai és illetékes hatósági körökben gyakran merül fel az a kérdés, hogy indokolt-e kisebb-nagyobb filmnyomóműhelyeket üzemben tartani, akár mint önálló vállalkozást, akár mint valamely gyárnak részüzemét. A vélemények természetesen megoszlanak. Vannak, akik a racionális termelés szükségességére való hivatkozással nem tartják időszerűnek a filmnyomást, mondván, hogy a filmnyomás felesleges luxus és Magyarország jelenlegi helyzetében a gépi nyomással is be kell, hogy érjük. Szerintük a filmnyomás fölöslegesen drágítja meg a textilárut, ami közellátásunk szempontjából ez időszerint rendkívül káros. Más oldalról viszont az a vélemény, hogy a filmnyomásra szükség van a gépi nyomás mellett is, mert vannak áruminőségek és mintaféleségek, amelyeknek kivitelezése technikailag nem is lehetséges másképpen, mint filmnyomással, sőt vannak esetek, amikor a filmnyomás kifejezetten racionálisabb a gépi nyomásnál. Hogy ebben a kérdésben állást foglalhassunk, a problémát technikai szempontból kell megvizsgálnunk, nevezetesen meg kell vizsgálnunk azt, hogy mely esetekben célszerűbb filmnyomást alkalmaznunk gépi nyomás helyett, tekintetbe véve a technikai lehetőségeket. Miután a gépi nyomás olcsóbb, racionálisabb, azt kell mondjuk, hogy a filmnyomás csupán azokban az esetekben indokolt, amelyekben a gépi nyomás alkalmazása akár technikai, akár gazdaságossági okokból lehetetlen, illetőleg célszerűtlen. Ez a megállapítás nemcsak a filmnyomók működési területét szabja meg, hanem mondhatjuk, hogy irányt szab a filmnyomásnak, követelményeket támaszt vele szemben. Nézzük meg tehát, melyek azok az esetek, amikor a filmnyomást a fenti szempontok szerint a gépi nyomás elé kell helyezzük, vagyis mik azok a körülmények, amelyek valamely textilárunak a gépi nyomását technikaiag kizárják, illetőleg megnehezítik. E körülményeket a következőkbenfoglalhatjuk össze: 1. Ha az áru minősége olyan, hogy azt gépen nyomni nem lehet, vagy legalább is nagyon előnytelen. 2. Ha a nyomandó minta olyan, hogy azt gépi nyomással kivitelezni nem lehet. 3. Ha az elérni kívánt színek olyanok, amelyeknek géppel való nyomása nem ad kielégítő eredményt. 4. Ha a nyomandó áru mennyisége olyan csekély, hogy azt géppel nyomni nem érdemes. Tegyük már most vizsgálat tárgyává a fenti eseteket részletekbe menően. Az áru minősége az esetben teszi célszerűtlenné a hengernyomást, ha az áru túl merev, vastag, vagy túl széles, például len vagy kender bútorszövetek, dekorációs anyagok stb. esetében. De ugyancsak hátrányos a gépi nyomás igen finom, vékony áruk esetében is, mert ilyenkor könynyen előfordulhat, hogy az áru nyomás közben elszakad vagy elhúzódik, például hernyóselyem vagy műselyem moussline, georgette és kötszövött áruk nyomásánál. Fentiekből következik, hogy pl. széles len vagy kender bútorszöveteket, selyem georgette vagy moussline méterárut vagy kendőket célszerűbb filmnyomással nyomni, mert filmnyomással ezeknek nyomása sem ilyen nehézségbe nem ütközik. Ha a minta mineműsége szempontjából vizsgáljuk a kérdést, úgy rögtön nyilvánvalóvá válik, hogy minél nagyobb a minta színeinek száma, annál inkább való a minta filmnyomásra. Egy tízszínes nyomógép már igen nagyterjedelmű, bonyodalmasan kezelhető szerkezet, húszszínes nyomógépetmeg elképzelni is nehéz, de még ha volna is ilyen gép, rendkívüli nehézségekbe ütközne a vele való dolgozás. Filmnyomásban a nyomott színeknek száma minden nehézség nélkül, tetszés szerint választható meg, például egy 20 színes minta nyomásához is megfelel ugyanaz a berendezés, mindössze annyi sablont kell elkészíteni, ahány színű mintát kívánunk nyomni. Itt jegyezzük meg azt is, hogy egy sablon lényegesen olcsóbb, mint egy nyomóhenger, ami ár szempontjából akkor bír jelentőséggel, ha az illető mintára nyomandó áru mennyisége csekély. A minta szempontjából a nyomott felületek nagysága is kihatással van a nyomási eljárás megválasztására. Nagy felületeket tartalmazó mintákat, mint például kendőknek a szegélyét, vagy nagyméretű hekkereket, stb. gépen nyomni nem kívánatos. Olyan minták is inkább filmnyomásra valók, melyekben színegymásraesések vannak. Összegezve tehát azt mondhatjuk, hogy minta szempontjából azok valók filmnyomásra, melyek vagy sokszínesek, vagy nagyfelületűek, mert hiszen ellenkező esetben gépi nyomás is alkalmazható. Az elérendős színeik is kihatással vannak a nyomási eljárás megválasztására. Köztudomású, hogy filmnyomással a színeik élénkebbek, tüzesebbek, mint gépi nyomással, aminek oka az, hogy az egyik festék nem piszkítja el a másikat, mint ahogyan az a többszintes heingernyomás esetében fennáll. Végül pedig rámutatunk a nyomandó árumennyiség befolyására. Nyilvánvaló, hogy néhány száz méter áruinak valamely mintára való nyomása céljából nem volna gazdaságos drága nyomóhenigereket készíteni és a nyomógépet arra beállítani. Tehát azt mondhatjuk, hogy kisebb árutételeik nyomására gazdaságosabban alkalmazhatjuk, a filmnyomást, mint a hengernyomást. Ezzel voltaképpen már kifejeztük azt is, hogy amíg a hengernyomás a termelést szolgálja, addig a filmnyomás a tömegtermelés szempontjából nem jöhet számításba, mert nem gazdaságos. Természetesem kivételt képeznek a fent felsorolt esetek, amelyeknél a filmnyomás az egyetlen technikailag lehetséges megoldás. Az elmondottakból tehát következik, hogy a filmnyomóüzemeknek feltétlenül van létjogosultságuk, akár nagy, akár kisüzemi filmnyomókról van szó. De ez a létjogosultság egyben kötelezettséget is jelent reájuk nézve, mondhatnók úgy is, hogy bizonyos hivatást kell betölteniök. Ez a hivatás pedig az, hogy kiegészítsék a hengernyomó-üzemeket, nem pedig az, hogy velük azonos területen működjenek. Míg a hengernyomó-üzem a tömegtermelést kell hogy ellássa, addig a filmnyomó hivatása a kisebb árutételek úgy technikai, mint színezési szempontokból iparművészi színvonalon való megmintázása, olyan minőségű áruk, illetve rajz és színmintáik esetében, melyeknek gépi nyomása technikailag nem oldható meg. Hogyha a filmnyomóüzemek e szempontok figyelembevételével fognak működni, nem érheti őket a textilárak fölösleges mértékben való emelésének vádja. Azok a filmnyomóüzemek viszont, melyek a pillanatnyi konjunktúrát kihasználva olyan cikkek gyártásával foglalkoznak, melyeket gépi nyomással sokkal olcsóbban és legtöbb esetben sokkal jobban el lehetne készíteni, kifejezetten hátrányosak az ország közellátási helyzetére. 59