Magyar Textiltechnológusok lapja, 1938 (19. évfolyam, 1-11. szám)

1938-01-14 / 1. szám

MAGYAR TEXTILTECHNOLÓGUSOK LAPJA A textilipar sorsára döntő befolyást gyakorolt az, hogy a gőzgépet az angol James Watt találta fel. Anglia már a középkorban is gyapjúszövet exporttal foglalkozott és mikor vitorlás hajói visszajöttek Líbiából, nem jöhettek üresen, a gyűlölt pamutot magukkal kellett hozni, de — mivel a pamutruhát otthon nem volt szabad viselni — feldolgozva exportálták azt ismét Hamburg felé. Ezeknek az angol exportőröknek nagyon jól jött Watt gőzgépe és mikor egy borbély 1769-ben feltalálta a fonógépet és egy orvos 1794-ben a mechanikai szövőszéket, akkor Anglia lett a világ textilgyárosa.19 Mikor aztán 50 esztendővel később elindult az első lokomotív és gőzhajó, akkor megkezdődött a világtörténelemnek az a korszaka, amelyikre nem lehet többé elmondani, »hogy nincs új dolog a nap alatt«. A XIX. század gőzhajói és lokomotivjai megvalósították azt, ami a régi világban sohasem történhetett volna meg. Európa népei abbahagyták az ősruházkodást, len- és kendertermelésünk összezsugorodott és fő ruházkodási anyagunk a pamut lett. Alá tízezer tonnás gőzhajók százai és gyors tehervonatok ezrei hordják szét a pamutot Európa összes országaiba.11 A gazdaságtörténelem érdekfeszítően írja meg, hogy miképpen történt ez a nagy átalakulás, de mi elégedjünk meg most a végeredménnyel. Az utóbbi 50 évben a nagy kapitalista országok negyvenezer millió aranypengőt ruháztak be a tropikus mezőgazdaság öntözőműveibe és ma már harminc millió hektár területen tudnak pamutot termelni.12 Hogy a pamut milyen diadalt aratott a többi növényrostok felett, azt igazolja a világstatisztika, amely szerint a lent, kendert és jutát csak tízmillió hektáron, tehát a pamuttermelő terület egyharmad részén művelik. Hozzájárul még ehhez, hogy a pamuttermelés folyton növekszik és a nagy kapitalista államok évről évre egymillió hektár új területet rendeznek be öntözésre pamuttermelés céljából, így tolódott el az utóbbi száz esztendőben a szálasanyagok termelése a pamut felé. A pamut ma még zavartalanul halad előre diadalútján. Úgy látszik azonban, hogy dicsősége nem lesz örökös. A sors megtréfálja. Azokból a rongyokból, amelyek a pamutvászon hulladékából keletkeztek, született meg az ellenfele. Kínában ugyanis évezredek óta felhasználták az elhasznált pamutvászon hulladékát papírgyártásra. A kínai papír úgy készült, hogy a vászonrongyot sok vízzel együtt mozsárszerű fakádba tették és addig sulykolták, amíg finom pép lett belőle. Ekkor sürű szitával kimerítettek belőle egy-egy adagot. A víz a szita lyukacsain lefolyt, a finom pép pedig visszamaradt és készen volt a merített 10 1 12 * * * 10 (Habök: »Die Technik des Erfinders« (1929), 11 Hickmann’s Universal Atlas« (1931). Világforgalom csak a gőzhajó és a lokomotív feltalálása óta tudott kifejlődni. Az 1929. évben a világ összes tengerjáró hajóinak 68 millió bruttó tonna tartalma volt, amihez hozzájárul, hogy a földkerekségen újabban évenként ismét három-négy millió bruttó tonnatartalmú tengeri hajó épül .»Die Welt in Zahlen« adatai szerint a világ összes vasútvonalai másfél millió kilométert tesznek ki és az Amerikai Egyesült Államokban az egy lakosra eső évenkénti áruforgalom 6000 tonna kilométert tesz ki. 12 Friedrich: »Geographie des Welthandels«, Jena (1930). Zischka: »Der Kampf um die Baumvolle (1935). Sajó és Trümmer: »Újabb tanulmányok az