Magyar Vasut és Közlekedés, 1933 (21. évfolyam, 1-22. szám)
1933-01-01 / 1-2. szám
telt felsővezetékszakasz, amely a torbágyi és a bánhidai alállomások táplálási szakaszát egymástól elválasztja. Bicske állomás bejáratán (1. a 7. ábrát) haladunk át és Bicskén — annak dacára, hogy a menetrend szerint nem kellene megállnunk— néhány másodpercig tartózkodunk, mert az összes vonatok itt térnek át balvágányról a jobbvágányra. November 14-én ez a tartózkodás kissé meghosszabbodott, mert Ferdinánd volt bolgár cár, mint öreg vasutas, a Keleti pályaudvartól Bicskéig a villamos mozdony vezérállásában utazott és rendkívüli, szakszerű érdeklődése csak akkor nyert kielégülést, amidőn az álló mozdony belső gépi berendezését is alaposan megszemlélte (1. a 8. és a 9. ábrát). Bicske állomásról elindulva, az érdeklődő megláthatja, hogy a felsővezetékek nincsenek közvetlenül az oszlopokhoz erősítve, hanem függő súlyokkal vannak állandó erővel kifeszítve (1. a 10. ábrát). Ezáltal a tartósodronyok belógása a hőmérséklet ingadozásoktól függetlenül állandó, a munkavezeték a vágánysíkkal párhuzamos és így az egyenletes áramszedés biztosítva van. Bicske után egészen Szárig, ahol a gőzvonatok kb. 50 kilométeres sebességgel kapaszkodnak fel a Vértesre, a villamos vonat 75 km-rel fut és csak azért nem gyorsabban, mert a kanyargós pályaszakaszon csak ekkora sebesség van engedélyezve. A 3500 lóerő átmeneti és 2200 lóerő állandó teljesítőképességű villamos mozdonyok hatalmas erőkifejtése nem érzékelhető úgy, mint a gőzmozdonyoknál; a legnehezebb vonatokkal is simán, zajtalanul siklanak tova. A gyorsvonati mozdonyok az átvételi próbák alkalmával 18 Pullmann kocsiból álló (620 tonnás) szerelvényt vontattak és egy nap alatt háromszor tették meg a budapest—komáromi utat, oda-vissza. Miután Szár állomáson, a pálya legmagasabb pontján áthaladtunk, 7°ves lejtőn szaladunk lefelé. A gőzvonatok ezen a pályaszakaszon fékezve futnak, közben alaposan koptatva a kerékabroncsokat, a féktuskókat és asíneket. A villamos vonaton nem kell fékezni, mert a vonat felgyorsulását a mozdony főmotora akadályozza meg, amelyik ilyenkor mint áramfejlesztő generátor működve, a vonat fölös mozgásenergiáját viszszaszolgáltatja az erőműnek — és bármilyen különösen hangzik — segít hajtani a budapesti közúti villamos kocsikat. Általában a Kandó-féle fázisváltós mozdonyoknak igen előnyös tulajdonságuk az, hogy egyenletesen azzal a sebességgel futnak, amelyre kapcsoltattak, függetlenül attól, hogy emelkedőben, vagy lejtőn lefelé haladnak-e. Közben áthalad a vonat a pálya legszebb részén, a Szár Felsőgalla közötti bevágáson, átrobog Felsőgalla állomáson (1. a 11. ábrát) jobb kéz felől elhagyja a 16. ábra. Nyíltvonali szakasz Almásfüzitő és Komárom között 19. ábra. A villamos mozdony első megérkezése a Keleti pályaudvarra 46