öntözésről«, Budapest (1933), papírlap. Nálunk Európában 900 esztendeje lett ismeretes ez a gyártási módszer. Akkor hozták magukkal haza a keresztes vitézek.13 A régi világban nem sok papír kellett az embereknek. Az okmányokat kutyabőrre írták és azon is a pecsét volt a fontos a koronával, vagy a címerrel, mert írni és olvasni a papokon kivül senki sem tudott. Papirhiány csak 1850 körül kezdett mutatkozni, mikor a gőzgéppel dolgozó papirmalmok anynyira olcsóvá tették a papírt, hogy újságot lehetett nyomtatni. Ekkor kevésnek mutatkozott a rongy és a papírgyárak fenyőfából rongypótló anyagot készítettek. Az eljárásuk egyszerű volt. Fenyőfadarabokat hatalmas köszörükövön péppé alakítottak és ezt hozzákeverték az ujságpapír-péphez. Később aztán a fenyőfadarabokat kazánokban addig főzték, míg a farészek kioldódtak belőlük és visszamaradt a tiszta cellulózarost. Így jelent meg az emberiség történetében a pamut későbbi ellenfele, a cellulóza, mint a papírgyártás rongypótló nyersanyaga.14 Ettől az időtől kezdve a cellulóza lett a szellemi élet és a gondolatközvetítés nyersanyaga. Felhívom olvasóim figyelmét a cellulóza-papír csodálatos diadalára. Amíg a régi ember írni és olvasni nem tudott, addig a vászonhulladék elég volt a papírszükséglet kielégítésére. Ezzel szemben ma a papír súlya nagyobb, mint az emberiség összes ruházatának a súlya. Íme a számok: az 1936. évben a világ fogyasztása papírban 20 millió tonna volt és ugyanabban az évben az egész emberiség ruházkodásának a nyersanyaga csak 11 millió tonnát tett ki. Korunkban a szellemi életnek több anyagi eszközre van szüksége, mint a ruházkodásnak.15 A textilipar a XIX. században gyakorlatilag még nem vett tudomást a cellulóza létezéséről. Változatlanul a pamutot és a többi növényi rostot dolgozta fel fonallá és szövetté. Épült ugyan a világháború 13 Ullmann: »Enzyklopädie der technischen Chemie«, Berlin (1931). 11 Färber: »Geschichtliche Entwickelung der Chemie« Berlin (1921). Miután a cellulóza nehezen reagál, a vegyészek mindenféle anyaggal próbálkoztak, hogy vegyülésre kényszerítsék. Schönbein tanár 1845-ben koncentrált kénsav és sallétromsav keverékbe áztatta be a pamutot — amelyik tb. tiszta cellulóza — és mikor semmi változást nem talált rajta, elkedvetlenedve a laboránst megbízta, hogy a pamutot a vaskályhán szárítsa meg. A vaskályha szétrobbant, így találták fel a nitrocellulózát. Schlönbein rájött arra is, hogy a dinitrocellulóza aetherben és alkoholban úgy oldódik, mint a cukor a vízben. Chardonnet gróf 1886-ban 30 atmoszféra nyomás alatt kisajtolta ezt az oldatot egy üvegcső 0,1 mm átmérőjű nyílásán és megkapta az első müselyemszálat. így született meg a müselyem, amelyiknek az a gyártási alapelve, hogy az oldhatatlan cellulózát kémiailag át kell alakítani oldható vegyületté és ebből az u. n. fonóoldatból ki kell húznunk a szálat, miközben gondoskodunk arról, hogy az oldószer eltávolodásával a cellulóza kikristályosodhasson. 15 A papír nemcsak mint a gondolatközvetítés nyersanyaga nélkülözhetetlen az emberi művelődés szempontjából, hanem mint a csomagolás legolcsóbb eszköze is hivatott arra, hogy a »detail áruforgalmat normalizálja és az áruszétosztás jelenlegi drága módszerét ujjal helyettesítse«. A csomagolás óriási fejlettsége magyarázza meg pl., hogy az Északamerikai Egyesült Államokban 51 kg, Angliában pedig 47 kg a fejévenkénti papírfogyasztás, míg ugyanaz nálunk csak 10 kg, Bulgáriában pedig csak 3 kg.